Az érzés az alapja a tudatosságban való fejlődésnek. A legtöbb ember azt hiszi, hogy érez. Igen valóban, de mennyire van nyitva a szíve az érzékelésekre?

Érzünk sok mindent jót, és rosszat, ezt minden nap tapasztaljuk, már abban a pillanatban amikor megszülettünk. Egészen kicsikorban a gyerekek önfeledten játszanak, és mondják el mindig mit éreznek.Viszont jönnek olyan pillanatok amikor fájdalom éri őket, néha szükséges rossz azért, hogy testi épségüket megtanulják védeni.


Van olyan is amikor váratlanul megsérűl az ő kis belső világuk és, valójában nem szolgáltak rá okot, ekkor kezdődik a bezárkózás. Elkezdődik a bizonyos fal felépítése. A védelem. Inkább nem akarnak érezni, ezért (érzelmi blokkokat) a falat felállítják.

Ezen mindenki keresztűl megy.Igen ez így történik, mindenki emlékszik olyan eseményre a gyermekkorából amikor ok nélkűl leszidták vagy kikapott. Vannak akik úgy gondolják erre szükség van, a jó és a rossz megkülönböztetésére.Ma már tudom nincsen jó, és rossz, csak történések, érzések vannak.

Valójában a jó a világosság, a rossz a sötétség, egymás nélkül nem létezik.Mind a kettőt érezni kell, mert csak akkor tudjuk elengedni, tudatosítani, hogy nem szolgálja már a fejlődésünket. Amikor valami jó, vagy rossz történik velünk, azonosulunk a történéssel, ezért érezzük sajátunknak.


Eljön az-az idő amikor tudatosan választjuk majd ki, mit akarunk érezni, és mit nem.Ehez szükséges igazán megtanulni érezni.Bátorság és kitartás, mert nem mindig kellemes az amit érzünk, de az elengedés csak akkor működik, ha merünk érezni mindent.

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)