ÁTOKHÁLÓ

 

 

 

„Alulírott :  Gilgames 

  Anyja neve: Ninszun

  Született :  Uruk    Kr.e. III. évezred

  Foglalkozása: Istenkirály

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az általam készített búbos kemence semmilyen vonatkozásban sem felel meg az érvényes EU szabványoknak. Sütéskor keletkező radioaktív és vegyi szennyeződésekért minden következmény a készítőt terheli. ”

Fehérruhás mágusok írták, rányomtam kézjegyem. Nem tudom mit jelent, nem értem a fehér hártyára rótt sorokat, ezek nem ékjelek.

   Cédrusfából szélkereket faragtam. Forgasd, forgasd északi szél, húzz vizet, locsold a kölest. Tetszik a mágusoknak és a másik találmányom is. Kékes lim-lom kövekből kiraktam ezt a táblát, napsugárból villámdelejeket csiholok vele. Örülnek az ötleteimnek.

A legbölcsebb mágusok szeme előtt átlátszó kristály, két lapos vízszínű kő, azon keresztül néznek mindig. Sokat tudnak, mégis úgy érzem nem igazi beavatottak, nem világítanak.

Valaha nekem is volt varázskristályom és dobom is. Megzendítettem a vadszamárbőrt, belepillantottam a kristályba és mindig tudtam, hol vagyok.

   Nem egészen értem, hogyan kerültem ebbe az idegen palotába.

Egy mágusasszony beszéli nyelvemet, különös miket mond. Ott hol kertjeim virultak, most szörnyű homoksivatag van. Hám és Sém fiai egymást irtják, szírek és júdeaiak. A homok alatt bűzös, gyúlékony fekete sár van, olyan mint a szurok, mellyel az égig érő tornyom tégláit kötöttem. Hosszú, füstös, ragacsos ez a háború. Égen, földön zörgő-dübörgő harci szekerek mennydörgést, ménköveket, villámokat dobálnak. Láttam a mágusok fénylő tábláin a mozgó festményeket. Ügyes kézműveseik vannak, micsoda képek... Óriás ezüstszitakötő forma harci szekerek tüzes nyilakat hajigálnak. Üszkös romok, égő tevék, lerombolt viskók...    Nagy, fekete denevérre, meg bögölyre hasonlító repülő kocsik izzó ménkövei nem kímélték a szent Nippur  hegyet sem, hol csillagfürkésző tornyaim álltak.                                      

 

Ostoba mai királyok! Ki véd meg az alvilágiak átkaitól? Nem csak az élők, de a holtak földalatti városait is feldúlni! Szabad? Urnák hamvait kiszórni, boltíves sírkamrák évezredes csendjét megtörni...

A fehérruhás mágusok talán engem is valami kristálygömbben varázsoltak életre egy szem porból. Igen nagy a tudományuk, ehhez ismerni kellett kilencszáz titkos nevem. De jobb volt porladni a homoktenger alatt. Csak a mágusasszony szeret itt engem, a többi fehérruhás úgy néz rám, mintha még most is csak valami szobor lennék. A mostani királyok azt hazudják a népnek, a háború fekete sárért, kincsekért és a homokért dúl. Az asszony hasonlít Ininire. Látja szememen, ezt a bárgyúságot soha nem hiszem el. Sarat királyok aranyért is vehetnek, és egy király még a sarat is eladhatja aranyért. Arany, fekete sár, homok, katona, harci szekér, ló... csak ércveretek a szent titkok ládáján. Minden háborút csillagistenek és alvilági démonok vívtak, ember csak vérét adhatta benne. A mai királyok is a titkokat akarják. A varázsigéket, az átkokat.  Megkaparintani, vagy eltüntetni örökre. Sok ezer éves átokhálóból kitépnék magukat de, mennél jobban rúgkapálnak, annál inkább belégabalyodnak, mint a nagy vergődő, fáradó hal.

