Írta: Kálló Róbert. (történész)
A dolgozat jogvédett és a szerző tulajdona!

Nyilvánosságra hozni, és felhasználni csakis a szerző engedélyével lehet!

Sörös István: - „Vízben álló piramisok, lebegő kövek” c. könyve [1] igen nagy vihart kavart napjainkban Magyarországon az ókori dolgok kutatói között. ….” Na…megint egy piramisépítési elmélet”….mondja a szkeptikus egyiptológus, és gyorsan átlapozva beteszi a könyvet a többi „ tudományos fantasztikus” irodalom közé. Ma Magyarországon nem tanácsos hivatásos egyiptológusnak, de még egy történelemtanárnak sem – puszta állásféltésből – ellentmondani a hivatalos szemléleteknek. Ma nem sorakoznak az üres álláshelyek, és egyik kiváló egyiptológusunk Vörös Győző meghurcolása is óvatosságra inti az új elméletek hangoztatóit, de még azok pártfogóit is. Ezért általában olyanok mernek megnyilatkozni – mint jómagam is – akinek ugyan tiszteletre méltó végzettségük van, de diplomájuk a fiókban hever, ám semmi és senki nem tudja állásában megélhetésében fenyegetni az írót, mert egyszerűen nem abból élnek, ami a hivatásuk lenne. Azt, hogy mennyi komoly érték veszik el így, csakis a magasságos Isten vagy –végül is Egyiptomban vagyunk - Istenek tudják megmondani, vagy még ők sem.

Úgy látom, hogy Sörös úr is, azt az alapvető egyiptológiai, vagy egyiptológiával kapcsolódó műszaki szakértői-kutatói hibát követte el [2] kutatásainak és elméleteinek felállítása során, mint előtte annyian mások. Csakis egy adott szakma szempontjából nézi a piramisok létének lényegét, és általában csakis a Hufu királynak tulajdonított Nagy Piramisról beszél, és figyelmen kívül hagyja az Egyiptomban létező összes többi piramist, de különösen azokat, amelyek ellentmondanak a kialakult egyetlen szempontból [3] rendszerező elméletének. Ez nem helyes, mert ha valamelyik piramis nem éppen úgy épült, mint ahogy azt Sörös úr elképzelte, az még nem mond ellent kiváló lényeglátó elméletének, csak azt jelenti, hogy valami még mindig nincs tisztázva teljesen.

Most néhány kérdésre szeretnék kitérni, de előre is közlöm olvasóimmal – főleg azokkal akik ismerik eddigi munkáimat -, hogy ha ezek a kérdések tisztázódnak, akkor bizony Sörös István úr koncepcióját bele tudom helyezni, a világtörténelem kronológiájába, és akkor az lesz az igazi világszenzáció, és nem a piramis építésének technikája. Könyvem az: „Elfelejtett Idő Története” címmel 75%-ban kész, és kiadóra vár, ennek egy rövidített változata olvasható az Interneten is letölthető e-book formájában. Az évek óta erről folyó vita, rengeteg érdekes és értékes ötlettel ajándékozott meg és a barátok rengeteg új fényképet, dokumentumokat jutattak el hozzám.

Jómagam is – Sörös úrhoz hasonlóan – kizártnak tartom, hogy a fantasztikus magas kultúrával és kiváló életörömmel, magas szintű tudással és művészettel rendelkező egyiptomiak egész életükben mással se foglalkoztak volna, mint a halállal és a vallással. Kizárt dolog az, hogy Egyiptomban ne létezett volna életöröm, és szabadidő, mulatság és pihenés, csakis mindig és mindenkor a halál gondolata, vagy annak kultusza lebegte volna körül ezt a nagy kultúrájú népet. Ezért én is elutasítom az ortodox egyiptológusok dogmáit, miszerint más sem történt több ezer éven keresztül Egyiptomban, mint a halál várása, annak tisztelete és a vallás kultusza.

Minden jel arra mutat, hogy egy kiváló társadalmi rendszerrel, magas szintű irányítással, és az ember tisztességének maximális figyelembevételével egyfajta „szociális” társadalom volt ez, hiszem még szakorvosi rendszerrel, és körzeti rendőrséggel, hivatalokkal is rendelkeztek, és kiválóan ismerték a gyógyászat, de még a higiénia fogalmát is. Ki gondolná, hogy az egyiptomiak mát i.e. 1800-körül ismerték a bűnözők országos körözését, és egyéb ilyen meghökkentő dolgokat. Ha az európai sötét középkor történelmét nézzük, akkor már az is önmagában csodálatos, hogy Egyiptomban már tetőteraszos és belső wc-s polgári házak léteztek az időszámításunk előtt 2000 évvel.

 Csak gondoljunk bele, hogy ha eltekintünk Egyiptomtól, vajon milyen katasztrófa történhetett a földön, ha az indiai Harappa város már ie: -1800 évvel ezelőtt szennyvízcsatornával volt ellátva, és a járványokat gyógyszerek nélkül is, hírből sem ismerték, viszont ma az utcán végzik a nagydolgukat az emberek, és elfelejtett betegségek sorozata tizedeli a lakosságot. Bizony lehetséges, hogy a vízözön egy másfajta emberi kultúrát vetett vissza.

Lehetetlen állítás az ortodox egyiptológia részéről az, hogy ez a magas kultúrájú gazdag nép, semmi mással se foglalkozott volna egész életében, mint a halottkultusszal, az uralkodó halálának és temetésének előkészítésével, és az istenek imádásával. A valószínűség az, hogy a vízözön valóban létezett, és az emberi kultúrát egy időre megrekesztette, sőt jelentősen visszavetette. Erre ezernyi bizonyítékot vonultattam fel a honlapomon. [4] Az is valószínű, hogy a hatalmas tragédia megerősítette, és mindenhatóvá tette a papságot, és vallásos hitet, [5] de azért annyira nem lehetséges ez, mint amennyire az ortodox egyiptológusok elhitetni akarják velünk.

 Sörös úr mérnöki munkájával ezt kiegészítve egy valódi történelmi csemege kerül majd az olvasó elé, mihelyt valami előzetes támogatást (szponzort) kapok, ami nem utazás, és nem helyszíni munka, hanem elsősorban egy jó számítógép lenne. Különösen akkor lépek majd nagyot előre, ha Sörös úr a kérdéseimet, kifogásaimat is meg tudja válaszolni, és én is módosítom az ő nézetei alapján a „Piramidománia” [6] c írásom ( könyv-tervem) alapjait.

Sajnos pillanatnyilag még az ortodox egyiptológia tarol, és az iskolákban még azt sem lehet elérni, hogy elmagyarázzuk tisztességen, hogy Egyiptomban nem, voltak rabszolgák, hanem csak „köztisztviselők” voltak, akiket tévesen rabszolgának neveznek. Ezek többnyire külföldről származó emberek voltak, akiket az egyiptomiak, minden további nélkül integráltak a saját társadalmukba. Erre egyik legjobb bizonyíték az egyiptológiának egyébként elég nagy kárt okozó Biblia volt, hiszen a „rabszolga” József egészen az alkirályi tisztségig jutott, ami példátlan más kultúrák történetében. Sajnos azonban meg kell állapítani, hogy a „bűnös és romlott életű Egyiptom” nézetet az éppen a Biblia ásta bele az emberek agyába, holott Egyiptomban semmit sem tudnak az állítólag 475 évig ott élő zsidó népről. Márpedig az nem vitás, hogy az egyiptomiak tudtak írni, és igyekeztek mindent, ami körülvette őket gondosan feljegyeztek.

Az ortodox egyiptológia azt próbálja elhitetni a mai emberekkel, hogy az egyiptomi emberek mást sem tettek egész életükben, mint a halálra készültek, és csakis dolgoztak, akár a földeken, akár az építkezéseken.
Ugyanakkor, ugyanezek az egyiptológusok nem tudják megmagyarázni, hogy miért található ennek ellenére mégis rengeteg hangszer és sporteszköz, játék és dísztárgy, és a szabadidő eltöltésére szolgáló utalás az egyszerű egyiptomiakra vonatkoztatva is? Bizony, az egyiptomiak is éltek és szórakoztak, sportoltak zenéltek és táncoltak, még a búcsújárás is ismert volt éppen az egyik szent városban Abydos-ban, Osiris [7] isten tiszteletére.

Kizárt dolog, hogy egy nép több ezer éven keresztül semmi mást nem tett volna, csak azt, hogy a saját halálára készüljön, és évtizedeken keresztül csakis ezért dolgozzon. Egy ilyen társadalom nem ért volna meg 100 évet sem, nemhogy sok ezret!

Egyiptom története folyamán még az is igencsak érdekes dolog, hogy általában nem igyekeztek katonailag hódítani, sőt még az idegen uralmat is eltűrték több-mint egy évszázadig. [8] Néhány királyt kivéve, [9] szinte sohasem vezettek hódító hadjáratokat messzi földekre, viszont saját országukat elég keményen megvédték, de tudtak kompromisszumot is kötni. Egyáltalán, Egyiptom hatalmas gazdagsága ellenére nem volt nagy katonai hatalom, és – bár megtehette volna – nem igyekezett kiterjeszteni a határait, a meglévőket viszont keményen megvédte. Ez ebben az időszakban elég furcsa viselkedés volt, hiszen a zsákmányoló rabló hadjáratok, nem egy ország vagy nép puszta fennmaradását jelentette. Az egyiptomiak ritkán lépték át saját határaikat, és nem igyekeztek elsősorban zsákmányolni.

Ha Sörös úr koncepciója igaz – és bizonyos feltételek hozzávételével magam is annak látom -, és ezt meg is tudja védeni, akkor itt sokkal többről van szó, mint a piramisok építésének technikájáról. Itt ugyanis több okból is – majd később részletesen kifejtem – arról van szó, hogy az én elméletem és persze ezzel együtt John Anthony West elmélete [10] az igaz (nagyjából a Sörös úr által is kedvelt Graham Hancock alapján) [11] , mégpedig arról, hogy a Gizah-i létesítmények egy terv alapján épült egységes együttest alkotnak, és bizony nem a 4. Dinasztia által voltak építve – legfeljebb renoválva – hanem ezek voltak az első piramisok, méghozzá a vízözön előttiek, és éppen azért, mert, amint egy arab történetíró írta: -

- „A piramisépítés okául az az álom szolgált, hogy Szúrid király álmot látott 300 esztendővel a vízözön előtt, hogy nagy víz önti el a földet, és az emberek tehetetlenül fuldokolnak, és a bolygók letérnek pályájukról és összeütköznek. Noha ez az álom óriási hatással volt a királyra, nem szólt senkinek, de mert a szörnyű esemény bekövetkeztét sejtette, így összehívta a papokat az ország minden tájáról, és megkérte őket, hogy fejtsék meg az álmát A papok azt jósolták, hogy az álom bekövetkezik, de utána újra gabonát, és datolyát terem majd a föld. A király ekkor elhatározta, hogy piramisokat építtet, és felírja a papok jóslatait a kőtáblákra.” [12]

Tehát Sörös úr elméletének csakis – de csakis akkor - van értelme, ha bebizonyítjuk, hogy a Gizah-i épületegyüttes volt az első ilyen jellegű építmény a világon, és természetesen azt is, hogy a Gizah-i létesítmények nem temetkezés céljából születtek, azzá csak jóval később váltak. Bármennyire is hihetetlen ez a bizonyítás lehetséges, és éppen ezen dolgozom. Sörös úr elméletét jelenleg elég sok helyen meg lehet „fogni” és jól látható, hogy maga is igyekszik imitt-amott „maszatolni” a dolgokat, de a lényege logikus és nem cáfolható.
Mindössze annyiban kell javítani, hogy a Sörös úr által előadott építési mód, nem biztos, hogy az egyetlen ilyen módszer. Létezhetett ezzel párhuzamosan – különösen a kisebb piramisoknál – esetleg rámpás módszer is. Nem kell ezt görcsösen kizárni!

Hiába is berzenkedik Sörös úr, a helyzet az, hogy nem lehet elkerülni a „miért” és a „mikor” kardinális kérdéseit. Ő elég lezseren és nyilván nem véletlenül sokszor hangoztatva csakis a „hogyan”-al foglalkozott, és ezért követett el alapvető hibákat, bár kétségtelenül zseniálisan nagyot alkotott. Ám Sörös úr elmélete kiegészítve azokkal a kutatásokkal, amik az írásos, és mondai emlékekkel foglalkoznak, hatalmas meglepetést hozhat a világ számára.

