Hérodotosznál olvashatjuk: "Az orvosi tudomány úgy van náluk (ti. az egyiptomiaknál) felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít és nem többet. Ezért aztán minden hely orvosokkal van tele. Vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat, mások a belső betegségeket." (Her II,84) E sorok arra utalnak, hogy az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre jutott az orvosi szakoso-dás, s nem véletlenül tettek az egyiptomi orvosok (swnw) nagy hírnévre szert. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat. Homérosz így ír erről az Odüsszeia IV. Könyvében: "Abban az országban a termékeny talajon mindenféle lé megtermett, amelyeknek jó vagy rossz hatása lehetett. Ott mindenki egy orvos és felülmúlja minden más ember tapasztalatát, mert ők Pcon családjából származnak". Cyrus, Perzsia királya i.e. 560-ban üzenetet küldött Amaszisznak, melyben egy szemészt kért, aki "a legjobb Egyiptomban". I. Dáriusz személyi orvosa is egyiptomi volt.

Sok egyiptológus elsősorban csak olyan feltűnő dolgokkal foglalkozik az ókori egyiptomi társadalmon belül, mint a piramisok, vagy éppen a monumentális építészet. Egyiptom múltjának tudományos tanulmányozása kezdetén a tudósok elismeréssel fogadták a népesség egészségéről és betegségéről végzett vizsgálatok, eljárások fontosságát. A századfordulóval az új régészeti leletek, az egyiptomi nyelv és írás területén gyarapodó tudás és az egyre kifinomultabb orvostechnikai vívmányok új életet leheltek az ókori Nílus Völgy lakóinak egészségének és betegségének tanulmányozásába. Az egyiptomi betegségeket három jól elkülöníthető kategóriába szedték:
1. Az orvosi papiruszok tanulmányozása. Ide vonatkoznak a dinasztikus korszak korábbi szöveges anyagai, a betegségek megismerése és az ezekkel való bánásmód, ami rendkívüli hatással volt mindkét állam egészségére valamint az ókori Egyiptom fogalmaira.
2. Az egyiptomiak előszeretettel írták le életrajzi ábrázolásaikban az oda vonatkozó valódi módszereket, ajánlásokat, amelyek szintén kiváló lehetőségeket nyújtanak a betegségek tanulmányozásába.
3. Talán a legnyilvánvalóbban az óegyiptomiak földi maradványai szolgáltatnak adatokat, a csontjaik és szöveteik egyaránt. Az orvosi technika a 20. század elején indult igazán fejlődésbe. Napjainkban rendkívül bonyolult orvosi technikákat alkalmaznak, hogy analizálhassák az emberi maradványokat, s ebből következtetéseket vonhassanak le a jólétük szintjére.

BETEGSÉGEK

Bakteriális fertőzések

Tuberkolózis (Mycobacterium tuberculosis)

