A járvány


 

A járvány

Azon a tanyán, ahol több évet éltem, éjjeliőr vigyázta nyugalmunkat.

Gyönyörű, nyári estéken, éjszakába nyúlóan sétálgattam a csodálatos, öreg fák között, harsogó tücsökciripeléstől kísérten. A holdfényben zajló élet zsongó hangja megnyugvást hozott magányos lelkemnek.

 Ilyen alkalomkor többször találkoztam az öreg éjjeliőrrel, aki a rábízott értékeket vigyázta, hűséges pulijával. Tudásra szomjasan hallgattam minden szavát, amit sokszor merített élete eseményeiből.

E történetet sok évtizede hallottam, de az óta is megrendítőnek érzem.

„Réges, régen – kezdte a beszédet az Öreg –, vagy hatvan esztendeje, éppen vacsoráltunk, amikor az egyik gyerek nem nyúlt az ételhez. Másnapra piros pöttyös lett a teste, és az orvos megállapította, hogy kanyarós. Egy hét telhetett el, és a gyerek meghalt: nem volt gyógyszer erre a betegségre.

Pénzünk nem volt, ezért én készítettem koporsót szegénykének. Szépen legyalultam a deszkát, méretre fűrészeltem és ráírtam a fiú nevét, majd alája azt, hogy élt 8 esztendőt. Ennyit adott néki a Jóisten!

A nagy bánatra alig maradt időnk, mert az asszony szólt, hogy újabb négy gyermekünk beteg! Féltettük őket, de mindhiába: újabb koporsót gyalultam a következő héten.

Éppen rakosgattam össze a deszkákat, amikor újra szólt az anyjuk, hogy készíthetem a harmadikat is, mert az orvos megállapította, ő sem éli túl a kanyarót. Ráadásul újabb három gyermek betegedett meg.

Az asszony már szemhunyást sem aludt, amikor a második gyerek is meghalt.

Bánatosan gyalulgattam a harmadik koporsót, de addigra már nyolc gyermek feküdt betegen.

A harmadiknak még jutott külön koporsó a szépen gyalultból. A következőt négy kicsinek készítettem, hisz alig volt deszkám és időm. Még el sem temettük őket, hármas koporsónak valót keresgettem. Hetüket egy napon hantoltuk el; szegénykék egymás mellett alusszák örök álmukat.

Így történt, hogy a Jóisten magához szólított tíz gyermekemet: Ő tudja miért!

A megmaradt kettőt neveltük fel becsülettel e cudar járvány után! „ – fejezte be az elbeszélést az Öreg.

Hosszú csend következett. Mindketten hallgattunk, csak a tücskök ciripeltek, és a fák susogtak titokzatosan a fejünk felett.

Budaörs, 2002. junius 18-án

 

Adatok

  • szabadits34

  • nincs

  • feb. 11. 20:05

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 17 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_kod}
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_szoveg}