A húsevésről - egy közvetítés


Örülünk, hogy elmondhatjuk véleményünket.
A húsevés egy régről jött szokás, akkoriban a férfiak rá voltak kényszerülve, hogy megfogjanak állatokat, mert a vérmérsékletük, a bennük pezsgő indulatok, kezdetleges érzelemhalmazok megkövetelték ezt a fajta energiaforrást. Hozzátartozott tapasztalásukhoz. A nők már akkoriban is ritkábban ettek húst, ők megelégedtek a növényi táplálékforrásokkal. Idővel kultúra alakult az evés köré, ízletessé váltak az ételek, már nem csak az éhség csillapítására szolgáltak.
Ha nagyot ugrunk a nektek mai időig, akkor jól látható, hogy a szokások által mennyire természetessé válnak dolgok, általában ritkán kérdőjelezitek meg, hogy valami jó-e úgy, ahogy teszitek, vagy változtatni kellene rajta. Az emberiségre ilyen szempontból nem a rugalmasság jellemző. Persze van ennek egy túlélést biztosító ösztönfunkciója is, hiszen amit gyerekként ettünk, amit szüleink adtak nekünk, az érzékelésünkben csak a legjobb lehet, és az igaz is, hogy legjobb belátása szerint cselekszik minden szülő, hiszen jót akar gyermekének. Kódolódnak a gyerekkori táplálkozási szokások, jó érzéseket váltanak ki az ismert ízek, ha azokhoz gyerekként jó élmény kapcsolódott. Több ilyen automatizmus működik az emberekben, ide tartoznak az egyéb gyerekkori minták is, amiket azáltal vesz föl az emberi elme, hogy látja, megfigyeli, benne él és ez számára a természetes. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden emberi lény gyermekkori tapasztalatainak kiszolgáltatottja kell hogy legyen egész életében. A szabadságnak része a felülbírálás lehetősége. Ez könnyebb azoknak, akik megszokták, hogy néha elcsendesedjenek, befelé forduljanak és megnyíljanak a mindenség felé, kinyissák azokat a kapukat, amiket az emberi, anyagi, rohanó világ sokszor becsuk. Az ember kettős. Anyagi világban él, matéria veszi körül, ezt látja mindenki nyitott szemmel. Viszont csukott szemmel is lehet látni, úgy egy másik szemeteket tudjátok kinyitni. Álmaitokban is láttok, bár másképp, ott általában szintén egy zárt, nem kontrollálhatóként megélt világot érzékeltek. Az elcsendesedés egy megnyílási lehetőség, amiben a földi korlátokat kicsit félre lehet rakni és lehetőség nyílik a nagy egész megtapasztalására, még ha sokszor csak sejtés szintjén is. És igen, a mostani időben eleve lazulnak ezek a korlátok, ezért tudunk mi is és rajtunk kívül még nagyon sokan, ilyen-olyan módon egyre gyakrabban szólni hozzátok. Az idő megadja rá a lehetőséget és mi igyekszünk is ezt minél jobban kihasználni. Nem két perces időkapu ez, de nem is lesz mindig ilyen könnyű elérni benneteket ennyire direkt módon. Utána megint kicsit jobban magára utalódik az emberi társadalom, akkor a kapott információkat kell hasznosítania. De ne féljetek, annyira már soha nem leszünk elzárva, mint eddig. Inkább abban van a különbség, hogy most sokszor mi segítünk benneteket abban, hogy legyen erőtök a közvetítői munkához, de egy idő után ezt magatokban kell megtalálnotok. Legalábbis azoknak, akiknek ilyen feladata lesz. Most sok információt kell hirtelen átküldenünk, ez majd kicsit lelassul. Most hiánypótlás történik.