Ruffer 1910-ben számolt be a tuberkolózis jelenlétéről Nesparehan gerincében, aki egy 21. dinasztiabeli Amon pap volt. Ez a Pott betegség tipikus vonásait mutatja, amely a mellkasi csigolya összeesésével jár és púposságot (angular kyphosis-t) okoz. A Pott betegség komplikációja jól ismert: tuberkolózisos gennyesedést okoz a psoas főizomzat alatt, a jobb iliac fossa felé egy nagyon nagy psoas tályogot idézve elő.Ruffer beszámolója maradt máig is az ókori egyiptomi gerinc tuberkolózis leghitelesebb esete. Mindenki által ismert eseteket sorolnak fel a predinasztikus kortól a 21. dinasztiáig Morse, Brockwell, Ucko (1964) valamint Buikstra, Baker és Cook (1993). Ezek a Petrie és Quibell által feltárt predinasztikus kor Nagadai mintadarabjai 1895-ből és kilenc núbiai mintadarab az angliai Királyi Sebészeti Főiskolából. Mindkettő szerint kevés kétség van afelől, hogy a tuberkolózis volt a leggyakoribb kórtani ok. Némely esetekben nem lehetett kizárni a csonttörések összeforrasztását, vagy csonton lévő hólyagokat, amelyek a halált okozták.
Számos egyéni művészi ábrázolásban találkozhatunk a púpossággal. A három legkorábbi példa kétségtelenül a predinasztikus korból származik. Az első egy kerámia figura, amelyet Beduban, az asszuáni kerületben találtak. Ez egy girhes, mellkasán púpos embert reprezentál, amint lehajol egy agyagedényhez. A tuberkolózisos gerincdeformáció második példája egy kis álló elefántcsontfigura testén fegyverekkel könyékben hajlítva. Arc-vonásai kidolgozottak. Az alak mellkasán egy kiugró domborulat látszik. Az utolsó predinasztikus példát egy faszobor szolgálja a Brüsszeli Múzeumból. Egy szakállas férfi tekervényes arcvonásokkal és hatalmas púppal.
Számos egyiptomi történet is reprezentál tuberkolózisos eltorzulásokat. Az egyik leghatásosabb egy óbirodalmi 4. dinasztiabeli sírban található, ahol egy reliefen egy szolgáló lányon látszanak a púposság nyomai. A második provokatív példa a Közép-Birodalomból származik. Egy beni hasszáni sírfelirat egy púpos kertészt mutat nyaki-mellkasi gerinctorzulással.

Parazita betegségek

Schistosomiasis (bilharziázis)

A Schistosoma szívóférgeknek három fő faja van, Egyiptomban a legfontosabbak a Schistosoma mansoni és a Schistosoma haematobium. Teljes életciklusához két különböző gazdaszervezetre van szüksége, az emberre és a Bulinus nemzetségű vízicsigára. A fertőzés úgy történik, hogy az ember kontaktusba kerül a szabadon úszó féreggel a vízben, amely a csigát elhagyta. A féreg áthatol az ép bőrön és bekerül az ember érrendszerébe. A parazita jelenlétének fő tünete a haematuria, amely komoly vérszegénységet, étvágytalanságot, fertőzött vizeletet eredményez valamint csökkent ellenállóképességet más betegségek iránt. Beavatkozhat a májfunkciókba is. Az egyik legszebb régészeti példa az ókori Egyiptomban létező Schistosomiasisra egy elmeszesedett sejt felfedezése 21. dinasztiabeli bebalzsamozatlan Nakht múmiájában. Az orvosi vizsgálat során a múmia nemcsupán bizonyí-tékot szolgáltatott a galandféreg létezésére, de a Schistosoma haematobium sejtje megmutatta azt az elváltozást, amelyet léte eredményezett a schistosomás fertőzés folytán.

Szembetegségek

A malachit használata a szem festésére és a szemkenőcsök egészen a Badari korszakig nyúlnak vissza. A galena használatát egyszerű okból vezették be később, de még mindig a predinasztikus korban.

Adit

Az adit egy szembetegség volt. Ennek ellenszeréül 1/2 adag fekete szemfestéket, 3/4 keselyűtojást finoman szét kellett dörzsölni, s a szem felületére tenni.

Homályos látás

Ez ellen is volt gyógyszerük, a londoni papirusz ezt ajánlja: árpa és gabonaszálak tüze fölé marhamájat tenni és a levét a szem fölött kipréselni. Az Ebers-papirusz szerint pedig a megsütött és kipréselt ökörmájat kell a szemre helyezni.

Trachoma

A III. dinasztiáig ez a betegség minden esetben vaksággal végződött.

Trichiasis

Ez ellen az ókori szembetegség ellen azt ajánlja az Ebers-papirusz, hogy tépkedjük ki a szempillákat és kenjük be a szemet gyík vérével. Dioszkuridész görög orvos is beszámol róla, hogy erre a célra az egyiptomiak kaméleon-vért is használtak.

Véraláfutásos szem

A véraláfutásos szemet terhes nő tejével kellett kezelni.

