A sonka


 

A sonka

E különleges történethez tartozik, hogy orvosi tanácsra nem ehetek húst.  Ennek ellenére, Húsvét előtt pár nappal gyönyörű kötözött sonkát kaptam a lányoméktól. Tudták, hogy összejön a család, a sonka jól jöhet.

Az ünnepi sonka nem fogyott el, ezért határoztam úgy, hogy a fölösleget elajándékozom. Végiggondoltam, kinek lenne rá szüksége, és ekkor felmerült bennem egy ismerős családanya neve. A megbeszélt helyre közel egy óra alatt értem el, miközben kétségeim voltak, jó helyre adom-e a sonkát? Bántott ugyanis, hogy a házaspár erős dohányos, füstölgéseikkel mérgezik a gyerekeiket is, továbbá, a cigaretta árán meg is vehetnék a kb. 15 cm vastag sonkadarabot. Vajon megérdemlik ezt az ajándékot? – ilyen gondolatok foglalkoztattak a villamoson.

Meglepetésemre, a megadott helyen nem volt jelen az asszony.

Rövid ideig céltalanul sétálgattam, nézegettem a kirakatokat, majd hazafelé indultam. Ekkor, tisztes távolságban elém állt egy lepusztult ruházatú férfi, akin látszott, hogy emberileg jobb állapotban van a ruhájánál.

Illendően köszöntött, és kérőn, esdeklő arckifejezéssel beszélt hozzám, szétnyitott műanyag szatyrát felém nyújtva:

 „Látja? Kenyerem, zsemlyén már van, de ehhez szeretnék 10 dkg felvágottat is adni a gyerekeimnek.”

Bepillantottam a szatyrába. Innen–onnan összeszedett kenyérdarabokat láttam, majd felnéztem a könyörgő szemekre. Azonnal megéreztem, hogy itt van jó helye a sonkának.

Tessék – nyújtottam felé a sonkát –, ezt tegye a kenyér mellé a gyerekeinek, Isten küldte általam. – szóltam elképedve e tökéletes megoldáson.

A férfi arcán egy pillanatra nagy öröm villant fel, majd elszégyellvén magát, bocsánatkérően mondta:

 „Ennyit nem szerettem volna kérni!”– és nyújtotta felém a már átvett sonkát.

Tudom – feleltem –, de én ennyit adok, mert ennyit hoztam. Váljék egészségükre, és Isten segítse a továbbiakban is! – köszöntem el, majd otthagytam a földbegyökerezett lábú embert.

Az utcasarkon még visszafordultam, és láttam a mozdulatlanul álló férfit kezében a szatyorral, amint figyeli a lépteimet.

Én, legalább annyira megrendültem.

 

Isten hozott össze a kérő férfivel, aki nem pénzt kért! Ha azt kért volna továbbmegyek, hiszen a pénztárcámban összesen száz forint lapult.

 

2012. április 12.

 

Adatok

  • szabadits34

  • nincs

  • feb. 11. 20:35

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 172 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0