A logika az értelmes beszéd alapja, amint ezt a neve is jelzi. A logikus gondolkodás alapjait a görög bölcsek dolgozták ki és emelték (rá a filozófikus elmélkedés csodálatos építményét) a művészi tudás (ma: tudomány) szintjéig. Lényege azon alapszik, hogy a bölcs beszéd igaz állításokat tartalmaz, a beszédtartalom igazságának megállapítása pedig maga a logikus gondolkodás, amellyel egyes – igaz és helytálló – kijelentéseken, ill. (meg)állí(ap)tásokon nyugvó további következtetések helytállóságát vizsgálhatjuk. A mai tudományban elsődleges – és érzésem szerint kissé elhanyagolt – eszköze minden megfigyelő, kiértékelő v. összegző tevékenységnek.

Joggal mondhatjuk, hogy a világ dolgainak (logikailag helyes) megfigyelésén (az analízisen) alapuló tudományos igazságot csakis és csak a logika segítségével (a szintézissel) érhetjük el. Beszédben a szintaxis a mérvadó – a helyes szintaktika (szó-összerakás/-tevés) szabályai szerint formált és közölt gondolat lesz igazán jól érthető, akkor a jelentéstartalmának igazsága, ill.  helytállósága is könnyebben felismerhető v. ellenőrizhető a befogadó részéről.

Ha az égből a földre – annak bizonyos pontjára – pottyant király (az égből alászálló kiréályság mintájára) immár a földön akar országot alapítani, akkor küldöncöket (perzsa v. görög angyalokat) küld szét a szélrózsa minden (fő és mellék)irányába, erejétől függően felszerszámozva és élelemmel ellátva őket, azzal a meghagyással, hogy pl. 3 napig menjenek előre (mindenki a saját irányvonalán), 1 napig nézzenek körül, rakjanak le határpontokat jelölő kőszálakat (ménhíreket – írással jelölve rajtuk az ország urának felségterületének határát), gyűjtsenek mintát minden ott és útközben lelhető (és lehető) természeti kincsből… – majd 4. nap induljanak vissza.

Logikus gondolkodással szinte biztosan állíthatjuk (előre „megjósolva”), hogy kb. a 7. napon vissza is érnek az angyalok, de nem egyidőben (noha egyszerre indultak), mert több-kevesebb teherrel fognak visszafelé jönni. Akinek sziklás v. homokos sivatagi táj jutott, az nyilván kevesebb teherrel lesz megrakodva, mint a bőtermésű, halban-vadban gazdag vidék angyalának. A terepjárás feltételei is különbözőek, sőt oda-vissza sem azonosak mindig, mert pl. akinek sűrű erdőn kell utat törnie, az visszafelé már sokkal gyorsabban halad. De előfordulhat az is, hogy szűk és szakadékmenti ösvényeken kell vkinek haladnia, és ha még (bányakincsekből, drágakövekből álló) terhet is cipel, visszatéréskor a járása igencsak lelassulhat.

Az is logikus, hogy az országhatár nem lesz köralakú, mint az az O betű, ami az ország szónak az elején is van. Miért? – Mert egyes angyal(ok)nak bozótoson, őserdőn kellett átvágnia magát, ami miatt nem juthatott 3 naP ALATT OLYAN MESSZIRE, MINT AZ, AKINek (elírás: de biztosan nem véletlenszerű a nagyszerű betű!) lankás síkság jutott, ahol békés ménesek legelésznek, s megnyergelve egyik-másik mént máris gyorsasági előnyre tett szert (mivel a mén gyorsabban mén, mint a gyalog(osan andalogva járó )angyal – a ló hátán ülve repülhet[1], mint a madár: úgy, hogy a lába sem éri a földet, mintha szárnyai lennének! Sőt a terhet sem ő, a saját hátán fogja cipelni, hanem a másik csat(olt)- v. vezetékló (mint málhás állat) fogja már vinni – így messzibbre is juthat, és hamarabb is érkezhet.

De lesz olyan angyal is, aki erős sodrású és széles folyóhoz ér – ha csak ér lenne, azt könnyen átlépné, mint a csermelyt (mely még patakzó folyócska –, s cselhez kell folyamodjon, hogy átjuthasson rajta: hidat ver v. tutajt épít a hód által kidöntött oszlopokból, és gázolva, prüszkölve bár, de  átevickél a tajtékzó folyamon, ha nem is viszi el szárazon… Ha még terhe is lesz visszatérőben, akkor igazán elmondhatja, hogy alaposan befürdött, v. hogy egy életre kifürdötte magát!

Namármost elképzelhetjük a király növekvő izgalmát a 7. nap közeledtével: vajon ki mikor és mivel fog visszatérni? Ha vki késik, annak ilyen v. olyan „jó oka” (ld.: fentebb) éppen úgy lehet, mint bal(eset) – mert mi van, ha vki beleesett a szakadékba, v. a sátorban rejtőzködő őslakos lányába, amikor az a résen kilesett?