Torzulások

Törpeség

Dasen (1993) 207 ismert esetet sorol fel a törpeségről. A leírtak többsége achondroplastik-ban szenvedett; ez a fej és a törzs normál méretét eredményezte rövid lábakkal. Szeneb szobra erre talán a legklasszikusabb példa. A törpe Szenebnek és családjának halotti szobra mindenben normális méretű, ami jelzi, hogy az egyiptomi társa-dalomnak teljes értékű tagjaként fogták fel a törpéket is. Más példára Ruffer (1911) hívta fel a figyelmet, így például az 5. dinasztiabeli Khnum-Hotep szakkarai szobrára, valamint a predinasztikus korból való abüdoszi Zer törpe rajzára, és a szintén 5. dinasztiabeli Deshasheh sírjában ábrázolt törpére. Csontmaradványok is alátámasztják a torzulások létét, míg az egyiptomi társadalom nem támogatta a törpék társadalmi státuszát. Jones leírt egy hiányos predinasztikus csontvázat a Badari temetőből, amelynek normális alakú koponyája volt, normális alakkal. Ezzel ellentétben a radii és az ulna rövid és robosztus volt, az achondroplasia jellegzetességével. A második esetet Jones vázolja fel, amelynél a predinasztikus korból való combcsont és sípcsont tipikusan rövid szárú volt és relatíve nagy tagokban végződött.

Vírusos fertőzések

Poliomyelitis (gyermekbénulás)

A vírusos fertőzés lényege a gerincvelő elváltozása, mégpedig a gerincvelő első szürke oszlopainak gyulladása. Mitchell jegyzett fel egy bal láb megrövidítését, amely gyermekbénulásról árulkodott Deshasheh ókori egyiptomi múmiáján. Talán Sziptah fáraó dongalába valamint egy 12. dinasztiabeli Khnumu-Nekht múmiáján lévő elváltozások is a gyermekbénulásnak tulajdoníthatók. A 18-19. dinasztiabeli halotti sztélé mutat egy római ajtónállót egy nagyon sorvadt és lerövidített lábbal. A torzulás pontos okán azonban orvosilag vitatkozni lehet. A látvány alapján a gyermekbénulásra lehet tippelni, amely még a gyermekkorban kezdődött a kifejlődés befejezése előtt. Másrészt lehet ez a láb a dongalábúság egy speciális változata a rövidített és másodlagosan elsorvadt láb.

FOGÁSZAT

A korabeli fogászatban való jártasság csodálatos példája az az állkapocs, amelyet a 4. dinasztia egy sírjában találtak, amelyen egy alveoláris eljárással fúrták ki az első zápfog alatti tályogot.

NŐGYÓGYÁSZAT

Terhesség
A terhesség megállapítására több módszerük is volt. Az egyik példa szerint a nő egy hálós táskában tartott gabonára (búzára és árpára) vizelt. Ha a gabona kirügyezett, a nő állapotos volt, és valószínűleg fiúgyermeket vár-hatott, ha a búza rügyezett ki előbb. Ezt a technikát a modern vizsgálatok félretették, ugyanis csak 40 %-ban volt eredményes.

ORVOSI BEAVATKOZÁSOK

Körülmetélés
Ez a szertartás az ősrégi korból ered. A prehisztorikus (i.e. 4000 körüli) sírokból exhumált testeken látszódnak a nyomai. Az operáció tisztán kivehető a 6. dinasztia sírjainak (i.e. 2625-2475) domborművein. A csecsemő vagy az ifjú hímvesszőjéről eltávolították az ún. előbőr egy részét. Mivel a körülmetélés templomban történt, a pap hajtotta végre. Az operáció eszköze kőkés volt.

ORVOSI PAPIRUSZOK

A két legkorábbi papirusz a Kahun és a Gardiner töredék (kb. i.e. 2000-ből), amely a nők, gyerekek és a marhák betegségeivel foglalkozik. A két leggyakrabban emlegetett papirusz az Edwin Smith papirusz és az Ebers papirusz, amelyeket i.e. 17-16. századra lehet datálni. Az Edwin Smith papirusz abból a korból származik, amiből a Rhind matematikai papirusz.