A legfontosabb dolog az, hogy az ember a „homo sapiens” lényegéhez tartozik az, hogy semmit nem tesz, és semmit nem csinál, amit nem muszáj megtenni, vagy éppen nem szükséges a számára. Az ember csak akkor alkot, ha valamilyen külső körülmény rákényszeríti azt. Még a látszólagosan fölösleges, és funkciótan épületek is – például az Eiffel torony, vagy a Szabadság szobor is egyfajta kényszerből készült el. Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy nem véletlen, hogy az északi emberek talált fel a frottír zoknit, és nem a bantu négerek. Az előbbieknek ugyanis életszükségletük a meleg zokni, mit az utóbbiaknak felesleges kacat.

Tehát onnan kell elindulni, hogy a piramisokat valamiért – valami okból – felépítették. Az mára már bizonyos, hogy nem kultikus és nem temetkezési célokból épültek fel. Hiszen múmiát gyakorlatilag egyikben sem találtak. Történetesen a Gizah-i piramisokban még írásos emlékek sem voltak, az egy Vyse [13] féle, sok tudós által hamisnak tartott feliratokon kívül, ami egyébként elég érdekes, hiszen az egyiptomiak eléggé grafomán [14] emberek voltak.
Ezt az okot kell megtalálni. Ez az első és legfontosabb dolog. Az egyiptomiak azért annyira nem voltak buták, hogy ok nélkül építsenek irtózatos nagy épületeket, majd amikor felépült a piramis akkor mégis egy jól eldugott helyen a Királyok völgyében temetkezzenek.

Az ortodox egyiptológusok általában mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy a piramisok csakis temetkezési helyek voltak. Ez az elmélet azonban ma már ezer sebből vérzik, hiszen éppen Tuthankhamon sírjának gazdag aranylelete támassza alá, - és sok-sok egyiptomi felirat -, hogy az egyiptomi királyok komolyan tartottak a sírrablóktól. Nagy butaság lenne majd 150 méteres óriási épületekkel még fel is hívni a sírrablók figyelmét arra, hogy hol keressenek a kincsek után. Bár a piramisokon elég sok nyoma van a sírrablók munkáinak, ezek bizony nem sok sikerrel jártak.

Nézzük csak a problémáimat, és a kérdéseimet szépen sorban: -

1./

Sörös úr kizárólag építő-mérnöki szempontból szemlélte meg, és csakis a Gizah-i létesítményeket, jobban mondva csakis azokból indult ki. Ez öreg hiba, ugyanis a Gizah-i létesítmények éppen attól különlegesek, hogy alapjukban és jellegükben, de még építési technikájukban is jelentősen eltérnek az összes többi piramistól. Éppen azért van óriási vita arról, hogy egyáltalán ki építette azokat, hiszen Hufu, és Hafré királyról, valamint Menkauré [15] királyról csakis nagyon áttételes és eléggé kétségbeesetten erőltetett bizonyítékok szólnak, ugyanakkor nem lehetetlen, hogy ők voltak azok az a már meglévő létesítményeket renováltatták, és valóban temetkezési célból használták fel.

Eredetileg bizonyosan nem halottkultuszi minőségében használták fel a piramisokat, de később valamilyen okból azok lettek. Furcsa és érdekes, hogy Hufu fáraó fia [16], - aki nagy író és költő volt - egy szót sem szólt a piramisról, és annak építéséről.

Az arab történetírók viszont egy szóval sem említik az általában Hufu, Hafré, és Menkauré néven ismert királyi hármast, hanem egy Sedád nevű emberről beszélnek, aki egy Ád nevű ember fia volt. Az arab történetíróknál később majd igen lényeges lesz figyelembe venni, hogy mindig csak két piramisról beszélnek. Ez eléggé komoly kérdéseket vet fel. A Gizah-i létesítmények attól különlegesek, hogy nem férnek bele a lineáris fejlődés elméletébe.

Gondoljunk csak bele. Először épülnek kis düledező és főleg lépcsős piramisok, majd hirtelen a 4-ik dinasztia a semmiből megépíti a Gizah-i csodát, és közvetlenül utána szinte azonnal elfelejtik, hogy hogyan kell piramist építeni, mert amit a 4-ik dinasztia után épültek, bizony ma már alig-alig állnak, és többségükben csak kis kócerájok a Gizah-i piramisokhoz képest. Olyan ez, mintha az az apa feltalálná kétütemű motort, majd a feltaláló fia már tökéletes sugárhajtóművet építene, majd az unoka visszatérne a négyütemű porlasztós motorokhoz.
Egész egyszerűen képtelenség, hogy egy folyamat kellős közepén alkosson egy fejlődő társadalom tökéleteset, majd soha többé azt megismételni ne tudja, de szerves elődje sem található a műszaki csodának.

2./

Nagyon kellemetlen dolog Sörös úr könyvében, hogy a mondanivaló megkezdése a régi elméletek, és személyek szapulásával történik. Azt megteheti egy neves kutató, bár azok szinte sohasem tesznek ilyet. Amolyan „majd én megmutatom, mi az igazság” alapon íródott ez a kétségkívül nagyszerű könyv, ami sokat ront az értékén, és különösen a szakembereket sérti fölöslegesen, még mielőtt azok valamiféle állásfoglalást jelentettek volna meg. Nem szabad a régi elméleteket lebecsülni, mert mindegyikben van valami, amit fel lehet használni. Nem szabad a piramisok vizsgálata során kizárólag a saját szakterületből kiindulni, mint azt ahogy Sörös úr is tette. És végül is nem szabad már eleve védekező, – védekezve támadó- álláspontra helyezkedni egy még nem létező támadás ellen.

Emlékezzünk csak arra a magyar „felfedezőre” aki csakis azért, mert szakmája szerint térképész volt, saját szakterületének szempontjait igazította – erőltette-kényszerítette - a Peru-i Nasca-vonalakra, és bebizonyította, hogy hatalmas alapterületű vonalrajz nem más, mint egy gigantikus térkép. Az elmélet először meglepte a világot, majd alaposabb vizsgálat utána többi fantasztikus elképzelés sorsára jutott. Mára már alig emlékeznek rá.

A piramis egy egyedi jellegű építmény, ami nem csak műszaki kérdés. Ezeknek az építményeknek van filozófiája is, történelmének pedig lennie kell. Az építmény filozófiája, és történelme nélkül megérteni sem az építési módját, sem az építés mikéntjét nem lehet. Nem annyira egyszerű probléma a piramisok kérdése, mint azt bárki is gondolja.

Csak gondoljunk bele, hogy ha elpusztulna a világ történetírása, vagy egy háborúban az emberiség nagy része, és visszafejlődne a tudomány – ami bizony megtörténhetett nem is egyszer a történelemben – akkor mit tudna kezdeni a jövő kutatója az általunk létrehozott New York-i szabadságszoborral? Gondolkodhatnak, hogy vajon mi volt ez? Simán rájönne, és bebizonyítaná, hogy az bizony egy stilizált világítótorony, de arra, szinte biztos, hogy sohasem, hogy egy nép ajándéka egy másik népnek.

3./

A fenti egy kicsit nagyképűnek mondható mondanivaló-indításból talán logikusan és szükségszerűen következik, hogy Sörös István könyvének 15-ik oldalán eléggé elbizakodottan megengedi magának, hogy Hérodotosz ó-görög történetíró mestert, és neves utazót, a „történetírás atyját” lekicsinyelje, és népmesének minősítse Hérodotosz [17] mondanivalóját.

A helyzet az, hogy Hérodotosz még saját szemével láthatta eredeti alakjukban a piramisokat, Sörös úr pedig sajnos ezt nem mondhatja el magáról. Hérodotosz még olvashatta a piramisok burkolóköveinek feliratát Sörös úr pedig sajnos nem. Mivel jól látható, hogy Sörös úr sohasem olvasta Hérodotosz-t eredetiben vagy fordításban, így azt sem tudhatja, hogy a zseniális görög utazó nagyon kritikus volt konzekvenciáiban és történet-mesélési módszereiben, még saját magával szemben is.

A „Történelem” c. könyvében – ahol Egyiptomról is ír – minden alkalommal külön jelzi, hogy mi az, amit saját szemével tényként látott, és saját eszével tényként tapasztalt, és mi az, amit neki is csak úgy mondtak, meséltek el mások. Vagyis Hérodotosz tisztában volt azzal, hogy egyesek szeretik kiszínezni a régi történeteket, és alaposan szükségesnek tartotta ezt meg is jegyezni, valamint figyelembe venni. A rámpás megoldásnál Hérodotosz azt mondta, hogy az egyiptomi papok írták le az építkezés módját, és maga is olvasott ilyen papiruszokat. [18] Csínján kell bánni a görög bölcsekkel, mert közülük nagyon sokan, éppen egyiptomi főiskolákon szerezték tudásukat, tehát ha valakiknek, akkor nekik igencsak lehetett saját és valós élményanyaguk. [19]

4./

Én azon dolgozom már több mint 20 éve, hogy a sok elméletet valahogy egy egységes elméletté gyúrjam. Nem akarok újat és egyedit alkotni, ami egy egyiptológustól szokatlan, hanem egyben, egy folyamatban akarom látni a sok véleményt.

Szeretném tudni, hogy létezik-e olyan „miért és mikor” megoldás, amelyben egyesíthetem az összes eddigi meglátást, és amelyik legalább 80%-ban minden elmélet szempontjából elfogadható, és elmondhatom, hogy: - Igen létezik olyan megoldás, amibe minden érv nagyvonalakban belefér, még a legextrémebb érv is, vagy amelyik éppen egy régen elpusztult ősi kultúra egyfajta „múzeumának” írja le a piramisokat! Ebbe az elméletbe kiválóan illik Sörös úr elmélete is, de nem úgy, hogy ő minden más megoldást teljes egészében tagad! Sörös úr munkáját történelmi és kronológiai és egyiptológiai, valamint történeti-logikai oldalról is támogatni tudom, alapos és nehezen támadható érvekkel, de neki is módosítani kell, vagy éppen elhagyni néhány rosszul sikerült nézetét.

Nagyjából erről szól a honlapomon az „Elveszett idő Története” c. letölthető E-book-om, persze az Interneten ott a leglényegesebb megállapításaim nem szerepelnek, könnyen érthető okokból. Tehát ha Sörös úr a bárka láttán ugrott egy nagyot, és kiáltott fel, hogy „heuréka” én pedig Sörös úr könyve alapján tettem ugyanezt, de sok éves tapasztalatom mindig óvatosságra int. Az én koncepciómmal ugyanis csakis egy magyarázata lehet Sörös úr munkájának, mégpedig az, hogy a Gizah-i létesítmények sokkal előbb épültek mint az összes többi piramis, és egészen más okból, mint azt ma hiszik.

5./

Az bizonyos, hogy a Gizah-i létesítmények többfunkciós létesítmények lehettek eredetileg, tehát nem csak a hajók irányítása lehetett a dolguk, hanem könyvtárként, és egyfajta „ memóriaként” is üzemelhettek. Az is bizonyítottnak látszik, hogy égtáj, és a csillagok állásának jelölésére is alkalmas lehetett az épület, de ez a hajózási funkcióból egyértelműen következik.           Az egyiptomiak hihetetlen régi adatokkal, és nagyon gondos, pontos csillagászati megfigyelésekkel rendelkeztek. [20]

Az egyiptomiakra nem jellemző, hogy csakis egyféle okból építettek volna hatalmas épületeket. Mindegyiket sokféle okból használták, és igyekeztek úgy megépíteni, hogy ne csak egyféle legyen az épület feladata. Azt elég különösnek tartom, hogy Sörös úr nem tudta, hogy a piramisok külső borításai eredetileg feliratozottak voltak [21] , és az 1301-es földrengés idején omlottak le. Gyakorlatilag Kairó majdnem egész történelmi arab városrésze ebből épült, és a piramishoz vezető út, valamint a „szent kerület” vagyis a 10 méter magas 3 méter széles – a piramist körbefogó - kőkerítés kváderköveiből. [22]

6./

A Földközi tenger csakis akkor lehetett olyan magas vízszinten, amikor még a medre nem szakadt össze a mai Fekete-tengerrel a Boszporusz környékén. A magas vízállást viszont elsősorban a jégkorszak második gyorsabb felolvadása okozhatta [23], körülbelül ie:- 7500 körül befejeződve. Azonban bizonyos, hogy nem ez a felolvadás volt az amit a mondák „vízözön” néven emlegetnek.

