Már gyermekként az óvodában elkezdődnek az elvárások. Biztosan már többen is tapasztaltátok már, a gyermekek lebetegszenek, sokat betegeskednek, amikor az óvodába elkezdenek járni. Azt mondják, mert közösségbe kerülnek, és könnyebben elkapják a betegségeket. De, ez nem egészen így van. A gyermek legszívesebben otthon lenne az édesanyával, a biztonságos erőtérben.
Az óvodában meg elvárnak tőle olyan dolgokat már 3 évesen, amit nem mindig akar teljesíteni. Tehát már az óvodában arra tanítanak, hogy meg kell felelni az elvárásoknak. Mindenkiben ott van a sok kreativitás, az, ami ő valójában. Mivel a szüleinktől azt tanultuk, és azoktól, akikkel az életben dolgunk volt, amit ők tudtak, azt adták át nekünk. A sok lexikális tudás nagyon jó, amit megtanultunk, de egyet viszont elfelejtettek megtanítani, érezni. A kicsi gyerekek még tudnak érezni, ahogy kezdenek felnőni, lassan bezárkóznak,.és ez igaz mindenkire. A társadalomban, a nagyvilágban, az óvoda, az iskola, és még sok helyen, az elvárások miatt a sok kellemetlen emlék, ami ért mindenkit.
Azt kellene tanítani az iskolákban, hogy mindenkiben ott van a csodálatos, egyedi személyiség. Ennek a kibontakozását kellene elősegíteni minden gyermekben. A boldog életre tanítani, a tudatos létezésre. Ehelyett azt tanítják, hogyan tudsz a társadalom szürke kis polgára lenni. Mindenit egyformának, nevelnek. Nem a személyiségüknek megfelelően kapják az oktatást a gyerekek. Pedig minden gyermek egyedi, nincsen két egyforma ember, ebből eredendően, mindenki különböző, és sajátos oktatásra lenne szükség. Mert csak az tud boldog sikeres életet élni, aki mer az lenni, ami valójában. Azok, akik önmagukat adják, szeretik önmagukat. A belső szenvedélyüket felszínre merik hozni. Mert a belső szenvedély a szívben van. Mindenkiben ott van, az Isteni, kreativitás, az egyedi képesség, a szeretet. Nem szürke emberkék vagyunk.
Adatok
-
Mező Évi
-
ezotéria
-
2008. ápr. 17. 8:42
-
nem volt módosítva
-
magyar nyelvű
-
saját
-
2 402 megtekintés
-
2 darab
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Mennyire igaz ez a cikk!! Az iskolában arra kéne törekedni, hogy kiderítsék, ki miben tehetséges, és így a tanulást megszerettetni. Az meg tényleg nem normális, hogy egy 3-4 éves kicsi (vagy még ennél is kisebbek)napi 8-9 órát az édesanyjától távol töltsön. A nagypapám mindig azt mondta, hogy neki azért volt boldogabb gyerekkora mint nekünk, mert ő 6 éves koráig otthon maradt, iskola meg csak délig volt, és utána jött haza az anyukájához. Ezért is voltak akkoriban színesebb egyéniségek, akik tényleg megtanultak szeretni.
A kisember kifejezéstől is ezt a szürkeséget mutatja, mert aki színes egyéniség, az nem "kisember", hanem "egyéniség", akkor is, ha nincs vagyona és nem szerepel a TV-ben.