Berlin papirusz

"...találtatott ókori írásokban, dokumentumokat tartalmazó ládában, Anubisz lába alatt Létopoliszban Usephais Fáraó uralkodása alatt, aki halott; halála után Sened Fáraóhoz került, aki halott, mert annak kiváló... Az írva volt szent írással, a kiváló orvosok főnöke, Neterhotep által, {aki készítette} a könyvet."

Ebers papirusz

Az Ebers papiruszt hasonlóan az Edwin Smith papiruszhoz, Edwin Smith vásárolta 1862-ben Luxorban. Az homályos, hogy kitől vásárolták meg ezt a papiruszt, de azt mondták, hogy egy múmia lábai között találták a thébai nekropolisz Assassif kerületében. A papirusz legalább 1869-ig Edwin Smith gyűjteményében volt, ami az antik kereskedő katalógusában szerepelt, és - egy nagy orvosi papirusz Edwin Smith, egy Luxorban élő amerikai farmer birtokában - szöveggel volt hirdetve. 1872-ben Georg Ebers egyiptológus megvásárolta a papiruszt, ami róla kapta nevét. 1875-ben Ebers publikálta hasonmását egy angol-latin szótárral és bevezetővel együtt.
Az Ebers papirusz, amely (108) 110 hasábot tartalmaz (hasábonként kb. 20-22 sor), összesen pedig 2289 sort, messze a leghosszabb orvosi papirusz. Mintegy 20,23 m hosszú és 30 cm széles tekercs. 877 leírás található benne betegségekről és tünetekről. I. Amenhotep uralkodásának 9. évében keletkezett (kb. i.e. 1534-ben). Ez a dátum az Edwin Smith papirusz létező másolatához közel áll, mégis azt sugallja, hogy sokkal korábbról ered. A 856a sorában ez áll: "A wekhedu vezető könyv az ember minden végtagjáról írt. Anubis két lába alatt találták Létopoliszban és hozták Dennek, Alsó- és Felső Egyiptom királyának őfelségének." Az Alsó-Egyiptomi Den-re való hivatkozás egy történelmi anakronizmus, amely azt sugallja, hogy az eredeti az 1. dinasztiában keletkezhetett.
Az Edwin Smith papirusszal ellentétben az Ebers papirusz számtalan olyan különféle orvosi szöveget tartalmaz, amelyet csak a későbbiekben rendszereztek, ami magyarázatot ad a fent említett szemelvény megjelenésének idejére. Nagy számban ír le kórtani javaslatokat a blepharitis, chalazion, ectropion, entropion, trichiasis, pinguecula, leucoma, staphyloma, iritis, ophtalmoplegia, dacryocystitis stb. betegségekre. A papirusz szerkezetileg sorokra van osztva, mindegyik blokkokba rendezve, amelyeket speciális orvosi betegségekkel címeztek meg.
Az Ebers papirusz a következő témaköröket tartalmazza:
1. Orvosi gyógykezelések előtti ráolvasást, amely növeli az orvosság hatékonyságát.
2. Belső betegségeket, szem betegségeit.
3. Bőrbetegségeket.
4. Szélsőséges betegségeket (a fej, torok, fogak, orr, fül betegségeit és a kozmetikát).
5. Női betegségeket.
6. Anatómiai, orvostudományi, és patológiai ismereteket és szómagyarázatot.
7. Sebészeti eseteket.
Az 1-3. sor mágikus szövegekhez kapcsolódik, amelyek jelentése megvéd a természetfeletti erőktől, segítséget nyújt a gyógykezelésben és a diagnózisban. Ezeket azonnal egy nagyobb szakasz követi, amelyben a gyomor (khet) betegségeit tárgyalja, az 50-85. sorban pedig a belső parazitákra összpontosít. (Bryan 1930:50). A bőrbeteg-ségek az előírt orvosságokkal együtt három kategóriába vannak szedve: irritatív, hámló és gennyedző. Ezek a 90-95. és a 104-118. sorban szerepelnek. A végbélyílás betegségei az emésztési szekcióban vannak, amelyet a 132-164. sor fed le. A 187. sorig a papirusz követi az előírt szabványos felsorolást, amelyek könnyítést nyújtanak a betegségekhez. De a betegségeket magukat gyakran különbözőképpen is le lehet fordítani. Néha a tünetek meg-ismert formáit veszik, mint ellenszert, de gyakran speciális betegségek időszakai lehettek, mint a wekhedu vagy az amelyeknek nagyon homályosan maradt fenn jelentésük.
A 188-207. sorok tartalmazzák a "gyomor könyvét", ami feltűnő váltást jelent stílusában az Edwin Smith papirusz tartalmához képest. Csak a 188. sornak volt címe, mégis minden sorban volt egy "ha megvizsgálsz egy embert" kifejezés, ami jellegzetes hasonlóságot mutat az Edwin Smith papirusszal. Ettől a ponttól kezdődnek a diagnózisok felállításai, de nem a prognózisoké. A 207. sor után a szöveg stílusa visszavált az eredetihez, ahol a szívről tart rövid értekezést (208-241).

