Az én spirituális világszemléletem

Ahová nem ér el a tudomány

A természetet mikro-, mezzo és makro és kozmikus szinten egyaránt áthatja egy letagadhatatlan tudatosság, intelligencia,. amely rengeteg féle módon megnyilvánul. Ezekkel a megnyilvánulásokkal azonban a tudományok nem igazán tudnak mit kezdeni. Az új, Newton utáni fizika csupa olyan kérdésbe ütközik, amelyeknek következetes végiggondolása átvezet a metafizikába, azaz egy olyan szférába, amelyben nem kiszámítható módon érvényesülnek a dolgok kölcsönhatásai. A legnagyobb fizikai elmék is elismerik, hogy a legáltalánosabb fizikai elméletek kritikai végiggondolása átvezet a metafizika vagy valamiféle transzcendencia területére, ahol azonban már nincsenek otthon és amely területet nem tekintik a tudomány terepének, mivel ez a terület a tudomány módszereivel nem deríthatő fel, nem ismerhető meg.A tudósok nagyon-nagyon kevés kivételtől eltekintve- a fizikai és a metafizikai világok határterületeinél megtorpannak, elbizonytalanodnak. 

A tudósok is pedzegetik már a párhuzamos univerzumok létét, de az univerzumra, a kozmoszra, annak keletkezésére és szerkezetére vonatkozó elméletek kiagyalását inkább egy rivalizálásra alkalmat adó elmetornának tekintik. Versengenek egymással, hogy ki tud az univerzum modelljét illetően tetszetősebb, a többiek elismerését elnyerő  elméleti konstrukcióval előállni, és fantáziájuk szárnyalását a kötelező matematikai formába öntés nehézségei sem nagyon korlátozzák Ami ezt korlátozhatná, az a valósággal való szembesítés lehetne, de ennek objektív akadálya  van: az emberiség –kevésszámú kivételtől eltekintve- nem képes a láthatatlan világokat észlelni, ezért a kozmológiai elméletek csak a látható világokkal szembesíthetők, azok pedig az egész Mindenségnek csak igen kicsiny részét képviselik. Ha az anyagi világra irányuló megfigyelések olyan objektumok és jelenségek  létezését igazolják, amelyekről korábban nem tudtak, de amelyek létezését valamely elmélet előre megjósolta, az csupáncsak azt bizonyítja, hogy az az elmélet az anyagi világra nézve új összefüggéseket ismert fel és azokból helyes következtetéseket vont le. Ebből azonban viszont nem következik, hogy az elmélet helyessége univerzális bizonyítást nyert. És valóban, eddig mindig előbb-utóbb kiderült, hogy a tudós világ által nagynehezen el- és befogadott elméletek érvényessége alól folyton-folyvást kibújik valami, ami miatt aztán az egész elmélet kétségbe vonható, sőt cáfolhatóvá válik. Ahogyan a tudomány egyre inkább behatol az anyagi világ titkaiba, valóban csodálatos technikai eszközök és technológiák megalkotására nyílik lehetőség, de mindez nem változtat azon a helyzeten, hogy a tudomány még mindig csaknem teljesen figyelmen kívül hagyja a láthatatlan világokat, amelyeknek szubsztanciája és entitásai nagyobb mértékben szellemiek/tudatiak, mint anyagi jellegűek. Amikor ezekből a láthatatlan világokból szüremkednek át különféle hatások, ezek titokzatosságát éppen az adja, hogy forrásuk láthatatlan, de az átszüremkedés mégis észlelhető. És hogy bizonyos „energiák” valójában nem csupán  energiák a szó fizikai értelmében véve, hanem tudattal és formával bíró entitások.  

Korunk furcsa ellentmondása, hogy miközben az emberiség iskolázottsági, ezzel általános természettudományi műveltségi szintje folyamatosan javul és a tudományos kutatások eredményei – hála a televíziónak- a világ legeldugottabb és legelmaradottabb részeibe is eljutnak, eközben a hivatalos tudományok által közvetített világkép alig változott. A metafizikai valóságok kutatása, létezésük elismerése csak a tudósok egy nagyon szűk körére jellemző. Az un. parajelenségek iránti érdeklődésem felébredése kezdetén (a kilencvenes évek kezdetén-közepén) a magam részézéről bosszantónak és érthetetlennek tartottam a tudományoknak a „transzcendens” jelenségekkel szembeni elutasító hozzáállását és érdektelenségét, nem értettem, hogyan lehetséges, hogy a megannyi titokzatos és rejtélyes jelenség nem csak hogy nem mozgatja meg a kutatók fantáziáját, hanem az ilyen kérdéseket, jelenségeket az áltudomány, a metafizika vagy a vallások „illetékességébe” utalják, és ezzel kirekesztik saját valóságfelfogásukból és érdeklődési körükből. Ez a helyzet azóta sem változott, de e helyzet okait ma már persze sokkal mélyebben átlátom.

Einstein megoldotta az anyag és energia viszonyának a titkát, de az anyag és a tudat, sőt az anyag-energia-tudat viszonyát illető kérdések megválaszolását a tudomány sem a filozófiától, sem a vallásoktól nem várhatja el. Pedig ennek a viszonynak a megértése szó szerint új dimenziókat nyithat nemcsak a tudomány, de a technika számára is. Egy materialista beállítottságú, a tudományban mindenek felett hívő ember számára nem könnyű dolog a multidimenziós spirituális szemléletmódra és paradigmákra való átállás. Az olyan emberek, akik felismerik, hogy a tudomány nem képes megbirkózni az anyag és tudat viszonyának tisztázatlanságából eredő problémákkal,  a kudarcok okait keresve  eljutnak a metafizikai elméletekhez és tanításokhoz. Végül azonban kénytelenek beletörődni abba, hogy az igazságot sem itt, sem amott nem találják. A „Theory of everything”-et, azaz a részelméleteket egységbe foglaló általános érvényességű fizikai elméletet nem lehet megalkotni: már csak azért sem, mert a materialista tudomány soha nem lesz képes a láthatatlan világok megismerésére. Sajnos még a legrugalmasabb és legjobb elmebeli képességekkel rendelkező, sőt spirituális beállítottságú emberek számára is rendkívül korlátozott az a terület, melyet a láthatatlan világokból megismerhet. De a tudományos gondolkodásmódhoz és módszerekhez ragaszkodó emberek esetében még ezekről a korlátozott lehetőségekről sem beszélhetünk, mert rájuk az a jellemző, hogy ezek létezéséről sem vesznek tudomást és így semmit sem ismerhetnek meg belőle, annyit sem, amennyit lehetne.