  Íróvesszőket és viasztáblákat kaptam. Bíztatnak, rajzoljak égi hajót, mellyel a csillagokba lehet repülni. Már ők is építettek, de Samas napisten birodalmának köréből még nem tudnak kiszabadulni.  Érdekli őket, tudnék-e olyan hajót építeni, mit nem tűzcsóva hajt, hanem valami más, hatalmas, ősi erő.  A hangnál már ők is gyorsabbak, de tudok-e, olyat szerkeszteni, mi a fénynél is gyorsabb?  Gondolkozom, ez sem lehet nehezebb, mint a szélkerék. Hogyan is kötöttük, szurkoztuk a nagy bárka gerendáit Utnapistim apámmal az özönvíz előtt? Nem az a fő hogyan építsem, hanem az, miért? A mágusnő nevet gyanakvásomon, de látom szemében az aggodalmat. Ezek az ostoba, tolvaj királyok sivataggá, üszkös rommezővé tették kertjeimet. A többi birodalomban is mindenütt a sötét Nergál járja táncát. A fekete sár kormos füstjében fuldoklik a Föld. A feneketlen űr fekete vizein hová akarnak hajózni a tolvaj királyok? Egy virágzó szigetet keresnek maguknak?                                                    

Minket: hűséges rabszolgákat, szerzeteseket, mágusokat, porladó

istenkirályokat itt hagynak a nyomorúságban? Azt hiszik, kiszabadulhatnak a régiek átokhálójából valaha is? A halhatatlanok eszén akarnak túljárni a ravaszok? Jó, menjenek de akkor mi, az itthon maradók hagy építsük együtt újra kertjeinket, csillagvizsgáló tornyainkat! Én csak egyszerű istenkirály vagyok, egyharmad részben ember, ezért halandó. Nem tudom pontosan, mit kéne tenni. Szeretek rajzolni, fúrni-faragni, mindig van új ötletem.

A legmagasabb beavatást meg sem kaptam. Régi tapasztalat nálunk: megvilágosodottból jó főpap lehet de uralkodónak nem való, mert akkor szétlopják a birodalmat.

A mágusnő legalább megért engem, de a többi fehérruhás  néha olyan ostobaságokat csinál. Kanócokat ragasztottak a fejemre, közben fényes tábláikat figyelik.

     Behozták Enkidut. Állandóan nagy ércsúlyokat emelget, fehér port eszik és egy ezüsttálban nézi izmait. Kicsit megütögetem, jól falhoz kenem, óvatosan megrugdosom.

--Enkidu, mi van veled, te sírsz? Már te sem vagy a régi. Ne búsulj kedves testvérem. Ebben a nagy furcsa palotában és kertben még mindig sokkal jobb, mint odakint. Jól teszik a mágusok, hogy nem engednek szabadon minket, még belekeverednénk a háborúba. Képzeld Enkidu, a mai királyoknál még neked is sokkal több eszed van. Ne nézz olyan nagyot, ezeket a királyokat a nép választja. Rabszolgák, hajcsárok, zsoldosok. Saját maguk közül a legbutábbakat, akiket a legjobban szeretnek.   Isteni vér, csillagfejtők, szörnyű próbák, talányok megfejtése... Semmi. És egy király, ha elveszíti trónusát, még csak meg sem ölik Nergál szentélyében, sőt még a lopott kincseket is megtarthatja. Te itt olyan bölcs istenkirály lehetnél.

--Az nem lehet Gilgames testvérem, akkor is uralkodik valaki, a király csak kitömött szalmabábú, talán a mágusok?

--Így gondoltam először én is, de nézd ezeknek a fehérruhás mágusoknak semmi hatalmuk, ők is engedelmeskednek, látszik  minden mozdulatukon. Kinek? Az biztos, hogy nem a bolondkirályoknak. Fekete sár, arany, vér, homok, lakodalom,

háború, háború és lakodalom...Évszázadok óta egyre gyorsabban pörög a világkerék. Odakinn nagy bajok vannak. Talán egy láthatatlan, megnevezhetetlen király parancsol és a parancsok is kimondhatatlanok?  A mágusasszony beszélt erről nekem, de nem értem, a mi beszédünkben nincs arra szó. Úgy érzem, itt azt gondolják rólunk, hogy tudunk valami nagyon fontosat. Ez igaz is, de ők is sokat tudnak. Te Enkidu! Bármin csodálkozol ebben a furcsa palotában, el ne áruld egy mozdulatoddal se! Nekünk tán nem voltak találmányaink? Ki találta föl az írást? És a kereket?

Nézd a fénylő, színes tábláikat. Pókháló-finom fényszövet vászonra pingált táncoló, mozgó festmények. Ügyes.  Majdnem olyan jól lehet használni, mint az én varázskristályomat. Kis szelencébe beszélnek, majdnem olyan messzire elhallatszik, mint a dobom döngése. De tudd testvérem, nem a találmányok a fontosak. A mágusok hogyan akarják kiszabadítani népeiket az átokhálóból, ha nem látják pontosan, csak érzik ezt a nyúlós, kusza, széttéphetetlen valamit?