A 242-247. sor orvosságokat tartalmaz, amelyek hírnévre tettek szert, mert személyesen használtak a különféle istenek is. Csak a 247. sor tartalmazott a fent említett részből Ízisszel kapcsolatos speciális diagnózist, hogy a Ré fejében levő betegségre orvosságot teremtett.
A következő rész a fejjel kapcsolatos betegségeket említi, de az istenek orvosságaira való hivatkozás nélkül. A 250. sorban a migrénre való gyógykezelést folytatják. A folytatás a 251. sorral félbeszakad, ahol a gyógyszereket a betegségeknél jobban középpontba helyezi. A leghihetőbb egy gyógyszerkönyvből készült kivonat, ahol a sor így kezdődik: "Annak a tudománya, amit degemből (valószínűleg ricinusolaj) készítenek, amit a régi írásokban találtak, és ami hasznos az emberek számára".

A 261-283. sor a vizelet szabályos folyásáról beszél, majd az orvosságok követik "amit okoz a szív, azt átveszi a kenyér". A 305-335. sor a köhögés különböző formáira ajánl gyógyszereket, valamint egy genew nevű beteg-ségre.

A szöveg a hátralévő részben a hajra vonatkozó orvosi aggodalomra okot adó állapotokat vitatja meg (437-476. sor), a traumás sebesüléseket, mint például a megégés, és a sebeket (482-529. sor), és olyan szélsőséges eseteket, mint a lábujjak, ujjak, lábak betegségeit. A 627-696. sor azt tartalmazza, hogy a metut hogyan lehet erősíteni és ellazítani. A metu pontos jelentése zűrzavaros. Jelenthet hitvány üres edényt vagy pedig izomszövetet. A papirusz ezután a nyelv betegségeivel folytatja a sort (697-704. sor), bőrgyógyászati dolgokkal (708-721. sor), fogászattal (739-750. sor), a fül, orr , torok betegségeivel (761-781. sor), majd a nőgyógyászattal (783-839. sor).

Recept rossz látomások ellen: az Ebers papiruszból: "Végy egy vizet, amely három disznószemet tartalmaz, igaz antimon, vörös ólmot, természetes mézet, mindezekből 1 rot; keverd össze szépen amíg masszává nem sűrűsödik, majd tedd a beteg fülébe, és azonnal meggyógyul. Csak csináld és meglátod. Valóban kiváló! Mondd mellé a következő szöveget: Elhoztam ezt, amelyet alkalmaztam az amott ülőn. Pótolja a borzasztó szenvedést. Kétszer."