A materialista tudományok módszereivel a jelenségek, melyek e mindent átható tudatosságról árulkodnak, észlelhetők ugyan, de e tudatosság forrása már nem észlelhető és nem is ragadható meg. Nyilvánvaló, hogy a tudományok számára az a legegyszerűbb megoldás, ha mindazokat a kérdéseket, melyek e tudatossággal kapcsolatosak, a vallások, a filozófia, esetleg a pszichológia „illetékességébe” utalják. E tudatosság lényegét, magyarázatát, mibenlétét azonban egyik vallás sem képes még megközelítően sem megragadni.  A tudományok sem képesek kezelni semmiféle olyan jelenséget, mely a materialista világképből kilóg.  A tudomány paradigmái  még e jelenségek leírására sem alkalmasak, nemhogy a magyarázatukra. A szaktudományok művelői egy-egy területről egyre részletesebb és pontosabb ismeretekkel rendelkeznek, melyek azután csodásnál csodásabb technikai eszközökben és technológiákban testesülnek meg, ugyanakkor a mikro-, mezzo és makrovilágok igazán fontos rejtélyeinek a megoldásában és az elméletek ellentmondásainak a  feloldásában úgyszólván semmi előrelépés sem látható. Egy tudományosan gondolkodó ember vagy tagad minden olyan dolgot, amit „természetfelettinek” tart, beleértve Isten létezését, vagy elméjét két részre hasítja: egyikbe helyezi istenhitét és vallásos hitét vagy metafizikai hiedelmeit, másikba pedig mindazokat az ismereteket, elméleteket, melyekre alapozva munkáját végzi. A kétféle „dobozra” jellemző gondolkodás- és személetmód” hermetikusan el van zárva, hogy egymás köreit ne zavarják. De vajon azok a kisebbségben lévő  tudósok, akik tudatában vannak annak, hogy a tudományok alapjait lerakó elméletek mind sántítanak, hogyan viszonyulnak a tudományokat zavarba hozó jelenségekhez?   Ők kénytelenek elismerni, hogy a materialista elvek szerint működő tudomány paradigmái nem alkalmasak az egyes tudományágak elméleteit nagy kihívások elé állító ellentmondások  feloldására. Ezeken a pontokon mindenféle metafizikai paradigmák és furcsa, matematikával és új elnevezésekkel átszőtt elmeszülemények látnak napvilágot, melyek a tudományos körökben aztán szenvedélyes vitákat provokálnak. A tudományok iránt érdeklődő publikum pedig áhítattal hallgatja az ezekről szóló ismeretterjesztő műsorokat. A radikálisan új szemléletet megtestesítő elméletek úgy-ahogy  lefedik a zavarba ejtő jelenségek egyikét-másikát, nagyobbik részükre azonban nem  képesek elfogadható magyarázattal szolgálni. Ezeket a köznyelv paranormális jelenségeknek nevezi, pedig ez értelmetlenség, mert ha egy jelenség valós, akkor az „normális”.  Csupán arról van szó, hogy ezek a jelenségek ritkábbak, mint azok, melyeket a tudomány magyarázni képes, ráadásul meglehetősen kiszámíthatatlanok, így a tudomány fegyelemezett módszereivel nem-igen vizsgálhatók, sőt még tetten érésük sem egyszerű és nem is mindig lehetséges. Nem a jelenségek a paranormálisak, hanem a  hivatalos tudomány konzervatív és szemellenzős, mivel tagadja azt a nyilvánvaló tényt, hogy a valóság nagyobbik része láthatatlan és észlelhetetlen, de attól még létezik és hatással van a látható valóságunkra is.  

 Voltaképpen a láthatatlan világokról való tudás hiánya az, ami miatt a tudományos igazságok is rendkívül hiányosak, ellentmondásosak és meglehetősen manipulatívak: a kényes és zavaraba ejtő tényeket egyszerűen leplezik és tagadják vagy rendkívül idétlen magyarázatokat adnak rájuk.  Akik csakis és kizárólag a tudományok világmagyarázatában és a fizikai, biológiai, antropológiai, orvostudományi stb.  elméletekben hisznek,  és elméjükből minden olyan tapasztalatot kizárnak, melyek ezeknek az elméleteknek ellentmondanak, ugyanúgy elfogultak a tudomány iránt, ugyanolyan szűk látókörűek tudnak lenni, mint amilyenek a vallásos emberek, amikor saját hitüket másokéihoz viszonyítva igazabbnak vagy felsőbb rendűnek tartják. Aki a hivatalos tudomány által elfogadott elméleteket fenntartások nélkül igazságokként fogadja el, ugyanúgy a nem-gondolkodók körébe sorolható, mint a  vallásos hívők, akik nem érzik szükségét annak, hogy például a szent könyvek tartalmán gondolkodjanak. 

De miből adódnak a tudomány és a vallások részéről  azok a hézagok, melyek miatt egyik sem alkalmas arra, hogy a világ nagy rejtélyeivel érdemben foglalkozzanak? A tudományok részéről ezek a hézagok tehát abból adódnak,  hogy a valóságnak csak a látható tartományaival foglalkozik, mert a láthatatlan világok létezését csak sejti, de tudással nem bír ezekről. A láthatatlan  világokról egykoron meglévő tudását  az emberiség régesrég elveszítette és abból csak halvány utalások maradtak meg régesrégi írásokban.  (azok a civilizációk, melyek még birtokában voltak e tudásnak, csaknem nyom nélkül megsemmisültek.) Ami a vallásokat és az ezétérikus filozófiákat illeti, ezek éppenhogy e láthatatlan világokból származó tudásanyagból illetve közlésekből fennmaradt töredékekből merítenek, de még a töredékeket is egyre jobban eltorzították. A tudomány és a vallások természetesen sohase érhetnek össze, hiszen a modern tudományok magától értetődően ezektől a –valljuk be -meglehetősen zagyvának tűnő írásoktól szükségképpen el kell hogy határolódjanak, hiszen ezeknek a tudomány módszereivel és eszközeivel észlelhető és megfigyelhető valósághoz aztán tényleg nem sok közük van.  A másik kulcskérdés, amely a tudományos elméleteket tévutakra vezeti, az anyag és a tudat/szellem  viszonyának téves felfogása, az, hogy  a tudat létezését a biológiai testtel rendelkező élőlények körére, azon belül lényegében az emberi lényhez kapcsolják.

Az ősidőktől fogva egészen a huszadik századig a metafizikai tudás az okkult, titkos társaságok papjainak birtokában volt. Az 1930-as évektől kezdve e tudás birtokosainak  köre kibővült a metafizikai tudáson alapuló technológiákat alkalmazó magáncégekkel, valamint az  úgynevezett titkos kormánnyal, azaz a katonai és titkosszolgálati szervezeteken belül működő még titkosabb szervezetekkel, amelyek a nemzetbiztonság érdekeinek örve alatt ezt a tudást hétpecsétes biztonsági őrizet alatt tartják és korántsem a népek javát szem előtt tartó célokra használják. Annak potenciális és tényleges veszélyei, hogy ez a tudás mindig is okkult (rejtett) volt és még ma is az, ma még beláthatatlanok: a tömegek egyrészt nincsenek tisztában azzal, milyen hatalmas elmulasztott lehetőségek rejlenek ebben a tudásban, másrészt azzal, hogy e tudás kisajátítása, monopolizálása, egyéni és szűk kis csoportok hatalmi és pénzügyi érdekeinek megfelelő gátlástalan felhasználása milyen következményekkel jár.