Arra nagyon sok bizonyíték van, hogy ez a magas vízállás tartósan megtörtént egykor, hiszen sok olyan ókori görög város van, aminek a kikötőfala, ma 12-13 kilométerre van a mai tengertől, és már települések nyomait is megtalálták a Földközi-tenger partközeli medrében, ami viszont arra utal, hogy a Boszporusz átszakadás előtt szárazföld volt a fekete-tenger medrének nagy többsége.

Nyilván ez Egyiptomban, a Nílus akkori torkolatában, vagyis a mai Kairó környékén is így működött. Ennek is van fontos mondanivalója, hiszen ha a Nílus a piramisok építésének korában már delta-torkolattal rendelkezett, és nem tölcsértorkolattal, akkor csakis hat hónapig folyhatott az építkezés, mert a megépített kikötőket, egyszerűen nem érte volna el a víz, apály idején, arról meg szó sem lehetett volna, hogy a hajó alatt szállítsák a köveket. Tehát Sörös úr meglátása helyes, hogy a Földközi-tenger a piramis építésének idején a piramisok lábáig ért, és valójában egy hatalmas tölcsértorkolat volt. Van erre példa másutt is, például a szenzációsan rejtélyes 1513-as Piri Ries [24] térkép tölcsértorkolattal ábrázolja az Amazonast.

7./

Sörös úr egyértelműen elveti a rámpás építési módszer alkalmazását könyvének már 11-ik oldalán. Ez nagy hiba, ugyanis sok piramis mellett ma is láthatóak a rámpamaradványok, és így Sörös úr könyve támadható már ezen egy –de szemmel ma is ellenőrizhető - tény alapján is.

Tény az ugyanis, hogy Saqqarában, - három kilométerre Médum falutól délnyugatra - a Médum-i piramis keleti oldalára merőlegesen található ma is egy rámpamaradvány. Nem magyarázható másképpen, egyértelmű és világos az oldalra merőleges ráma maradványa. Ez a piramis ezért nagyon lényeges, mert a 4-ik dinasztia megalapítója Sznofru [25] piramisának tartják, és elepesztően egyszerű a kivitelezése.

Aligha képzelhető el, hogy akik csak ilyen egyszerű kivitelezésű piramist tudtak produkálni, azok alig néhány évvel később belefogtak műszaki csodák, - vagyis a Gizah-i létesítmények - építésébe. Sznofru piramisa még Dzsószer piramisánál is kezdetlegesebb volt, pedig az elméletileg előbb épült, mint a Médum-i piramis. Sokan úgy vélik, hogy Sznofru, csak befejezte a építkezést, és a valódi építtető Huni a 3-ik dinasztia utolsó királya volt. [26]

Akárki építette is mindegy. A lényeg az, hogy a rámpás építkezés bizonyított, legalább is sok piramis esetében. Nem is ez az egyetlen bizonyíték. A XVIII. Dinasztia idejében voltak olyan rajzok, például Rekhmiré király sírjában, ahol vitathatatlanul látható a piramisépítő szobrászok egyike a piramisra felfelé haladó rámpával, ami téglalap alakú agyagtéglákból volt építve. [27]

Ezeket a tényeket kár tagadni, vagy elvetni, inkább az én módszeremmel és teóriámmal, meg kell próbálni behelyezni Egyiptom kronológiájába, és ha valaki elolvassa honlapomon az e-bookot, akkor látja, hogy ezt könnyen meg lehet tenni.

8./

A rámpás módszer tagadása még Gizah-ban sem állja meg a helyét. Jól látható, hogy a Menkauré piramis töltés-útja az bizony nem más, mint az egykori rámpa maradványa.

A töltésutak ugyanis a Hufu és Hafré piramisból valóban a víz legközelebbi partja felé vezetnek, ám nem így van a Menkauré piramis esetében, hiszen ott a töltésút az merőleges a piramis oldalfalára, és nem a legközelebbi „kikötő” felé vezet.

Ha a kváder-kikötő a Szfinx környékén volt, - amint azt Sörös úr is állítja – akkor bizony egyszerűbb lett volna a Menkauré piramis építőinek egy elhajló csatornát építeni a Hafré piramis már meglévő csatornája fel, de ezt nem tették, pedig vagy 50%-al rövidebb megoldás lenne. Itt mindenképpen megáll az a feltételezés, hogy esetleg a Menkauré piramis egy későbbi építkezés és nem hajós, hanem rámpás módszerrel.

Más bizonyítékok is lehetővé teszik, hogy a Menkauré piramis később épült, mint a két nagyobbik társa. Például az, hogy az arabok következetesen két piramisról beszélnek [28] , és az, hogy Menkauré piramis egészen más technológiával épült jóval egyszerűbb, de kidolgozottabb volt, mint két elődje. Kövezete is eltér a két előző piramistól. Itt tudni kell azt, hogy a domborzat viszonyai miatt a két nagy piramis látszólagosan egyforma magas volt eredetileg.

9./

Sörös úr eléggé gyengécske egyiptológiai ismeretei miatt, csakis úgy tudja elképzelni egy építkezés vízszintezést, ha a célterületet teljesen elárasztják vízzel. Lásd ezt a könyv 22-ik oldalán. Ez bizony egy nagyon nagy tévedés. Az egyiptológusok is, - de még a lelkes de jól tájékozott amatőr kutatók is tudják - , hogy az egyiptomiak kiváló üvegművesek voltak, és elképesztő magas színvonalon gyártották a sokszor ampullavékonyságú üvegeiket. Semmiféle nehézséget nekik nem okozott volna a ma ismert kőműves vízszintező megalkotása, ami két üvegcső, és – ma műanyagcső – akkoriban állati vékonybél összekötéséből áll.

Teljesen szükségtelen és érzelmetlen lett volna hatalmas mesterséges tavakat építeni, akkor, ha ilyen egyszerű eszköz is a rendelkezésre áll. Ugyanitt azzal érvel Sörös úr, hogy „ ha már a csatorna meg van” akkor el is lehet árasztani a területet vízzel. Így is lenne ha Sörös úr nem követte volna el azt a hibát, hogy csakis a Gizah-i piramisokat vizsgálja. Ugyanis nagyon sok piramis van, amihez soha nem vezetett csatorna. Ilyen például Sznofru északi, Dahsur-i piramisa is, de ilyen két piramis is a Abu Sir-i piramismezőn, vagyis Neferkaré, és Neferefré piramisa is.

Azért mondtam feljebb, és mondom is mindig azt a sokszor, de nem elégszer hangoztatott véleményt –figyelmeztetést - , hogy borzasztó nagyot téved az, aki csakis a Gizah-i létesítményekből kíván következtetéseket levonni.

10./

Sörös úr a könyv 22-ik oldalán azt állítja, hogy a „szent kerület” [29]falának formája mindenütt szendvicsszerkezetű! Nos ez Gizah-ban valóban így van, de másutt nincs így. Van több olyan piramisvédő fal is, amit az egyiptológiai zsargon „szent kerületnek” nevez, ami egyértelműen csak díszítésre szolgál, hiszen nem egyenes, hanem hullámos fallal van elkészítve. Ilyen például a Mazgúna-i déli piramis és egy Saqquara-i névhez nem kötődő gazdátlan piramis is. Mindkét a kerítésfal hullámos alaprajzú, ami vízzárási szempontból értelmetlen. Ismét itt Sörös úr hibája, hogy csakis a Gizah-i piramisokat veszi figyelembe. A megoldás az nem mérnöki és nem egyiptológiai lesz, hanem általános. Tehát óriási hiba ismételten csak egy piramisból – és annak létesítési módjából- következtetést levonni.
Valószínűleg a végleges megoldás az nem egyfajta megoldás lesz, hanem sok-sok kis megoldás együttese.

11./

Téves és önbizonyítóan koncepciózus az állítás, - amit Sörös úr megenged magának - , hogy a Nap-bárkák csakis építési célra szolgáltak. Nem vezet célra, és elég nagy támadási felületet hagy magának Sörös úr azzal, hogy kategorikus megállapításokat tesz. Különösen nem célszerű ez akkor, ha éppen ő maga is jól tudja, hogy léteznek kemény ellenbizonyítékok.     Lehet, hogy elsősorban arra is, de éppen elég rajz ábrázolja a Nap-bárkákat múmiaszállítás közben és ezeknek éppen olyan jellegzetes orra, és tatja van, mint a Nagy Piramis mellett megtalált Nap-bárkának, aminek 44 méteres volt a hossza, vagy az Abydosban megtalált öt kisebb lehorgonyzott bárkának, amik csak 21 méteresek voltak. A bárkák méretének lesz még majd szerepe. A legjellegzetesebb ilyen festmény éppen Abydos-ban az I. Széthi templomban található. [30]

Tény az, hogy az egyiptomiak nem voltak jó tengerjárók, - nincs is bizonyíték arra, hogy a Födközi-tengert valaha is elhagyták volna, és ott is csak part menti hajózás folyt - de kiválóan hajóztak a Níluson.

Bármennyire is furcsa ennek ellenére az egyiptomiak kategorizálták a hajóikat, és ez látható is a Der-el-Bahri-i templom egy gyönyörű ábrázolásán. [31] Itt láthatjuk, hogy az ábrázolt négy hajó ugyanolyan orral rendelkezik, mint a Gizah-i nap-bárka, de ezeknek van árboca, kötélzete, és vitorlája is.

Az egyiptomiaknál a különböző hajófajtáknak neve is van: -

• A közönséges folyami hajó neve :- Ua.

• A tengeri hajó neve: - Mer.

• A személy és gabonaszállító hajó neve: - Ka-ro.

• A Nílusi árúszállító folyami hajóé: - Usekh.

• A kő, kő-oszlop, és szarkofágokat szállító-vonató hajóé: - Sa-t. ( Tehát, íme ez a neve Sörös úr „köteles” és kváderszállitó hajóinak.) Ám sehol sem találunk nevet, vagy meghatározást a nap-bárkáról. Ez bizony nem lehet véletlen.

Egyiptomban minden hajónak volt neve is és azt a maihoz hasonló módon az orr részre festették fel. Nagyon hasonlított a mai elnevezésekhez a hajók neve. Például: - „ Memphis csillaga”, „Örökkévalóság Ura”, de a legérdekesebb a már említett Jahmesz kapitány harci hajójának neve, amit nemes egyszerűséggel „borjú-nak” neveztek. ( = ib)

Ám szerencsére van olyan kép is ami éppen a 4-ik dinasztia korának egy jelentősen gazdag emberét ábrázolja hajókázás közben. Serapumtól nem messzire Mariette tárta fel a Ti sírját, amiben szinte csakis a mindennapi világi élet tárgyi és képi emlékeit őrizték meg. Ti szinte egy időben élt a Gizah-i építő fáraókkal, alig valamivel később, és a piramisok felügyelője volt. Itt egy képen látjuk, hogy Ti éppen olyan magas orrú hajókon hajózik – hármon is szolgáival együtt – mint a nap bárka. Pedig itt szó sincs építésről, hanem, csak egyszerű vízilóvadászatról a Nílus deltájában. A hajó jól láthatóan ugyanúgy asszimetrikus, mint a nap-bárka. [32]

Aki valaha is csónakázott már például a Fertő tó nádrengetegében az szinte azonnal rájön, hogy az egyiptomi bárka vagy csónak miért volt olyan, amilyen a Ti alatt a képen látható. Egy egyszerű csónak hamarosan elakadt volna alá torlódott nád miatt. Egyiptomban ráadásul 4-6 méter magas papirusznád volt a Nílus deltájában, ami annyira erős volt, hogy amikor megérett és lehajlott, akár Nílus mellékágán is át lehetett menni száraz lábbal is.

Nos, a csónak azért volt aszimmetrikus és magas orrú, hogy nehogy alágyűrje a magas nádat a csónaktestnek, hanem mintegy „szétvágja” azt előrehaladás közben. Íme egy példa arra, hogy itt is kihasználták az aszimmetrikus magas orrú csónak „bólogató” mozgását, csak ezúttal nem építésre, és kőmozgatásra. Ha a csónak mégis rászaladt egy papirusznád kötegre, és megrekedt, akkor előre és hátramozgással nagyon egyszerűen ki lehetett mozgatni a papiruszról a nyílt víz felé. Sőt még vadászatra is kihasználták a csónak bólogató tulajdonságát. A sajnos takarásban lévő harmadik csónakban azt látjuk történni, hogy a csónak orrában ülő szolga megfogja a víz alatt úszó nagy madár szárnyát, és közben a másik kezével a csónak orrába kapaszkodik. Jól láthatóan közben a társa a csónak hátsó része felé rohan, aminek nyilván az a következménye, hogy csónak hátrabillen, és a nehéz vizes szárnyas könnyedén tehetetlenné válik, fogoly lesz a vadász karjában.