Edwin Smith papirusz

Az Edwin Smith sebészeti papirusz kétség kívül egyike a legjelentősebb dokumentumoknak, amely hozzátartozik az ókori Nílus Völgy orvoslásához. 1862-ben adta el Mustafa Agha ezt a papiruszt Edwin Smith-nek. Smith kalandorként, antik kereskedőként és pénz kölcsönzőként írt erről. (Dawson és Uphill: 1972). Smith azzal vált híressé, hogy tanácsokat adott arról, mi az antik hamisítvány és mi nem. (Nunn 1996:26) Bármely egyéni vélemé-nye őt hitelesítette, amelyet azonnal elismertek, és a szöveget, ami arra vonatkozott, kihozták kísérleti fordításban. Halálkor, 1906-ban nővére adományozta a papiruszt a maga teljességében a New York-i Történelmi Társulatnak (New York Historical Society). A papirusz most a New York-i Tudományos Akadémia gyűjteményében található. 5 m hosszú és 33 cm széles, de a bevezető elég hosszú, 4,7 m. Ez több piramisok előtti szövegnek a másolata, s talán még korábbi.
1930-ban James Henry Breasted, a Chicagoi Egyetem (University of Chicago) Keleti Intézetének (Oriental Institute) igazgatója publikálta a papiruszt facsimilével (hasonmás kiadványal), másolva, angol fordításban, kommentárral és bevezetővel. Ezt a kötetet ?orvosi jegyzetekkel Dr. Arno B. Luckhardt látta el. A Breasted fordítás egyedülálló a maga nemében.
Az Edwin Smith papirusz az Ebers papirusz után a második leghosszabb papirusz: 17 hasábot tartalmaz (377 sort) a rektójában és 4,5 hasábot (92 sort) a verzójában, összesen 469 sort. A rektó és a verzó is kézzel van írva közép-egyiptomi stílusban. Kb. i.e. 1700-ban keletkezett, de alapjául az óbirodalmi írások szolgáltak, amelyek Imhotep idejéből valók voltak. Ez a szemészetről a legrégebbi létező dokumentum., bár az Ebers papirusz teljesebb és alaposabb. Azonfelül a legtöbb anyag a kézi sebkezelésről szól, amelyet a hadsereg sebészei vihettek magukkal. Ez a papirusz megcáfolja azt a gyakori hiedelmet, hogy az egyiptomiak nem voltak meghitt kapcsolatban az anatómiával. A papirusz demonstrálja előrehaladott ismereteiket a mindenféle sebkezelésben. Már használtak sebtapaszt, varrást, a törésekhez használt gipszet valamint az orvosi technikák használatát. Valószí-nű, hogy e papirusz eredeti szövegét maga Imhotep írta, de nehéz elhinni, hogy ez mind egy ember értelméből fakadt. Ezidáig csak hét orvosi papiruszt ismerünk.
A fejjel és a koponyával indul az értekezés, az orrtól lefelé a nyakig alkalmazandó eljárásokkal, arc, fül, kulcs-csont, humerus, mellkas, vállak, gerincoszlop, ahol a szöveg megszakad, s adokumentum befejezetlen marad.

Kahun A papirusz (Kahun nőgyógyászati papirusz)

A Kahun papiruszt Flinders Petrie fedezte fel 1889 áprilisában Lahun fajjumi oldalán. A városban a Közép-Birodalomban jólét uralkodott, főleg II. Amenemhet és közvetlen utódjának uralkodása alatt. A papirusz rektójában ez időszak van datálva, amely III. Amenemhet 29. uralkodási évétől kezdődik (kb. i.e. 1825). Griffith publikálta a szövegét fakszimilében hieroglif másolattal angolra fordítva 1898-ban, ami most a londoni University College-ban található.
A nőgyógyászati szöveg 34 szakaszra oszlik, amelyek közül az első 17 közönséges formátumú. Az első 17 címmel indul, amelyeket a tünetek rövid leírása követ rendszerint, de nem mindig a nemi szerveké.