--

Tételezzük fel, hogy mind a 12 angyal szerencsésen visszaér, és a beszámoló valamint a begyűjtött minták és mérések alapján meghatározzák az ország immár fizikai/földrajzi képét is: így már az új királyságnak, a földi (lét)térnek a képe (térképe: régiesen a föld abrosza) is kialakul. Az új (kül)földi királynak nem szükséges személyesen bejárnia országát, hogy meggyőződjön annak adottságairól, csak angyalai hűségében s az általuk begyűjtött adatok és minták valódiságában kell bíznia. És ő tudja – mert jól ismeri őket, hisz őbelőle szakadtak ki –, hogy azok helyette mentek, láttak és jöttek, ahogy győzték, miután meggyőződtek a körülmények milyensége felől; legjobb képességeik szerint törekedve, és nem andalogva (sem az oda-, sem a vissza)úton, mint azt egyes gyalogangyalok tennék (ha édes-kettesben járnának).

Utolsó az ítélet

ítélet

Osztás és uralkodás

A Ter 1.4 szerint: (Isten látta, hogy a világosság jó[2].) Isten elválasztotta[3] a világosságot a sötétségtől. elválasztotta Az első 6 nap és a 7.

úr, uralom, úralma: auralma: aranyalmagországalma. Aki kezében van, az az úr-alkodó: álla(dalom)malkotó úr. Az uralkodáshoz al-kodásgalkudásgmegalkuvás is kell.

„Az állam én vagyok” – Utánam a vízözön – és MI VAN előtteM? (elírás: de jó: az eN előtt eM van!)

Felezés és harmadolás

Divide et impera = oszd el (v. oszd meg) és uralkodj! – Ez a régen sokat idézett latin szentenciák egyike, amit ma is minduntalan alkalmazunk, s amely szellemében akarva-akaratlanul cselekszünk. Ez az elv az őselvek egyike, amit a világot teremtő ÚrAlkotó is alkalmazott, hogy úrként úralkodjon (és hasson) a teremtése fölött, benne – és alatta(?); ’amily képen a mennyben, (a mennyei régivel: az égivel) azonos képen: itt a földön is’. Az uralkodáshoz kép: pofa, ábrázat, arc[4] is kell és előkép(zés), valamint képesség: potencia, amit hatásnak, hatóképességnek is fordíthatunk. 

Égtáj és égdarab, Fej és mell,

A teremtés az Egy hasadásán és felaprózásán (sokasítás és szaporítás – nem ugyanaz a fogalom, noha rokonértelmű) múlik, ezért a teremtés elveként nem az egyszerű, a számtani logika a meghatározó, mert ez kevésnek bizonyul - hisz ez csak egy adott zárt rendszeren belül érvényes, viszont a gyakorlatban nincs zárt rendszer, csak gondolatban, elméletben. Ezért a szillogika – jelenlegi szóhasználatban ez a minden szinten jelenlevő de a látszólagos különállás feltételei szerint működő logikai szinteket összefogó, és így együttható meta- v. szuper- v. hiper-logikát jelenti. Tehát a szillogika – összértelem jelentésben jobb kifejezés, mint csupán a logika. Ha mégis sokszor logikát mondok szillogika helyett, az azért van, mert szeretném a logikát felemelni a szillogika/metalogika – a Logosz – szintjére, ahonnan származik is.

szillogika – ez azért (v. úgy) is logikus mert/hogy a magy. szil = hasít – tehát (egészet szét)hasító, lényeg-bevágó erő()s értelem: logosz mint szókard: ami (1 bevágással) mindent  egybevág, de a világ-valóság-darabok között lévén/maradván el is választja őket… A nyelv is tud kardszerűen lapos és éles lenni, de hosszú is(tentelenül – a hangyászsüné kb. 30 cm), ami már elhajlik, v. le is lóg… (a longa lingua = longue Logosz – mint nyelvszerű lingam)…

A hasadás mint történés (a magfizika értelmében) nem véletlenszerű folyamat – a magfizikusok ezt igen jól tudják –, aminek megvan az oka is és a lefolyási módja – a felezés törvénye alapján. A víz hatására a mag (ami gömbölyű, mint a jóllakott – jól megrakott – has) meghasad! – A meghasadt atommag is vmi egész más (jellegű) anyaggá képes válni, miután nem( az élővilághoz való )anyagi ható/hasító erő ér(intet)te.

Mag – atom(osz) = oszt(6)atlan – mivel nem kell semmi más (egy más-ik, aki/ami hozzá hasonló – aki meg-más-olja/másítja – mert ha kikel, bizony más lesz, mint volt!) – ez az anyagi részecskére is vonatkozik! A virágmagnak vmi egészen más kell – nem szerves anyag, hanem (csakis és kizárólag): víz – ami meghatja és növekedésre bírja!

Kísérleti teremtés – vagy a teremtés mint kísérlet

kísérel, követel, kísérelés, kísérelet®kíséret, követelés, követelet, követlet, követelem, követel(e)mény.

