A mantra szerepe és jelentősége a spirituális úton

 

Egyetemes rezgés

    A kvantumfizika ugrásszerű fejlődése sok meglepetést okozott már eddig is, és vélhetően még fog is. De az tény, hogy az anyagelvű szemlélet alól végleg kirúgta a sámlit. Ha eddig bárki is megkérdőjelezte a metafizika hármas felosztásának hitelességét (szellem-lélek-test), és azt, hogy ezeknek létezik egy leírhatatlan és felfoghatatlan forrása, akkor most kénytelen meghajolni, mert a kutatók a fejlett technológiai eszközökkel végzett kísérletek révén ugyanide jutottak el. Csak itt a fogalmak különböznek. A fizikai triumvirátust úgy hívjuk, hogy információ-energia-anyag. Nagyjából ezen irányelvek mentén érdemes közelíteni a mantra megértéséhez is. A védikus korszak bölcseinek megállapítása szerint: „Náda Rúpa Parabrahma”, tehát az Úr őseredeti formája, a teremtés alapprincípiuma a hang, vagy modern fogalmakkal, a rezgés. („Kezdetben vala az Ige.”) Úgy is mondják, hogy az Ige nem a szakrális világgal való kommunikáció eszköze, hanem maga az Abszolút Igazság. Az Isteni Ige olyan, mint a Nap, hiszen a Tudat Elsődleges Fénye mindig ragyog, csupán az elménk köde miatt nem látható. A szentek, risik és a jógik a bensőjükben hallják ezt, mert ez az Örök Szó, amely ott rezeg minden élő sejtben. A hang lényegét a szanszkritban szphótának hívják. Betű szerinti jelentésében „kitörés, az energia robbanása”, vagyis ez az a folyamat, amikor az Univerzális Tudatból kiáradnak a hangok. Vagyis az Átman tiszta szellemiségéből a belső hangokig (náda), innen pedig ezek durva megjelenési formájáig, amely az ember által artikulált hang (vács). Tehát itt is nyomon követhető az információ-energia-anyag teremtési sorozat.

    Ahogyan egyetlen Brahman és egyetlen Hang-alapelv létezik, így csupán egyetlen alapige létezik: a VAN. A többi ige már az osztódás és módosulás folyománya. Tehát a nyelv és a létünk ugyanabból a forrásból fakad. Így hát a Teremtő Ige a visszatérés záloga is egyben. A sokszerűségtől (a töredékes beszédtől) az Egységet képviselő Szó-alapelvhez. Számos spirituális hagyomány (védikus, bibliai, talmudista) úgy tartja, hogy az Isteni Hang (náda) és Fény (bindu) egymástól elválaszthatatlan áramlása a Tiszta Tudatosságból ered. Ebből következik, hogy látás és hallás a belső síkokon kölcsönösen feltételezik egymást. Ezért szembesülünk azzal a nyelvi paradoxonnal, hogy azt a személyt, aki a Szent Igét hallja, risinek, vagyis Látónak nevezik. A mantra útja ezért egyenrangú a jantrák, mandalák, murtik alakjában megtestesült isteni fénnyel. Utóbbiak a mantra vizuális formáiként értelmezendők. Mivel a hang és a forma elválaszthatatlan, ezért a mantrákat gyakran ráírják a geometriai ábrákra (jantra), valamint az istenségek szobra (murti) előtt bemutatott áldozat is olykor mantrikus gyakorlással jár együtt.

    Az archaikus nyelvek alapja a vibráció. A szent „ÓM”, az egyik legközismertebb mantra ugyanazzal a hanggal kezdődik (alfa, alef), mint amelyik az ősi nyelvek alaphangja. Köznapi jelentéseiben az óm kötőszó ünnepélyes megerősítést, tiszteletteljes beleegyezést, elfogadást jelent, az „úgy legyen!, rendben!” értelmében. Ilyeténképpen rokon értelmű a keresztény „ámen kifejezéssel. Mellesleg az „ÓM” az alfa és az ómega, a manifesztáció lehetőségének, folyamatának, a kezdet és a vég az egységét is kifejezi. az „ÓM” az eredeti mag-szótag (bídzsa), minden mantra ősforrása. Ha világunk összes hallható hangját rögzítenénk (emberi hang, természet, állatok, hangszerek) és egy speciális hangkeverő berendezéssel ezeket egybegyúrnánk, akkor pontosan az ÓM-hoz hasonló, folyamatos zengést kapnánk. Indiában mindig is átérezték, hogy egy szakrális dal nem pusztán hangjegyek sorozata, ahogyan egyébként egy szimfónia sem az, és a kotta nem tudja közvetíteni azt az élményt, amit a hangversenyteremben élhetünk át. A dallam egy belső rezgésből keletkezett, méghozzá egy zeneileg képzett, intuitív művészemberen, mint csatornán keresztül. A belső fülével hallja a nádát, és ezt képes külsődleges hangokká konvertálni. Éppígy képesek a jógik és a bölcsek e belső rezgéseket auditív hangok öntőformáiba rendezni. A legtöbb mag-hangnak nincs szokványos szótári alakja. A mag-hangok a mantrák sűrített erejét tartalmazzák, céljukat tekintve pedig a Legfelsőbb Tudattal való kapcsolat létrehívói. Összhangban vannak az elme bizonyos erőivel, képességeivel, jellemzőivel. Nem túlzás azt állítani, hogy a mantrák a tudat ászanái.

