A görög-római világ az ókor hét csodája közé
sorolta a gizai nagy piramisokat, amiknek építése már őket is
izgatta. Hérodotosz a Görög-perzsa háború című könyvének 2.
részében a következőket írta:
"II/124. Rhampszinitosz korában Egyiptomban teljes igazságosság
uralkodott és virágzott az ország, de utána Kheopsz (225) uralma
idején minden rosszra fordult. Kheopsz minden templomot bezáratott
és az áldozást is megtiltotta. Majd minden egyiptomit arra
kényszerítette, hogy az ő számára dolgozzék. Egy részüknek azt
parancsolta, hogy az Arábiai-hegységből kibányászott kőtömböket
vonszolják el egészen a Nílusig, másoknak pedig azt, hogy a
folyamhoz szállított köveket vegyék át s húzzák el egészen az
úgynevezett Lübiai-hegységig. Mintegy százezer ember dolgozott
mindig úgy, hogy háromhavonként váltották egymást. A munkával
sanyargatott nép tíz év alatt készítette el az utat (226), amelyen
a köveket vonszolták, s ez nézetem szerint nem volt kisebb munka,
mint egy piramis (227) felépítése. Mert az út öt sztadion hosszú,
tíz orgüia széles, magassága ott, ahol a legnagyobb a töltés,
nyolc orgüia. Mindezt vésett alakokkal díszített, csiszolt
kőtömbökkel építették. Tíz évig tartott tehát az út megépítése,
a dombokon végzett munka, amelyeken a piramisok állnak és a
föld alatti kamrák elkészítése, amelyeket Kheopsz saját
sírkamráinak szánt a Nílus idevezetett csatornái által
körbefogott mesterséges szigeten (228). Magának a piramisnak
az építése húsz évig tartott. A piramis alapja négyszög,
minden oldala nyolc plethron hosszú s ugyanekkora a
magassága is. Az egész simára csiszolt és jól összeillesztett
kövekből épült, amelyek közül egy sem rövidebb harminc lábnál.
II/125. Íme, így épült a piramis, lépcsőfokok módjára, melyet
egyesek krosszának (229), mások bómisznak neveznek. Mikor az
alap elkészült, rövid fagerendákból készült gépekkel (230)
emelték rá a többi követ. A követ először a földről az első
lépcsősorra húzták, amikor fent volt, egy másik, az első soron
álló gépre tették, s ezzel emelték fel a második sorba. Mert
annyi gép volt, ahány lépcsősor. Vagy az is lehet, hogy egyetlen
könnyű emelőgépet vittek feljebb sorról sorra, hogy a köveket
a helyükre tegye. Azért említem a kétféle módszert, mert
mindkettőt hallottam. Először a piramis legfelső részét
készítették el, majd a lentebb lévő részeket, s utoljára a
földön nyugvó legalsó lépcsőket. A piramisra egyiptomi betűkkel
felírták, hogy mennyi retket, vöröshagymát és fokhagymát
fogyasztottak el a munkások. Ha jól emlékszem arra, amit a
tolmács felolvasott nekem, ezer hatszáz ezüsttalantonba került.
Ha így áll a dolog, vajon mennyit kellett költeniük
vasszerszámokra, amelyekkel a munkások dolgoztak, meg a munkások
élelmére és ruházatára, ha az építés valóban annyi ideig
tartott? Mert véleményem szerint a kövek kifejtése, odavonszolása
és a föld alatti helyiséggel kiásása sem volt kevés idő.
II/126. Kheopsz mérhetetlenül gonosz volt, hogy mikor pénze
már elfogyott, saját leányát bordélyházba küldte és ráparancsolt,
hogy szedjen össze neki bizonyos mennyiségű ezüstöt (azt nem
mondták el nekem, hogy pontosan mennyit). A leány meg is szerezte
az összeget, amelyet atyja követelt, de miután ő is emlékművet
akart hátrahagyni, mindegyik látogatójától egy követ kért
ajándékba az építményhez. Mind mondják, ezekből a kövekből épült
a három piramis (231) közül a középső, amely a nagy piramis előtt
áll, s amelyek mindegyik oldala másfél plethron hosszú.