A számok körül nagy gubanc van, noha úgy tűnhet a régi beidegződések alapján, hogy minden olyan logikus és kiszámítható (ha tudjuk az alapvető szabályokat és műveleteket)… De vajon minden számbavehető-e egy probléma megértésénél v. megoldásánál? Maga a számok világa is annyira elméleti síkon létező világ, hogy létezésének módját csak az értelmesen gondolkozni (és elmélkedni is) tudó, (teleo- és teo)logikus ember értheti meg (úgy-ahogy).

Hogyan lesz 1-ből kettő? – Kivonással, ha nyelvileg nézem, mert a -ból/-ből – vagyis a kivonás – jele maga is vízszintes vonal, mert vonni (vmit) alapvetően vízszintes irányban szoktunk. Ha még semmi sincs, csak az Egy, akkor felezéssel, (fel-le nyiszálva – riszáló/fűrészelő mozdulatokkal fő’részelve-fölrészelve) s ha kissé eltávolítjuk (nehézkesen vonva – úgyszólván vonszolva) a két felet egymástól, akkor a Kettő megvalósulása szemmel láthatóvá válik. Hogy ez a Kettő csak fél-fél, nem látszik minden esetben egyértelműen: hisz fordíthatok két almafelet úgy, hogy a látvány két almát mutat. Voltaképpen tehát amikor a Kettőről beszélünk, az Egy két feléről beszélhetünk csupán. Mire jó mégis ez a csalóka felezés? – Vegyünk például Egy Almát. Mivel az Alma gömbformájú, időbe telik megforgatni, hogy vizsgáló szemmel jól körbenézzük, és közben el is felejthetjük – figyelmen kívül hagyva az apró részleteket – a fel(ülete)ek esetleges eltéréseit. Ezért kézenfekvő megoldás a felezés: így egy ránézettel „megfoghatjuk” az egész felületet (ami már nem Egy egész, hanem Két Fél-(fel)ület – mégis egésznek mondjuk!?). – Vegyük észre eközben, hogy gondolatban egésznek látjuk azt is, ami már elkülönítve/-felezve van, és felezés előtt is (mikor még Egész az Alma) azt mondjuk, hogy a másik felét nem látjuk, mintha (már) el lenne felezve…

 A felezéshez több minden is kell, ha nem is éppen minden. Ha van 1) az Egy, az ugyan egyben is marad a tehetetlenség törvénye szerint, ha: 2) nincs Aki elfelezze – mert megteheti, van ereje, tudása és hozzá(f)ér(t)ése –, ill. 3) ha nincs mivel felezni, v. 4) nincs módja a felezésnek. Természetesen 5) a felezés eszméje is meg kell legyen, és 6) akarni is kell a felezést (ha művi felezésről van szó – pl. az Egy Agyteke féltekékké alakítása a cél, ill.  feladat). Vagyis: minden kell hozzá, ami a felezést és megvalósulását elősegíti: és ez három fő dolog: kell hozzá az Egy, másodikként kell a felező, és harmadiknak kell a felezés eszköze – ez lehet akár észköz, de kés, v. akár kéz is, aminek köze van a felezéshez. Tér esetében a vonal v. fonal is lehet felező, De akkor a tér az Egy, és én, aki a vonalat kihúzza, a harmadik. A kissé eltávolított Alma-Feleket az a köz köti össze, ami egyúttal el is választja, s amely köz éppen a felezés által jött létre. Tehát mondhatjuk, hogy:

A felezés egyben (ill. egszerre, ugyanakkor) harmadolás (három részre való osztás) is – igaz, ez a kettő mint (kettő egyszersmind) három a gondolatban, elvi síkon, átvitt értelemben valósul meg, és nem egyforma az anyagszerűségük. (A köz anyagtalan űr, a két fél pedig anyagszerű.) Ezért nem is lehet őket egyszerűen számtanilag összeadni, mert az olyan lenne, mint a 2 alma meg 3 körte összeadása. (...) az eredmény = 5 nem is alma, nem is körte, hanem egyszerűen (és átfogóan): gyümölcs.  Nehéz pontosan meghatározni, miből is áll ez a kettőben három, de a lentebbi (magyarázatnak szánt) elmélkedés talán világosabbá teszi ezt a számtani (és a mindennapi) logikával is ellenkezni látszó feltevést.

Ha elfelezek vmit, az két részre osztódik (általam). 

Ellentétek vonz(ód)ása – világpárosítás – páros világok

A természet természete

természetesen olyan, mint a megalkotójáé. Ha a természet csupán anyagvilágnak fogódik fel, akkor meg kell adni neki a szellemszülő képességet, mivel semmi nem lesz semmiből, ill. a semmiből csak semmi lehet. Ha a két semmit összerakom (elméletben, ill. a rakás átv. értelmében persze, mert a semmit meg sem foghatom, hogy rakást csináljak belőle, és rakás sem lesz a nagy rakás gondolat-semmiből v. semmi-gondolatból).

Az első Nap

Az első 6 nap és a 7.