 

A mantra ereje

    A szó jelentése azt sugallja, hogy segítségével elszakítjuk, elvágjuk magunkat az elme torz képeitől (man; trajáté). Ahogyan a Jézus-ima esetében is, amelynek módszeres végzése az Áthosz-hegy kolostoraiban alakult ki, és amiről azt tartják, hogy megtisztítja a szívet, megvéd az elme fantáziálásaitól, és megszabadít minden egyéb gondolattól. A szúfik megfogalmazásában: „Ahogyan az anyagi világban létezik eszköz a rozsda eltávolítására, éppúgy a szív csiszolására Allah nevének invokációja szolgál.”

    A mantra lényege éppen abban áll, hogy az elme egyik alapvető tulajdonságát aknázza ki. Mégpedig azt, hogy folyton mozog, mindig pörget valamilyen gondolatot. Óriási előnye, hogy szinte bárhol és bármikor ismételhetjük magunkban. Az ismétlés olyan, mint egy tudati imamalom. Ha egy vízimalom üresen jár, nem sok hasznát vesszük. Ha viszont gabonát őrlünk benne, ami áldásos és tápláló, akkor a malom betöltötte méltó hivatását. Az elme hasonlóan működik, mint a malom. A gondolatfolyam pedig olyan, mint a hegyi patak. Az anyagi világban egyetlen vízikerék a hozzákapcsolt mechanikus szerkezetek sokaságát képes áttételek útján működtetni. Ugyanígy, egyetlen folytonosan ismételt mantra a gyakorló számtalan szunnyadó képességét bírhatja mozgásra. A mantra nem egy közönséges szó. Rendelkeznie kell azzal a minőséggel, amelyik a gyakorló tudatossági és energiaszintjét emelni képes. A fizika nyelvén úgy is mondhatnánk, hogy ezek a szótagok pszichés kvantumok.

    Egy példa Tibetből: Szögyal Rinpocse mesél egy történetet egy kézművesről, aki egész életében mantrákat és szútrákat vésett a kövekbe. Teljesen hétköznapi embernek tűnt, de a halála előtt néhány hónappal furcsán kezdett viselkedni. Kerülte az embereket, elvonult egy magányos sziklára és naphosszat csak csendben ült. Az utolsó kívánsága az volt, hogy amikor meghal, hagyják néhány napig érintetlenül a testét. Így is történt. A földi maradványait múmiaszerűen betekerték és elhelyezték egy kis szobában. A test napról napra kisebb lett. Amikor a családtagok kibontották a pólyát, csak köröm és hajmaradványokat találtak, mintha a lélekkel együtt a fizikai hordozó is eltávozott volna. Ez az ember szinte szép csendben megvilágosodott azáltal, hogy folyamatosan szent szavakat írt. Ez ugyanaz a szivárványtest jelenség, amelyet az imént a taoizmus kapcsán már említettem. Mindezt egy hiteles mester is igazolta, aki a halált követően mindvégig jelen volt.

    A tantrikák szerint a mantra finomításának tizenhat szintje ismeretes, amelyek mindegyike az előzőnél tízszer erősebb. Azon időegység alatt, amíg egy kezdő egyszer elismétli a mantrát az elméjében, egy gyakorlott jógi egy mélyebb szinten 512-szer képes recitálni azt. Az erőfeszítés nélküli ismétlésig, az „adzsapa dzsapa” bekövetkezéséig sok lépcsőfokot kell megmászni.

