Ezt a feliratot olvashatták a kutatók az egyiptomi fiúkirály, Tutanhamon sírján, amikor 1923 februárjában 3000 év után először felnyitották. Az expedíciót az 57 éves Lord Carnarvon vezette.

Az angol úriember jól ismerte a fáraók átkát, tudta, hogy mi történt azzal a férfival, aki XIX. század végén egy, másik fáraó szarkofágját vitte magával Angliába.

Arthur Weigall, a csoport egyik tagja részletesen elmesélte neki a történetet:

Nem sokkal azután, hogy a másik angol a koporsó birtokába jutott, fegyvere felrobbant a kezében, és leszakította egyik karját. A hajó, melyen a koporsót hazaszállították, nem sokkal később elsüllyedt. A ház ahol tartották, leégett. A fényképész, aki felvételt készített róla, agyonlőtte magát. A tulajdonos egyik kedves hölgyismerőse a tengerbe veszett.

A koporsó szellemének tulajdonított balesetek és szerencsétlenségek sora végeláthatatlan. Még mielőtt az expedíció leereszkedett Tutanhamon sírjába, Weigall hallotta, hogy Carnarvon lekicsinyléssel beszélt az átokról. Weighall így vélekedett: Ha ilyen hozzáállással ereszkedik le a sírba nem adok két hónapot és meghal.

Lehet, hogy Carnarvon csak virtusból gúnyolódott az átkon. Két hónappal korábban ugyanis levelet kapott korának jól ismert misztikusától, Hamon gróftól. A titokzatos üzenet így szólt: Lord Carnarvon! Ne lépjen a sírba! Ha nem veszi tudomásul az átkot és belép, akkor életveszélyben kerül, betegség veri le a lábáról, amelyből soha többé nem gyógyul fel.

A halál Egyiptomban éri majd utol. Az angol grófot annyira aggasztotta az a figyelmeztetés, hogy kétszer is megbeszélte a dolgot egy jóssal, aki mindkét ízben azt jövendölte, hogy Carnarvon korán, és rejtélyes körülmények között fog elhalálozni. És két hónappal Tutanhamon sírjának feltárása után Carnarvon valóban halott volt.

Az elkövetkező hat évben még 12 ember halt meg azok közül akik jelen voltak a sírkamra feltörésekor. Ezt követően a fáraó átka még számos áldozatot követelt a vészterhes expedícióval kapcsolatba kerülők közül.

Az egyikük maga Weigall volt, aki korábban kétszer is figyelmeztette Carnarvont az átokra. A baljós esetek 1923. áprilisában kezdődtek. Carnarvon felébredt kairói hotelszobájában, és így szólt: Szörnyen beteg vagyok.

Mire fia a hotelba ért, már nem volt eszméleténél, és azon az éjszakán meg is halt. Halálát egy moszkitócsípésnek tulajdonították, amit testének ugyanazon a helyén volt, mint a Tutanhamon király múmiáján talált folt.

Carnarvon fia az egyik szomszédos szobában feküdt apja halálának pillanatában. A következőképpen emlékezett vissza: Hirtelen egész Kairóban kialudtak a fények. Gyertyákat gyújtottunk, és imádkoztunk. Nem sokkal ezután egy másik haláleset is történt a hotelben.

Arthur Mace amerikai régész, az expedíció egyik vezető tagja, fáradságra panaszkodott, majd hirtelen kómába esett és meghalt, még mielőtt az orvosok meg tudták volna állapítani betegsége okát. Egymást követték a halálesetek.

Carnarvon egy közeli barátja, George Gould, a lord halálhírére azonnal Egyiptomba utazott. Ő is ellátogatott a fáraó sírjába, pár nappal később belázasodott, és 12 órán belül meghalt. A Tutanhamon testét röntgennel vizsgáló Archibald Reid radiológus kimerültségre panaszkodott.

Hazautazott Angliába, és nem sokkal ezután ő is eltávozott az élők sorából. Richard Bethell, aki az expedíció során Lord Carnarvon titkára volt, szívinfarktust kapott és meghalt.