Kilépve a semmiből (amit nullának is nevezünk, de O betűvel v. körrel is ábrázolhatjuk) mindjárt az 1-es (egész és páratlan) szánhoz (elírás de jó!: számhoz) jutunk (csúszunk – csussz! – v. zöttyenünk – zutty?). A teremtés leírása e kör köré rendeződik, mert a 6 (munkás, mert dolgos) nap úgy veszi körbe(rendezve közre/körül) a hetedik (a nyugvó – tehát nem fáradságos munkát jelentő, keringéssel nem elfoglalt) napot, mint hat (méh)lépsejt a hetediket. ILLUSZTRÁCIÓ!  Ebből azt láthatjuk (be), hogy az első, ami középen van, kinagyítva (ható)sugarát megduplázva[5] (ha lázba jön, meg is növekszik!) a hatnak keretet, és mint kerek kerék-gyerekeknek (szülő)házat, derék módon (kerék)agyat és mint csapoknak (csap)ágyat biztosít, hogy ne csap()ongjanak ki, ill. ne szóródjanak/álljanak sörét és sörte/serte(kefe) módon serte-sét vagyis cefetül szana()szét – mert úgy szá’na szét (mert mind mindig csak ját()szana, v. (meg)ját()szaná az eszét…) mind a 6, mint a pinty(madár), ha nem hatna (rájuk a köz-ép-ső, a királyuk, aki Rá = napisten Egyiptomban – a tömegvonzás. Tehát a semmi az, ami szorosan összefogja maga köré/körül a 6 másik semmit( sem (ki)tevőt, mert maguk is csak nullák, mint az élet szempontjából a hullák.

És lett este, és lett reggel… - Dies una = egy nap – mondja a latin fordítás, és nem első nap… – Pozitív-negatív, Nap és égi párja: a Hold,– a fény-árnyék elválasztási „vonalán”, ill. a kettő találkozási vonalán jelentkezik a félhomály, a félfehér v. félfekete, ill. a(z 50 %-os) szürke tartomány… Így az egy-nap feloszlik nappalra és éjjelre, valamint reggelre és estére: ez éppúgy 4 rész, mint a világ 4 (ég)tája.

A Teremtő Hang(ZÓja)

Ha É-n vagyok, akkor Mi vagyunk!

Hangutánzó és hangelő(n)ző szavak

Az Írás olvasása ®hír szbszó – hírben az ír! - ír, írás, írós gyógyír

Írás és rovás – rov = árok, rovariti = áskálódik, mint fában a szú – a szú olyan száraz, mint az aszú bor…

A bot megrovása – sok volt a rovásán, ezért példásan megrótták, amint írva vagyon (a törvénykönyvben)…

hangos beszéd és hangos  sír(án­koz)á­()s(ás)

Zenei hang(zás)

Dallamos beszéd – a botfülűek éneke

Mondjam vagy mutassam… - (meg)mutatod, (mit viszel át a vámon/számon keresztül) v. kutassam? – mutatod v. kutassam?

A  műkezű karmester mesterművet műkézzel dirigál/vezényel…

Énekkar mint akaraterő-átviteli emelő

A feltevés feltétele a feltevő (meg)léte

Harmónia mint a zene logikai nyelve

Lehet-e értelme(s) a zene? Vagy lehet-e tudományos traktátus komponáláni zenenyelven?

Honnan szerezte Bach a zenét?

A barokkosan Patakzó zenefolyam Bach műveiben

Hány (f)ok-táv(nyi táv-olság)ra vigyem át ezt az Á-t? HU is…

Magas és mély hangrend – nyelvállás és hangfekvés… Nyelv mint pénisz…

Nyelvállás és (hang)elválás…

Hang és hasadás

Hanghasadás és hasbeszéd – kerekedik/teli van a hasa - mony-dani fog valamit  - visszafoghatatlan…

Égzengés és földrengés

Hajnalkori föld(e)rengés – Ne rengesd az éji sötét nyugalmamat! – De rengetem! HU is

Hajdanában voltak a danák

Oda tetsző – vissza( nem )tetsző( óda)?

tesz][szet, szét][tész, széttesz, összeszed; szőttest szétszed, széttép. Széth, a testvérgyilkos aki szétszedte Oziriszt (hány részre is? ELLENŐRIZNI! .

tedd()szét lábad, té’llet! – tetszit a lábvány? – láb][bál, beállványozott templom, bálványozott fasz, picsa v. pina mint templom()oszlo()picsa()rnok, méh mint teremtő(erő)tér.

Virágpor és csillagvilág, csillagpor és csillagvirág, csillagmagzat,

Adam Kadmon – a csillagszemű (r)égi csillagember

Virágporzás: virágpárzás: - rovarok mint pároztatók – a légy is poroz/pároztat – összehozza szart a szarnakvalóval!

Pórnép és a pornó – a pór né

Aphrodité Porné = Venus Vulgivaga = a pórnépi Szerelem-istennő. A porosz (gör.) = gázló. Vízbe gázol, porítja a vizet, háborítja a víztükör simaságát, felborítja a háborítatlanságát… Tipor, liliomtipró(dás), apróra tiporva (virág)porrá zúz… A világpor és a világ-vorág beporzása: megtermékenyítése… A légy is megtermékenyítő: bacikat, baktériumokat visz át (én áthozott vagyok egy égi (elírás: régi) világból!), és köp bele (a szőke isten()Teremtő szakácsnő lecses és leveles) leves(es()kondérjába (pinatáljába, felbaszható lábas, tehát közlekedő) edényébe!

ass-spektus – ass (an.) = fenék, szaamár, csacsi; farnézet, békaperspektíva… hátulnézet, fonák«fenék helyzet: farállás, farolás, meghátralás.