A metafizikai tudást nem helyettesítheti a vallás, sőt a vallások éppenséggel akadályozzák a tömegek spirituális magára találását, mert az ősi tudást, amelyből kinőttek, valamennyi vallás már csak töredékeiben, morzsáiban tartalmazza. De még csak nem is ez a legnagyobb probléma velük kapcsolatban, hiszen a vallások feladata az emberek spirituális szükségleteinek kielégítése. Csakhogy: ha mérleget kellene vonni a vallásoknak az emberiség spirituális fejlődésében betöltött szerepét illetően, megalapozottan állítható, hogy a vallások –hatásukat tekintve - a tömegek különféle sötét célok szolgálatában megvalósuló tudatkorntrollja jóval több negatív hatással jár, mint amennyi spirituális tudást és igazságot kínálnak. Más szóval  nagyobb súllyal esnek a latba a káros, lehúzó, szabadságkorlátozó, népbutító elemek, mint azok, amelyek segítenének megtalálni az embereknek a belsőjükben szunnyadó istent, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy saját felső szellemi énjeivel és energiaáramlataival való összekapcsolódást. Sem a tudomány, sem  a vallás nem segíti elő  a tömegek spirituális ébredését, egyik sem nyújtja az ehhez szükséges  spirituális tudást. Az emberek el vannak zárva azon világok természetének, törvényeinek a megismerésétől, melyekben lényük magasabb rendű, szellemi részei laknak,. Ezekről a vallások  torz információkat közvetítenek, a tudományok pedig  ezek létezéséről nem vesznek tudomást. Mire egy gondolkodásra hajlandó és arra képes ember hozzálátna ahhoz, hogy kibogozza a világ rengeteg rejtélyét, a benne megfogalmazódó sok-sok kérdésre választ találjon, addigra elméje már fel van töltve hamis információkkal és tévhiedelmekkel, amelyekkel már gyermekkorától kezdve erre szakosodott egyének, intézmények és a médiák teletömték.  További nehézségek fakadnak abból, hogy az idetartozó témákban rengeteg a megtévesztés, a dezinformáció, az autentikus tudásforrások meglelése rendkívül munka-, időigényes feladat, amely nagy mentális rugalmasságot, nyitottságot és a tudományos kutatástól nagymértékben eltérő módszereket igényel.  Ezek azonban csak a felszínen jelentkező okok.  A felszín alatt, a háttérben találhatók az igazán súlyos, vészterhes okok, azok a bolygónkon és látható fizikai világunkon jóval túlmutató negatív, sötét erők, amelyek ősidők óta, mindig „haladva a korral” tervszerűen és rendkívül hatásos módon gondoskodtak arról, hogy az emberiség ne szerezzen tudomást arról, hogy valójában mi a valódi oka annak, hogy  nem képes megszabadulni  a szenvedéstől, a nélkülözéstől, a háborúktól, valamint az önpusztítástól.

A hétköznapi történésekre, gondokra és anyagi céljai elérésére  figyelő ember számára talán nem feltűnőek azok a rejtve tartott és szerencsénkre vagy talán éppenséggel szerencsétlenségünkre még továbbra is rejtve maradt jelenségek, amelyek sürgetővé teszik a spirituális ébredést, a nagy változásokra való felkészülést illetve a várható negatív, veszélyes hatások kivédését. Rejtőzködő, igen ravasz és rendkívül nagy veszélyeket hordozó eszközöket és módszereket alkalmazó sötét erők munkálkodnak azon, hogy ez az ébredés ne következzen be vagy ne érje el azt a kritikus tömeget, amely az emberiség egészét képes lenne átlendíteni egy magasabb spirituális tudatszintre, amely lehetővé tenné a tömegek számára, hogy megvédjék magukat a rejtett manipuláció félelmetes következményeitől. Az isteni gondviselésre hagyatkozásban való hit nagyon vigasztaló lehet és látszólagos biztonságérzettel töltheti el a hívőket, de az ezzel járó passzivitás, az Isten szeret és megvéd engem mentalitás nem elegendő  a negatív erők, energiák, entitások távoltartásához, munkálkodásuk következményeinek kivédéséhez. Az emberek többsége a hitet emberi értéknek, az emberi célok elérését megkönnyítő  erőnek gondolja. A hit mindig valamiben való hitet jelent, ami lehet Istenben, egy eszmében, egy ideálban, egy vallásban, egy elméletben vagy filozófiában, a tudományban vagy saját erőnkben és képességeinkben való hit. Az ember immanens tulajdonsága a hit, azaz egy meggyőződés, hogy az, amiben hisz, előre viszi, segíti, számára erőt ad valami jó cél elérésében. A hit valóban erő, de korántsem minden esetben pozitív erő. Amikor az emberek valamiben való hite oly erős, hogy annak nevében készek meghalni és ölni, akkor a hit kimondottan káros mind önmagunkra, mind másokra nézve abban az esetben, ha a hit tárgya hamis, azaz olyan eszmékben, entitásban, filozófiában, ideológiában, vallási tanításokban vagy vallási vezetőkben hiszünk, amelyek vagy akik egyetlen célja, hogy a hívőket valamilyen önös cél érdekében manipulálja és tudatukat az általuk megszabott irányba terelje. De még ha igaznak vagy felemelőnek tűnik is a számunkra hitünk tárgya, akkor sem vezet semmi jóra, ha egy változatlan hitet-bármiről szóljon is az, vezérlő életelvvé tesszük, mert a világon minden folyamatosan változik. A hit a dolog természeténél fogva a hívőt a spirituális fejlődés tekintetében leblokkolja, elméjét elzárja az igazságkereséstől, szűk keretek közé szorítja, statikussá teszi és visszatartja attól, hogy elméjében felgyűlt hamis hiedelmeket felülvizsgálja és eltávolítsa onnan.  A mások által belénk szuggerált vakhit, bármi legyen is a tárgya, pedig egyenesen  káros, sőt veszélyes. Fizikai világunkban  körülöttünk, bennünk  nyüzsögnek a számunkra láthatatlan, de nagyon is létező metafizikai (más dimenzióbeli) entitások, lények, energiák, amelyek hatással vannak testünkre, lelkünkre, életünk eseményeire és körülményeire. Csak a folyamatos igazságkereséssel, hiedelmeink állandó felülvizsgálatával, elemzésével megalapozott  spirituális/metafizikai tudással alkalmazott praktikák (meditációs technikák) teszik lehetővé számunkra, hogy e hatások működési mechanizmusát megértsük, jellegük szerint különbséget tudjunk tenni a pozitív, segítő és a negatív, támadó, visszahúzó, manipulatív erők között.

A láthatatlanhoz való viszony  

Mind a vallásos emberek, mind a tudományokon nevelkedett szakemberek többsége sajnálkozva vagy némi megvetéssel viszonyulnak azon  embertársaikhoz, akik „hisznek” abban, hogy az általunk belakott térben láthatatlan energiák és entitások is helyet foglalnak, melyek különböző jelenségeket és hatásokat idéznek elő. Ezeknek a világoknak a fizikai törvényeit a tudomány nem ismeri. Entitásai időnként láthatóvá és észlehetővé válnak, a különböző vallások és filozófiai rendszerek más és más neveket adnak nekik, más és más módon jellemzik, értelmezik őket. Ezek az entitások azonban a valósághoz tartoznak és nemcsak ők maguk, hanem hatásaik is többnyire láthatatlanok és észlelhetetlenek. Olyan gondolatokat, érzéseket, észleléseket, információkat képesek nemcsak egyes emberek, hanem nagy embercsoportok tudatába ültetni, melyek igazi forrásáról az embereknek fogalmuk sincs. Ezek egy részére az illetékes tudományágak és a pszichológia csak rendkívül nyakatekert és irracionális magyarázatokat képes adni vagy ilyeneket sem. 

 A közvélekedés szerint az ezoterika az, amely ezekre a tudományok által kitaszított területekre  szakosodott.  Ez így is van, csakhogy az ezotérika, akárcsak a tudomány,  sok-sok részterületre, ágazatra bomlott. Az ezotérikus tanok ma már áttekinthetetlenek és  ember legyen a talpán, aki az ezotérikus irodalomban szét tudja választani  az igazságokat a szándékos vagy nem szándékos megtévesztéstől. Ráadásul az ezotérika terminológiája nagyon egyéni, ugyanazon a fogalmon mindenki mást ért.  A ma hozzáférhető ezotérikus irodalom még sokkal alkalmatlanabb forrás egy igazságkereső számára, mint az, ami  a kilencvenes években  hozzáférhető volt. 

Miért van szükség spirituális tudásra?