II/127. Az egyiptomiak szavai szerint Kheopsz ötven évig uralkodott,
halála után pedig testvére, Kheprén (232) vette át az uralmat. Ez
mindenben elődje példáját követte, még abban is, hogy piramist
épített, amely kisebb lett, mint a másiké, én ugyanis megmértem.
Ennek nincsenek föld alatti helységei, s nem vezeti bele a csatorna
a Nílus vizét, mint a másikba, amelyet a Nílusból odavezetett
csatornák vesznek körül, s ahol állításuk szerint Kheopsz nyugszik.
Kheprén a piramis első emeletét tarka etiópiai kövekből rakatta,
de az egész építmény negyven lábbal alacsonyabb a másiknál. Mindkét
piramis ugyanazon a dombon áll vagy száz láb magasan. Mint mondják
Kheprén ötvenhat évig uralkodott.
Jegyzetek:
II/124. 225.- Kheopsz (Hnm/ -Hwf-w) a IV. Dinaszita 2.uralkodója
több istennek építettet templomot, neve is "Hnum véd engem". A
szaiszi és perzsa korban halotti kultuszban részesült, ami arra
mutat, hogy nem lehetett teljesen általános ez a negatív beállítása.
226.- A leírás alapján az "út" itt a piramis és a völgytemplom
közötti feljáró megjelölésére szolgál. Szélessége 18,35 m és hossza
658,6 m. A köveket azonban nem ezen az úton húzták fel.
227.- A piramisok központi szerepet töltöttek be a királyi halotti
kultuszban - elképzelésük szerint úgy emelkedett a fáraó az új életbe
a piramisról, ahogy ateremtő az ősdombon kiemelkedett. Kényszermunkára
minden fáraó igénybe vehette az ország lakosait, akár temploméoítés,
akár csatornázás, katonai expedició vagy más tette szükségessé. A
kövek zöme a gizai fennsíkról származik, a piramis borítása a kairói
Mokattan-hegyről. A köveket iszapon szállították vagy görgőkre
helyezve, kiépített lejtőkön húzták fel, többnyire nyolcas
csoportokban dolgozva. A legtöbb ember az áradás idején dolgozott
az építkezéseken, a többi időszakban lényegesen kevesebb állandó
munkással lehet számolni. A Kheopsz piramis oldalai 230 m hosszúak,
teljes magassága 146 m lehetett. A Líbüai-hegy a nyugati part.
228. - A sziget az Oszirisz-sírra emlékeztet. Abüdoszban I. Széti sírjába
beépítettek ilyen sírt és késői sori magánsírokban is előfordul imitációja.
229. - Valószínüleg egy közismert kis-ázsiai épülettítpust képvisel.
230. - Talán darura vagy csigára gondolhatott Hérodotosz, saját korából
visszakövetkeztetve.
231. - A nagy piramis 3 kisebb piramis is volt. Az egyik a "nagy királyi
feleség" (Merititesz) számára készülhetett, mert mellette bárka sír is
volt, a 3. Henutszené, amelyet a 21.dinasztia idején Ízist, a "piramisok
úrnője" számára alakítottak ki, a 2.tulajdonosa nyitott kérdés. Hérodotosz
mindenesetre ezt tulajdonítja a király leányának.
232.- Kheprén - "felkel Ré"testvérét, Dzsedefrét követte a trónon.
Mindketten Kheopsz fiai. Piramisának oldalai 215,7 m hosszúak, magassága
143,5 m. Ebben is van két földalatti helység. A piramis építésénél sszuáni
gránitot használtak, ami általában piros színű, bár szürke is előfordul.
Elképzelhető, hogy a felső szinteket pirosra festették.