HU kiss me ass! Asche = hamu, a’sse’ kutya… a fene assen belé! – Asszem, belém(l)esett a fene Roß, ross eb… fene rossz Roß-fenék: lófar, lófark, lófarok, varkocs, varkocsos kocsányos kocsonyás kicsunyult jól kinyúlt ló(gó)fasz.

Teremteremtés

Logika és beszéd

A logika a görög logosz származéka, és a mindennapi szóhasználatban kb. következetességet, következetes értelmet ill.  ilyen gondolkozást jelent. Ennek bővebb páldája: (egy gondolati kísérlet alk()almával) 1. tételezzük föl az alma fog()almát, 2. és ezt most tegyük (fel, tételesen és) feltételesen a fára – ill. a fának is (csak) a fogalmára. Rajta fog-e maradni? – Ha sikerült, és rajta maradt az alma fogalma a fa fogalmán, akkor nyilván azért sikerült, mert a fogalom nem tárgyi-anyagi természetű, és ezért súlya sincs, tehát a nehézkedés törvénye sem hathat rá, ami miatt mozgásba lendülne a fa alá… De talán azért nem esik le az alma fagalma a fa fogalmáról, mert a logikus (= értelmes) gondolkozás szálai tartják rajta – de nem is rajta, hanem róla lógva! Azt is mondhatjuk, hogy a mindent összetart(ozót összetart)ó Logosz tartja a kapcsolatot alma és fája valamint annak faja  között. Következtethetünk ebből arra is, hogy fa és fajelmélet között a fai logika működik (közre, fafejűen, következetesen ragaszkodva az elvekhez): a fajok eredeteztetése ábrázolásban az élő (nyelv-család)fára hasonlít… A nyelvek elágazása viszont a kígyónál kezdődött – aki ravaszabb volt minden állatnál – mert tudott kétértelműen, kettős jelentésű/értelmű módon (emberi nyelven is), tudat-hasadásosan – beszélni?…  A Logosz = Ige, mint (fai, azaz fáról metszett dugványszerű, hím) vessző meghasadva Y alakot képez, és ilyen a kígyó (és más hüllő?) elágazó nyelve is. Ez az Y kromozóma, amely a hím ivarsejt közismert neve. Évának, a minden élők anyja kromozómájának képe/ábrája viszont azt mutatja, hogy neki „keresztbe van téve”: ez az X v. női kormozóma) – vajon a kormozó v. krómozó Mája (a káprázat istennője hinduéknál) hasította ketté az I vesszőt, és tette neki keresztbe – áthúzva ezzel az elsődleges fejlődési irány( tervé)t?

Mein (ném.) = enyém –M+1 = M+ein = M+egy.

Az alma fogalma nem függ még, mert nincs is kocsánya – ami az alma fog(óckodó)ója is egyben, mert finoman meg lehet ragadni a kocsányánál fogva. – A kocsánya az alma kicsiny( rész)e! – A kocsányra mint fogódzóra – éppúgy mint indának kacsra, gyermeknek kacsóra[6] csak a fizikailag (anyagilag) megtestesült almának van szüksége, hogy le ne essen idő előtt az őt tápláló f(a)á(g)ról. – Kötetlenül de nem ok és cél nélkül (nem oktalanul és céltalanul) megjegyzem, hogy alma (lat.) = tápláló, ugyanez a szó, héberül alma = fiatal nő, -asszony (netán szűz még?). Ha a tudást fának képzelem el – amint az a Bibliában meg van írva –, amelynek elágazó ágai (szakágai és manapság tan()székei) vannak, akkor nem csoda, ha az alma szemrevaló, kívánatos gyümölcsének képzete társult hozzá, mint e tápláló (= alma latinul) fa magot hozó/tartalmazó termése. És Éva, aki héber alma, vagyis fiatal asszony volt még – és gondolom/képzelem: szemrevaló és kívánatos, mint a tudás fájának gyümölcse! –, de még nem éber (némber), mert „a szemei még nem nyíltak fel”[7] (a szemfelnyílás az evést követően következett be).

Ha az alma fán terem, és ha megérett, leesik a fáról, akkor nem eshet messze a fájától – ebből következik, hogy a fajától sem eshet messzire, de alfaja még kialakulhat attól.

A logika mint tudományág számos más -ágnak az alapját képezi, de a számtannak főleg, a filozófia tananyagának pedig bevezető, alapvető része. Aki nem tanul meg logikusan gondolkozni, az elvész a tiszta elméleti és a valós(ságos) világban egyaránt.