Emlékezz testvérem, miért szórtunk kölest, locsoltunk mézsört atyáink sírhalmaira? Csatában leölt ellenségeinket illő tisztelettel miért temettük el? A szent himnuszok agyagtábláin évezredekig egy jelet sem változtattak a másoló írnokok, miért?

--Milyen butaságokat kérdezel Gilgames! Ezt mindenki tudja, az átok miatt. De szeretetből is. Én Humbaba hadait sem gyűlöltem, egyszerűen csak megöltem őket, aztán még könnyeztem is értük.

Nem is átkozzák nevemet az alsó világban, még büszkék is rá, őket nem mérges bögöly csípte meg.

--És mondd Enkidu, a jót miért teszed? Miért építesz csillagvizsgáló tornyot a gyógyító papoknak, miért ültetsz datolyaligeteket?

--Az áldás miatt.

--Kik áldanak? Az alvilágiak, a csillagistenek?

--Dehogy is! Az utánunk születő halandó lelkek, ki más?

--Látod Enkidu, ilyen egyszerű, te megérted, de a bolondkirályok és a tudós mágusok már évszázadok óta elfelejtették ezt. Csak a jelenben élnek, mint az ebihalak. És mindent fordítva gondolnak, mint valójában van.  A mágusok szerint az ember a majomtól származik. Itt nem csak a királyok bolondok! És akkor a majom kitől? A majom származik az embertől, ez egészen bizonyos. Nézd a páviáncsordát, mindig a legerősebb verekedő a királyuk. A nőstények csak a király közelébe verekednék magukat. Csak esznek, verekszenek, párosodnak egész életükben. Nem értik az engedelmességet, az alázatot. Bizony testvérem, a majmok a leglustább, legbutább, legerőszakosabb emberek fiaitól származnak, ez nem történhetett másképpen. Enkidu, ha én hőst nem faragok belőled, te is nagy , lusta, szőrös, erdei, bogyóevő majommá züllesz.

--Igaz Gilgames. Te adtál értelmet erőmnek, szükséges a bölcs király uralma. Száz év és itt mindenki majommá változik.

--Kérdezték a fehérruhás mágusok, a mi időnkben jöttek-e égi látogatók a mi birodalmunkba a csillagokból? Tanítottak-e valami csudatudományt?

--Megmondtad nekik?

--Meg én, az igazat. Velünk szóba álltak. Nem akartam megsérteni a fehér mágusokat, lehet szeretik bolondkirályaikat, de szerintem néha most is a földre látogatnak a csillagemberek. Megmondtam, az égig érő tornyot és a többi alkotást is mind a saját eszünkből, az idegenek segítsége nélkül építettük. Ezt nem hiszik. Faggatnak, közben kanócok a fejemen. Jól teszik, hogy nem hiszik, én sem hinném az ő helyükben. Azt sem hiszik, hogy még mi tanítottuk az idegeneket.

--Így volt testvérem! Még az olajmécsest sem értették, sem a faekét.  Te mutattad meg nekik, hogyan kell szántani. Számolótáblád titkait mire megértették...  és hogy elbűvölted  őket

bikafejű hárfád zenéjével.

--Mondom a fehér mágusoknak, a csillagemberek nem hajigáltak csillaghajóikból izzó ménköveket, a csillagemberek jók.

--Ezt jól megmondtad nekik!

--Kérdeztem, hogyan lehet, az hogy a csillagembereknek is emberformájuk van? Ők is a majomtól származnak? A csillagokban nem is élnek majmok. Én csak ősi agyagtábláinknak hiszek, az embert Anu a teremtő saját hasonlatosságára gyúrta, érted?                                     

Te ugyanúgy hasonlítasz Anura , mint a pávián terád. A mindenség legtávolabbi csillagain is élnek emberek, talán nem ennyire buták, mások mint mi, tollasok, pikkelyesek, háromszeműek, hétujjúak, de emberek. Szeretnek, gyűlölnek, gondolkoznak...emberek. Emlékszem megígértem a csillagembereknek, ha majd befejezem a nagy építkezést, hajót ácsolunk és elrepülök látogatóba őhozzájuk. Még mindig várnak...  A mai mágusok annyira nem értik a világot, nem csoda, hogy nem boldogulnak az átokhálóval.

--Mondd Enkidu, a fiú bűnös-e apja, nagyapja vétkeiért, fizessen-e aranyat a bűnös unokája az áldozat unokáinak? Mert, ha fizet a bűnt vállára veszi, ha nem, azt mondják szívtelen.

--Miért kéne fizetni? Ilyen durva törvényeik csak a hegyi vadaknak voltak, az emberevőknek és vérivóknak. Az unokák dolga a békekötés. Fogjanak kezet. Itt tényleg minden kerék fordítva forog! Az arany csak újra éleszti a gyűlöletet.  Átokháló.