Hérodotoszt főként a kövek emelése érdekelte, de megtudhatjuk
azt is, hogy a piramishoz vezető űt építéséhez tíz, a piramis befejezéshez
húsz év kellett. Ha meggondoljuk, hogy egy olyan korszak alkotásáról van
szó, mely kocsit, lovat még nem ismerte és a fémek közül csupán a rezet
használta, valóban nehéz kielégítően megmagyarázni, milyen technikai és
munkaszervezési módszerekkel lehetett a nagy célt elérni. Első nagy probléma
a kőanyag kidolgozása, szállítása. Kb.: 2 300 000 kőtömb volt szükséges az
építményhez, ezek átlagsúlya 2,5 tonna, de vannak szép számban 15 tonnások
is, sőt a sírkamra mennyezetének hasábjai 40-50 tonnára becsülhetőek.
Háromféle kőanyagot használtak fel: maga az építmény helyben fejtett mészkőből
készült, a borítás turai mészkőből, s végül a belső helységnél sötétszürke
gránitot is alkalmaztak, melyet a távoli Asszuánból kellett idehozni. Nem
volt azonban egyszerű az átszállítás a turai bányákból sem. A kövek továbbítása
a Níluson aránylag könnyen megoldható volt, a szárazföldön szánokat és talán
görgőket is használtak. A hatvanas évek núbiai ásatásai meglepő módon járultak
hozzá az egyiptomi szállítási technika megértéséhez. Mirgissza közelében
gerendákkal megszilárdított, hosszú iszappálya került elő. A megnedvesített,
síkos iszapon - mint ezt ki is próbálták - nagy terheket is aránylag könnyen,
gyorsan lehet csúsztatni. A Középbirodalom idejéből való Thothotep-sír egyik
képén 172 munkás húz egy szánra kötözött, kb. 60 tonnás szobrot. Egyikük a
pályát öntözi. Sík terepen ilyen pályákon könnyítették meg a szállítást. A
köveket valószínüleg egészen a sivatagi fennsík széléig csatornáin szállították.
Újabb kutatások megállapították egy csatorna vonalát, mely Illahunból kiindulva
haladt el a memphiszi nekropoliszok zónája mellett. Még Hérodotoszból is úgy
látszik (II.97), hogy közvetlenül a piramisok közelében lehetett hajózni. A
szánok húzását emberek vagy szarvasmarhák végezték. Nem lehetett könnyen
megoldható feladat a kőanyag raktározása, csoportosítása sem a piramis körül,
hiszen pontosan tudni kellett, hogy melyik tömb hányadik sorba, annak melyik
részére kerül. Hogy történt a kövek felrakása? A mai kutatás nem ért egyet
Hérodotosz magyarázatával, mely szerint emelőket használtak. A médiumi ásatások
és legutóbb Szehemhet piramisának feltárása sokkal inkább azt bizonyítja, hogy
szárított agyagtéglákból épített rámpák, mesterséges lejtők segítették a tömbök
magasba vitelét. Amint a kősorok száma növekedett, magasították a lejtőt is.
Mikor elérték a csúcsot, valószínűleg fordított folyamat kezdődött, fentről
lefelé rakták fel a vurkolatot és közben fokozatosan bontották a lejtőt.
Sokkal
körülményesebb volt a belső rész kiképzése. A király kőszarkofágját például az
építkezés korai szakaszában kellett a sírkamrába juttatni, hiszen a felvezető
folyosó végleges, szűk méreteinek kialakítása után ez már nem volt lehetséges.