Tehát a csónak billegtető mozgását nem csak építésre használták ki, hanem sok más dologban is a mindennapi életben. Ugyanezen rajzról, könnyen elképzelhető, hogy az első csónakban látható művelet után – vagyis a víziló megszigonyozása után – ugyanilyen módszerrel emelik ki a vízből az amúgy nagyon nehéz jószágot, mire az - ha sebzetten is - , de tehetetlenné válik, támadni már nem tud.

Egyiptomban, - fahiány miatt- elég nehéz volt komoly hajóépítéssel foglalkozni, viszont arra vannak írásos bizonyítékok, hogy Tyrusz-i, és Szardinia-i hajókat vásároltak. Arra is elég sok utalás van, hogy elsősorban bérelték a hajókat – és a hajósokat – Tyrusz-ból, és a Fönicia-i hajótulajdonosoktól. Bizonyára erre megvolt az egyiptomiak nagyon jó oka, de azt még nem tudjuk, hogy ez az ok mi volt.

Csak sejteni lehet, hogy teljesen értelmetlen lett volna cédrusdeszkát vásárolni Libanonból, majd azt Egyiptomba cipelni, és ott feldolgozni hajóvá. Rengeteg lett volna a hulladék. Egyszerűbb és célravezetőbb volt eleve hajót vásárolni, ami saját „hasán” hazaúszik, és azonnal használatba vehető. Talán ezért van az, hogy a Fönicia-i és az egyiptomi hajók annyira hasonlítanak egymásra.

Annyit tudunk hogy a Libanoni cédrusfa az drága kincs volt Egyiptomban. Ennek a bizonyítására csak annyit lehet felhozni, hogy egész Egyiptomban nincs olyan faszobor, ami 40-50 cm-nél nagyobb lett volna, még akkor sem, ha magát a királyt ábrázolja az. A királyt pedig általában életnagyságban vagy annál nagyobb méretben ábrázolták a szobrászok.

12./

Kissé mulatságosnak tartom, hogy Sörös úr a Nap-bárkán lévő kabint árnyékoló kabinnak ábrázolja, és magyarázza, azt a funkciót adva neki, hogy ott hűsöljenek a munkások.
A kabin belsejét, ha megnézzük, akkor szegény munkásokat nem a huzattól védte volna a kétoldali rekesz, hanem arra kényszeríthette volna őket, hogy elölről-hátra, vagy fordítva menetben ide-oda spirálozzanak a falak között. Sok „ballasztmunkás” esetén az egész bárka oldalirányban berengett volna.

Sörös úr nagyon jól meglátta, hogy a piramis építése idején egészen más volt Egyiptom éghajlata mint ma, tehát nem ildomos egy mai éghajlati tényezővel magyarázni egy akkori létesítményt. Azt meg eléggé kötve hiszem el, hogy egyiptomi építésvezetőket nagyon érdekelte volna az, hogy a munkások tudnak-e hűsölni vagy nem.

 Ugyanezen kabin jelenléte ad egy másik sokkal nagyobb problémát is. A kabin és a 44 méteres hajó oldala hatalmas felületet ad a szélnek. Aki járt már Egyiptomban az tudja, hogy Gizah-ban szinte állandóan erős északi szél fúj. Akinek sikerült felmászni a piramis tetejére, [33] az nagyon jól tudja, hogy a szél rendkívül erős már a piramis nagyjából felétől kezdve. A tetőn szinte viharos. Itt bizony jön az a probléma, hogy ha Sörös úr elmélete szerint a hajó a Szfinx irányába állva kelet-nyugati irányból veszi fel a köveket, akkor bizony a teljes oldalával merőleges lesz az erős szél irányának, és ez a nagy kabin miatt szinte bizonyos, hogy meghiúsítja manőverezést. A kabin 10 x 2 méteres felülete, és a nap bárka nagyjából 44 x 2 méteres oldalfalának mérete bizony majdnem megegyezik, egy középkori caravella [34] teljes vitorlafelületével.

Mivel azt sem tudjuk, hogy az építés közben hogyan horgonyozták, vagy kötötték ki a hajókat, így bizony nem tudjuk, hogy a hatalmas felületen keletkező szél által létrehozott tolóerőt, hogyan kompenzálta a napbárka személyzete? A nap bárkát komoly kikötés nélkül, bizony a piramis bármelyik szintjén a déli oldal falához csapta volna a szél ereje. Ez egy meg nem válaszolt kérdés!

13./

A könyv 46-ik oldalán Kákossy László fordítására hivatkozni egy kissé merész dolog. Egyrészt az öreg kiválóság sok-sok fordítási koncepciója már régen megdőlt, másrészt egyáltalán nem szokatlan egyik nyelvben sem a példázati szaknyelv használata, különösen nem a magyarban, és a magyarhoz kétségtelenül hasonlító egyiptomi nyelvben. A magyar mezőgazda is „faros-nak” nevezi a vetőgépen hátul üllő segédjét. De a katonai szakszótárban sincs abban semmi kivetni való, hogy „arcvonalnak” nevezik a tűzvonalat, pedig az arcnak túl sok köze nincs a frontvonalhoz, az csak egy diaszemlei hasonlat, nyilván ez történt Egyiptomban is. És még számtalan ilyen példát fel lehet hozni.

Még Egyiptomban is van meggyőző példa, hogy Dzsószer idejében hogyan nevezték a munkásokat, de bizony annak semmi köze sincs a hajóhoz. Egy Kairói múzeumban létező dokumentum szerint : -…A 800-1000 fős brigádból álló alakulat volt a „csapat”! A 250-300 munkásból álló kisebb egység volt az „őrség”, és az őrségek 10-50 fős „osztagokra” bomlottak fel. A kőfaragókat és a szobrászokat „művészbrigádokban” osztották fel.

14./

Kiváló és nagyon jó észrevétel, hogy a Földközi tenger medencéje bizony alaposan nem így nézett ki akár 5000 évvel ezelőtt. Sok kutató indul ki tévesen a mai állapotokból. Az is bizonyos, hogy a Santorini vulkán robbanása i.e: 1800 környékén is alaposan átrendezte a térképet. Különösen nagy lehet a vízrajzi eltérés, ha a Gizah-i létesítményeket a vízözön katasztrófa előtti királyok művének tartjuk, mint ahogy azt az arab írók írják le egykori műveiben.

Bizony nem vitás, hogy Gizah a tengerparton állt eredetileg, és valószínű ez is, hogy Giza-h a Nílus tölcsértorkolatának – ami természetes kikötő – a bejárata lehetett. Egészen bizonyos hogy a piramisépítés a tengerrel is és a hajózással is kapcsolatban van, és ezt nagyon kár lenne még a legelvetemültebb ortodox egyiptológusnak is cáfolni, vagy kétségbe vonni.

15.

Sörös úr elméletének gyenge pontját ebben a pontba kezdjük meglelni. Bizony a legnagyobb „bukovári” a Szfinx körül, van, ami eléggé keményen feltette a kérdést Sörös úrnak, és másnak is. Bizony Sörös úr is észrevette –helyesen -, hogy a függőleges eróziós nyomok miatt baj van az elméletével – legalább is ha Sörös úr ragaszkodik a 4-ik dinasztia építőihez – és bizony ő is elhasalt John Anthony West elméletének kétségkívül kemény kérdésein.

Sörös úr maga is érzi, hogy gondok lesznek itt, és bár a könyv 67. Oldalán azzal vezet be, hogy nem kíván John Anthony West elméletével foglalkozni, és állást foglalni, később mégis ezt teszi Sörös úr, csakhogy itt már néhány alapvető tényt figyelmen kívül hagyva a maga javára fordítaná át az eróziós nyomok kérdését. Ez a „maszatolás” témát alaposan ismerőt nem téveszti meg. A 67. Oldalon a képaláírásban már azt mondja Sörös úr, hogy a függőleges eróziós nyomok éppen hogy a zsilipelési teóriáját támasztják alá. A 72-ik oldalon viszont már saját teóriája bizonyítására tagadja John Anthony West elméletét, sőt kizárja a nagymennyiségű csapadék okozta eróziót.

 Mindössze azt felejti el Sörös úr, hogy a függőleges eróziós nyomok nemcsak a Szfinx medencéjének falán láthatóak, hanem a Szfinx hátán is, nem egy közülük ma téglával pótolva.
 Azt pedig még Sörös úr sem állította, hogy a Szfinx hátán is futkározott a zsilipelő csatorna vize. Oda ugyanis egy „libikókát” vélt látni Sörös úr!
Arra viszont nem ad magyarázatot, hogy a kétkarú emelő deszkái vajon miért nem hagytak bármiféle nyomot is a Szfinx hátán? Ha a „libikóka” néhány tízmilliószor ide-oda billegett a Szfinx hátán, akkor bizony a hátsó rész puha kőzetében jó mélyen bele kellett volna nyomódnia a két széles deszkának. Erre viszont semmi sem utal.

16./

Igen nagy tévedés Sörös úr részéről, és kevés egyiptológiai ismeretre vall – valamint önmagát cáfolja meg – a függőleges eróziós nyomokkal szemben felállított két gyengécske érv az eróziós nyomok mibenléte, és a nagymennyiség csapadék elmélete ellen.

A könyv 72-ik oldalán azzal védekezik a magyarázathiány miatt Sörös úr, hogy ha a nagy mennyiségű eső okozta volna a Szfinx hátán a függőleges eróziós nyomokat, akkor bizony miért nincsenek ilyen nyomok a Szfinx fején, vagy a piramisokon. Nos erre a válasz nagyon egyszerű. Maga Sörös úr is elismeri még ugyanezen az oldalon, hogy a Szfinx fejét újrafaragták, vagy kicserélték. Tehát az eredeti fej nem ez lehetett, abból következik, hogy a Szfinx fején esőeróziós nyomokat kár is lenne keresni, hiszen tudjuk, hogy az i.e: 2500 körüli időkben már a maihoz hasonló éghajlat uralkodott Egyiptomban. Így már eleve megdőlt a kérdés.

Különösen megdőlni látszik a kifogás, ha azt is figyelembe vesszük, - és erről Sörös úr egy szót sem szól -, hogy a piramisok külső borítása az 1301-es nagy földrengéskor omlott le, és ezeket a köveket hordták el Kairó „vörös negyedének" építésére. Tehát nem tudjuk ellenőrizni, hogy eredetileg voltak-e eróziós nyomok a piramisokon is.

Sörös úr kifogásainak viszont alaposan ellentmond, hogy a Szfinx-templom, és a Völgy-templom magasabb részein is ott van a függőleges eróziós nyom, de még az Abydos-i Ozerireon-on [35] is megtalálható ez.
Itt bizony harmatgyenge, és jogosan támadható Sörös úr elmélete. Megáll viszont az elmélet akkor, ha a Gizah-i létesítményeket az első felépült piramisoknak vesszük valamint i.e: 10.450. körül, még a vízözön előtt. Ismét egy bizonyíték arra, hogy Hufu és Hafré legfeljebb csak renoválta a létesítményt!

17./

Igencsak sántít a Szfinx nyakáról írott „meglepő feltételezés” Sörös úr teóriájában. Én is alaposan meglepődtem rajta. Ez ugyan megmagyarázná azt, hogy a Hafré piramishoz szállító hajókat, hogyan kötötték ki, de azt már semmiképpen sem, hogy hogyan kötötték ki a Hufu, és a Menkauré piramishoz is köveket szállító hajókat.

Az már egy kellemetlen kérdés, hogy az utóbbi két piramishoz szállító hajókat miért kötötték volna ki olyan messzire az építési területtől? Ehhez ugyanis teljesen értelmetlenül igen hosszú, és nagy önsúlyú kötelek kellettek volna.

18./

Ha Sörös úr elmélete igaz - és miért ne lenne az -, akkor bizony át kell írni a piramisok építésének sorrendjét is. Köztudomású, hogy a Szfinx a második, azaz Harfénak tulajdonított piramis töltésútjának végén, van, elképzelésünk szerint az egykori Nílus parton. Sörös úr szerint ez volt az alapkikötő, ahová a hajóköteleket rögzítették. Igen ám, de ebben az esetben nem lehetett a nagy piramis az első építmény, hanem a második piramisnak kellett volna előbb épülnie. Ez így logikus. Vagy legalább is – ha az én elméletem igaz – akkor az egész Gizah-i komplexumnak egyszerre kellett épülnie. Ebben az esetben van értelme Sörös úr feltevésének, másképpen azonban nincs. Ha ugyanis ragaszkodunk ahhoz, hogy a Hufu piramis épült elsőnek, akkor egyszerű lenne a következtetés, hogy annak a piramisnak a töltésútja elé lett volna érdemes a fogadó kikötőt építeni, ellenkező esetben úgy festene dolog, mintha Hufu száz érve lőre tervezett volna, utódai helyett is. Ha Hafré építette a Szfinxet, akkor viszont hol kötöttek ki a Hufu piramist építő hajók, és hogyan zsilipelték át a vizet, hiszen Sörös úr elmélete a Szfinxtől a Hafré piramishoz vezető töltésutat adja meg a fő vízkivételi forrásnak.

