Igen, igen! 
Van akiben ez a fény jól le van fedve hamuval, van akiben pislákol, akiben már lágyan ég és van akiben lángol a fény. 
Az benne a jó dolog, hogy mi magunk tudjuk életre kelteni, növelni a saját fényünket, mert mindenkiben megvan.
Tehát a tűzrakóhely adott, a parázs már megvan, viszont az már munka, ha megakarjuk gyújtani, de az is munka , ha életben akarjuk tartani. 
Lesznek olyan emberek, akik el akarják majd fújni ezt a tüzet ( szél), lesznek olyanok, akiknek tetszik, hogy benned már ég és veled akarják saját magukat meggyújtani ( Ők olyanok, mint a gyufa, ha tűzhöz tartod egy ideig ég de rövid idő után elalszik. )

Mindenkinek saját magában kell munkálkodni, hogy felélessze a benne élő tüzet. Nem kérhetjük mástól, nem kaphatjuk mástól mert az csak időleges, látszat csillogás. 
Egyedül, a vadonban, a szélben, hóban kell tüzet gyújtanunk!

Mindenki azzal lesz kompatibilis ( legyen szó baráti, párkapcsolatról, vagy akármilyen jellegű emberi kapcsolatról ) akivel nagyjából hasonló nagyságú tüzet sikerült rakni.

Ritkák azok a kapcsolatok, amikben mindkét félben lángol a tűz. ( Nem akarják se ellopni egymástól, de azt se várják el a másiktól , hogy ő jobban égjen-nem mondják, hogy gyúljál már meg az úristenit neki! ) 
Égnek, saját tüzüket gyarapítva, míg olyan nagy nem lesz a tüzük, hogy összeérnek és egységként égnek tovább.