E rész tartalma: a hatékonyság kérdései

rő után térjünk vissza a módszer hatékonyságára vonatkozó kérdésünkhöz: vajon van olyan összefüggés, hogy egyik bajra ez jobb, a másikra egy másik? Mivel ma már se szeri se száma a legkülönbözőbb spirituális gyógyítási technikáknak, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis van-e valamiféle szakosodás a különféle módszerek között, hogy egyik ilyen, másik másféle betegségcsoportokra jobb? És egyáltalán: hogyan születnek a különféle módszerek, vajon ki súgja meg ezeket? És vajon összevethetők e például a különböző technikákkal gerjesztett vagy lehívott vagy mozgásba hozott energiák minősége vagy erőssége vagy hatásossága? E kérdésekre nagyon sokáig nem tudtam a választ. Látszólag az egyes módszerek között semmiféle rokonság sincs. Fentebb 1 vizualizálásra és 2 energiával való manipulációra épülő módszert említettem, de ennél sokkal többet tanulmányoztam és próbáltam ki. És mit tapasztaltam? Azt, hogy soha sem volt fogalmam róla, hogy amit csináltam, annak lesz-e foganatja? Azt sem tudtam, melyiket lenne jobb alkalmazni egy adott esetben. Persze én sose praktizáltam, csak a kollégákat és az ismerőseimet kezeltem, szigorúan szívességi alapon, nagyon kevés időráfordítással. Az esetek túlnyomó többségében volt hatás, de nem azonnali, drámai, hanem gyors, de fokozatos. (egy vagy több nap alatt bontakozott ki a hatás.) Ennek az a hátulütője, hogy a kezelt személy észre sem veszi, hogy már jól van, hiszen az a természetes, hogy jól vagyunk. A spirituális gyógyítási módszer akkor igazán meggyőző, ha drámai, hirtelen. A másik probléma, hogy ha nagy a baj, akkor egy kezelés persze nem lenne elég. A javulást a beteg úgy fogja fel, hogy elmúlt a baj, már nem kell vele foglalkozni. Se a gyógyító, sem a beteg nem tudhatja, hogy a javulás végleges gyógyulást jelent-e. Az orvosi vizsgálat sem releváns a kérdés eldöntésében, mivel láthatatlan elváltozásokról van szó. Egyszóval fogalmam sem volt, hogy van-e különbség a módszerek hatékonysága között, mivel mindegyikre igaz volt az, hogy hol kiválóan használt, hol nem és a hatás időigényével sem jöttem tisztába. Később rájötttem, hogy ingával a világon mindenre rá lehet kérdezni, csak tudni kell jól kérdezni. Az ingázás kis gyakorlással könnyen elsajátítható és ha az ember azt komoly célokra használja, akkor fantasztikusan megbízható. Nyugodtan állíthatom, hogy az ingázással szerzett fontos információkkalo talán még tövbször segítettem embereken, mint a gyógyítási műveletekkel. A módszerek hatékonysága körüli homályt a piac jól kihasználja. Újabb és újabb módszerek születnek különböző nevek alatt. Ezek tanításával és űzésével könnyen lehet nagy pénzeket keresni. Nem kell hozzá évekig keményen tanulni és könnyen el lehet játszani a spirituális tanító vagy a különleges képességű gyógyító szerepét. Ez azonban termsézetes, hiszen az orvoslás is átment a piacosodás és a kommercializálódás folyamatán. A gyógyítás arúcikké változott és ebben nincs is semmi rossz, amíg becsületesen és lelkiismeretesen nyújtják a gyógyítással kapcsolatos szolgáltatásokat. A spirituális gyógyítás technikáit tanfolyamokon lehet elsajátítani, a technikák megtanítását az egyes iskolák szakaszolják. A magasabb szakaszok magasabb képességekkel ruházzák fel a tanulót, ezért azok drágábbak. Kezdetben nem ismertem ki magamat azon, hogy voltaképpen mi az, ami a képességek növekedését okozza, mert minden tanfolyamon más és más elvek alapján szakaszolják a technikák megtanítását. Azóta sok mindenre rájöttem. Ma már bátran kísérletezek és a módszereket kreatívan keverem. És persze bővítettem a tudásomat. Így most már megértem, hogy melyik módszerben mi az az elem, ami hat és hogy mitől függ a gyógyító oldaláról a hatékonyság. Az ezzel kapcsolatos mélyebb tudásomat e helyütt nem tudom megosztani, erre könyvem készülő második kötetében fogok sort keríteni. De néhány fontos és könnyen belátható és megérthető összefüggést azért itt is feltárhatok. Korai gondolataimból azokat osztok itt meg, melyek helyesnek bizonyultak. A