Megoldódni látszik egy régi rejtély: egy új módszerrel meghatározható régi építményeknek az életkora. Az eljárás azért forradalmian új, mert eddig többnyire csak az építményben vagy annak közelében talált műtárgyak kormeghatározásából tudtak az épület korára következtetni. Ez meglehetősen bizonytalan eljárás, hiszen legfeljebb arról ad felvilágosítást, hogy melyik az a legkésőbbi időpont, amikor az épületet használták.
Az építmények korának meghatározására most alkalmazott fizikai jelenséget, a termolumineszcenciát már régóta használják régészeti feltárások során előkerülő, főként agyag tárgyak kormeghatározására. Maga a fizikai jelenség azzal magyarázható, hogy az agyagban előforduló bizonyos kristályokban (például a földpátban, a mészkőben és a kvarcban) a természetes háttérsugárzás hatására gerjesztett elektronok jönnek létre, a rácshibákon befogódnak, majd melegítés hatására kiszabadulnak a csapdából, és fénykisugárzással újra alapállapotba kerülnek. Változatlan erősségű háttérsugárzás mellett a kisugárzott fény mennyisége arányos a földben eltöltött idővel.

A kor divatja: az egyiptomiakkal egy időben
Görögország földjén is emeltek piramisokat

Robert Galloway edinburghi és Pericles Liritzis athéni kutató most üledékes kőzetekből faragott építőkövek kormeghatározására alkalmazta ezt a módszert. Ehhez azt a tényt használták fel, hogy észrevehető különbség mutatható ki az építmény külső és belső falairól vett minták termolumineszcenciájában. Ez abból adódik, hogy a napfénynek kitett külső felületeken a sugárzás már "kiszabadította" a gerjesztett elektronok nagy részét, a sötét belső falakról származó mintákban viszont befogódva maradtak. A kettő közti különbség így egyértelműen kapcsolatba hozható az építmény emelésének időpontjával.
A kutatók először két rejtélyes görögországi piramis korának a meghatározására alkalmazták a módszert. Ezek egyike Hellinikonban, a másik a Peloponnészoszi-félszigeten levő Liguriszban található. Építésük idejét eddig (a környéken végzett ásatások során feltárt agyagedények kormeghatározása alapján) nagyjából Kr. e. 400-ra tették. A termolumineszcens módszer azonban ennél jóval régebbi kort jelzett: a hellinikoni piramist Kr. e. 2730-ban, míg a liguriszit Kr. e. 2260-ban emelhették, vagyis nagyjában az egyiptomi piramisokkal egy időben.
Galloway szerint ez megerősíti a Kr. u. II. században élt görög író, Pauszániusz leírását, aki szerint a hellinikoni piramist azoknak a hősöknek az emlékére emelték, akik az argoszi király, Danaosz unokáinak, Proitosznak és Akriziosznak a testvérháborújában estek el, nagyjában a termolumineszcens módszerrel meghatározott korban.

(New Scientist)

• Minden jog fenntartva!