    A mantrák osztályozására többfajta alapelv is létezik, de amiről itt és most mindenképpen szólni szükséges, az a guru mantra. Itt arról van szó, hogy egy mestervonal generációkon át alkalmazta ugyanazt a hangsort a meditációs gyakorlataiban. Ezáltal olyan spirituális töltést nyer, így képes aktiválni a beavatott fénytestét. A mester a beavatás során az Isteni Kinyilatkoztatás magvát ülteti el a tanítványban. A mantra tudománya nem annyira az írott könyvekben, hanem a mester-tanítvány viszony ősrégi hagyományában van. Az a mentális rezgés, amit a guru mantra kivált, áthatol a gátakon, az érzelmi blokádokon, amit önmagunknak létrehoztunk. Úgy is hívhatjuk ezt, mint a szív béklyójának megnyitását, feloldását. A mantra egy spirituális erővel töltött szakrális hang, amely gyógyítja és táplálja a tudatot. Első lépésben tisztítja a személyiséget, fejleszti az intelligenciát (buddhi) és előhívja a tiszta intuíciót. A haladó fokozatokon felébreszti a különleges képességeket (sziddhi), végül pedig elégeti a karma utolsó hordalékait is, szélesre tárva a felszabadulás ajtaját. De ez egy hosszú folyamat. A mantra egy sokrétű kegyelmi energiacsomag, amelyet fokozatosan kell kibontanunk. 

 

A mantra szerepe a gyógyászatban

    Hatása minden rétegünkre kiterjed, a fizikai test sejtjeitől a pránán át a kauzális szféráig, amelynek szamszkárákkal telített mezejét fokozatosan átformálja. Az ájurvédikus orvosok közül sokan imádsággal és mantraénekléssel tisztítják és hangolják magukat a rendelés megkezdése előtt. De ennél sokkal komolyabb hatásmechanizmusról is tudunk az ájurvéda alkímiai gyakorlatában és a tibeti medicinában. A tibeti orvoslás egyetlen nagy értékű pirulája (ribu) több mint százféle összetevőből áll, és elkészítése bonyolult eljárások, titkos tantrikus rituálék bevonásával akár negyven napig is eltarthat, amelyben a mantrák és varázsigék szintén főszerepet játszanak. A „Fehér felhők útja” c. könyv említ egy esetet, amikor a rámpuri maharadzsa felesége a szerző mesterének áldását kérte. Az asszony ugyanis az orvosok szerint meddő volt. Tomo Gese Rinpocse megígérte a segítséget, de teljes elszigeteltséget kért a szertartás lefolytatásához. Az uralkodó egy pavilont építtetett számára, ahová a nagymester visszavonult. Állítólag az a szolga, aki kíváncsiságból megleste a mestert, emberfeletti lények gyűrűjében látta Őt, és annyira sokkolta az élmény, hogy másnap hidegrázások közepette kilehelte a lelkét. A kitűzött napon azonban Tomo Gese előjött a pavilonból és adott szavához hűen átnyújtotta a megszentelt gyógyszert. Egy éven belül megünnepelhették a trónörökös születését.

 

A mantra modern alkalmazása

    Sokan megkérdőjelezik egy olyan hangsor hatékonyságát, amely a saját anyanyelvünktől, vagy kulturális hátterünktől távoli. Az ugyan igaz, hogy amennyiben nem vagyunk fogékonyak erre a fülünknek idegen hangzásra, akkor kezdetben nehéznek érezhetjük. De gondoljunk csak arra, hogy európai emberként képesek vagyunk élvezni az Andok népeinek zenéjét, az észak-amerikai country muzsikát, vagy az afro-latin ütős együtteseket. Tehát sok esetben ez pusztán megszokás és ráhangolódás kérdése. Ez azért is lehet igaz, mert a mantra még akkor sem egyenlő a szótári jelentésével, ha történetesen etimológiailag értelmezhető. 

    Ha valaki netán úgy érezné, hogy a muzikális képességeik fejletlenek, azok számára van egy jó hírem: mantrát nem csak énekelni, de hallgatni is lehet. Belül mindenki tud énekelni. Ha ezt rendszeresen és folyamatosan megtesszük, előbb-utóbb azt fogjuk tapasztalni, hogy megszólal bennünk a mantra. Korunk nagy előnye, hogy ebben még akár a könnyűzenei élet közismert és kiemelkedő alakjai is segítségünkre sietnek, utat mutatnak, ösztönöznek. Egy olyan világhírű énekes, mint Tina Turner, más előadók és gyerekek bevonásával készített egy devocionális lemezt az ökumené jegyében. Ugyanakkor ennek a jelenségnek az inverzét is láthatjuk, hiszen a szakrális zene mai előadói olykor a popzenészekhez hasonló népszerűségnek örvendenek. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy Krishna Das Grammy díjat kapott. Deva Premal napjaink egyik legnépszerűbb spirituális zenei előadója, akiről Eckhart Tolle és a Dalai Láma is hatalmas elismeréssel nyilatkozik. Jógi Badzsan észak-amerikai szikh közösségéből indult szíveket meghódító útjára Snatam Kaur, az angyali hangú jógi énekesnő. Ugyanebből a fészekaljból való Guruganesha Singh, aki szellemi hagyományvonalának mantráit előszeretettel ágyazza könnyed, dallamos angol nyelvű kompozíciókba. Lehetséges, hogy ez a mantraéneklés jövője. 

 

Felhasználási feltételek!