19./

Eléggé elnagyoltnak tűnik nekem a könyv 120. oldalán a szarkofág beemelésnek gyengécske magyarázata is. Talán jobb lett volna, ha ezzel nem is foglalkozik maga az író, hiszen itt jobb az építéssel egy időben történő magyarázat is. Igaz a szarkofág súlya eléggé jelentős, és végső soron célszerűbb lett volna az építés közben beemelni, mert arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy a szarkofágot becipelték volna billegtetéssel a piramisba a meglévő bejáraton keresztül. Sörös úr állítja, hogy könyvének 120. oldalán, hogy a szarkofágot be lehet az ismert járatokon keresztül vinni, de ez véleményem szerint képtelenség. Már csak azért is, hiszem maga Sörös úr bizonygatja könyve elején, hogy a nagy súlyokhoz, kövekhez - azok mozgatásához- , elsősorban hozzá kell férni.

Akármennyire is centizi Sörös úr a Nagy Galériát, még ott is nehézkes lett volna a bebillegtetés, ám Sörös úr azt már egyszerűen elfelejti megemlíteni, hogy a királyi kamra „előkamráján” hogyan jutottak volna át, főleg ha mind négy eredetileg gránit ejtő-kőből lévő zárzsilip a helyén lett volna eredetileg? Helyén kellett, hogy legyen, különben miért vésték volna ki fölöslegesen a hornyait?

20./

Sörös úr nem tisztázta egyértelműen, hogy a hajódarui végül is mekkora terhelés bírtak ki? Valamiféle halovány utalás van a könyvben 40 tonnás limittel, de ez bizony eléggé kevés lett volna jó néhány kő-kváderhez. Sőt még ennek a duplája is kevés lett volna, ha feltételezzük, hogy két hajó együtt tudott működni.

 Mindjárt a zsilipnek beszámított völgytemplom esetében gondok keletkeznek a 70-80 tonnás kőlapokkal, amik a homlokzaton gránitból vannak, még ma is tökéletes állapotban.

 Ugyancsak nem kapunk megfelelő magyarázatot a nagy piramis teherelosztó kamráinak keresztben - sőt háromszög alakban - beemelt kö-kvádereire, amiknek igencsak komoly súlyuk van. A legnagyobb kőtömbök a Gizah-i komplexumban elérik a 200-220 tonnát is. Ilyenek találhatók a Völgytemplomnál, és a Hafré piramis „kaddám-kőből” [36] épült alsó 7 szintben, ami eltér az összes többi kő fajtájától. Ugyanitt az alsó hat sorban található olyan kő is mészkőből, aminek a hossza 6 méter, és a magassága 1,8 méter, szélessége szintén 1,8 méter. Elég egy gyors szorzás, hogy rájöjjünk ez is több, mint 200 tonnás monolit! És miért ezek kerültek a Hafré piramis alsó szintjeibe? Mégiscsak a Hafré piramis építése kezdődött el előbb?

 Vajon hogyan mozgatták ezeket az óriási monolit tömböket a hajók, még akár a víz alatt is? Ez már túl van azon a határon, amit egy ilyen – lényegileg szabályosan összevarrt – hajó kibírhat.
Itt bizony felmerül a kérdés, hogy történtek-e balesetek? Mi történt akkor, amikor egy-egy kötél nem bírta a terhelést és elszakadt? Hogyan emelték ki a vízből a köveket, vagy ha ottmaradtak, akkor, ma miért nem találtak még egyetlen egykor szállított követ – még véletlenül sem – sem a Nílus Asszuántól Gizah-ig tartó szakaszán, sem másutt? Komoly kérdés ez, amire nincs válasz!

Bizony találhatóak olyan rajzok Egyiptomban, és történetesen ott, ahol maga Sörös úr is járt, ami nem egészen támasztja alá Sörös úr elméletét. Egy ilyen a Karnak-i templom Hatsepszovet királynőnek szentelt obeliszkje. Ennek az obeliszknek az eredeti súlya nem kevesebb mint 300 tonna volt, és bizony magán az obeliszken ábrázolva van, az oszlop szállítása is mégpedig nem a hajó alatt, hanem annak fedélzetén.
Az obeliszk feliratain olvasható, hogy a 30 méter magas és 300 tonna súlyú obeliszk kőfejtőből a hajóra való átszállításához nem kevesebb, mint 6000 ember volt szükséges, és hét hónap alatt fejtették ki a nagy követ. Ha volt egyszerűbb és könnyebb megoldás is, akkor vajon miért nem azt csinálták? [37] Az is különös, hogy Sörös úr, - aki járt Karnak-ban - ezt valahogy nem vette észre. Pedig egy monolit-kutatónak egy 300 tonnás obeliszk az kutatási csemegének számit, és aligha kerüli el a figyelmét. Lehetetlen, hogy ne vette volna észre! Az obeliszk felirata alapján azonban könnyen elképzelhető, hogy miért nem került be a könyvbe.
Cáfolni látszik ugyanis magát a Sörös-féle elméletet.

21.

Sörös úr kétségbe vonja, hogy Egyiptomban csak bronz és rézeszközök voltak, amikor a piramisokat építették. Márpedig csakis azok voltak, sőt Dzsószer idejében még azok sem.
Az egyiptomiak ugyan ismerték a vasat, de csakis meteorvas formájában. Ez „bja” szóval jelölték. Az vas ára olyannyira magas volt, hogy még az aranynál is egy „karikával” [38] volt drágább.
Kizárólag csak nagyon gazdagok engedhették meg – többnyire csak az uralkodók -, hogy vasból készült késük lehessen. Ilyet talált Howard Carter Tuthankhamon sírjában, jobban mondva a testére erősítve, amikor a múmiát kicsomagolták. A vas drágaságára csak annyit jellemzésül, hogy még az eszméletlen sok arannyal felvértezett fiatalon elhunyt uralkodónak is csakis egy kése volt, és annak csak a pengéje volt vasból, minden más aranyból. [39]

HOGYAN ÁLL MEG AZ ELMÉLET MÉGIS?

Természetes, hogy még nagyon sok apró gondolatot és kifogást lehetett volna találni, de nem az a cél, hogy mondatonként cáfoljuk Sörös úr elméletét. Ezt az elméletet egyébként sem cáfolni kell, hanem a helyre kell tenni kronológiában és az egyiptomi történelemben.

Hogyan volt lehetséges, hogy a nagyszerű építési módszert mégsem minden piramis esetében használták az egyiptomiak?

Ha abból indulunk ki, hogy a három Gizah-i létesítményépítése nem a ma ismert, vagy igaznak tartott időrendi sorban következett egymás után, hanem a vízözön katasztrófa előtti királyoké volt, utódaik legfeljebb renoválták azokat, akkor létezik nehezen kifogásható magyarázat.

Az bizonyos, hogy a vízözön egy lokális jelenség volt, de a „Termékeny Félhold” [40] ókori országait kellemetlenül érintette, hiszen mindegyik országnak a mondavilágában megtalálható, és minden embert elpusztító legendaként szerepel, és ez alól csakis Egyiptom a kivétel.

Egyiptom mondavilágában nem központi kérdés a vízözön [41] , - mint maga a tragikus esemény -, bár vannak róla eléggé másodrangú elbeszélések. Ez csak azt jelenti, hogy Egyiptom lakóit nem hirtelen érintette a katasztrófa, vagyis az egyiptomi tudósok, előre kiszámították a vízözön kezdetét. Végső soron erre utalnak az arab írók, és a piramisépítés eléggé sok ok-magyarázó legendája is. Az, hogy Egyiptom a saját mondáiban nem annyira reagált a vízözönre – legyen az bármi, akár egy Földközi tengeri vulkáni sziget felrobbanása, akár egy szökőár, vagy a Boszporusz átszakadása - éppen, hogy azt bizonyítja, hogy az egyiptomiak nagyon magas szinten ismerték a víz viselkedését, és bizonyára a hajózást is. Pontosan ki tudták számítani, hogy mikor történi az esemény, és előre készültek is erre, tehát a katasztrófa nem okozott akkora pusztítást Egyiptomban, mint amit a Gilgames eposz [42] elmesél a két folyó közében [43].

Jogos lehet az olvasó kérdése, hogy mivel bizonyítom még azt, hogy a Gizah-i létesítmények a vízözön előtti királyok munkája? Nos vannak még bizonyítékok.

Nézzünk csak rá a Gizah-i piramisok keresztmetszetére. Azt fogjuk látni, hogy mindig két főbejárat van, de a két főbejárat közül az egyik sohasem a földszinten van, hanem a föld szintje felett 8-15 méterre. Innen indul lefelé a bejárat. Mennyire furcsa egy alkotás ez, és miért ilyen? Hiszen ez éppen úgy fest, mintha egy mai épület bejárata a pincelejáróval kezdődne, ami mégiscsak eléggé furcsa.
A megoldás szintén a víz miatt magyarázható. Nyilván előre kiszámították, hogy meddig fog majd egy szökőár után érni a még sokáig szinten maradó és lassan visszavonuló vízszint. Éppen ezen szint fölé tervezték az egyik bejáratot, hogy azt bármikor használni lehessen. A másik bejáratot maga a víz zárta el mégpedig légmentesen.

Egy további érdekes bizonyíték még egy arab monda, aminek szintén megvan a logikája, bár az egyiptológusok eddig csak legyintettek rá. Az egyik monda szeriont a vízözön előtti egyiptomi király, a piramisokat beburkoltatta gyékénnyel. Vajon mi lehet a monda oka, és alapja? Nagyon egyszerű!
A király nyilván értett a tudományokhoz, és ő lehetett az akinek a tudósai előre kiszámították, hogy meddig fog érni a víz szintje az áradás után. A gyékényburkolat egyrészt a könnyen oldódó mészköveket védte a víztől másrészt a hullámverés ellen nyújtott a köveknek védelmet, harmadrészt a víz levonulása után, egyszerűen meg lehetett tisztítani a piramis burkolatát a sártól, és az iszaptól. Tehát mindennek megvan a maga logikája.

Eddig a nap-bárka létét az egyiptológusok vallási okokkal magyarázták, és ez is elfogadható érvrendszer volt. Az egyiptomi vallásos hit szerint is át kell kelni a Styx [44] folyón a halott lelkének az alvilágba menet. Na igen ám! Ez megmagyarázná egy bárka létét, de semmiképpen sem öt vagy annál több bárka létét, amint amennyiben dokkja létezik, csak a nagy piramis mellett, és az is lehet, hogy meg nem találták meg mindet. Elvégre akámekkora is király hatalma lelke neki is csak egy van, ahhoz pedig csak egy bárka szükséges.

A merészebb egyiptológusok a dolgozatom elején leirt arab monda alapján azt tartották, hogy a király rakatta a sírja mellé a bárkákat, ha a vízözön bekövetkezne legyen mivel közlekedni. Bár ez utóbbi meglehetősen kemény ellenérve lehet Sörös úr elméletének, mégis aligha ez lehetett a bárkák elkészítésének célja.

Ezek a bárkák ugyanis nem tudnak tengeren egy kilométert sem megmozduni, hiszen szinte azonnal felforultak volna, az első hullám megérkezésére. Ezek a bárkák kimondottan egy nyugodt víztükrön történő lassú hajózásra épültek.

Ennyi érvből azt hiszem már jogosan vonható le a következtetés, hogy a vízözönnek, illetve az arról szóló történeteknek, mondáknak, a vízszintnek, a piramisok építési módjának és a bárkának szerves köze van egymáshoz.

Az egyiptomi írások [45] és a legrégebbi mezopotámiai írások, de még a Gilgames eposz is beszél – mégpedig egyértelműen – arról, hogy a vízözön előtt is komoly királyi dinasztiák éltek [46]. Igaz mindkét helyen ezeket még isteneknek, vagy éppen hősöknek nevezték, de ez történetünk szempontjából lényegtelen. Ami a lényeges az az, hogy a vízözön előtti királyok igen magas kultúrájú, és fejlett technikájú népeket vezettek.