A táplálkozás egy testi, fizikai tevékenység, és ami ilyen, az mindig lassabban változik. Gondolataitokban már sokan tudjátok, sokan érzitek, hogy elavult ez a szokás és változtatásra van szükség. Ellentmondásosnak tűnik, de ebben nagy segítség a mostani tömeges állattartás is, az iparosodott húsgyártás, illetve a többi nem éppen felemelő módszer, amivel ennek a sok embernek próbáljátok előállítani a napi falatokat. Mi nem ítélkezünk és tudjuk, hogy ez egy folyamat, egyre többen fogják meglátni, hogy mennyire nem emberhez méltó ez a bánásmód az állatokkal. Az igaz, hogy ők is tudják, hogy mit vállalnak azzal az életükkel, amikor a tányéron végzik, de attól még nem könnyebb nekik. Hiszen teljesen más energialényként önfeláldozóan fölvállalni egy ilyen szerepet, mint azután ténylegesen megélni. És hozzátartozik az is, hogy az ő fájdalmuk, haláluk belekerüljön a majdani belőlük készülő ételbe, hiszen ezeket a kellemetlen rezgéseket is egyre több en érzitek meg. Ami régen még lehet, hogy csak egy természetesként elfogadott ebéd utáni fáradtságérzet volt, az ma többeknél társul a felismerés képeivel, érzeteivel is. Beugorhatnak képek az állatok életéről, haláláról, de legtöbbször ez inkább még csak egy megfogalmazhatatlan kellemetlen érzés, amit nem tudtok hová tenni. Ez is változni fog, egyre tisztábban fogjátok tudni, hogy mi is történik azokkal az állatokkal, akik ilyen életet vállalnak.
A másik oldala persze az is, hogy a testnek az állati eredetű élelmiszerek mindig is egyfajta megerőltetést jelentettek. Fizikailag is nehezebb feldolgoznia szervezeteteknek, sok energiába kerül, így a táplálék egy jó része az emésztés energiaszükségletét szolgálja. Nem túl gazdaságos módszer. Ha pedig bizonyos tényezők találkoznak, pl. a húsevés, vagy akár a tehenek tejéből készült termékek fogyasztása, egy valamilyen oknál fogva eleve gyengébb organizmus, lelki, érzelmi terheltség, akkor testi tünetek is jelentkezhetnek. Idővel, amikor egyre világosabbak lesznek ezek az összefüggések a nagy tömegek számára, könnyebb lesz majd racionálisan átgondolni ezt a folyamatot. Már most is van sok törekvés, próbálkozás, de ez még olyan, mint széllel szemben haladni. Kell a sokak felismerése, hogy ez a szélirány megváltozzon és könnyebbé tegye az előrejutást.
Addig pedig azt tudjuk tanácsolni, hogy keressétek a számotokra legjobb megoldást, nincs általános jó, mindenkinek azt kell tennie, amiről úgy érzi, úgy gondolja, hogy számára megfelelő. Ne harcoljatok egymás nézetei ellen, a leghatásosabb tanítás mindig is a példamutatás volt. És itt már vissza is kanyarodtunk kezdeti témánkhoz, a berögződésekhez. Ti is így tanultátok azt, amit ma tesztek, ahogyan éltek, láttátok a példát hozzá. És ezt próbáljátok finomítani, fejleszteni és ez a munka része. Kívánunk ehhez sok erőt, boldogságban megélt felismeréseket, ösztönző találkozásokat. Utóbbi nem kell, hogy feltétlenül fizikai legyen, ilyen lehet olvasni, hallani valamit, nyitottan befogadni egy másik nézetet, új információt. Legyetek egymással türelmesek, annak nincs semmi pozitív hozama, ha ellenségesen viselkedtek egymással amiatt, hogy nézeteitek nem egyeznek meg. Mindenki a saját életén tud munkálkodni és akinek segít az, hogy a te példádat lássa, az meg is fogja látni.
Érezzétek biztató, ösztönző szeretetünket. Segítünk.
a fénytestület

Adatok

  • Christi

  • egészség

  • 2018. nov. 23. 17:47

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 587 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0