--Enkidu, én is ezt mondtam a mágusasszonynak. Furcsa történetet mesélt.   Élt egyszer egy bolondkirály. Nagyon bolond volt, még Humbabánál is bolondabb. Az volt az őrülete, hogy a világon minden bajt, szegénységet, dögvészt a júdeaiak csinálnak.

--Ez tényleg nagyon bolond volt testvérem , egyetlen nép , hogyan

tudna annyi tenger szenvedést okozni, mint Nergál és az alvilági démonok?

--A bolondkirály megölt nagyon sok júdeait. Júdeai feketeruhás mágusok aranyat követelnek és kapnak a bolondkirály népének unokáitól.

--Ostobaság Gilgames testvérem, így nem lesz béke, a fekete mágusoknak csak az arany kell, nem a kibékülés. Mindig több aranyat fognak kérni, és ez a júdeai népnek sem jó, újraéled a gyűlölet... és különben is holt lelkekért aranyat?

--Szórol szóra ezt mondtam a mágusasszonynak, ő azt mondja , ez nem ilyen egyszerű. Mondom: holt lelkekért aranyat, ez nagyobb bűn, mint élő emberekkel kereskedni!  Az én halhatatlan Utnapistim nevelőapám nagyon szerette a föld tanulatlan népét, szántóvetőkkel, pásztorokkal együtt evett, ivott.                                     

De rabszolga-kereskedőt soha nem tűrt asztalánál, nem hogy holtlélek porkereskedőt. Ilyen gyalázatok vannak a mostani birodalmakban, de tudok durvábbat is.  Ki vághatod-e a cédruserdőt, leölheted-e a szarvasokat csak mert az erdő a tiéd?

--Hogy tehetném Gilgames? Akié az erdő annak dolga őrizni életét. Gyermekemet sem ölhetem meg mert enyém, ilyet még a hegyi vadak sem hisznek.

--Él egy bolondkirály a nagy nyugati óceánon túl, az elsüllyedt földrész romjain is túl. Óriási birodalma van. Tudod testvérem, most nem ló húzza a szekereket, harci kocsikat.  A fekete sár büdös füstje hajt mindent. Ez is mekkora ostobaság. A füst megfojtja az erdőket, növényeket, állatokat, embereket. A világ királyai asztalhoz ültek megbeszélni ezt a sürgős ügyet. A nyugati bolondkirály fölrúgta az asztalt, azt mondja, az ő birodalmában szabad a füst. Nála aranyért mindent szabad.

--Mutasd meg, hol lakik! Megölöm!

--Áh, semmit sem érsz vele, tudok még ennél durvábbat is. Messzi keleten élt egy sárgafejű bolondkirály. Kihirdette kürtöseivel hatalmas birodalmában, nincsen Isten, és a holtak nem születnek újra.

--Ennyire bolond volt? És elhitték neki?

--Aki mást tanított, megölte mind: mágusokat, gyógyítókat...      

A szomszéd királyság égig érő hegyek csodabirodalma. Vörös ruhás mágusok élnek ott, a királyuk istenkirály, vörös  főmágus, megvilágosodott. A vörös mágusok ősi tudománya sokkal nagyobb, mint ezeké a fehérruhásoké.  Varázsdob és bűvös szelence nélkül is tudnak egymással beszélni hétezer mérföldről is. A hegyi gyilkos hidegben nem fagynak meg, belülről melegíti őket az igazlátás. A Nippur hegy csillagtudományára is emlékeznek, ők aztán megmondanák, honnan jöttek a csillagemberek. A sárgafejű bolondkirály szörnyű haragra gerjedt, megtámadta az égig érő hegyek országát. Halomra ölte a vörös mágusokat, tudós írásokat kiszórt, elégetett. Hétszer hétezer templomot és csillagvizsgáló tornyot felgyújtott, lerombolt.

--Ezt nem értem Gilgames! A sárgafejű katonák miért nem váltak kővé?  Miért nem száradt rögtön el a szent írásokat gyalázó kezük?                        

Semmi átok nem védte őket?

--Éppen ez az érdekes, a vörös mágusok nem átkoznak.

--Nem ismerik az ősi átkokat?

--Ismerik, de nem használják. Nem szövik tovább az átokhálót...

--Hagyták, a királyságukat veszni? Miért?

