E cikk születésével közel egy
időben az Élet és Tudomány is foglalkozott a piramisok
építésével
"Hányan építették a piramisokat?"
címmel. A cikk összefoglaló jellegű, alapja az
amerikai Scientific American magazinban közölt írás és egy
"amatőr egyiptológus", Stuart Kirkland Wier levelezése. A
cikkből csak két megállapítást tartunk érdemesnek idézni, és
egy "megfogalmazást" - természetesen a cikk tartalmával egyet
nem értve.
Wier megállapítja, hogy a nagy gizai piramis
felépítésénél "2,52 billió joule volt az elvégzett munka, mely
egy embernél naponta 240 ezer joule munkával volt egyenlő..."
A cikk használja a "pontos becslés" megfogalmazást is, és azt
az összefoglalást, hogy: "Így, a gigantikus munkához képest
mindig volt elég munkás a piramisok építéséhez".
E
fantáziát igen megmozgató tudós állítása után azt hiszem, már
senkinek se maradt kétsége, hogy a piramisokat továbbra is
egy-egy fáraó építette - mint ahogy a tudomány századok
óta állítja... - Vagy talán mégis?... (A műszaki életben pedig
valami vagy "pontos", vagy csak "becslés", de pontos becslés
nincs.)
Mielőtt mi is "felépítenénk" a piramist,
kicsit vissza kell élnem az olvasó türelmével, és néhány
műszaki részletről beszélnünk kell.
Bármely építkezés
csak úgy vezényelhető le, hogy előzetesen műszaki terveket
kell készíteni, kiválasztani az építőanyagokat, és utána jöhet
a munka vagy az építkezés megszervezése. Egy bizonyos:
olyan építkezés még nem volt, ahol egyszerre ezer
építőmester egyszerre rohanta volna meg az építményt és
egymástól függetlenül rakta volna a falakat - mert egy
falnál csak egymás után építhetők be a "téglák", és ez
érvényes a piramisok kváderköveire is.
A
kopott-Kheopsz "felépítéséhez" nem kell hivatásos vagy
"amatőr" egyiptológusnak lennünk, elég, ha csak "turisták"
vagyunk és zsebünkben van egy zsebszámológép.
A
jegyzeteink szerint a "gúla" jelenlegi köbtartalma: 2 429 485
köbméter. Ha nagyvonalúan elhagyunk 129 485 köbmétert (a
felfedezett és a még ismeretlen üregekre), megkapjuk a 2,3
millió köbmétert, mely egyben a jól ismert herodotoszi
darabszám is amennyiben egy-egy kvádert kb. egy köbméteresnek
tekintünk. Az egyiptológusok 2,5 tonnára becsülik a kövek
súlyát, bár a mészkő fajsúlya 2,72 tonna/köbméter. (De
használjuk a kisebbet, számolni is könnyebb, és másban is
engedtünk már, hiszen az eredeti köbtartalom 2 641 077
köbméter volt.)
Összegezzünk néhány adatot, mielőtt mi
is számolni kezdenénk:
- Herodotosz 2,3 millió db kőről
beszél;
- a bevezetőben említett szerző 2,6 millió
darabbal számol;
- egy cseh kutató 4 456 294 darabot
"számolt" ki, melyből két nyilvánvaló dolog következhet: nem
ismerte a piramis méreteit, vagy a gúla köbtartalmának
kiszámítását.
További állítások:
- százezren
építették, három hónapos váltásokban;
- tíz évig épült a
kőszállító út és húsz évig a piramis (a fáraó 23 évig
uralkodott);
- naponta 315 követ emeltek be (Däniken
szerint 400-at).
De mit takarnak ezek az állítások,
illetve milyen kérdések merülhetnek fel:
- Be kellett-e
építeni napi 315 db-ot? (minimum, mert a napi 314 az évi 114
975, és 20 év alatt 2 299 500 db. Vagyis: kb. 2,3 millió).
A tudomány tehát azt állítja, hogy 20 éven át az év
minden napján folyamatosan, minden zavaró tényező nélkül
építették a piramist! De mennyi ez a napi 315 kő! (És most
minden idők legmagasabb "sztahanovista" teljesítménye
következik...)
- Ha a napi munkaidőt maximálisan, reggel 6
órától este 6 óráig állapítjuk meg, és ha a munka folyamatos
12 órán át, akkor óránként 26,25 db, azaz 2,3 perc alatt
kellett egy-egy 2,5 tonnás követ beemelni a pontos helyére -
és feltehetően csak egymás után, hiszen a piramis nem
"kőkása-hegy", hanem igen magas szintű építészeti alkotás.