Joel Wool brit gyáros volt a sírkamra egyik első látogatója. Az ő halálát is rejtélyes láz idézte elő. 1930-ra a sírt eredetileg feltáró régészcsoport tagjai közül már csak ketten voltak életben.

A fáraók átka még fél évszázaddal később is szedte áldozatait. 1970-ben a Tutanhamon expedíció egyetlen túlélője, a 70 éves Richard Adamson, televíziós interjút adott a halálos átok legendájának eloszlatása végett. Egy percig sem hittem ebben a mítoszban, mondta a nézőknek.

Hazafelé menet taxija összeütközött egy traktorral. Ő az úttestre esett ahol az utánuk jövő teherautó néhány centiméterre ment el a feje mellett.

A fáraók átkától való félelem 1972-ben újjáéledt, amikor Tutanhamon aranymaszkját becsomagolták, és a londoni British Múzeumba vitték, a sír feltárásának 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállításra.

A szállítás megszervezésével Dr. Gamal Mehrezt bízták meg, a Kairói Múzeum ókori részlegének igazgatóját, aki az ott található 20 ősi múmiával kapcsolatos teendőket irányította.

Dr. Mehrez nem hitt az átokban, még azután sem, hogy elődje, mindössze néhány órával azután, hogy aláírta a Tutanhamon kincseinek párizsi bemutatásáról szóló megállapodást, hirtelen meghalt.

Mehrez így nyilatkozott: A világon talán én kerültem legközelebbi kapcsolatba a fáraók sírjaival és múmiáival, és lám még mindig életben vagyok. Én vagyok az élő bizonyítéka annak, hogy a legendának tulajdonított tragédiák csak véletlen egybeesése. Egy percig sem hittem az átokban.

1972. február 3-án a szállítómunkások megérkeztek a múzeumba, hogy Tutanhamon ládába csomagolt aranymaszkját elvigyék a londoni kiállításra. Azon a napon halt meg Dr. Mehrez. 52 éves volt. A halál okát vérkeringési zavarokkal magyarázták.

A kiállítás szervezői zavartalanul folytatták az előkészületeket. Az értékes ereklye Angliába juttatásához a Királyi Légierő teherszállító repülőgépét vették bérbe. A repülést követő öt éven belül a gép legénységének hat tagja meghalt, vagy valamilyen szerencsétlenség érte.

Repülés közben Ian Lansdowne műszaki tiszt viccesen megrúgta a Tutanhamon halotti maszkját tartalmazó dobozt. Most a világ legértékesebb tárgyába rúgtam bele jegyezte meg.

Az a láb később öt hónapig gipszben volt miután egy létra megmagyarázhatatlan módon összecsuklott alatta, és eltörött a lába.

A navigátornak, Jim Webb hadnagynak a háza égett le és minden vagyonát elveszítette. Rick Laurie hadnagy, a gép főpilótája és Ken Parkinson mérnök nem voltak ilyen szerencsések.

Mindketten tökéletesen egészségnek örvendtek, és mindketten szívinfarktusban haltak meg.

Parkinson felesége így emlékezett vissza: A férjem minden évben akkor kapott infarktust amikor részt vett azon a repülőúton. Az utolsó infarktus, 1978-ban elvitte. 45 éves volt.

Amennyiben egy csöppnyi igazság is van abban, hogy az ókori fáraók a felelősek a XX. századi halálesetekért, akkor ez a katasztrófa felülmúlja valamennyit. 1912-ben egy utasszállító luxushajó, értékes múmiával a fedélzetén szelte át az Atlanti-óceánt.

A múmia egy prófétanőé volt, aki Tutanhamon apósának, Ehnaton fáraónak az uralkodása idején élt. A múmia mellett egy kegytárgyon átkot olvashattak: Felébredve álmodból győzedelmeskedni fogsz mindazok felett, kik ellened tettek.

Nagy értéke miatt a múmiát nem a rakodótérben helyezték el, hanem a hajóhíd mögötti egyik kamrában. A kapitány azon a hídon állt, amikor a hajó elsüllyedésében szerepet játszó hibás döntéseit meghozta. A katasztrófa következtében 1513 ember vesztette életét.

• Minden jog fenntartva!