Azt, hogy a magas kultúrájú nép vagy a vízözön vagy valami más ok miatt vagy elpusztult, vagy elszegényedett, és elvesztette kultúráját könnyen lehet bizonyinai. Egyiptomban több eléggé furcsán magyarázható régészeti lelet is bizonyítja, hogy éppen ez történt. Például a szerszámok ugyanúgy megmagyarázhatatlan fejlődésen mentek keresztül, mint maguk a piramisok. Ie. 9000-ig meglehetősen fejlett fémszerszámok nyomait lehet találni, majd egy időre egyszerűen eltűnt a fémszerszámok kora, és vagy 3000 évig ismét csak kőszerszámokat lehet előadni. Akkor kerülnek újra elő a réz és bronzszerszámok.

Ugyanilyen megmagyarázhatatlan dolog, hogy az egyiptomi írás egyik napról a másikra alakult ki méghozzá a legbonyolultabb és leglátványosabb formában, a hieroglifákban. Csak jóval később kezdték a nehéz, bonyolult és lassú írásmódot egyszerűsíteni.

Mindkét fenti példa arra a képtelennek tűnő – de csakis egyedül logikus - gondolatra vezeti a tudósokat, hogy Egyiptomban minden fordítva – de még inkább periodikusan - történt mint a szokásos fejlődési irány, vagyis Egyiptomban a bonyolult felől haladt az egyszerűbb felé a kultúra, a művészet és a mindennapi élet. Ez csakis úgy lehetséges, hogy ha feltételezzük, hogy az egyiptomiak örökölték egy elpusztult régebbi, magas színvonalú kultúra emlékeit, technikáját. Ha nem is teljes egészében, de nagyjából megtanulták azt, és alkalmazták, de legalább is felhasználták azokat.

Tehát ha a Gizah-i létesítmények a vízözön-katasztrófa előtt készültek, és feltételezzük, hogy az egyiptomi kultúra vízözön [47] következtében nagy részben lepusztult, és jórészt elvesztette a technikai tudását, akkor egyszerűen magyarázható a piramisok fejlődéstörténete az alábbiak alapján :-

1.       A vízözön-katasztrófa előtti fejlett civilizáció a vízözön-katasztrófa közeledtének jóslatára kidolgozza a piramisépítés technikáját. Az emelést, és a hatalmas kváderek mozgatását a furcsa formájú bárkákkal, és vízi csatornákkal, valamint emelőszerkezetekkel, és szivattyúkkal megfelelően megoldják.

2.       Kidolgozzák a Gizah-i létesítmény egységes tervét. Itt még nem tudjuk, hogy a nekropolisz az csak a két nagy piramisból állt-e eredetileg, vagy mind a háromból.

3.       Az ütemtervnek megfelelően először megépítik a Szfinx-et. A Szfinx medencéjének óriási egyben kibányászott köveiből megépitik a második piramis alsó 7 szintjét, és a zsilipnek használt völgytemplomot és szfinxpemlomot. Ezzel egyidőben magalapozzák a nagy piramis, esetleg a harmadik piramis „szent kerületeit” azaz alapmedencéit.

4.       Az így elkészült három „szent kerület”-ből indulva egyszerre építik a három létesítményt, és a szatellitpiramisokat.

5.       A második-harmadik, de maximum a lejtős főbejárat szintjéig még létezett lejtős rámpa is, majd a rámpákon felviszik az elkészült szintekre a bárkákat, és a rámpákat elbontják, vagy éppen azokon építik meg a későbbi csatornákat és átemelő zsilipeket. Ezután már csak vízi úton szállítják és emelik a köveket. Ezért azonosítható, vagy találhatók rámpára utaló jelek is. Tehát az építkezés a többféle módszerrel működött.

6.       A harmadik (Menkauré) piramis egyértelműen kisebb kövekből épült és meglehetősen vegyes elrendezésben. Itt könnyen elképzelhető, hogy a tartalékkövekből, vagy az helyszínen szállítás közben összetört kövekből, esetlen a helyi kőbányáknak rosszul repedt kövek kialakításából építették azt, mintegy „melléképületként” [48]Ugyanezek lehetnek a szatellitpiramisok építésének okai is.

7.       A piramisok elészülte után a burkolatokra felvésik az emberiség összes tudását, amit még Hérodotosz saját szemével is látott és olvasott.

8.       A piramisokat gyékényszőnyeggel vonják be, hogy az érkező vízmosás ne mossa ki a feliratokat, és ne tegyen kárt a piramisok, és a hozzá tartozó épületek burkolatában.

9.       A vízözön több évig tartó szinte folyamatos esőzésekkel kezdődik. [49] Ezután valószínűleg az átázásoktól és az amúgy is gyenge ellenállástól átszakad a Boszporusznál a Földközi-tenger és a Fekete-tenger keskeny földgátja, nagyjából ott, ahol ma az Európa és Ázsiát összekötő híd van. Ez először egy hirtelen apadással, majd egy hatalmas szökőárral ostromolja meg Egyiptom partjait.

10.   Az emberek nyilván már jó előtte elmenekültek, Dél-Egyiptomba, aki viszont mégsem azt elpusztítja a szökőár. A szökőár másodlagos hullámai, még sok-sok évtizeden át rendszeresen megjelennek Egyiptom partjainál – esetleg ennek következményei lehetnek bizonyos vulkáni szigetes egymás utáni felrobbanása is -, és ezért visszatérni szinte lehetetlen a part menti sávba. A károk óriásiak, és csakis az ősi épületek maradtak fenn, azok is alaposan megrongálódva. Az emberek lassan elfelejtik a technikát és a kultúrát, és a papokra hallgatnak, akik Isten csapásával indokolják a szökőárakat, és a bűnös „technikai megszállott” embereket ostorozzák. A papok lassan meggyőzik az embereket, hogy a vízözön a „bűnös emberiség” szándékos Isten általi elpusztítása, megbüntetése volt, és az emberiségnek meg kell „javulnia”.

11.   A természeti katasztrófa következményeit, de főleg annak az okát egyszerű ember akkoriban sem ellenőrizni, sem megmagyarázni nem tudja, ezért az egyetlen elfogadható magyarázat a papok kezében van. Ők viszont kihasználva tudásukat, a tájékozatlan emberek félelmét macimálira fokozzák, és ezzel biztosítják a papi rend kiváltságait mind a mai napig.

12.   Az emberek lassan visszaszállingóznak a part menti sávba, és félelemmel tekintenek a megmaradt épületekre a Három piramisra, és az oroszlánfejű hatalmas szoborra. Funkcióit már régen nem tudják, és olvasni sem tudnak, hogy a piramisok burkolatán lévő feliratokat megértsék. A papok viszont ismerik a hieroglifákat, de azonnal látják, hogy az ősi titkot nem lehet elmondani a köznépnek, mert akkor a papi kiváltságos hatalom megdől. Ezért a legfőbb pap, a király temetkezési helyével magyarázzák a három Gizah-i létesítmény funkcióját. Lényegileg ez maradt fenn máig is.

13.   Mivel a papok temetkezési helynek írják le a piramisokat, így természetes, hogy az új királyoknak is építeni kell hasonlókat. Meg is próbálják, és elég kevés sikerrel, de a Gizah-i létesítmények feliratai alapján le is másolják. Először a sumér mintára lépcsős módon, mert az a biztonságos, ilyenek az első és második dinasztia kezdetleges masztabái, amik még nem piramisok. [50]

14.   Az első és második dinasztia 300 éven át gyakorolta és próbálta újraéleszteni az egykori építési technikákat, és már jól láthatóan kísérletezett nagy súlyú kövek megmozgatásával

15.   A harmadik dinasztia – aminek a székhelyen nem Thaniszban, hanem Menóferben azaz Memphisben volt már komolyabb nagyságú piramisok építésébe is belefogott.  Itt a leglényegesebb Dzsószer király Saqqara-i ma is látható 61 méter magas lépcsőzetes piramisa. Ám ez a piramis még nem használt olyan nagy méretű köveket, hogy azt hajókkal kelljen beemelni. A szállításhoz, viszont bizonyos, hogy szükséges volt a hajók alkalmazása. Itt van egy bizonyíték arra is, hogy komoly, felkészült tervek is rendelkezésre álltak. Megtalátlak ugyanis egy tervtáblát, ami még az is lehet Imhotep egyik terve lehetett.

16.   A harmadik dinasztia szinte végig kis lépcsőzetes piramisokkal építkezett, és csak a két utolsó király Huni [51] és Sznofru [52]

17.   Itt következik az a három piramis, ami miatt az egész tanulmány készült. A három Gizah-i piramis. Amit állítólag Hufu, Hafré és Menkauré épített. Azonban ez igen kevéssé bizonyított tény. Tény az, hogy a három piramisok, - a vitatott Vyse féle feliratokon kívül - , semmiféle felirat nincs, és semmi sem utal arra, hogy ez a három király építette volna a három piramist. Ami kevés bizonyíték létezik azt egyiket sem a piramisokban találták, hanem azokon kívül. Az első nagy állítólagos építő Hufu apja viszont egy rendkívül furcsa dolgot cselekedett, amit az egyiptológusok általában vizsgálat nélkül hagynak. Egyszerre két, de lehet, hogy három piramist és építtetett. A Médum-i úgynevezett megtört falú piramist, ami 100  méter magas volt és jellegzetesen furcsán fejezték be, és ugyanott az első igazi piramist ami viszont 104 méter magas volt. Mindkettő közel 200 méteres alapéllel rendelkezett, tehát nem volt kis piramis egyik sem. Még egy hasonló –de eddig nem azonosított – piramis is Sznofrunak sejtenek.

18.   A negyedik dinasztia Sznofruval számolva összesen 100 évig létezett és ez alatt 8 király uralkodott és ha minden az egyiptológusok szerint igaz, akkor a Gizaival együtt összesen  nagy, és mintegy 8 szatellit piramis, egy szfinx, és 19 óriási megalítókból készült templom épült. Én azt hiszem, hogy ez egy képtelen állítás. Hérodotosz szerint csakis a nagy piramis készült magában 30 évig, és a Hafré piramis sem sokkal kisebb, nem is beszélve a két Dahsur-i piramisról. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy itt valami nem stimmel.

19.   Inkább úgy képzelhető el a sorrend, hogy Sznofru magának, építette a Médum-i megtört falú piramist, amit halála után fia Hufu gyorsan és sebtében befejeztetett. Azért törték meg a magasságot.  Hufu az első igazi 104 méter magas Dahsuri piramist építhette, és az ismeretlent pedig Hafré. Merkauréról egyébként is úgy sejtik, hogy nem is épített piramist. Valamiért ez a királyoknak – elsősorban Hafré-nak nem tetszett és ezért inkább úgy döntött, hogy renováltatja a három Gizah-i piramist. Ekkor vakartatta ki az eredeti építő nevét a Szfinx mancsai között tartott kő 13. Sorából, és írta helyére a sajátját. Ekkor faragtatta át a Szfinx oroszlánfejét is a sajátja.

20.   Már csak az is ellene szól a Gizah-i piramisokat építtetők személyének, hogy a dinasztia utolsó királyának Radzsedef-nek a Abu Roás-i 100x100 méteres piramisának még az alapja is csak nehezen vehető ki ma, annyira összeomlott. Az pedig elég nehezen képzelhető el, hogy az egyiptomi mesterek egy-két év alatt elfelejtettek piramist építeni.

21.   Hufu tulajdonának betudni a nagy piramist egyébként is eléggé furcsa lenne, hiszen Hufu-ről köztudott, hogy ő volt az aki betiltotta a vallást, úgy ahogy volt. Nyilván ez nem véletlenül történt. Valószínűleg azért, mert a papok tiltása ellenére hozzányúlt a Gizah-i létesítményekhez. Gizah-ot pedig sohasem nevezték az egyiptomiak Gizah-nak. Úgy nevezték, hogy: - „ Roszetau Osiris Háza” ! Tehát ősi szentély lehetett a három piramis. Mivel Hufu hozzányúlt és ezzel irritálta a papságot, nem volt más választása, mint egy az egyben betiltani a vallást, úgy ahogy volt. Csak Hufu után térhettek vissza a papok a közéletbe, valószínűleg Menkauré idejében. Erre vall, hogy Hafré szobrát megszégyenitett – fejjel lefelé eltemetett – állapotban lelték meg a kutatók a Völgytemplomban. Tehát Hafré sem állította vissza a vallást. Egyiptomi papi nyelven ez a szoboreltemetési mód a kiátkozással volt egyenlő! Később ugyanezt tették Eknhaton szobraival is. Menkauré-t viszont „a kedves, és igazságos királynak” nevezték az írások. Bizonyára nem véletlenül áldották Menkauré-t a papok. A királyok szobrai is csodálatosan sértetlenek máig is.