- Ezt a normaidőt 20 éven át tartani kellett - a
kibányászás-megmunkálás-szállítás és a beépítés során
(különben nem jön ki a fáraó életkora vagy az uralkodási
ideje. A Däniken-féle norma még rosszabb: 1,8 perc. És ez a
képtelenség akkor sem változik, ha a befektetett munkát -
joulban - fejezik ki.)
A Herodotosz-hívő tudósokat, nemrégen
egy másik tudományos ötlet is le akarta söpörni a "pályáról",
és közkinccsé tettek egy ókori "High-tech" betont. A
publikáció szerint abból az anyagból öntötték a helyszínen a
köveket, a piramis lábánál. A fáraó "életkora" miatt a napi
315 db betonkockát ők se kerülhetik meg, miként a 2,3 perces
normaidőt sem. (A közlés szerint 20 C-fokon és 1,5 Mpa
nyomáson 12-14 óra alatt, 60 C-fokon és 1,5 Mpa nyomáson 1-2
óra alatt kötött meg az új beton.) Aki viszont látta a
piramisok képét, annak feltűnhetett, hogy a kváderek nem
pontosan egyformák. Olyan "lüke" mester pedig az ókorban sem
volt, aki minden kockához külön deszkasablont készített volna.
További észrevétel lehet, hogy valami miatt nem terjedt el az
új csodabeton, pedig az építészek igazán örülnének neki,
hiszen a mai beton 26-28 nap alatt keményedik át teljesen, és
addig minden mozgatás vagy beépítés "árt", mert a beton nem
kellően szilárd és morzsolódik, törik. Továbbá, a napi
"öntések" számát hiába emelték volna akár ezerre, a napi 315
kváder berakása is képtelenség. (A belső terek 15-50 tonnás,
gyönyörűen csiszolt gránittömbjeinek berakásáról nem is
beszélve.)
Mi az, ami a tudományos állításokkal szemben
itt körvonalazódik? (Kheopsz nem építhette fel a "saját"
piramisát, más fáraó pedig nemigen kezdett bele az utódjának
a sírhelyébe. De akkor ki?)
A "dilletáns" szemek könnyen különbséget
tudnak tenni a három nagy piramis és az összes többi kisebb
piramis minőségi különbözősége között. Ha szétválasztjuk
technikailag, akkor a nagy piramisok, a szfinx és a
felső-egyiptomi abydosi Ozirisz sírhely fölényes
kőmegmunkálási tudása, valamint a többi egyiptomi építmény
feltűnően díszes és feliratos jellegzetességének hiánya
ismeretlen időkbe tolja el az építés idejét. Talán még az az
állítás is megkockáztatható, hogy ezek voltak a "minták" a
későbbi közel 600 különféle piramishoz. De követhető-e ez a
fölényes technológia? Igen. A közeli Libanon baalbeki
kőteraszának gigantikus méretei (melyre később ráépítkeztek a
rómaiak) közelítenek ehhez a színvonalhoz, ahol a pontosan
sorba rakott óriáskövek mérete (a cseh Hanzelka és Zikmund
mérése szerint) 19,5 méter hosszú és több mint négy méter
magas, az egy kilométerre lévő kőbányában pedig ott áll egy
már megmunkált óriáskocka, a maga 21,5 méteres hosszával és
1315 tonnás súlyával. (Ez kb. 88 db 15 tonnás kamion
súlyával lenne egyenlő.)
Normális ember az ókorban sem
okozott magának óriási fáradtságot, miért is vesződött volna
ezekkel a nagy kövekkel. (Ezzel a logikával akár egybe
kifaraghatta volna a piramist, aztán odatolhatta volna, ahol
ma is áll.)
És az ilyen fölényes tudás nyomait tovább
lehet követni, akár a törökországi hettita főváros - Hattusa -
falainál, ahol a hat méter magas fal óriási, szabálytalan
alakú, de pontosan megmunkált kőtömbjeit se földi tudással
építették, mely faltípus azonos a perui, sőt, a húsvét-szigeti
falak technológiájával. Däniken közöl egy képet és műszaki
rajzot egy Puma-punkui, különös alakú andezit építőelemről,
mely olyan magas műszaki szerkesztéssel készülhetett, mely
több ezer évvel ezelőtt nem volt lehetséges. Däniken ufóbázis
hátrahagyott elemeinek tartja azokat a fantasztikusan
megmunkált köveket, és lehet, jogosan! (Mi is otthagytuk a
holdkompot a Hold felszínén. Az űrhajózásban ez úgy látszik,
"bevett szokás"...)
Svachulay S. Endre
UFÓMAGAZIN
Adatok
-
magyar nyelvű
-
Habostorta
-
6 129 megtekintés
-
1 darab
-
Minden jog fenntartva!
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
(keress rá!)