--A mágusasszony elmagyarázta vallásukat, én nem értem megvallom neked testvérem. A vörös ruhások azt tanítják, hogy ami nincs az van, és ami van az nincs... Nem lehet megérteni, de a vörös ruhások azt mondanák nem baj, ha nem érted most, majd megérted következő életedben. Náluk senki sem siet, mert le nem késhet semmiről. A sárgafejű bolondkirály sem létezik.  A vörös ruhás király mégis elmenekült a vérengzések elől, és most a világot járja, királyság nélküli király, tanít.

--Mit tanít? Azt a butaságot, hogy a világ nem létezik? Akkor ő sincsen, ha-ha-ha...

--Nem, senkit sem akar vallására megtéríteni. Az együttérzésről tanít, ő jó, mint Utnapistim apám, mint a csillagemberek... Az átokhálót szálanként, csomónként talán lefejthetjük magunkról, lassan, finoman.  Azt tanítja a vallása is, minek sietni, van idő.

Ez az, amit én másképp gondolok. Most minden perc számít, talán már nincs elég idő, olyan gyorsan pörög a világkerék.    

--Olyan jó Gilgames, hogy nem minden király bolond ma sem! Igaz nincs már királysága, de nem kockázó hajcsárok választották meg.

--Nem, a csillagjósok... Tudd meg Enkidu, a bolondkirálynál csak a bolondmágus veszélyesebb. Egy kis porból kristályüstökben minket életre kutyvasztottak a fehérruhások, nem tudom, ez bolondság volt-e? Gondold el, így  Humbabát is feléleszthetik, vagy teremthetnek hadseregnyi skorpióembert, mind egyformát. Egy jel, egy szó, egy varázsige feketedögvészt, árvizet, földindulást hozhat.

Átokháló ez is, nem a holt lelkek, hanem az ismeretlen átka.

Egyszer volt egy bolondmágus. máskülönben bölcs volt, de annyira, hogy még ő sem tudta megérteni sajátmagát. A nagy Zoroaszter nevében beszélt, de olyanokat, mit Zoroaszter nem mondott soha:

a harcos előbbre való, mint a pap, a szeretetet csak a papok találták ki, jó és rossz nem is volt soha, az ember híd,                                    az embert túl kell lépni, az ember majom volt valaha, nincs másik élet a halál után, de ha van, előröl kezdődik pontosan ugyanaz...

A mágusok csúfolni kezdték a túlvilághitet és most hegyen völgyön lakodalom, már a föld egyszerű népe is csak a pillanatnak él.

--Ez igaz Gilgames testvérem! A rigók és cinkék, kiket etetni szoktam, ezt csiripelik. Tudod, én erdőbe kitett gyerek voltam,

a vadon nevelt, értem az állati beszédet. De mondd, mit tegyünk,

hogyha ilyen tudósmágus is így tévelyeg? Ha nem engednek ki innen...

--Meghozzák hamarosan a cédrusgerendákat, a szurkot, kötelet,

delej-kristályokat, mágnesérc-köveket, összerakjuk a hajót.

A bolondkirályok orra előtt beugrunk, és elrepülünk a csillagemberek után. Az asszonyt is vihetjük, ha rendesen viseli magát, nem nyápic... De tudok jobbat is testvérem, ehhez türelem kell, tegyünk úgy, mintha lenne idő. Én nem vagyok művelt, előző életem csak roppant hőstettek és építkezés volt. Az agyagtáblákon ott lehet a titok, ezt álmodtam. A gonosz mágusok is ezt keresik, ezért rombolták le a Nippur hegyet. A háborúban szétrabolták agyagtábláinkat, miért? Egy szó? Egy ráolvasás? Agyagkorong?

Csillagtérkép? Nem tudom, kutassunk, mint mikor a gyógyító a pontot keresi, hová kell szúrni az aranytűt? Lehet nem csak egy tábla, de tanítás vagy jóslat... Ezt álmodtam: az aranytű a tanítás, a beteg a mai bolondkirályságok. A pont, azt még keresni kell. Nem egy hely, nem város, nem torony, nem palota. Testvérem,

ez engem érdekel!  Enkidu, megtanulsz írni, olvasni! Agyagot hozatok, éknyomó pálcikákat faragok. Megtanítasz az állatok nyelvére, beszédem van a verebekkel, még ők is tudnak valamit.

--Gilgames! Olvasni tanulok!

--Meglátod érdekesebb játék lesz, mint a csillaghajóban ülni évekig. Csak kockáznánk. Buta fiainkat az átokhálóban nem hagyhatjuk itt! Várjanak még ránk a csillagemberek! 

 

 

 

 

                                                         

 

 

 

 

 

 

 

 

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)