22.   Az ötödik dinasztia elérkeztével amilyen gyorsan kezdődött olyan gyorsan vége is lett a nagy piramisok építési korának, ezután már csak alig néhány piramis haladta meg 50 méteres magasságot.

23.   Mindegyik egyéb piramis legfeljebb a mérnökök tervezőasztalán rekonstruálható, mert egyik sem maradt épségben. Még talán Unisz Saqqara–i 48 méter magas piramisa is csak azért érdemel említést, mert az első olyan piramis ez, ahol gazdag piramis-feliratozás található.  Soha többé nem épült még a Gizah-i hoz csak nagyjából hasonló piramis sem. A 13. dinasztia idején ie:- 1790 környékén, Khendzser király alig 37 méteres kis piramisával be is fejeződött a királyok által épített piramisok kora.

24.   A fentiek alapján és a piramisok méreteit figyelembe véve alig 5 olyan piramis létezik amelyik 100 méter magasság fölött van, és akkora kövekből épült, hogy a rámpás építkezés kizárható. Mindegyik ilyen piramisról elmondható, hogy gyakorlatilag nem tudjuk, hogy biztosan az a király építhette-e amire gyanakodnak az egyiptológusok. Igaz ez Huni és Sznofru király Dahsur-i piramisaira is, a Gizah-i piramisokra pedig főként.

25.   Az bizonyosan kijelenthető, hogy az emelő-hajós építőgépek, csakis ennél az öt piramisnál voltak elengedhetetlenül szükségesek. A többi piramis olyan kövekből és olyan technikával épült, hogy nem igényelte a hajók részvételét, magán a piramison, de annál inkább a szállításoknál.

26.   A fenti gondolatsor alapján alig 40-50 évbe lehet besűríteni azt az időszakot, amikor a prehisztorikus korban épült Gizah-i komplexum utánzására gondoltak. Elsősorban Huni és Szonfru, Hufu és Kheprén királyok uralkodási ideje sorolható ide. Ez pedig annak köszönhető, hogy Ezek körül valamelyik volt az – vagy a király valamelyik tudósa – aki el tudta olvasni az ősi írásokat, és rájött arra, hogy hogyan építették a piramisokat. Valószínűleg arra is, hogy miért. Ez alapján megpróbálták rekonstruálni a régi építési módozatokat, ám ez csak nagyon szerény eredménnyel sikerült. Ezért nem tudták elérni, a Gizah-i piramisok vízözön előtti precizitását. Az eszközöket azonban megpróbálták utánozni. Így bizony magát a bárkát is. 1991-ben pontosan ilyen bárkákat találta Abydosban – egész flottával – igen ám……de a méretei nem voltak alkalmasak a kőemelésre. Jól kivehető már ezeken a bárkákon, hogy készítői utánozták az egykori nap-bárkákat, de az eredeti funkcióját elképzelni sem tudták.      

A VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉS.

A hosszú gondolatsor után röviden levonjuk a végső következtetéseket.

1.       Sörös István elmélete helyes, de csakis azokon a magas technikai szintű piramisokon elfogadva, amelyek a vízözön katasztrófa – egyiptomi szóval élve Káosz – előtt épültek, vagy azok alapján – és az egykori leírások utánzataként – épültek.

2.       A Nap-bárkás emelőtechnika az Egyiptomban élő vízözön katasztrófa előtti magas kultúrájú nép sajátja volt.

3.       Sörös István - ha véletlenül is -, de mégis jól ábrázoltatta grafikusával könyvének 96-97-ik oldalán, hogy a három piramis egy terv alapján és egyszerre épült.

4.       Teljesen logikus és helyes elmélet az, hogy a két, vagy három piramis eredetileg a tengerparton épült, és tájékozódási célokat szolgált, esetleg másodlagosan biztonságos raktár, kincstár, vagy könyvtár lehetett. Ám semmiképpen sem temetkezési hely. Azt csak későbbi korokban, utólagosan használták annak. [53]

5.       A vízözön-katasztrófa utáni királyok már csak nyomokban tudták alkalmazni az eredeti építési technikát, vagy egyáltalán nem alkalmazták azt, de legtöbb esetben egyszerűbb és kezdetlegesebb módszereket alkalmaztak, mint például a rámpát. Technikai eszközeiket – így a nap bárkát is – már csak kultikus eszköznek hitték, és halottszállitásra, vagy túlvilági javadalom céljából építették meg.

6.       A fentiek ellenére imitt-amott a jóval kisebb formában megépített hajókat, csónakokat használva mégis rájöttek – de akaratlanul – annak hatékonyságára, igaz másféle célokból. A billegtetést vadászati célokra is, és mocsaras területen történő haladásra is kihasználták. Nem kizárt, hogy kisebb terheket is szállítottak vele, akár alul felkötve is.

7.       Nagyon valószínű, hogy a nagy piramis mellett tárolóban megtalált napbárka nem az eredeti vízözön-katasztrófa előtti bárka, hanem csak annak rekonstrukciója. Ezt az eredeti maradványok alapján Hufu rekonstruáltathatta, és éppen így jöttek rá részben az eredeti funkciójának egy részére. Ezt egy radiocarbon módszer eléggé pontosan el tudná dönteni. Sörös úrnak ezt lenne a legfontosabb elérni az Egyiptomi Műmlékvédemi Hatóságoknál.

8.       Nagyon valószínű, hogy a régi írásokban pontos és jó leírások voltak a bárkák használata és céljai miatt. A papok azonban a vízözön óriási „propagandahatását” és okozott rémületét – majd később annak legendáját - kihasználva, saját hatalmukra gondolva vagy elrejtették, de még inkább megsemmisítették a leírásokat, és szándékosan terjesztették, hogy a Gizah-i létesítmények nem emberi, hanem Isteni alkotások. Nyilván jó ideig nem is engedtek oda senkit sem, és az sem lehetett véletlen, hogy Hufu és Kheprén igencsak hadilábon állt a papsággal.

Amint az olvasó láthatja ez a dolgozat nem kritika, - legfeljebb néhány pontja kritikaszerű - hiszen magam is alapjaiban egyetértek Sörös István munkájának eredményével. Mivel Sörös úr maga is kijelentette, hogy geodéta révén nem óhajt egyiptológiai kérdésekbe bonyolódni, így megtettem ezt én. Sörös úr elméletét – ami végső soron helyesnek bizonyult – a megfelelő kronológiai és logikai szinten a helyére helyeztem. Az más csak egy sajnálatos dolog, hogy ez a hivatalos egyiptológiának már nem nagyon fog tetszeni.

A hivatalos egyiptológia természetesen óriási erőkkel fog támadni, bár ő maga is csendben elismeri, hogy nyomokban sem tudja megmagyarázni az egyiptomiak technikáját, de még egykori mondáit és legendáit sem. Éppen ezrét kennek mindent és azonnal a vallásra, és a halotti kultuszokra, hiszen azzal nem nagyon lehet technikai érvekkel, vagy mondai kutatások érveivel vitatkozni.

Végezetük két példát szeretnél elmondani, arra, hogy az ortodox történettudomány, - különösen a prehisztorikus történetek kutatói – mennyire nem hajlandók a tényeket mindvégig tudomásul venni.

Az egyiptológusok görcsösen ragaszkodnak ahhoz a nézetükhöz, hogy az ókori és ősi egyiptomiak azért építették a piramisaikat a Nílus bal oldalára, mert az esik nyugatra, és az egyiptomiak az elmúlás, és a halál hazáját a nyugti sötétséggel – a nap lemenésével – azonosították. Nem nagyon zavarta őket még az sem, hogy éppen saját maguk fordították le azokat az ősi szövegeket, amik ennek éppen ellentmondanak, és hitelesen, egyértelműen kimondták, hogy az ősi egyiptomiak is a föld alatt, az alvilágban kezdték meg a túlvilági bolyongásukat, és csak a vizsgálati szertartás után „váltak Osirissé”, azaz kerültek fel a mennyországba.

Pedig nem éppen Sörös István az első – igaz ezt nem is állítja – aki felhívta az egyiptológusok figyelmét arra, hogy a vízzel kitűnően bánó, és évezredes megfigyelésekkel is bíró egyiptomiak esetleg megfigyelhették azt a jelenséget, ami mi ma Coriolis-hatásnak, vagy inkább Coriolis-erőnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomiak megfigyelték, hogy a föld forgó mozgása következtében a mozgást végző tárgy –vagyis a föld – felületén valamennyi nem rögzített tárgy az északi féltekén jobbra térül el az eredeti pályairánytól. Délen ez persze éppen fordítva történik. Tehát ha ezt tudták, akkor nyilván azért nem építettek a Nílus torkolatának jobb partjára, mert a Coriolis-erőnek hatásának következtében előbb-utóbb az építmény használhatatlan lesz. Márpedig a piramisokat évezredekre tervezték. Ezt nekünk ma aligha lehet letagadni!

A másik példa legyen Közép és Dél Amerikából származó, hiszen Sörös úr éppen oda készül. A tudósok és archeológusok görcsösen és dogmaszerűen állítják, hogy az inkák, és aztékok, olmékok, és toltékok, nem ismerték a kereket. Ez nagyon elkeserítő állítás, hogy akkor hogyan mozgatták a még egyiptominál is nagyobb méretű és sokkal bonyolultabban összeállított irtózatos köveiket. Sok esetben 200-300 tonnás sokszög alakú kövekkel valóságosan „puzzle-játékot” játszottak, mintha súlyuk sem lett volna. Például Tichuanaco-ban egyáltalán nem vicc az a mondás, hogy a borotvapenge sem fér a 200 tonnás kövek közé. Megpróbálni a behelyezést is, már szemlátomást reménytelen.

Igen ám, de ha bemegyünk a La Plata-i múzeumba, akkor azt látjuk, hogy már jó régóta a régészek rengeteg gyermekjátékot tártak fel a különböző ásatásokon. Van itt láma, van itt birka, és sok más négylábú állat….- mit ad Isten?- egytől-egyig tengelyekre szerelt kerékkel!!! Tehát ha az inka játékkészítők többféle anyagból is készítettek nemhogy kereket, de tengelyt is, akkor hogyan lehet azt álltani, hogy nem is ismerték azt a mérnökök, és a tudósok, akik a gigantikus falakat építették, és különb utakat építettek az Andokon keresztül sokszor 4000 méteres magasságban, mint ma?

A tudósokat bizony az ilyen kérdések hidegen hagyják. „Nem ismerték a kereket és kész”……mondják, még akkor is a zsákszámra tesszük eléjük a bizonyítékokat, ennek ellenkezőjére. A tudósok ugyanis mindenre magyarázatot akarnak találni. Egyszerűen nem merik soha kijelenteni azt az egyszerű kis dolgot, hogy …”nem tudom” !! Ez ugyanis szégyennek számit a tudósok és archeológusok világában. Inkább hazudnak, vagy vallási magyarázatot találnak.

Pedig nincs semmit titok. A Közép-amerikai ősi kultúrák természetesen ismerték a kereket, de valamiért nem használták azt. Logikus kitalálni, hogy miért! Azért nem, mert annál volt jobb szállítási módszerük is a hegyek hatalmas oxigénhiányos lejtőin. Hogy mivolt ez? Sajnos azt nem tudom – merem én, őszintén kijelenteni. Ám az logikus, hogy ha ismerek valamilyen eszközt, és ezt szándékosan nem használom, akkor emberi mivoltomból adódik, hogy ezt azért teszem, mert az ismert eszköznél már ismerek egy jobbat és kényelmesebbet. Ez ilyen egyszerű magyarázat.

Az amatőr kutatókat bármit is találnak, bármit is bizonyítnak be, a régészek, - de különösen az egyiptológusok - szeretik a „ufó-sok” nevű skatulyába beletenni. Valószínűleg ez vár Sörös Istvánra is, jómagam már minden végzettségem ellenére régen ebben a kategóriában vagyok. A hivatásos régészeket, még az az egyszerű tény sem zavarja, hogy a történelem során Vyse-től, Howard Carter-ig, Schlimanntól, Lord Caverelonig a jelentős régészeti felfedezéseket, egytől-egyig amatőröknek sikerült megejteni. Még Bonaparte Napóleon is büszkélkedhet ezzel a ranggal, hiszen az annyira fontos Rosette-i követ – ami alapján az egyiptomi hieroglifaírást megfejtették – éppen az ő egyik katonája találta meg.