Mivel a világban mindenütt mindenbe beépülve találjuk a logika elveit (elvégre a természet megfigyeléséből származik minden tudásunk, nemde?), felmerült a régi emberekben a gyanú, hogy talán egy (v. nem is éppen egy? több?), az embernél (az akkorinál főképp) mérhetetlenül okosabb, sőt bölcsebb vki/k te(rem)tte/tették belé mindenbe a nagy bölcsessséget

A terem (ige) és a termés, terem (fn) valamint a teremt (teremtés, teremtő) egy tőről (a T-R-M = ből eredő, ill.) fakadó szavak, noha MÉK szerint eltérő eredetűek. A hosszas magyarázkodás helyett inkább ideidézem az idevág(tat)ó címszavakat:

terem¹ [?] = 1. (növény) életre kel és kifejlődik; fejlődik és megérik …

terem² [szláv<?tör.] = (nagy) épületben: tágas helyiség| barlangban: tágas üreg. teremt [¬terem¹] = 1. vall. (Isten) a semmiből létrehoz. 2. vál. művészi (képzelőerővel (meg)alkot vmit./MÉK.

Furcsállom, hogy egy nyelvésznek sem jutott eszébe a térrel összekötni ezeket a fogalmakat (az alábbiakban rámutatok a logikai összefüggésükre), mert akkor talán a szóeredeztetés is másképp alakul(hatot)t volna. Itt van még a teremtő is – ami természetesen a teremt (melléknévi) igeneve –, ez pedig a tárem- /MNyÉ v. tórem = Isten szóval áll (jelentésbeli és hangalaki) rokonságban.

Kezdjük azzal, hogy még nincs semmi (agyagszerű dolog megteremtve (elírás: anyagszerű!), csak a teremtés eszméje, ill. csak az elképzelés van kész a teremtés „természetét” (vagyis jellemzőit:) mikéntjét és módját illetően. Ez az elképzelt teremtés viszont már elkészült ill. készen van: tehát perfekt – mert a perfectus (lat.) = szósz.: végig/-el van csinálva, azaz befejezett, vagyis tökéletes (a tökélés vmikor régen cselekvést jelentett). Nincs akadálya, hogy megvalósítsuk az elgondolást. Namármost: a tárgyi, ill. anyagi világ (meg)teremtéséhez, vagyis a teremtés megvalósításhoz mi kell elsősorban? – Tér, ugyebár. Űrnek is mondhatjuk, világviszonylatban… Az űr = tér – vajon üres?

A tér csak elvileg/elméletben választható el az anyagtól és az időtől, mint szerkezeti elem nem létezik önállóan. De az anyagról és időről is ugyanez mondható! – Tehát egymásnak kölcsönösen a feltét-elei[8]. Ha pl. az A, B és C pont egyvonalban (sorban) állnak az egyik pillanatban, a következőben meg azt látjuk, hogy B kilóg a sorból, akkor nyilván helyet változtatott (az előbbi pillanati helyéből kimozdulva) a többiekhez képest. De a helyváltoztatás időt (és erőt) igényel – a mozgás pedig a gyorsasággal és a tömeg (tehetetlenségi erejének) nagyságával arányos erőt – és persze tág teret v. terességet v síkságot – köznapian szólva kitérőhelyet –, ahová ki lehet lépni/mozdulni.

A fenti példa nagy hibája, hogy a pont elképzelése nem lehetséges valami anyagi dolog elképzelése nélkül: mert leginkább a táblára rajzolt krétapont képzete jön be a régi műveltségűeknek, akiknek (mint nekem is) még ezekkel a mértani fogalmakkal – így a ponttal is – képileg szemléltetve (láttatva a láthatatlant) az iskolatáblán volt az első találkozójuk. A pont pedig kiterjedés nélküli vmi, tehát lerajzolni sem lehet. A pont tehát nem is vmi, hanem inkább semmi – anyagi szempontból nézve (de sem látni  sem nézni nem lehet, ha semmi!)… Nem nehéz belátni, hogy voltaképpen olyan „dolgokról” van szó a szám-, mennyiség- és mértanban, aminek a tárgyi világhoz nek sok köze van, a megértésnek viszont az egyedüli eszköze – feltéve hogy a megértésre törekvőnek van elég széles észköze, hogy bevegye ezeket az agy-fog-almokat/almákat. Észre sem vesszük, hogy a beszéd ehhez hasonlóan teljesen a fogalomvilág (lét)terében „mozog” és (időben haladva) fejlődik, az élő test pedig – amely belső indíttatásból rezegni/remegni és remegtetni/reszkettetni képes (mint egy élő hangszer teste), a hangképző szervek (a nyelv és tüdő stb.) csak a fizikai világba való áttételei/-vitelei.

Ezért amikor átvitt értelemről beszélünk, voltaképpen visszavitt értelemről kellene beszéljünk.