Ugyancsak megoldást kellett keresni a felvezető folyosó elejét lezáró nagy
gránithasábok ideiglenes elhelyezésének. Ezeknek az utólagos beillesztése ugyanis
az alsó, lefelé menő folyosóból szinte megoldhatatlan nehézségeket okozott volna,
Csak a nagy galéria szolgálhatott raktározóhelyként. Ma is megvannak ott annak
a faállványzatnak a beillesztésére kiképzett vájatok, amelyek a tömböket hosszú
ideig a magasban tartották, hogy ezek ne akadályozzák a munkások közlekedését,
Csak a temetés után kerültek végleges helyükre, de ezután még belülről a felvezető
folyosót is kissé megszűkítették, így felfelé nem lehetett elmozdítani a
záróköveket. A munkások önmagukat zárták volna be az építménybe, ha már előre
nem képeztek volna egy kútszerű vágatot, amelyen át a nagy galéria kezdetétől a
föld alá menő, levezető folyosóba lehetett jutni. Utolsó munkafázisként a külső
bejáratot takarták el burkolattal.
Az
építkezés egy előrehaladott fázisában a szellőzést is biztosítani kellett. A friss
levegő bejutását a sírkamrából a piramis északi és déli oldalán kivezető két keskeny
légcsatorna biztosította. Ugyanilyenek vannak az ún. királyné kamrában is, de ezek
a piramis megnagyobbítása miatt elvesztették a funkciójukat. R. Stadelmann szerint
ezeknek a csatornáknak a lélek kijutását is segíteniük kellett. A Kheopsz-piramisban,
mint a IV.dinasztia más építményeinél is - főként belül- általában csekély mértékben
alkalmaztak kötőanyagot. Az összeillesztés bámulatos pontosságát ma a külső rongáltsága
miatt főként a nagy galériában s általában a belső helyiségekben lehet megcsodálni.
Az arab Abdellatif (1162-1231) joggal írja, hogy a kőtömbök sérültek voltak vagy más
okból nem jól illeszkedtek, egyes részeken vastagabb rétegben is van kötőanyag. A
befejezett piramisok kívülről tündöklően simák voltak. Vitatott kérdés, hogy befestették-e
őket. Egyes kutatók némelyik kövön festéknyomokat véltek felfedezni. A tervezés
módszereiről keveset tudunk. A dahsuri ásatások során egy XIII.dinasztia korabeli
piramis mészkőből készült modellje került elő az összes kamrával és folyosóval.
Bizonyára az Óbirodalom korában is először a piramis makettjét készítették el. Egy
japán expedíció 1978-ban kisméretű piramist építettek Gizában, így akart fényt deríteni
a piramisok emelésének még tisztázatlan kérdéseire. Mivel a modern technikát is
kénytelenek voltak alkalmazni, ez a vállalkozás újszerűsége ellenére sem változtatta
meg döntően az eddigi képet. A Kheopsz-piramis csúcsa hiányzik, így nem tudjuk,
aranyozott volt-e a kis kőgúla a tetején, mint némelyik későbbi piramison. Egy feliratból,
mely Udzsabten, II.Pepi egyik felesége halotti képolnájából származik, tudjuk, hogy
ennek a királynénak a piramisát fehérarannyal borított piramidon koronázta. A piramis
keleti oldalán csatlakozott a halotti templom. Szelim Haszán ásatásai igazolták Hérodotoszt
- A templom egyes részei díszítettek voltak, a reliefek többek között Kheopsz jubileumi
ünnepségét ábrázolták. A három kis piramis - ugyancsak a keleti oldalon - családtagok
számára épült, az egyik Henutszené, Khopsz feleségéé vagy leányáé volt. Az Óbirodalom
vallási képzeleteivel magyarázható, hogy a piramis mellett, a keleti és déli oldalon
tágas sziklaüregben a király lelkének átszállításához és a főhajó kíséréséhez valóságos
flottát helyeztek el. Három bevágás üres volt, amikor a kutatások megkezdődtek, de
1954-ben a piramis déli oldalán hatalmas (43,4 méter hosszú) szétszedett fahajó került
elő, melyet Dzsedefré rejtett el itt a temetés után. A mellette lévő - még ki nem
bontott - üregből hasonló hajó fog előkerülni.
