Sok kép él a fejetekben arról, hogy milyennek kellene lennie egy ideális párkapcsolatnak. Legjobb lenne, ha ezeket most és mindörökre elfelejtenétek. Nem véletlenül van az az ember melletted, aki. Valahogyan találkoztatok, valahogy kiválasztottátok egymást. A kapcsolatok lehetnek szépek, de általában sok munkával is járnak. Egy belső felfedezőút. A másikban is láthatod saját magad, ha jó szemszögből nézed. Sokat tanulhatsz magadról egy társ segítségével. És persze adhatsz is a másiknak. Az a szép, ha észreveszitek, hogy mi a feladat és egymást segítve ha kell, dolgoztok rajta. A feladatok megoldhatóak. Ez nem azt jelenti, hogy örökre egymás mellett kell lennetek. Van, hogy az elengedés a feladat. Minden párnál más és még a páron belül is lehet eltérő. Nézd meg szüleidet, ők szerinted miért kerültek egymás mellé? Mi volt a feladatuk? Szerinted megoldották? Hogyan kezelhetnék jobban a konfliktusokat, nézeteltéréseket? Te sem véletlenül kerültél hozzájuk. Neked vajon mit kell tanulnod a példájukból? Veled szemben elkövettek valamit, ami még ma is fáj? Érted, hogy ennek jelentősége van?

A megbocsátás szép dolog, de akkor vagy rá képes, ha már megértetted, hogy mi miért történt. Nem vagy áldozat, ami történt, arra szükséged volt ahhoz, hogy valamit megérts. Anélkül nem lennél rá képes, át kellett élned, hogy tudd, milyen érzés. Honnan tudnád, hogy milyen megalázottnak lenni, vagy csalódni valakiben, ha még sosem élted át. Bölcsebb lehetsz a megpróbáltatások által.

Például ha megtapasztaltad, hogy milyen érzés megalázottnak lenni, akkor te jobb esetben mást már nem teszel ki ennek. Mert tudod milyen rossz és nem akarod másnak. Ha megértetted, hogy ami történt, azért volt, hogy tanulj belőle. Túl kellett, hogy lépj rajta, meg kellett emésztened, el kellett jutnod odáig, hogy már ne fájjon, ha arra gondolsz. Tudod, hogy a másik akkor nem tudott jobb lenni. Elfogadod azt, ami történt. Óriási örömforrás lakozik az el nem követett hibákban. Te nem alázod meg társad, gyermeked, ő tisztel, szeret, felnéz rád.

Ha még az esemény hatása alatt állsz, meglehet, hogy tovább adod. Azt érezheted, hogy könnyebb, ha te is lehetsz hatalmi helyzetben, a másik oldalon, nem az áldozat szerepében. De ez fenntartja az érzést, egyszer az egyik oldalon éled át, majd újra a másikon, az erők huzavonája közepette. De ez csak addig lehet, amíg a fájdalmat táplálod. Ennek gyakori formája a panaszkodás, vagy másokra mutogatás. A másik miatt rossz. Ebből kell kilépni, mert ez egy vég nélküli oda-vissza hatás, amit újra és újra megélsz, megéltetsz magaddal, addig, amíg megérted, hogy ezt nem kell így csinálni, hogy ebből ki is lehet lépni és lehet élni is, igazán élni. Nem kell ebben benne maradnod.

Fogadd el, hogy ami történt, okkal történt. Így már nincs értelme másokat hibáztatnod.

A szerelem egy jutalom. Azoknak, akik ezt már végigvitték magukban és nem cipelnek régi terheket. A szerelem könnyed, légies, szabad. Nagy erő. És a fenntartásához is nagy erő, bölcsesség és sok tapasztalat szükséges. Senkit nem láncolhatunk magunkhoz, mert akkor a szabadságot vesszük ki és elmúlik a szerelem. A könnyedségre is mindig szükség van, engedni, hagyni, hogy a másik az legyen, aki, olyan, amilyen. Elfogadom.

Ha őt el tudom fogadni, akkor valószínű, hogy magamat is. Ha szeretek, a szeretet bennem van. Nem a másiktól függ. Ha bennem szeretet van, az megtalálja az utat és rám talál az, akit szerethetek.

Járjatok nyitott szemmel, a mi szeretetünk és gondoskodásunk mindig körülvesz benneteket. Érezd ölelésünket.

a fénytestület

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)