spirituális gyógyítás hatékonyságának azonban olyan mély titkai vannak, melyeket csak nagyon széles összefüggésekbe ágyazottan lehet megérteni. A hatás főként attól függ, hogy adott esetben mekkora az a kritikus tömegű energia, amely a pozitív fordulathoz szükséges. Az átadott illetve közvetített energia mennyisége és minősége valóban függ a technikától. Nem mindegy, hogy az energiát „honnan” hívjuk le. Az, amit isteni vagy életenergiának, csínek, pránának, fénynek, krisztusi szeretetenergiának és ki tudja még mi mindennek neveznek, nem egy, hanem többféle energiát takar. A techikákba esetleg beágyazott hangok, szimbólumok, számok meghatározzák, hogy milyen energiával dolgozunk, csakhogy mi ebbe nem látunk bele. Egyes technikák igen nagy erejűek, de sajnos korántsem biztos, hogy valóban gyógyító hatásúak. Továbbá az sem mindegy, hogy saját testünkben vagy máséba hová küldjük, hogyan mozgatjuk. Az sem mindegy, hogy mit csomagolunk be az energiába: ez lehet egy nagyon akart, tehát érzelmi energiával felturbózott cél, lehet szimbólum, amelyeket ismerni kell, lehet szín. Röviden: igenis tudni kell, hogy mit csinál az ember, amikor energiákat teremt vagy bizonyos meditációs technikákat végez magán vagy másokon. Mindezektől a rejtélyes dolgoktól függ, hogy milyen hatású és milyen erősségű az energia, mellyel dolgozunk. Ma már tudom, hogy az a jó választás, amelynél az egész dolgot átlátjuk és ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Ilyen technika a Silva féle agykontroll, mivel végülis rajtunk múlik, hogy mit vizualizálunk. Nincs benne semmi titokzatos. Téves dolog azt hinni, hogy mivel nem anyagokkal dolgozunk, így nem árthatunk. Ezt ugyan már említettem, de ez a figyelmeztetés nagyon fontos. Egy külön cikkben be fogok mutatni egy olyan spirituális gyógymódot, amely teljesen az alkalmazó kezében van, és amelyen ugyanakkor megtapasztalható, milyen drámai ereje van annak a „semminek”, aminek a létezését a tudomány nem ismeri el. Töltsétek majd le, ha elkészül, megéri! (Amíg elkészül, addig ismerkedj meg az „Ahol megállt a tudomány” című könyvemmel. Nem fogod megbánni! ) A spirituális gyógyítás hatását a tévhiedelmek kiolthatják. Ha akár a beteg, akár a gyógyító magában úgy hiszi, hogy a betegség, amit éppen kezel, valójában gyógyíthatatlan, mert mondjuk a mai orvostudomány annak tartja, akkor nem sok esélyünk van arra, hogy e módszerek segítsenek rajtunk vagy mi segítsünk másokon. Aki sok esetleírást olvasott, az tudja, hogy itt nincs lehetetlenség, azaz a spirituális gyógymódok eredményességének nincs elvi korlátja, mégis egyes konkrét esetekben nincs eredmény. Az ereménytelenség okait azonban teljesen máshol kell keresni, mint az eredménytelen orvosi gyógyítás esetében. Sok esetben az orvosok sem képesek megindokolni, hogy az általuk alkalmazott gyógymód egyes esetekben vajon miért hatástalan, amikor pedig más esetekben jól használ. Persze az orvosok tisztában vannak azzal, hogy nincs két egyforma beteg, miért kéne akkor mindenkire egyformán hatnia egy gyógyszernek? Pedig az esetek többségében olyan okokról van szó, melyeket az orvostudomány teljesen figyelmen kívül hagyott. A spirituális gyógymódok esetében azonban még azt sem lehet igazán megtudni, hogy miért hatásos, így a hatástalanság esetében még tanácstalanabbak lehetünk. Én magam is átéltem ezt a dilemmát: nagyon gyakran nem győztem csodálkozni, hogy milyen gyorsan meg tudok szüntetni különböző kellemetlen és súlyos állapotokat, a sajátjaimat és másokéit is, ugyanakkor például a csípőmben, hátamban kialakult izomgörcsösséggel és izomcsomókkal nem voltam képes megbirkózni. Az esettanulmányokból és saját tapasztalataimból is azt szűrtem le, hogy testi szinten lehet nagyon rossz a helyzet, mégis egy-kettőre meggyógyulhat a beteg. De ha az energiatesteivel van olyan probléma, hogy egyszerűen már nem képes felvenni energiát, vagy nem képes azt hasznosítani, akkor az igyekezet hiába való. De mi lehet az oka annak, hogy egyes betegek nem képesek hasznosítani a kapott energiát, mások még a sír széléről is képesek