 A vallásos hit egyes vonatkozásban nagyon hasznos is lehet, de káros is.  Hasznos, ha valamilyen pozitív céljához erőt tud meríteni belőle. Káros akkor vagy amiatt, ha és mert  beszorítja az elmét valamilyen dogmarendszerbe, amitől azután az nem tud megszabadulni, mert a hit  rendkívül erős köteléket képez. Káros, mert a hívő emberek igen könnyen és egyszerű „hívószavakkal”  befolyásolhatók és úgy használhatók fel idegen érdekek szolgálatára, hogy eközben azt hiszik, jó ügyet szolgálnak. Az erős hit azzal jár, hogy más kezébe adjuk irányításunkat, sorsunkat. Akik ezt teszik, nem értik, mi miért van, mi miért történik és nem is akarják tudni. Kiszolgáltatják magukat olyan erőknek, melyekről semmit sem tudnak,   létezésükről és működési módjukról fogalmuk sincs.. A hit, bármi legyen is a tárgya,  igen erősen korlátozza a gondolkodást és az igazságkeresést. A tudományban való hit sem sokkal jobb, mint a vallásos: a tudományban rengeteg a tévedés és a megtévesztés,  a tudományok saját dogmáikat ugyanolyan arrogánsan védelmezik és hárítják el a velük szembeni kritikát, mint azt az egyházak is teszik a maguk területén. A tudást nem lehet hittel helyettesíteni. Azzal sem, hogy megtetszik valamilyen irányzat, vallás vagy ezoterikus iskola, mert szimpatikusnak tűnik, amit tanítanak, csatlakozom és attól kezdve elfogadom és magamévá teszem tanításait. A tudás megszerzéséért nemcsak tanulni kell, hanem kételkedni, gondolkodni, a dolgok mélyebb okait és mozgató rugóit keresni.  A tudás megszerzése rengeteg tévelygéssel, kerülőutakon való bolyongásokkal jár. Képesnek kell lenni mindenkor arra, hogy téves, ellentmondásos, homályos vagy zavaros eszméinktől, gondolatainktól, következtetéseinktől megváljunk, kidobjuk, kilomozzuk őket, ha  nem állnak meg az ész ítélőszéke előtt. De ez nem megy másként, csak ha eszünket folyamatosan használjuk.  

Az emberi élet minden területén igaz az, hogy minél szűkebb terjedelmű az ember tudata, és itt most nem műveltségről, tudományos vagy technikai ismeretekről, hanem inkább az élet és a világ dolgaiban való eligazodásról, a dolgok, történések, jelenségek okainak, értelmének, rejtett összefüggéseinek és hátterének mélyebb megértéséről van szó, annál primitívebb szinten, azaz az állatokéhoz hasonló módon (menekülés vagy harc) fog reagálni a különböző fajta kihívásokra, annál kevésbé lesz képes rossz döntéseit, választásait korrigálni, ennek következtében annál több szenvedésben, betegségben, lelki fájdalomban lesz része. Az alacsony tudatszint azt is jelenti egyúttal, hogy csak az anyagi világ dolgaiba képes kapcsolódni, a metafizikai világok felől jövő hatásokkal tudata nem tud mit kezdeni, így egyrészt nem képes élni a metafizikai vagy spirituális tudás adta előnyökkel, másrészt védtelen és kiszolgáltatott olyan helyzetekben, amikor az anyagi világban alkalmazott primitív reakciók nem segítenek. A teljesség igénye nélkül, de a későbbiekben való részletes kifejtés ígéretével álljon itt erre mindkettőre (elmulasztott lehetőségek és a veszélyeknek való kiszolgáltatottság)  néhány példa.

1. 1.      Ha úgy gondoljuk, hogy a halállal mindennek vége van a számunkra….

Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi is az, ami túléli a test halálát és azt gondoljuk, hogy a test pusztulásával maga az ember is elenyészik, mivel értelem, tudat, személyiség csak testhez, azon belül agyhoz kötötten lehetséges, akkor teljesen természetes, hogy a halál gondolata is sötét kétségbeeséssel tölt el bennünket, ezért inkább nem is gondolunk rá. A halál elkerülhetetlenségének és véglegességének a tudata azonban akarva-akaratlanul is rányomja a bélyegét az élet értelemével, a célszerű életstratégiával kapcsolatos  gondolatainkra, nézeteinkre, amelyek azután nagyban meghatározzák döntéseinket. A halálról alkotott téves felfogásuk miatt az emberek olyan dolgokra hajtanak, olyan életcélokat tűznek ki és olyan stratégiákat állítanak fel, amelyek egyáltalán nem alkalmasak lelkük épülésére, erősödésére, amelyeket mások rovására akarnak megvalósítani, és amelyek rengeteg frusztrációval, stresszel, sok esetben lealjasodással járnak. Ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy az embernek van egy halhatatlan része, amely sokkal inkább magában hordozza a személyiségét, lelkének értékeit, vívmányait, és szemben a testével vagy az agyával, amely nem halhatatlan, meg is őrzi azokat, akkor megszabadulna a halálfélelemtől vagy attól az aggodalomtól, hogy halálával mindennek vége lesz a számára és sokkal több gondot fordítanának arra, hogy halhatatlan, létük folyamatosságát hordozó  lelkük szükségleteiről viszont megfelelően gondoskodjanak.

2.  Ha az emberi természetet az evolúciós elmélet talaján akarjuk leírni

Azok az emberek, akik a biológiai és pszichológiai elméleteket magukévá téve vagy talán saját attitűdjükre mentséget keresve úgy vélekednek, hogy mivel az ember az állatvilágból emelkedett ki, tehát lényegében biológiai-természeti lénynek tekinthető, tehát „alapértelemezésben” ugyanúgy viselkedik, mint az állatok, és ezt csak a civilizációs máz és a büntetés (Istené vagy az igazságszolgáltatásé) kilátásba helyezése képes valamennyire elfojtani. Ezen az alapon  természetesenek tartják az ilyen viselkedésnek a társadalmi méretekben való érvényesülését is: azt gondolják természetesnek, hogy az ember nemcsak a természetben, hanem társadalmi környezetében is lényegében agresszíven viselkedik, lételeme a túlélésért folyó verseny. Ebből tehát az következik, hogy a versenyen alapuló gazdasági rendszer a leghatékonyabb, az felel meg leginkább az emberi természetnek. Az ember lényegében állati természetére vonatkozó látszólag megalapozott meggyőződés máig keményen tartja magát, miszerint az ember lényegében szuperintelligenssé vált biológiai lény, akit csak felülről diktált erkölcsi és jogi normák és kényszerítő állami erőszak alkalmazásával lehet visszatartani attól, hogy nyers erőszakkal elégítse ki mindenfajta szükségleteit,.   A látszat valóban az, hogy az ember lételeme az agresszivitás, az összefüggés azonban fordított: az emberek azért hajlamosak az agresszív viselkedésre, a versenyszellem vagy szellemiség  azért hatja át az élet és az emberi kapcsolatok csaknem összes szféráját, mert az emberiség olyan társadalmakat, gazdasági rendszereket hozott létre, amelyek az élet minden területén kikényszerítik a vetélkedést, a versengést, a kemény versenyt, az egymás elleni harcot. Az összefüggés az ember agresszív természete és az erőszakra és versenyre épülő állami-társadalmi berendezkedés között nem közvetlen. Ez a két dolog egy közös, harmadik tényező következménye. Láthatatlan, de mára már korántsem ismeretlen erők ősidők óta  degradálják az emberekbe kódolt jóságot, szeretetet, együttérzést, a pozitív spirituális értékeket.   Az ember „alapértelmezésben” nem állatként, hanem emberként viselkedik, azaz konfliktushelyzeteit megegyezéssel, meggyőzéssel, tehát elméje bevetésével oldja meg, amire az állatok általában nem képesek. (bár ez sem kizárt). Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a versengés illetve a verseny az élet minden területét uralja és az embereket spirituális szempontból állati szintre süllyessze, alkotó együttműködés, kölcsönös segítség, egymás szolgálása  helyett egymás legyőzése, átejtése, alárendelése, manipulálása jellemezze az emberek társadalmi-gazdasági kapcsolatait Ahhoz, hogy az emberi természetről reális, a valóságnak megfelelő képet alkothassunk, ismernünk kell az emberi faj eredetét, azt, hogy milyen rendeltetést, feladatot szántak teremtői  az emberi fajnak, hogy egyáltalán miként van felépítve az ember és mi határozza meg a faj egészének és az egyének a tudati szintjét, spirituális beállítottságát. Mert más tényezőket kell vizsgálnunk, amikor egyes egyének természetét alakító hatásokat vesszük górcső alá, mint amikor az emberi fajra nézve keressük ugyanezt.  