Nem szeretném és nem szándékom lelkizni, sem szellemeskedni a nyelvről és a beszédről szólva (mint a fentiekben), de meggyőződésem, hogy csak az anyagias világszemlélet alapjairól kiindulva nem lehet megérteni a szellemi és leki képességek meglétét sem – éppen az anyag egyik fő törvénye – axiómája szerint: semmiből nem lesz valami! Valami csak valamiből lehet. A valamivé válás pedig átalakulás, ahogy az erő is anyaggá tud alakulni (és viszont) – de hogy a rendszer hogyan alakult ki – azt a tudomány a véletlenre fogja – ami logikai (hátra)bukfenc. A véletlen mint esetleges és nem várt esemény, dolog, történés – valóban lehet véletlen, ha a vél(eked)és jelentésére gondolok. De ennek a véletlennek (világ)rendezői képességet (na és persze véghezvivő erőt is!) tulajdonítani – az inkább tudatlanság (és annak esetlen leplezése – Fortuna istennő fátylával? – amely leplezés viszont semmi esetre sem véletlenség). Ezzel kapcsolatban a rómaiak jutnak eszembe, akik a sors istennőjét Fortunának[9] (jelentése szerencse, lehetőség, „hátha”-ság) = jó sors – mert balsors is van – ez a végzet magyarul) nevezték el. Így talán a tudományos művekben előforduló véletlenre való – hiva(tal/os)kodó hivatkozásoknál is a véletlent Nagybetűvel kéne írni… Régi tudós elmék a magasabb szintű tudást isteninek, a forrását pedig Istennek nevezték – amit a tudomány túlhaladottnak, elavultnak és főleg tudománytalannak tart – ezzel szemben unos-untalan hivatkozik a véletlenre, mint létünk „okára”. _ha okozat van (okozatívusz ( tárgyi valóságos eset, mint ahogy ezzel a mi kis- és nagy-agyvilágunkkal megesett, akkor nyilván okozó is van. És mivel az okokat, a miérteket lelki felindulásból (hisz mi más a kiváncsiság, mint lelki tulajdonság?![10]) és szellemi erővel kutatjuk, akkor lehet, hogy az okozó(ka) és az azérteket sem az anyagi világban kellene kizárólagosan feltételezni, inkább az elmében, mert az ért (meg), ha (mélyen) megér(intet)t.

A (logikus, mert értelmes) beszéd kialakulásának egyedül csak úgy volt – logikus – esélye, hogy feltételezzük a minden dologok egyidejű létezését, vhol a hipertérben és hiperidőben (hogy ne mondjam tértelenségben v. időtlenségben). A sötét anyagnak nevezett vmi is ebbe tartozik – vagy éppen az lehet maga a Minden Mindensége?

A tudományos gondolkodás 

Lehet, hogy lerágott csontnak tűnik a fenti elnaggyázott fejtegetés, de be kell látnunk, hogy voltaképpen ez az alapja minden létnek, lénynek, lényegnek és életnek. Ezt kell alapul vennünk a szó (és keletkezésének) vizsgálata esetében is. Ha vmi szól, az fizikailag nézve rezeg, és ha van közvetítő közeg (v. inkább közég), akkor (hang)hulllám alakjában ez a rezgés v. szólás eléri és megérinti a másikat, s ez a másik megérti az első szólót, ha egy nyelvet beszélnek, ill. ha egy elven alapszik minkettő léte és (kommunikációs szükséglete). A rezonancia – a zenében ismert – latin kifejezés, amelynek visszaszólás a jelentése. Tehát a hangszer nem szól, hanem válasz-szól: vissza-szól – a húr az, ami szól, mert ő rezeg (elsőnek), (meg)szól(ít)ván gyenge, vékony, színtelen cérnahangon az együttrezgésre képes/hajlamos hangdoboz üreges testét. a amit mi nemigen hallanánk (és főleg nemigen élveznénk a hangját, mert vékony és „testetlen”, vagyis nem üreges testő).

Szillogika

methodosz – metahodosz = köz-út (v. visszájára fordítva út-köz)– ahol közben (a közben) járni (és közbenjárni) is lehet. Pisanje po Cirilovom Metodu -

Logikus és szillogikus gondolkozás

Előteremtés – teremtés – utóteremtés

Az előteremtés szót olyan értelemben szokták használni, amely valaminek a megalkotásához szükséges (alap- és) anyagok biztosítására, beszerzésére vonatkozik. Előteremt, el(ő)kerít, (el)kerít (kertet alkot)… Jelen esetben az előteremtés alatt inkább a tervezésre gondolok, ami persze éppen olyan fontos előfeltétele az alkotásnak/teremtésnek, mint a már felsorolt anyagi összetevők/alkotóelemek. A világot teremtő Teremtő sem tehetett nyilván másképpen, mivel a Kezdet kezdetén Zsófia – aki maga volt a meglelkesült Bölcsesség – mellett döntött. Ami azt jelenti, hogy ami csak létezik, mindenben a bölcsesség szellemével átitatott  Egy Teremtői-logikai elképzelés valósul meg/jut kifejezésre – noha(bár) még nem került minden befejezésre (bárcsak)!

– Te Zsófi, hallod-e, teremtsd elő a teremtéshez szükséges termet(emet), akár a föld alól is! – mondhatta (volna?) a Teremtő Szophia nevű lányának (holott a Szó Fia a Zsófia – vagy zsozsóért vette a Fiának?!), amit magyarosítva Zsófiának mondunk, de Bölcsike is lehetne, mivel a szophia (gör.) = bölcsesség. A logosz( = szó)ban értelem van, amit bölcsességnek is felfogjatunk, tehát a szó fia valóban szophia (amikor így írom, akkor görögül írom a bölcsességet)! Régi magyarban a fi/fia nemtől függetlenül jelenthetett fiút v. lányt is, mint ahogy az asztal fiókja, v. a madárfióka sem kötelezően hímnemű.