A második rész a harmadik oldalon (hasábon) kezdődik, és 8 szakaszt tartalmaz, amelyek szinte érthetetlenek, mert mindkét létező nyelven másolták le. Ennek ellenére a számos szakasz kellően érthető. A 19. szakasz elismeréssel beszél azokról, akik szülni akarnak; a 20. szakasz a fertőtlenítéssel foglalkozik, amely fogamzást okozhat; és a 20-22. szakasz a fogamzásgátlásról szól. Ebben a fogamzásgátlásra krokodilürülék, 45 ml méz és savanyútej keverékét ajánlják.
A harmadik rész (26-32. szakasz) a terhesség megállapításával foglalkozik. Egy módszer, hogy hagymagumót kell mélyen belenyomni a páciens húsába. Pozitív eredménynél a páciensnek határozottan illatosnak tűnik.

A negyedik és egyben utolsó rész két olyan szakaszt tartalmaz, amelyek az előző kategóriákba nem estek be-le. Az első a terhesség alatti fogfájás gyógykezeléséről ír, a második leírja, hogy mi a tünete, ha fekély keletkezik a hólyag és a vagina között "egy kellemetlen helyen": mértéktelen vizelet.

Londoni papirusz

Tutankhamon korabeli papirusz, amely gyógyszerrecepteket és varázsszavakat tartalmaz anyák és gyermekeik számára. A seb vérzésének elállítására nemcsak varázsigét közöl, hanem amulett alkalmazására is útmutatóul szolgál.
"Ezt a könyvet éjszaka találták, amely beesett {Khemnis} templom udvarába, mint az istennők titkos tudománya, e templom felolvasó papjának a kezébe. Íme, ez a föld sötétségben van, és a Hold ragyog e könyv minden oldalából. Ezt csodaként vitték {Khufu} Fáraó elébe."

ORVOSOK

Nemcsak hogy sok orvos létezett a piramisok korában, de igen specializáltak is voltak. Iry sírkövétől kezdve A 6. dinasztia fáraójáig olvashatunk olyan speciális orvosokról, mint "a palota szemorvosa" és "a palota gyomor- és bélorvosa", vagy mint "a belső folyadékok ismerője" és a "végbél őrzője".

Hesziré
Fogász is volt egyben.

Imhotep
A legrégebbi orvos, akinek nevét feljegyezték, Imhotep, "Dzsószer, a 3. dinasztia alapítójának vezíre" az i.e. 13. században. Imhotep tanult ember volt, csillagász, orvos, építész (az első szakarai lépcsős piramis építője). Később hősként imádták, mint kifogástalan orvost és később az orvosok isteneként tisztelték, Ascleipos elődeként (éppúgy, mint a tanult Thot istent Hermész Triszmegisztosz és Mercury elődeként). Keveset tudunk Imhotep orvosi tudásáról, de a megdicsőülése jelentőssé teszi Egyiptom számára, mint ez első nagy embert az orvostudományban. Azok, akik Hippokratészról úgy beszélnek, mint az orvostudomány atyjáról, el kell hogy viseljék azt a tényt, hogy Hippokratész csak félúton járt Imhotep és a mai ember orvostudománya között. Ez javíthatja az ókori tudomány kilátásait.

Iry
A legrégebbi ismert szemész, Királyi Szemorvos, aki a 6. dinasztia korában élt (kb. i.e. 2400-ban). Mészkő sztéléjét a sírjában találták meg, amely a Kheopsz piramis mellett fekszik. Ő nem csupán orvos volt, hanem az udvari orvosi testület főnöke is. Ráadásul ő volt még "a palota szem-orvosa", ő volt " a palota gyomorbél-orvosa", és "a belső folyadékok ismerője" és a "végbélnyílás őrzője" címek viselője. Ez utóbbi fontos pozíció volt, mert a nyomásnak az egyiptomiak megtisztító hatást tulajdonítottak, és úgy hitték ez megtisztítja a testet a káros elemektől - az whdw (ukedhu)-tól ami "rothadt anyag s egyben kiváló". Ez a fogalom i.e. 19. századig elterjedt volt az orvosi gyakorlatban.

Készítette: Thabet Mona

• Minden jog fenntartva!