3. Ha az emberek nem ismerik a hagyományos és az újabb manipulációs, tudatkontroll technikákat és nincsenek tisztában azzal, kik, hogyan milyen célokból manipulálják őket…  

Ha az emberek nincsenek tisztában a tudatbefolyásoló technológiák, a tudatmanipuláció, a hipnózis, a mágia működésével, akkor védtelenekké válnak egyéni és társadalmi méretekben egyaránt az őket becsapó, félrevezető, kihasználó, ellenőrző, kizsákmányoló, félelemben tartó erőkkel szemben.   Nem veszik észre, nincsen tudomásuk arról, hogy miként veszik rá őket, hogy rossz, hamis ügyekre, célokra költsék a jövedelmüket, szenteljék energiájukat, idejüket, hamis eszmékben higgyenek és adott esetben még életüket is feláldozzák valamely hamis eszme vagy alantas csoportérdek oltárán. Birka módjára tűrik, hogy megfosszák őket szabadságjogaiktól, cselekvési, gondolkodási szabadságuktól, elnyomóikat istenként imádják vagy jobbik esetben fenntartás nélkül bíznak bennük és hagyják magukat irányítani általuk, sőt az irányítást el is várják. Ahhoz, hogy az ember elkerülhesse azt, hogy akár saját téves eszméinek, vélekedéseinek, akár kívülről jövő manipulációnak, hipnózisnak, pszichés támadásnak áldozatává váljon, tudatosan kell élnie, tudatosan kell megítélni a körülötte folyó eseményeket, azok hátterét, állandóan keresnie kell az igazságot, meg kell próbálnia az események mögé nézni, mint semleges megfigyelő, anélkül, hogy ítélkezne. Át kell látnia a médiák, az egyházak, a politikusok, az orvosi és a tudós társadalom intézményei, az ezoterikus filozófiák stb. által közvetített manipuláción, szuggesztión, meg kell ismerkednie a modern tudatkontroll módszereivel. De megint csak mi köze van mindennek a metafizikai tudáshoz? Valójában nagyon is sok köze van.  Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy miként működik elménk (egónk), és miként  viszonyul tudatos elménk, tudatalattink, érzelmi tudatunk és intuitív tudatunk valamint magasabb tudatunk egymáshoz, hogy tudatszintünk mitől függ, azt hogyan fejleszthetnénk, tágíthatnánk és hogy ez mi mindenre tesz képessé bennünket, akkor lemondunk arról az erőről és hatalomról, amellyel sorsunk, sőt az emberiség sorsának, életének jobbá, könnyebbé tételében munkálkodhatnánk. Vészhelyzetekben pedig tanácstalanná, kiszolgáltatottá, sebezhetővé válunk, mert nem tudtunk felkészülni az ilyen helyzetekre.  Ha több embernek sikerülne tudatát, tudatosságát magasabb szintre emelni, akkor (talán) megfordulhatna a trend: az emberiség öntudatra ébredésével megállíthatók lennének az emberiség pusztulásával fenyegető tendenciák, amelyekről egyszerűen nem veszünk tudomást, amelyeknek nem ismerjük mélyebb mozgató rugóit. Ezeket a rugókat pedig  nagyobbrészt a metafizikai valóságtartományokban kell keresnünk.

4..  Ha az emberek úgy gondolják, hogy csak orvosok képesek gyógyítani őket eszközök és gyógyszerek segítségével és nem hiszik el, hogy az eszköz nélküli gyógyítás és öngyógyítás adománya mindenkinek rendelkezésére áll, ha nem is egyforma mértékben…

Ma már rengeteg ember tapasztalja meg az eszköz nélküli gyógymódok csodálatos hatékonyságát. (energiagyógyászat, szellemgyógyászat, meditációkkal, szuggesztióval való gyógyítás). A dolog működik, aki rövid tanfolyamon tanulja a módszereket, az is képes lehet krisztusi gyógyítási csodák véghezvitelére. Csakhogy sem a gyógyítók, sem a páciensek nem tudják, hogy mi által, minek köszönhetően működik vagy nem működik egy-egy eszköz nélküli gyógyítási módszer. Megfelelő metafizikai ismeretek birtokában azonban az emberek játszi könnyedséggel tudnák egymást és magukat gyógyítani. Az emberek arra vannak szocializálva, hogy gyógyítani csak orvosok tudnak. Anyagi síkon valóban csak a megfelelő szaktudás birtokában lehetséges a gyógyítás. Metafizikai síkon azonban ez sokkal egyszerűbben megtehető és bár valamennyi orvosi ismeretre így is szükség van, de korántsem olyan mélyre és sokra, ami ne lenne könnyen elsajátítható.  A metafizikai ismeretek megadják a választ arra is, mitől függ az ilyen gyógyítás sikere és hatékonysága, és lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek sokkal kisebb idő és energiaráfordítással sajátítsák el e gyógymódokat. Az előző pontban említett ismeretekkel kombinálva, azaz a manipuláció okairól, mozgatóiról megszerzett tudás birtokában az ember már könnyebben megérti, miért  nem elég Isten kincstára sem a fejlett országok egészségügyi ellátó rendszerének, és hogy mi akadályozza az olcsó gyógyítási és öngyógyítási módszerek elterjedését, és kuruzslásnak és csalásnak minősítését a hivatalos orvostudomány és az orvosi társadalom  és egészségügyi business részéről.

       7. Ha a fizikatudomány nem tartaná szentnek és sérthetetlennek a standard fizika  paradigmáit és elméleteit, és a  fizikusok elismernék, hogy velünk egy térben láthatatlan, tudatosentitások nyüzsögnek, talán más irányt venne a tudomány és a technikai fejlődés is…