A gyümölcs a fa termése, mert a (termetes) fán termett[11] (és nem holmi árokparti v. rakparti bokron). A fa pedig a föld alól termett oda. De a lába megdermedt és gyökeret vert (bele a földbe), és ezért nem mehet (sehova)tova/ább. Mivelhogy nincs neki sem hova, sem mivel. Ezért neki (a fának) a gyök sokat ér, és nem cserélné el semmi()ér’(t sem), semmivel. Úgy (csakaz)értsem: aranyat ér neki a gyökszerű ér, ami a földbe (bele)ér, egészen a vízérig (a Hád-vezérig – Hádész = alvilág, a földalatti Underground = Untergrund = alvilágkerekség rund = kerek, Grund = alap, háztelek) Az aranya (szansz.) = erdő, Hiranya = arany – na ezt add össze, számtanult ny()elv-tudóskám!

Csűr és csavarás

Az összetartó )®¬( és a velük ellentétesen ható széthúzó ¬()® erők harmonikus együttt- v. közreműködése teszi lehetővé az evést/nyelést, az ürülést, a szülést stb. Ha ezt térben ábrázoljuk, hegymáson áthaladó hullámvonalakat kapunk… ILLUSZTRÁCIÓ! Ha még meg is csavarjuk, bonyolultan hullámzó/lüktető, vonagló, spirálos hálófonat-falú hernyó- v. bélalakzatot kapunk…

Űr és tér – üres tér? – Tűr és ér

Mony és világtojás

űr [¬üres] = 1. rég. irod. tágas mélység, szakadék, üreg. |vál. elkülönítő távolság. |vál. vkinek eltávozásával, halálával támadt hiány. 2. világűr.

üres [?fgr.tőből] = aminek a belsejében nincs semmi. |amiben nincs az, ami benne szokott lenni.

tér³ [?fgr.] = 1. az anyag létezésének az a formája, amelyet a 3-irányú kiterjedés jellemez. !!! - tér, főtér…

A valóságban nincs üres (anyagtalan) tér, csak teres űr, amibe anyag fér. A világűr sem üres tér igazából, csak az anyagsűrűsége/ritkasága olyan (kicsi/nagy), hogy már szinte üres(nek mondható)… Ez is olyan mint az abszolút nulla fok – ami sehol sincs, csak elméletben; csak elképzelve lehetséges (a világűr alaphőfoka: 4° Kelvin). Erő nélküli tér viszont tényleg nincs. Az erő a térrel úgy függ össze, mint erőtér v. térerő: terelő-erő: amilyen pl. a mágneses v. gravitációs erő is.

Az üres tér = űr, vákuum = légüres tér.

Az űrben van a tér(ség), ami olyan mint a tár = téka = tartó. A tár pedig mint a tára = göngyanyag, szekérnyi gönc[12].

Ha az ür, ill. a ter szót(agot) megnyújtom, űr, ill. tér lesz belőle. Megnyújtom a kiterjedés 3 irányába, amit ha szétmérek (= dimenzionálok: ketté-mérek/-vágok), megkapom a 6 irányt: előre-hátra, fel-le és jobbra-balra. Jómagam a tér (ami az enyém, tehát az én terem), vagyis a terem (az én terem) közepén vagyok, ahonnan 7. (hetedik) gyanánt hatni tudok a 6 (6ó=ható-)irányba… Eközben modulatlan vagyok. Ez az én enter()em = beadásom… Amikor megjelenik a kacsa, az Ente, arrébb kell mozdulnom, hogy ő is elférjen mellettem az ülésen –ez a közös()ülés!… a tojás ezért ovális – nyilván óvás érte…

tér¹ [tör] = 1. más irányba kezd haladni 2. vkihez csatlakozik, szegődik – a MÉK szerint török eredet csak úgy helyeselhető, ha azt az ótörököt jelöli, ami még türk volt (a görögöknek és általuk a Nyugat més népeinek is) velünk, magyarokkal egyetemben. Csak a logikailag vak nem látja az szerves összefüggést tér¹ és a tér³ között. Ha nincs elég terem (az úton, mert oly szűk, v. keskeny), nem tudok megfordulni (autóval, lóval, stb. – a gyalogos ember ehhez képest könnyen „sarkon fordul”, hogy vissztérjen). A főúr hatosfogata csak a főtéren tér, ill. fér el fordulat közben… Nyergesvontatóról, vonatszerelvényről nem beszélve.

Űr – azaz belvilág

Űr - Ne keress benne(m) semmit, mert üres (= prazna®parázna nő vagyok)! Mit keres itt ez az üres üveg? Az üveg ürege a lényeg, mivel tárolásra, tartalmazásra, ill. (folyadék) megtartásra van szánva! Az üres üveg és a süveg űr(esség)e: ez a belvilág…

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)