Hát….nem elgondolkodtató?

Jászszentlászló 2002 május 31.

Kálló Róbert.

---

[1]              Kiadó a Mandorfi BT. 8227 Felsőőrs. Szilas.u.8. Felelős Szerkesztő:- Lékó Sándor.

[2]              Szinte mindegyik piramistitok kutató, legyen az akár hivatásos, akár amatőr, számmisztikus, vagy ufó kutató, Flienders Petrie-től, Danikenen és Hancock-on át egészen Robert Bauval-ig, szinte kizárólag csak a Nagy Piramis méreteivel, és technikájával foglalkozik. Ebben a dolgozatban arra is igyekszem rávetíteni, hogy ha az össze piramist vesszük alapul, milyen újabb gondok merülnek fel. Mert megválaszolatlan kérdés, az ilyen szempontból is özönével előkerül.

[3]              Sörös István geodéta.

[4]              http://piramis.fullextra.com

[5]              Talán éppen ez ellen lázadott fel Hufu, akiről tudjuk, hogy nemes egyszerűséggel gyorsan és egyszerűen betiltotta a vallás. Esetleg ez a papi túlzott hatalom lehetett annak is az oka, hogy Ekhnaton is fellázadt a politeista vallás és a papok hatalma ellen.

[6]              Piramidomániás = olyan ember, aki túl sokat foglalkozik a piramisokkal. Piramidióta = a számmisztikusok gúnyneve.

[7]              Osiris az egyiptomiak legkedvesebb és legnépszerűbb istene. Osiris a jó szimbóluma és egyben a Nílus istene is. Minden évben újjászületik és a földet is ő táplálja. Felesége Ízisz istennő. Ő tanította meg az embereket földet művelni, és a művészetekre. Neki tulajdonított Giza-i három piramis, és Abydos város. Abydosban minden évben három napos búcsút tartanak a tiszteletére még ma is.

[8]              Egy ilyen volt például a Hykszósz uralom.

[9]              Például ilyen volt a Biblia királya II. Ramszesz is, igaz nem nagy sikerrel, hiszen a Quádes-i csatát elvesztette az Orontes folyónál, vagy legalább is „döntetlenre” végzett a Hettita királlyal. Harcos királynak ismerjük még I. Széti fáraót, és Jahmesz királyt a „kapitányt”.

[10]             John Anthony West: Serpent in the Sky. ( Égi kígyó!) New York 1979.

[11]             Graham Hancock: - Istenek Kézjegyei. Alexandra Pécs. 1990.

[12]             Ez az arab író Akhbar ez-Zeman al Maszúdi volt, akit arab Hérodotosznak is neveztek. 967-ban halt meg. Kilenc könyvet irt a történelemről. „ Marudzs adh-áhahab va mada’in al-dzsvahír”címmel. Azaz: - „Aranymosóhely és drágakőbánya” volt a világtörténelmi és néprajzi munkájának a címe. Fontos tudni, hogy itt ő csak két piramisról beszélt, és érdekes módon „mirsi”-nek nevezte a piramisokat, ami ezért fontos, mert az arab szó, majdnem azonos az egyiptomi „micraim” = Egyiptom neve sémi jellegű szóval.

[13]             Howard Vyse brit ezredes. A Menkauré piramis feltárója. Mikor már a támogatása majdnem elfogyott, akkor találta meg „véletlenül, de a saját számára nagyon jókor” az ásatási engedélyének utolsó napján, az azóta is nagy vitákat kiváltott feliratokat a Nagy Piramis felső öt teherelosztó kamrájában, amit tényleg ő tárt fel. Az írás nem felel meg a kor szokásainak, és fejjel lefelé van írva. De a legnagyobb ellenérv, hogy abban a kamrában, mit nem ő fedezett fel, nem volt semmiféle írás. Munkájának eredménye máig is vitás, és indulatokat kelt.

[14]             Grafomán = irásmániás.

[15]             Ez az eredeti egyiptomi nevük. Ó-görög nevükön Kheopsz, Khephrén és Mykeriosz.

[16]             Dzsededefré-ről van szó, sírja a Nagy Piramis masztabái között található, és nagy „intelem” írónak számított.

[17]             Görög történetíró a „történelemírás atyja”. Ie: 484-425 között élt és beutazta a Fekete tenger vidékét, és Egyiptomot, Babilont is. Meglehetősen pontos és kritikus írásai születtek a piramisokról, és sok nép – köztük az egyiptomi is- szokásairól.

[18]             Herodotos: The History. Angol fordítása a legjobb: David Greene. University of Chicago 1987.

[19]+             Például: - Pytagorász, Platón, Arkhimédész és sokan mások is Egyiptomban tanultak,

[20]             Platón szerint: - ….” Több tízezer éve figyelik és jegyzik a csillagok állását”. Diodórosz szerint: -….”minden csillag állásást megfigyelték, és lejegyezték az egyiptomiak, hihetetlen számú esztendőn keresztül….””.

[21]             Hérodotosz erről világosan ír, hiszen innen vette azt, hogy a munkások mennyi élelmiszert kaptak a piramis építése ( vagy renoválása) során. Ebből az élelmiszermennyiségből ki lehet számolni, hogy iszonyú számú munkás dolgozott a piramis építkezésein.

[22]             Például Kairóban a 14-ik századbeli Hasszán szultán medreszéje majdnem teljes egészében Hufu piramisának burkolóköveiből áll. Ez szinte azonnal a földrengés után vihették az építkezésekre.

[23]             Az amerikai kontinensen a Wourm-i jégsapka hihetetlen gyorsan olvadt el máig ismeretlen okból. Ez nagyjából ie: - 9500-tól, ie 8500-ig tartott. A jég túl gyors visszavonulása ma is jól láthatóan nyomokat hagyott a magával cipelt hatalmas kövek alatt. Sok helyen több kilométeres vájatokat húzott a visszavonuló jégben lévő kő.

[24]             Piri Ries török admirális, aki ma már nem ismert térképek alapján olyan hajózási térképeket rajzolt 1513 környékén, amin már felfedezése előtt látható volt nemhogy Dél-Amerika, hanem még az Antarktisz, és jóval később felfedezett szigetek is. ( pld: Bouvet szk) Később a szultán ismeretlen okból kivégeztette.

[25]             Sznofru két vagy három piramist építtetett, és övé a Dahsur-i „megtört falú” piramis is. Nagyon lényeges a mi vizsgálati szempontunkból, hogy Szonfru Hufu apja volt, tehát aklig néhány évvel építtetett a fia előtt, persze csak elméletileg. Ha a Gizah-i piramist tényleg Hufu építette, akkor az építészek néhány év alatt csodálatos módon megtanultak gigantikus építményeket csinálni, majd Menkauré után az egészet elfelejtették. Ez eléggé elképzelhetetlen, tehát a megoldást ott kell keresni, hogy a Gizah-i létesítmények sokkal előbb készültek, mint az összes többi piramis!

[26]             A rekonstrukciós rajzot lásd: - Vojtech Zamarovsky: - Felséges Piramisok c. könyv. 215. Oldalán.

[27]             A rajzot lásd: - Zamarovsky: -  Felséges Piramisok c. könyv. 180-ik oldalán.

[28]             Például: - Al Maszúdi vagy Ibn el Fadlan, és a többi arab író, akikről Fakhry Ahmed irt egy kiváló               összefoglaló művet. The Pyramids címmel. University Chicago.1969.

[29]             A szent kerület az nem más, mint a piramis általában 10 méter magas, és három méter széles kerítése. Ezt Sörös úr az építés medencéjének írta le nagyon helyesen. Jellemző példa ez arra, hogy mit tesznek a történészek, ha egy általuk nem magyarázható dologgal találkoznak. Azonnal „szentnek” és kultikusnak nyilvánítják azt.

[30]             A rajzot lásd: - Mahler Ede: - Ókori Egyiptom. 39. Oldalán a 10. Ábra.

[31]             Mahler Ede: - Ókori Egyiptom. 67. Oldal.

[32]             A rajz másolata legkönnyebben elérhetően, Ceream: - A Régészet regénye c. könyv 109-ik oldalán látható. ( 20. ábra.)

[33]             1982-ben végleg megtiltották a felmászást, a rengeteg halálos baleset miatt. Csak külön engedéllyel lehet felmászni.

[34]             Háromárbocos hajó. Pld: Santa Maria.

[35]             Az Ozeireon ma is tisztázatlan funkciójú épület. Egyiptom legrégebbi épületének tartják, és építési stílusa a Gizah-i Völgytemplomhoz, és a Szfinxtemplomhoz hasonlít.

[36]             Nem tisztázódott, hogy mit értettek az arabok „kaddám” kövön! Egyesek szerint nagyon kemény követ, mások szerint pirosra festett mészkövet, de a leginkább arra tippelnek a kutatók, hogy az arabok különlegesen nagy és nehéz köveket értettek alatta.

[37]             Zamarovky: Felséges Piramisok. 181. Oldal.

[38]             Egyiptomban nem volt pénz, - ha volt sem használták -, hanem egy karika arany volt az érték mérőeszköze. Ezt nem biztos, hogy fizikai formájában cserélték, mert vannak utalások bizonyos „bankműveletekre” is.

[39]             Tuthankhamon ékszereinek értékelését lásd:- Maurice Cotterell: - Tuthankhamon Próféciái. c. könyvében.

[40]             Termékeny félholdnak nevezték az Eufrátesz és Tigris folyóktól észak felé fekvő völgyeket, majd az Palesztin fennsíktól a Sinai felé mutató termékeny tengerparti sávot. Ezt a területet maga Egyiptom zárta a Nílus völgyével.

[41]             Az egyiptomiak maguk is úgy mesélték él, hogy Egyiptom északi része állt csak vízben, a déli nem. Példa erre Diodórosz görög történetíró leírása az ie. 1 században, amit egyiptomi papoktól hallott: -„ Általában véve azt mondják az egyiptomi papok, hogy az özönvíz, amely Deukalión idején zúdult a földre, a legtöbb élőlényt elpusztította, ugyanakkor valószínű, hogy Dél Egyiptom lakói élték csak túl, nem pedig mások….” A térképre nézve ez egy teljesen normális és következetes megállapítás, és teljesen megegyezik a Termékeny Félhold népeinek vízözönnel kapcsolatos mondavilágával.

[42]             The Epic of Gilgamesch. Penguin Classic. London. 1988. 61 - 108. Oldal.

[43]             A Tigris és az Eufrátesz vidéke. Egykor Sumér és Akkád, később Mezopotámia.

[44]             A Styx az alvilág folyója a görög mitológia szerint, amin Charón viszi át az elhunytak lelkét csónakján.

[45]             Például:- Manethón: - Egyiptomi Történet.c. irása, vagy Euszebiosz: - Chronika.

[46]             Ezt nevezték az egyiptomiak Első Időnek, vagyis „szep-tepi”-nek.

[47]             Az egyiptomiak a vízözönt nevezték KÁOSZ-nak!

[48]             Tulajdonképpen soha senki nem bizonyította, hogy Menkauré volt a kis piramis építtetője. Pusztán a leszármazás alapján feltételezik ezt a történészek, és a régészek, valamint az egyiptológusok.

[49]             Minden vízözön monda esőzésekről beszél először. A Biblia szerint 40 napig esett az eső, más népek mondái több évről, vagy évtizedről beszélnek.

[50]             Az első dinasztia alatt még nem nevezzük piramisnak a temetkezési helyeket. Csak igen nagy méretű síroknak (masztabáknak) határozzuk meg őket, még akkor is, ha némelyik lépcsős kis piramisnak látszik. Az első és második dinasztiát Thanis-i kultúrának nevezzük. Ménésztől, Kaa királyig tartott ie:- 3000-től ie:- 2900-ig összesen 7 vagy 8 királyból állt .A második dinasztiára szintén ez jellemző és ez tartott ie: 2900-tól 2700-ig. kétszáz éven keresztül. 6-10 királyból állt.

[51]             Huni Médum-i piramisa volt az első, ahol kísérlet történt arra, hogy lépcső piramisból valódi gúlává alakítsák át. 118 méter magas lehetett eredetileg.

[52]             Sznofrut általában mindkét dinasztiához sorolják. Tehát a harmadik dinasztia utolsó királya, és egyben a negyedik dinasztia első királya lehetett.

[53]             A Menkaruré piramisban sok ép múmiát találtak, de kiderült, hogy jóval fiatalabban a piramis vélt koránál is, tehát későbbi temetkezések eredményei.

• Minden jog fenntartva!