. Ha a tudomány nem zárkózna el a metafizikai világok létezésének elismerésétől,  akkor a tudós társadalom nem lenne rákényszerítve arra, hogy (le)tagadja a materializáció, a dematerializáció (az anyag spontán vagy legalábbis nem észlelhető hatásokra történő felbomlása és energiává változása, más szóval eltűnése), a levitáció és a teleportáció jelenségeit. A hivatalos, állami támogatásban részesülő  tudomány inkább vizsgálhatná e jelenségeket ahelyett, hogy nemlétezőnek nyilvánítja és letagadja.  A teremtést, ezen belül az anyag teremtését sem kellene a vallás illetékességi körébe utalni. A metafizikai valóságok elismerése és megismerésének a tudományos célkitűzések közé való beemelésének  nemcsak  az lenne a haszna, hogy a legjobb elmék nem lennének kénytelenek kitaszított páriaként, igen szűkös körülmények között, titkolózva, anyagi eszközök nélkül és biztonságuk miatti jogos aggodalomban dolgozni a metafizikai tudásra épülő technológiák és eszközök létrehozásán, mások pedig eladni a lelküket sötét hatalmi játékokat folytató erőknek és szervezeteknek, hogy tehetségüket és tudományos ambícióikat kiélhessék, hanem elsősorban az, hogy elhárulnának az akadályok a már megtalált kozmikus technológiák alkalmazása elől. A spirituális/metafizikai tudásnak a tudományos paradigmákba való beemelésével  idővel megszűnne a hivatalos tudomány elutasító magatartása és érzülete azokkal az outsiderekkel szemben, akik számukra elfogadhatatlan és ismeretlen elveken és törvényeken nyugvó találmányokat valósítanak meg. Még akkor is meg kellene küzdeni az üzleti világ ellenérdekű képviselőivel, de az erőviszonyok talán némileg módosulnának. Ha a tudomány képviselői kiállnának e technológiák mellett és elismernék ezek megvalósíthatóságát, akkor ezek a lehetőségek és a konkrét eszközök és kutatások nagyobb nyilvánosságot kapnának, ezáltal sokkal nehezebb lenne elhallgatásuk, eltüntetésük, nehezebb lenne a lakosság manipulálása, félrevezetése  és riogatása az energiaforrások szűkösségével és kifogyásával valamint azzal, hogy ha a fejlődő országok is felzárkóznának , azt a szennyezést, ami ezzel járna, a Föld már nem viselné el.  Az információk elterjedésével, a tudományos világ támogató hozzáállásával elhárulnának az akadályok a világ nagy problémáinak megoldása elől. Elterjedhetne a tiszta, környezetkímélő technológia, megszűnne az energiaprobléma. Az emberek milliói jutnának munkához.

Ma már tisztában vagyok, hogy mindez csak  álmodozás.A spirtuális/metafizikai tudás nem nő, hanem gyorsuló ütemben elhamvad.  

                  8.Ha a lakosság és a tudósok nem hitkérdésnek tekintenék a fizikain túli világok és bennük számtalan életforma létezését, akkor az ufók és különféle földönkívüli emberi és metafizikai lények látogatását sem tekintenék hitkérdésnek, hanem annak, ami: valóságnak, az emberiség sorsára kiható egyik legfontosabb tényezőnek... 

Ha a fizikusok és csillagászok rendelkeznének metafizikai ismeretekkel és tudással, akkor nem lennének kénytelen letagadni azt a tényt, hogy a Földet ősidők óta látogatják igen távoli csillagrendszerekből származó emberek és emberszerű intelligens lények, űrhajóval és űrhajó nélküli dimenziós utazással. Ha nem zárkóznának el ezektől az információktól, akkor a lakosság is már régesrég  tájékozottabb lenne, és akkor nem lenne már értelme a titkosságnak és nem lenne lehetőség arra, hogy az ufó ügyekkel kapcsolatba kerülő személyeket üldözzék és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva ellehetetlenítsék, elhallgattassák, eltüntessék őket. Akkor nem lenne szükség a tények letagadására olyan érveléssel, hogy ami a tudomány szerint lehetetlen, az nem is létezhet. Hiába állítják nagy tekintélyű tudós professzorok, hogy sok fényévnyi távolságot űrhajók segítségével lehetetlenség áthidalni,  ezért a Földet nem látogathatják távoli világokban élő idegenek, ha egyszer emberek tömegei kerültek már kapcsolatba ilyen idegenekkel. Vannak, akiknek érdekében áll, hogy a lakosságot tudatlanságban és bizonytalanságban tartsák , sőt elriasszák attól, hogy ezekkel e témákkal, jelenségekkel foglalkozzanak. A tudós társadalomnak azonban ez nem lehet az érdeke.

Miért csökkenő a  spirituális érdeklődés és tudás

Manapság egyre több az olyan ember, aki pszichikus képességekkel születik vagy  tanulással, gyakorlással, különböző technikákkal ilyen képességekre szert tesz és azokat különböző célokra használja. Azután igen sok az olyan nagytudású, rendkívüli intellektuális képességekkel megáldott ember, akinek valamilyen misztikus élményben volt része, ami felbolygatta és új utakra terelte, vagy egyenesen nem e világi lények gondoskodtak nem e világi oktatásukról.  Azt vettem észre, hogy e tekintetben is nagy mértékben felgyorsultak az események. A kilencvenes években gyorsan növekedett a spirituális beállítottságú vagy érdeklődésű emberek száma, sok volt közöttük a kísérletező, igazságkereső vagy útkereső. Volt, aki etikai megközelítésből válik spirituális egyénné, mert tenni akar valamit másokért, hozzá akar járulni kisebb vagy nagyobb környezete problémáinak megoldásához és ehhez keresi az utat. Eközben eljutott  egy csomó New Age-es mozgalomhoz vagy eszméhez. Meg akarták érteni, ismerni az események, történések mozgató rugóit, nem fogadták el a médiák által bemutatott világképet, de a különböző ezotérikus, vallási tanítások sem elégítik ki. őket. Sok emberrel történtek misztikus, érthetetlen dolgok. Egyre nagyobb a pszichikus képességekkel rendelkező vagy ilyenekre szert tett ember. Ezeknek a változásoknak vannak rejtettebb okai is, amelyre később még visszatérek, de van egy felszínes magyarázata is: igen sok ember vesz részt mindenféle fajta, pszichikus képességet fejlesztő tanfolyamon, beavatáson és gyógyításon, ahol szinte kivétel nélkül megtapasztal valami szokatlan élményt. Ha ez elég erőteljes, akkor nem tud kibújni többé a hatása alól és az ilyen ember is út-vagy igazságkeresővé válik. Ami igen figyelemre méltó, hogy a korábban csodaszámba menő gyógyító, tisztánlátó, vagy egyéb más pszi képességek megszerzéséért egyre kevésbé kell keményen megdolgozni. Régen az ilyen képességekkel rendelkező emberek különcöknek számítottak, sokat kellett tanulniuk, mágikus szertartásokon, beavatásokon kellett keresztülmenniük, hogy szert tegyenek bizonyos spirituális tudásra és praktikákra. Ma már nincs szükség jógagyakorlatokra, szent, aszketikus életre, éveken át gyakorolt napi több órás meditációs gyakorlatokra ahhoz, hogy a hétköznapi emberek is képessé váljanak rendkívüli „csodákra”, amelyekről régebben úgy gondolták az emberek, hogy azokra csak a nagy spirituális tanítók, jógik, szentek, mágusok és hasonlók képesek. Egyre több az olyan átlagos ember, aki egy rövid tanfolyamon vagy tréningen elsajátít valamilyen modernizált, lerövidített meditációs vagy más jellegű technikát, az aztán azonnal működik, hozza a megígért eredményt, legalábbis ideig óráig. Egyre többen közülük, különösen a fiatalok kísérletezgetnek egymástól kapott tanácsok alapján, és közben hihetetlen pozitív vagy negatív élményekre tesznek szert. (testelhagyás, tisztánlátás képessége, „sikeres” szellemidézés,  kiemelkedő mentális teljesítmény stb.) Ezeknek az embereknek az élményei nem fikciók, nem hallucinációk, hanem nagyon is valósak és objektívek. Mindezt zavaros és szimbólumokkal teletűzdelt tanítások kísérik, amelyek nem alkalmasak arra, hogy felvilágosítsák vagy megvilágosítsák az ilyen képességekre szert tett embereket. A tudás pedig nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy az emberek újonnan megszerzett képességeiket a maguk és mások javára felhasználják. Rosszabb esetekben ártalmukra válhatnak az új praktikák vagy sötét célokra használják képességeiket. Ma már a fekete mágia is megszűnt okkult (rejtett) lenni, kézikönyvekből megtanulható.  Rengetegen űzik egyénileg és szervezetek, szekták égisze alatt.  Ezeknek a praktikáknak a gyakorlása azonban úgy terjedt el, hogy nem társult hozzá a megfelelő spirituális tudás. Rengetegen vannak, akik anélkül űznek fekete mágiát, hogy tudomásuk lenne arról, hogy mások szolgálatában teszik ezt, hogy hamis tanítások vagy szimpla megvezetés áldozatai lettek. Az emberek mindenfajta pszichikai támadásnak vannak nap mint nap kitéve. Létfontosságú kérdés a számukra, hogy ezekben mennyire igazodnak el. Tudás híján ugyanis kiszolgáltatottakká válnak és életük könnyen zsákutcába juthat.  A pszichikai támadások okozta fizikai, lelki és más természetű betegségek ellen az orvostudomány tehetetlen.

