Notice: Undefined index: in /var/www/tttweb/data/www/tttweb.hu/modulok/cikkek/tartalom/cikkek.php on line 36
A piramisépítők vezérlő csillagai | Cikkek | Titkos Tudás Tárháza
 

A piramisépítők vezérlő csillagai


A piramisépítők vezérlő csillagai


Így határozhatták meg
a piramisépítők
az északi irányt

Nyolc gízai piramis
kitűzésének időpontja
a kronológia (a)
és a csillagok állása
alapján (b) valamint
az északi iránytól való
eltérésük

Egy új elmélet alapján, amely az ősi egyiptomi piramisok tájolását két csillagnak a korabeli égbolton megfigyelhető átvonulásaihoz kapcsolja, az eddigieknél sokkal pontosabban meghatározható a piramisok kora, vagy legalábbis kitűzésük időpontja. A gízai Kheopsz-piramist például (amelynek korát korábbi becslések csaknem 100 éves bizonytalansággal adták meg) az új számítások szerint Kr. e. 2485 és 2475 között kezdték építeni. Kate Spence, az angliai Cambridge-i Egyetem egyiptológusa a Nature-ben közzétett elméletét a Kheopsz-piramis szembetűnően pontos tájolására, illetőleg azokra az eltérésekre alapozza, amellyel a többi piramis közel észak-déli irányú bázisvonalai eltérnek a helyes iránytól. Az eddigieknél jóval finomabb kormeghatározás az egyiptológusoknak is sokat segíthet az egyiptomi Óbirodalom kronológiájának pontosításában.
Spence elméletének kiindulópontja, hogy a piramisok alapvonalainak kitűzésekor arra törekedtek, hogy az építmények oldalai a fő világtájak felé nézzenek. (A mai mérések alapján valószínű, hogy a piramisok nyugati élét igazították az általuk meghatározott észak?déli irányhoz: a többi oldal ehhez képesti, többnyire nagyobb eltérései feltehetőleg a derékszögek kimérésének pontatlanságaiból adódtak.) Kérdés, hogy a régi egyiptomiak mire alapozták az északi irány meghatározását? Ma a Sarkcsillag 1 fokos pontossággal mutatja ezt az irányt, a piramisok építésének idején azonban nem volt hasonlóan fényes, feltűnő csillag az északi pólus 1-2 fokos környezetében.

A Föld forgása miatt a csillagok látszólagos köröket írnak le az éggömbön: egy körülfordulás közben kétszer haladnak át a meridiánon (az északi póluson és a zenitponton áthaladó főkörön), azaz kétszer kerülnek kulminációba. E két pozíció közül azt, amelyik a zenithez közelebb esik, felső kulminációnak (delelésnek), a másikat alsó kulminációnak nevezik. Egy meghatározott földrajzi helyen csak bizonyos csillagoknál látható " azaz emelkedik a horizont fölé " mindkét kulmináció, ezek az ottani, úgynevezett cirkumpoláris csillagok.
A kutató szerint a régi egyiptomiak az északi irány kijelölését két meglehetősen fényes, cirkumpoláris csillagra alapozták: az ezeket összekötő képzeletbeli vonal Kr. e. 2467-ben valóban pontosan az égbolt északi pólusán haladt át. Az egyik csillag a Kochab (b-Ursae Minoris) a Kis Medve (Ursa Minor) csillagképben, a másik a Mizar (z-Ursae Majoris) a Nagy Medvében (Ursa Major) vagy Göncölszekérben van (a szekér rúdjának középső csillaga). A két csillag akkoriban az északi pólus két ellentétes oldalán, tőle nagyjából 10-10 fokra volt. Kr. e. 2467-ben egy egyiptomi csillagász az északi irány kijelölésekor kivárta azt a helyzetet, amikor az északi pólus körüli látszólagos körpályán a két csillag a függőón által kijelölt függőleges egyenesen éppen ?egymás alá? került: ekkor a függőón egyenese és a két csillag látóiránya pontosan északi irányba, a meridián síkjába esik, a zenithez közelebbi csillag éppen delel, a másik pedig az alsó kulminációs pontban van (szimultán áthaladás).
Ezzel az eljárással azonban csak addig jelölhető ki pontosan az északi irány, amíg az északi pólus valóban rajta van a két csillagot összekötő képzeletbeli egyenesen. A Föld precessziója miatt az északi pólus is egy kis kört ír le az égbolton, 26 ezer éves periódussal. Kiszámítható, hogy az északi pólus csak Kr. e. 2467-ben esett pontosan a Kochabot és a Mizart öszekötő vonalra. A kijelölt irány pontosságát is számításba véve a kitűzés időpontja a Kr. e. 2485 és 2475 közötti időszakba eshetett.
Mivel a két csillagot összekötő vonalról a valódi északi pólus mind a korábbi, mind a későbbi időpontokban kissé "lecsúszott" (minél nagyobb az időeltérés, annál inkább), ezért a korábban, illetőleg később épített piramisok alapvonalainak tájolásában mutatkozó hiba is egyértelmű kapcsolatba hozható a kitűzések dátumával. Az összesen nyolc, Kr. e. 2600 és 2400 között emelt gízai piramisra elvégzett összehasonlító vizsgálatok valóban igazolják, hogy minél inkább eltér a kitűzés dátuma a Kheopsz-piramisétól, annál pontatlanabb az északi irány meghatározása, és ez az eltérés a korábbi, illetőleg a későbbi időpontokra a csillagászati számításoknak megfelelően ellenkező előjelű.

Forrás: www.cam.ac.uk

Adatok

  • magyar nyelvű

  • Sulinet

  • 3 814 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0