1993. áprilisa. The Times: "A piramis legújabb rejtélye". Le Monde: "Piramidális rejtély". Los Angeles Times: "A modern technika diadala" Mi is történt?

Az Egyiptomi Régészeti Hivatal megbízta Rudolf Gantenbrinket, hogy telepítsen ventillátorokat a két szellőzőjáratba, amely kiér a szabadlevegőre, hogy csökkentsék a páratartalmat a piramisban. /A látogatók lehellelete okozta magas páratartalomtól már kezdtek penészedni a falak/. Ezt a munkát el is végezte a kitűnő német mérnök. Készített egy kis robotot, amelyre reflektort és kamerát szereltek és a robotot beküldte a királynő kamrájából induló, de a szabad levegőre ki nem jutó egyik "szellőzőjáratba". A sors fintora, hogy mindez a tavaszi napéjegyenlőség napján március 22-én történt. 60 méter megtétele után a falak hirtelen simává váltak és a robot egy ajtóhoz jutott. /Képek lásd lejjebb./ A lézersugár az ajtó és a fal egyik résén be is hatolt az ajtó mögé, azonban száloptikás lencsékre is szüksége lett volna, hogy az ajtó mögé kukucskáljon, ezzel azonban nem rendelkezett. Mondanom sem kell, hogy e nap óta Gantenbrink be nem tehette a lábát a piramisba. Felfedezett valamit, amit nem kellett volna. Megindultak a találgatások. Mi lehet az ajtó mögött?

A mai napig, mi egyszerű műkedvelők, valóban nem tudjuk mi van az ajtó mögött. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az egyiptomi kutatók már fel is nyitották az ajtót és már tudják, hogy mi van az ajtó mögött, de erről semmilyen tájékoztatást nem adtak ki.

	A robot a járatban. Start.
	A durva falak a piramisban.
	Amikor a falak kezdtek simává válni.
	Itt már egyértelműen látszik, hogy emberkéz által megmunkált felülettel van dolgunk.
	És az ajtó, a két rézkilinccsel. /és a jobb alsó sarokban a kis hézag, ahová a száloptikás lencse kellett volna./

• Minden jog fenntartva!