Az ember azt gondolná, hogy azokat az embereket,  akiknek spirituális/metafizikai élményei, tapasztalatai vannak, (például előre lát eseményeket, dolgai furcsa módon eltünedeznek vagy lehetetlen helyekre áthelyeződnek, képesek kézrátétellel vagy távolságból gyógyítani vagy ők részesülnek távgyógyításban, fura lényeket látnak vagy belső hangokat hallanak, stb., nem hagyja többé nyugodni a dolog, felébred az érdeklődésük, a materialista tudományok téziseiben kételkedni kezdenek, hiszen megtapasztaltak olyan dolgokat, amelyeknek a materialista tudományok még a lehetőségét is tagadják.  De általában nem így van: legtöbb ember ezek felett napirendre tér, nem gondolkozik, tudata, tudatossága rendkívül felszínes, vagy kérdéseit, csodálkozását megtartja magának, majd elfeledkezik róla. Pedig nem lehet nem észrevenni, hogy a metafizikai jelenségeknek a fizikai világba való beszűrődése felgyorsult és óriási méreteket öltött. Egyrészt nőtt a médiumi képességekkel megáldott személyek száma, másrészt  a tisztánlátók és a testükből kilépni képes emberek száma, nőtt a spirituális beleérzés képessége az emberekben, nőtt azon emberek száma, akik képesek az anyagban vagy saját valóságukban anyagi manifesztációkat létrehozni, akiknek egészen rendkívüli mágikus képességeik vannak, stb. Ha tehát nehéz is számszerűen összevetni, hogy melyik időszakban miként alakult a metafizikus világok hatásainak, információinak közvetlen átszivárgása az emberekhez, az biztosan állítható, hogy az ezoterikus praktikák mind szélesebb körű alkalmazása a nyugati világban  emelkedő tendenciát mutat. Az pedig határozottan állítható, hogy  metafizikai módszerekkel anyagi-fizikai valóságunk egyre gyorsabban, egyre kisebb erőfeszítéssel befolyásolható. Ez a körülmény azonban nem vonta maga után az emberiség spirituális megvilágosodását, azaz egy új, korszerű világszemlélet elterjedését.

Az emberek többsége hisz valamilyen fajta transzcendenciában. Egyszerűbben fogalmazva: legtöbb ember hisz istenben, akit vagy amit a maga módján  vagy vallása tanításai alapján képzel el. Az istenhit egyeseknél kapaszkodó, vigaszt, erőt ad, tehát  lelki szükségletet elégít ki. Egyes emberek inkább csak érzik, feltételezik, „hogy lennie kell egy mindenható, mindentudó lénynek odafenn”, mások meg is éltek bizonyos transzcendentális élményeket vagy megtapasztaltak olyan jelenségeket, amelyek túlmutatnak az érzékszervi tapasztaláson. Ilyen élmény például, ha valaki szellemet lát, vagy hirtelen éber állapotban egy más világban találja magát, mintha időutazást tett volna egy rég letűnt korba. Ha a kedves olvasónak nem volt ilyen élménye és úgy gondolja, hogy az ilyen élmények csupán hallucinációk,  akkor csak idézze fel azokat az élményeket, amelyeket az illuzionisták előadása nyújt: tárgyak, állatok, emberek, a semmiből megjelennek vagy egy jól áttekinthető kis téren belül eltűnnek egy másodperc alatt. Ilyenkor az emberek nem kételkednek abban, hogy valóságos dolgokat láttak, nem hallucináltak és nem álmodtak. A jelenségek magyarázatán nem gondolkodnak el, elintézik magukban az élményt azzal, hogy valóban jó trükköt láttak, amelynek a titkát nem képesek megfejteni. Az un. mentalisták  bemutatóitól esetleg egy pillanatra zavarba jönnek (vajon hogy csinálta?), de e bemutatók közönsége szintén gyorsan túllép a rébuszokon. De akik nem a cirkuszban, hanem véletlenszerű körülmények között élnek át transzcendens élményeket, szintén nem szoktak túl sok fejtörést szentelni élményeik megfejtésére. Még ha furcsállják is, akkor sem érzik szükségét annak, hogy a jelenség vagy élmény magyarázatára kutatásokat végezzenek vagy akárcsak szellemi erőfeszítéseket tegyenek. Ha olyan emberről van szó, aki mindig is hitt valamiféle transzcendenciában, akkor nem is érzi szükségét annak, hogy racionális magyarázatokat keressen vagy nagyobb figyelmet fordítson ezekre az élményekre. Azután vannak olyan emberek, akik keresik az ilyen tapasztalatokat, élményeket és ennek érdekében tesznek is valamit: meditálnak, ezoterikus praktikákat sajátítanak el, vagy ezoterikus szolgáltatásokat vesznek igénybe. Az ilyen emberek többsége részesül transzcendens tapasztalatokban, de többnyire szintén nem tanulmányozza ezek működési mechanizmusát. Megint másokat nem a tapasztalat érdekli, hanem a transzcendentális dolgokról szóló tanítások. Olyan emberekre gondolok, akik igyekeznek egy-egy iskolát komplex módon feltérképezni, tanulmányozni. Úgy tekintetnek ezekre a szövegekre, mint az emberi kultúra alkotásaira. Maga a tanítás, az elmélet érdekli őket, igyekeznek az egyes rendszereket megérteni, megismerni. Ahogyan egy képzőművészeti alkotást élvezünk, ugyanúgy élvezhető egy-egy misztikus írás vagy bölcselet, mint mentális alkotás. Mentális kihívást jelent az értelmük megfejtése, megértése. A filozófusokat, valláskutatókat vagy az ilyen érdeklődésű embereket nem nagyon foglalkoztatja, hogy az egyes mítoszoknak, mitológiai alakoknak, misztikus és szent írásoknak van-e közük a valósághoz, csupán megpróbálják ezeket értelmezni és az emberi kultúra tartozékaiként megőrizni, feldolgozni, továbbadni. Ugyanígy vannak ezzel a néprajzkutatók: a sámánkodást, a szellemidéző táncokat és az animisztikus rítusokat az emberi kultúra részeiként megfigyelik, leírják, megörökítik, de valójában nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy valójában mi is történik az ilyen rítusok alkalmával. A természeti népek szellemekhez való viszonyát szellemekben való hitként írják le. A két embercsoport, tehát az, amelynek metafizikai tapasztalásai  vannak vagy ezoterikus praktikákkal foglalkozik és az, amelyik ilyen műveket vagy rítusokat tanulmányoz, csak ritka esetekben fedi át egymást:  a metafizikai művek iránt érdeklődőkre nem feltétlenül jellemző, hogy metafizikai élményei lettek volna és az ezoterikus praktikákat űzők vagy az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevők pedig nem szoktak túlságosan mélyre ásni a metafizikai és misztikus irodalomban.  Ez a megállapítás a keleti emberekre persze nem vonatkozik, hiszen a keleti vallások, filozófiák, bölcseletek tanítást és „praktikákat” egyaránt tartalmaznak, így bizonyos esetekben, például a jógában vagy a védikus tanokban a kettő között lazább vagy szorosabb összefüggés is van.  A nyugati kultúrában azonban a metafizikai ismeretszerzés és a transzcendentális tapasztalat valóban szétválik vagy legalábbis nem képes olyan szépen összekapcsolódni, ahogyan a tudományban a kísérlet és az elmélet egymáshoz illeszkedése szerencsés esetben megtörténik. Így az ezoterikus élményeket átélők nem rendelkeznek a tapasztalataik megértéséhez szükséges tudással, ismeretekkel. Ennek azután az a következménye, hogy a tapasztalatokat szerző, de tudással nem rendelkező embereket nincs aki felvilágosítsa arról, hogy miként magyarázható az, amit megtapasztaltak vagy miként működik az az ezoterikus praktika, amelyet űznek vagy éppenséggel amelyet szolgáltatásként igénybe vesznek. A nyugati metafizikai iskolák, filozófiák létrehozóinak bizonyára voltak metafizikai tapasztalásai, amelyek műveiket, tanításaikat inspirálták. Ők képezik a kevés, de mára már egyre gyarapodó számú kivételt.

