Szfinxszerű |
|
|
|
Giza |
Az Észak-Afrikát ma jellemző száraz éghajlat mintegy 5000 évvel ezelőtt
kezdődött. Abban az időben nagy tömegek vándoroltak a sivatagosodás elől a Nílus
partjára, az életet adó víz közelébe, de a sivatagot " amely nem sokkal korábban
szavannára emlékeztetett " soha nem felejtették el. Ezért aztán nincs is egészen
igaza Hérodotosznak, amikor azt írja: "Egyiptom a Nílus ajándéka". Legalább
annyira a sivatagé is " állítja Farouk El-Baz, a Bostoni Egyetem professzora
műholdas felvételek vizsgálati eredményeire hivatkozva.
El-Baz szerint a
gizai nagy piramisokat és a Szfinxet az egyiptomi Nyugati Sivatag földrajzi
képződményeinek formái inspirálták. Az 5000 évvel ezelőtt bekövetkezett drámai
éghajlatváltozás következtében a Nílus mentére érkezett sivatagi nomád törzsek
egybeolvadtak a Nílus mentén élő földművesekkel, akik addigra megtanultak a nagy
folyam áradásainak megfelelően gazdálkodni, a nomádok pedig éjjel barangolhattak
" elkerülve a hőséget ", s megfigyelhették a csillagok járását. Az ősi
egyiptomiak asztronómiai ismeretei talán tőlük származnak. A két népesség
egybeötvözött tudásának és tapasztalatainak köszönhető az a nagymérvű fejlődés,
amely a törzsi bevándorlást követően vette kezdetét a Nílus menti országban. Az
elsivatagosodott területekről érkezettek azonban megőrizték emlékezetükben
hajdanában virágzóbb életterük egyes jellegzetes földformáit, és fontos
építményeiket annak felhasználásával készítették el. A műholdas felvételek
"belátnak" a sivatag homokja alá, és jól kivehetővé teszik, milyen volt a
terület topográfiája a 11 ezer és 5000 évvel ezelőtti, csapadékosabb
periódusban. Jól kivehető például a Nílus számos olyan leágazása, azok a kisebb
folyók, amelyek mára eltűntek a homokban. Nem véletlen tehát, hogy régészek
strucctojáshéjakat és emberi települések nyomait találtak meg a mai sivatag
közepén.
A két népesség gazdaságilag sikeres találkozása után nem sokkal
Ménész fáraó egyesítette Alsó és Felső-Egyiptomot, s 320 évvel később már állt
az első, a lépcsős piramis Szakkarában, 125 évvel azután pedig megépültek Gíza
piramisai. Ezek az alkotások megint csak a két nép közös tudását tükrözik. Az
építmények alakját az egykori nomádok természeti megfigyeléseikből
"másolhatták". A szögletes kőtömbök az esőzésektől gyorsan erodálódtak. A száraz
éghajlaton a szél eróziós erejétől kellett tartani, s ennek csak a piramis
formák álltak ellen. El-Baz elméletét támaszthatja alá az is, hogy a sivatag
fogalom jelölésére
az ókori egyiptomiak piramisforma hieroglifát
használtak.
A sivatagban sok helyütt még ma is látható egy természeti forma,
amit a helyiek yardangnak hívnak. A természeti erő alkotta képződmény nagyon
hasonlít a Szfinxre. 1924-ben a német geomorfológus, Johannes Walther
szfinxszerű képződményekként írta le őket. 1939-ben Ralph Bagnold, angol
felfedező arról számolt be, hogy a Karga-oázis és Gilf Kebír között
"sároroszlánok" vannak. A tájon uralkodó északi szél formálta a mészkövet
is ilyen jellegzetes alakúra.
Adatok
-
magyar nyelvű
-
Élet és Tudomány
-
4 311 megtekintés
-
0 darab
-
Minden jog fenntartva!
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Legyél az első, aki elmondja a véleményét.