A piramisok építésében nagy tömegeknek kellett részt venniük. Hérodotosz úgy tudta,
hogy mindig 100 000 ember dolgozott háromhavonkénti váltásban, ami a korabeli
népsűrűség mellett hatalmas létszám. Petrie a Kheprén-piramistól nyugatra egy
település maradványaira bukkant. Szerinte ezekben a házakban kb.: 4000 ember
lakhatott. Ez lehetett a törzsgárda, a szakmunkások, akik állandóan az építkezéseken
dolgoztak. Az ország többi részéből időlegesen odavezényelt tömegek végezték az
előképzettséget nem kívánó fizikai munkát. Különösen az áradás időszaka volt
alkalmas a falusi lakosság mozgósítására, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek.
A munkaszervezésről a korabeli szövegek nem beszélnek részletesen, de a felhasznált
kőtömbökre írt néhány szavas feliratok elárulnak egyet s mást. A munkáscsoportok
neve a király nevére, koronájára, fenségére utalnak. A nagyobb munkásosztagok neve
aperu, ez öt csoportból (zau) áll. Az építő munkássereg csoportokba való osztásánál
a folyami szállítók szervezete szolgált mintául. Az öt zau megjelölés a hajó
részeiből származik: hajóorr, far, bal oldal, jobb oldal, belső. Ezt az öt csoportot
még tovább is osztották kisebb egységekre, létszámuk - középbirodalim adatok szerint
- 10 fő lehetett. A nagyobb egységekre vonatkozólag nem sikerült számadatott találni.
A turai kőbányákban az Óbirodalom idején valószínűleg állandó munka folyt, a
távolabbi bányákba időnként küldtek ki expedíciókat. A legénység száma ekkor még nem
volt túl magas, óbirodalmi feljegyzésekben 100-2000 fő szerepel. A kőtömbökre írt
dátumok alapján lehet következtetni a bányamunkások napi teljesítményére. Egy munkás
kb.: 2 m3 földet fejtett ki. A piramisnál is kemény munak folyt. Ha elfogadjuk a
Hérodotosz által megadott húsz évet és Kheopsz uralkodási idejét tekintve ez reáisnak
látszik, naponta legalább 315 kőtömböt kellett a helyére tenni, ami csak hatalmas
embertömeg bevetése mellett képzelhető el. Rendkívül gondos, apró részletekig kimunkált
szervezés kellett, hogy az egyes munkáscsoportok egymást ne akadályozzák és biztosítani
kellett, hogy az egyes munkafázisok az előírt rendben haladjanak. Nyilván nem volt
könnyű az építők élelmezése. Vizet csatornákból, esetleg a völgy szélén fúrt kutakból
szerezhettek. Az egész vállalkozás a modern technikát is komoly próbára tenné, ezért
joggal tűnik ma szinte emberfeletti teljesítmények. A tervek elkészítése is zseniális
alkotás volt, sajnos vázlatrajzok nem maradtak fenn. Az építkezés vezetőjének jól
kellett ismernie a geometriát, a csillagászatot. A piramis orientációja is bámulatos,
az oldalak csak fokpercekkel térnek el a valódi égtájaktól. Ma már a piramisépítő
munkások temetőjét is ismerjük Gizában. Sírjukra piramis és masztaba alakú halmocskákat
emeltek, tehát uraikat akarták utánozni. Ezeknek a szent épületformáknak a mágikus
erejét is meg akarták szerezni nyughelyük számára.
/ A fordítást Hérodotosz : Görög-perzsa háború alapján Muraközi Gyula végezte, míg az
utószót Hegyi Dolores írta. A piramisépítésről szóló rész pedig Kákosy László: Az ókori
Egyiptom története és kultúrája című könyvéből származik (Osiris kiadó) /
A 4. kép (Kephrén piramisa) (C) ÉSzAH
Az 5. kép (Kephrén piramisa) (C) Born 2B Wide
Írta: Nováki Ákos Tamás
(Platschu)
Adatok
-
magyar nyelvű
-
Abydos Gate - Csillagkapu
-
11 011 megtekintés
-
0 darab
-
Minden jog fenntartva!
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Legyél az első, aki elmondja a véleményét.