De vajon miért van ez így?  Mivel magyarázható a világ legizgalmasabb kérdéseivel kapcsolatos közöny és érdektelenség?  Az egyik felszínes, de igaz magyarázat az, hogy az igazságkeresés nem könnyű hobbi. Napjainkban a szabadidő eltöltésének annyi érdekes és vonzó lehetősége van, továbbá annyi mindenről árad a felületes információ felénk, hogy  minek gyötörnénk az elménket reménytlenül bonyolult kérdésekkel? De ha annyi az információ, akkor miért is lenne olyan nehéz  feladat a spirituális igazságkeresés?. Az egyik ok az, hogy az embereket gyermekkorukban a szüleik, a tanáraik, felnőttként pedig  a politikusok, a hatóságok, a papok, a tudósok, az orvosok, a médiumok stb. arra kondicionálják, hogy  a tekintélyt, a hatalmat képviselők véleményére hallgassanak, azt fogadják el igazságként, ne keressék a maguk igazságát, ne tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy a rejtett igazságokat és persze a rejtett hazugságokat feltárják. Ők, a  tekintélyek mondják meg, mi az, ami valós és normális, mi fér bele a természeti törvényekbe, mi az, ami csak a képzelet műve lehet. Azt is e tekintélyek szabják meg, miben higgyünk.  A tekintélyt, hatalmat képviselő személyeknek azonban nem érdekük és ezért nem is céljuk, hogy az emberek spirituális felvilágosítása érdekében munkálkodjanak vagy ilyenirányú érdeklődésüket ébren tartsák, pláne hogy ösztönözzék. Éppen ellenkezőleg. A spirituális tudás és annak alkalmazása ugyanis olyan szabadságot ad az embereknek, amelynek révén megszűnne a hatalmat és tekintélyt képviselő egyéneknek, intézményeknek, rendszereknek való alávetettségük és kiszolgáltatottságuk. De vajon mi határozza meg azt, hogy az emberek miben hisznek és miben nem, hogy mit fogadnak el igazságként? Vajon miért nem érdeklik, foglalkoztatják az embereket a mélyebb  igazságok, az események, történések mélyebb háttere, miért olyan könnyű félrevezetni a tömegeket, eltitkolni olyan sorsdöntő információkat, amelyekről emberek milliói tudnak, de valamiképpen úgy tesznek, mintha nem tudnának vagy mintha ezeknek nem lenne jelentőségük a számukra?  Hogyan lehetséges, hogy a XXI. Században majdnem ugyanolyan könnyű sötétségben tartani a tömegeket, mint a középkorban?  Az igazság megismerése félelmetes tényekkel szembesíti az embert, de ugyanakkor meggyőzi arról, hogy csak a spirituális tudás, az összefüggések, rejtett dolgok megértése és a spirituális védelmi, gyógyítási technikák megismerése és alkalmazása nyújthat pozitív elmozdulást a külső körülményeknek való kiszolgáltatottság csökkentésében.  Az ember  fizikai, mentális, lelki erejét saját magában kell hogy megtalálja, de ehhez spirituális tudással kell rendelkeznie.. Ha az ember az üdvösséget külső erőktől várja, előbb utóbb ráébred a szomorú valóságra, hogy legtöbbször hiába várja. 

Az utóbbi évtizedben egyre több az olyan gyermek, aki már zsenge korában hihetetlen intelligenciával vagy bölcsességgel rendelkezik vagy mindkettővel egyszerre, ti. a kettő nem feltétlenül jár együtt. Sok a különleges pszi képességekkel rendelkező gyermek is, de persze ez sem jár feltétlenül együtt spirituális beállítottsággal. Ezeket a képességeket és azok megnyilvánulásait (szellemek látása vagy hallása, gondolatolvasás, aura látása, mágikus vagy gyógyításai képességek) a szülők és az iskola már csírájukban elfojtják, mert abnormálisnak vagy fantáziálásnak gondolják vagy csak egyszerűen nem tolerálják a „másságot”, így a  gyermekek többsége a metafizikai világok közvetlen megtapasztalásához szükséges adottságokat elveszíti vagy nem tudván mit kezdeni ezekkel az adottságokkal, azokat nem vagy rosszul használja, sőt sólyos személyiségi zavarok is felléphetnek. Szerencsés esetekben később  ráébrednek, hogy miért kapták e képességeket, azokat mire használhatják, de addigra elméjük és személyiségük esetleg már olyan mértékben „elszennyeződik”, hogy elveszített képességeiket nem képesek teljesen helyreállítani. Még ha ez sikerül is,  nincs biztosíték arra, hogy a szokatlan mentális vagy pszi képességeket felmutató gyermek az adottságait a későbbiekben mindig jó és nemes célokra fogja használni, hogy nem keríti hatalmába a pénzéhség, az önzés, a mások feletti uralkodás vagy hatalom vágya. A kísértés mindig ott van, az nem kerülhető el. A különös képességekkel rendelkező fiatalok előbb-utóbb –ha akarják, ha nem, végül  megélhetési célokra használják e képességeiket, amiben nincsen semmi kivetnivaló, csakhogy ezek a személyek többnyire nem járulnak hozzá az emberiség metafizikai tudásának gyarapításához. Az „indigó” gyerekekből sem lesz feltétlenül spirituális felnőtt, aki tudása megosztását életcéljának tekinti, bár természetesen ilyenek is akadnak szép számmal. Sokan közülük gyógyító, jövőlátó, mágikus stb. képességeik mellé álomállapotban vagy meditációs állapotban metafizikai lényektől tanításokat is kapnak, ugyanakkor ők másoknál is jobban ki vannak téve a negatív, sötét erők támadásának, ami egészségüket, életüket veszélyezteti, és hivatásuk betöltésében sokáig vagy akár mindvégig is akadályozhatja őket. Ha azonban ezeken átverekszik magukat, akkor az ilyen emberek rengeteget képesek javítani a dolgok állásán.