A hazaszeretet

A kisbaba az édesanyja testében fogan, ez a hely az első „fészke”, ahol növekszik: itt a „hazája”.

Amikor megszületik, gondoskodó kezek teszik kiságyba, ami ezentúl csak az ő helye, azaz a „hazája”. Ott érzi magát otthon, azon a puha, kellemes fekvőhelyen, édesanyja kebelén kívül. Ragaszkodik hozzá, hiszen születésétől a sajátja. Ahogyan növekszik, megismeri a kiságyát körülvevő szobát, a házat, a kertet. Ehhez járul az „anyanyelv” elsajátítása. Anya–nyelv! Milyen gyönyörű kifejezés! Tudatja, hogy ezt a nyelvet tanulta az édesanyjától, eszmélése idején.Ám a gyermek már első éveiben látja, hogy körülötte tágas a világ, s ahogy növekszik, egyre több embert, állatot, növényt ismer meg lakóhelyén. Most ez a hely a „hazája”. Ezért sír sok kisgyermek, amikor idegen helyre viszik: nem akarja elhagyni a „hazáját”.A későbbiekben megismeri a házak és az utcák sokaságát, s érzelmek, e helyekhez is fűzik. Amikor megszeret egy teret, patakot, rétet, azt többször felkeresi, vagyis ragaszkodik egyre tágasabb „hazájához”.Ez az életre szóló, helyhez kötött szeretet a hazaszeretet csírája.Újabb évek alatt megismeri azt a helységet, ahol lakik, majd iskolás korára Magyarország fogalmát is megtanulja. Tudja, hogy e hazán belül született, itt az otthona, ez a nép beszéli az általa ismert nyelvet.Iskolásként, jeles költőink és íróink is segítséget nyújtanak. Nyelvünk ápolásában kiemelkedően maradandót alkotott Arany János: „Toldi” –című népies hőskölteményével.A honszeretet példaképeként állíthatjuk magunk elé Petőfi Sándor lánglelkű költőnket. Sorolni lehetne hazafias költeményeit, melyek közül kimagasló a „Nemzeti dal”.Így alakul ki az ember honszeretete kamaszkorára, hiszen Vörösmarty Mihály: „Szózat” –című versében írtakat is tanulja. E vers négy sora arra okítja a magyart, hogy:

"Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az, s majdan sírod is

Mely ápol s eltakar."

A gyermek más forrásokból is gyarapítja tudását. Látja, hallja a világban zajló szörnyű háborúkat, ahol az egyik a leigázó, a másik ez ellen küzd, azaz; védi a hazáját. Ugyanezt tanulja a történelemben is: a hazát védenie kellett és kell honvédeinknek. Ők azok, akik életükkel és vérükkel fizettek szent földünkért. A fiatalok is tudják, érezik, hogy hős példaképeiknek szobrot kell, emeljünk hőstetteikért, akiknek emlékét megőrizni kötelességünk! Róluk emlékezünk jeles ünnepeinken, nagy tisztelettel! Hazaszeretet nélkül védtelen a nép. Az ilyen népet nem érdekli a múltja, ezért kipusztul, akár a tövében elfűrészelt fa! Egybeolvad az őt leigázóval, s eltűnik az anyaföldben, akár a korhadék. Akarhatja ezt egy hazáját szerető ember?

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)