visszatérni és ripsz-ropsz rendbe jönni? Ezt sokáig csak találgatni tudtam. A tippem az volt, hogy talán a betegség összetettsége, láncreakció jellege teszi nehezítetté a gyógyítást. Más az összetettség szempontjából egy fertőzéses betegség vagy egy friss sérülés, mint egy elhúzódó degeneratív nyavalya vagy egy olyan betegség, amelyben érzelmi, lelki és testi panaszok keverednek. Másik tippem pedig az volt, hogy minél anyagibb a betegség jellege, annál több energia kell a gyógyításhoz. Legkönnyebben a funkcionális, tehát működészavarral jellemezhető elváltozások reagálnak az energiakezelésre, legnehezebben pedig mondjuk a csontok elváltozásai. Az a helyzet, hogy ez sem bizonyult helyesnek, igaznak. Ezek persze csak spekulációk voltak, kezdetben semmiféle támpontom nem volt e kérdések megválaszolásához. De vajon mitől függ egy energiaféleség ereje? Igazából nem tudjuk, melyik technikához milyen energiák tartoznak. Az energia „erejére” abból lehet következtetni, hogy a technika milyen kezelési időket ír elő: ha csak fél percet vagy pár másodpercet, akkor sokkal erősebb energiáról lehet szó, mintha egy óra hosszat tarthat a kezelés, mint pld. a reiki esetében.. Másik kérdés: melyik hatásosabb: a rövid erős energia vagy a gyengébb, hosszabb? Én úgy gondolom, hogy minél komplexebb a probléma, azaz minél több összetevője van (ez a régebb óra fennálló baetegségekre jellemző inkább), annál szofisztikáltabbnak kell lennie a kezelésnek, tehát ilyen esetekben az ismételt és gyengébb kezelés a jobb, a hirtelen fellépett esetekben pedig a gyors, erős, rövid energia talán hatásosabb. A hosszabb idejű kezelésekhez szoktak radionikai „gépeket” bevetni. Ezeknek az a lényege, hogy átveszik az embertől az energiaközvetítést. Olyan ez, mintha betennénk a lemezt vagy más adathordozót a lejátszó gépbe és az folyamatosan játszaná a programot. De ehhez talán még gépek sem kellenek: a gyógyító mágusok képesek un. elementálokat alkotni, amelyek végrehajtják a parancsot. Az elementál lényegében energetizált gondolatforma, egy kis entitás, amelyet valamennyi ideig életben lehet tartani és dolgoztatni lehet. Az erőn kívül az is fontos, hogy jó-e, valóban gyógyító hatású-e egy –egy technika által magunkba hívott vagy nekünk juttatott energia? Az első 3 említett technika után később még más energia mozgatásra épülő gyógymódokat is tanulmányoztam és ki is próbáltam. Ezekben szinekkel, szimbólumokkal, légzéssel, mantrázással, mozdulatokkal dolgozik a gyógyító. Mindegyiknek van kontaktusos és táv-változata. Mindegyik igen eredményes lehet. Valóban egyre több a módszer, és köztük vannak igazán egyszerűek és nagyon bonyolultak egyaránt. És minden módszer feltalálója hamarosan rájött, hogy a módszer távgyógyításra, sőt helyzetek, események „kezelésére” is alkalmas.

Vajon a távgyógyítás mindig ugyanolyan eredményes, mint a jelenléti? Válaszom: elvileg igen, de a gyakorlatban mégsem, mert sokan ezt egyszerűen nem hiszik el. Pontosan abban hisznek, hogy nem. Ezen kívül távban kicsit más a technika Aki nem képes vizualizálni és elképzelni a „küldést”, annak nem fog sikerülni. A műveletekre erősebben is kell koncentrálni, mint a jelenléti gyógyításnál. Másik hátrány, hogy személyes kontaktus nélkül nem lehet olyan pontosan tudni, hogy mi a probléma.

Kell-e a beteg beleegyezése és tudomása? Hát nem árt, ha tudja. A beleegyezés azért is fontos, hogy ne strapáljuk magunkat hiába: ha valaki ilyen-olyan okok miatt nem akar megyógyulni, akkor igyekezetünk hatástalan marad. A küldött energia visszajön. Ha jó szándékból küldtük, akkor abból egyik félnek sem lehet bántódása. Hiszen amikor rosszakat gondolunk valakiről vagy átkokat szórunk rá vagy a pokolba kívánjuk, ahhotz sem kérünk belleegyezést, pedig ekkor valóban kárt okozunk az illetőknek. Annak sok oka lehet, ha valaki valójában nem akar meggyógyulni. Ezen okok egy része méylen el van temetve a tudat alattiba esetleg a felettes tudatban. (pld. a felső lélek vezekelni akar vagy meg akar tanítani valamire és a tudatos tudat ezt nem tudja, de mégis ellenáll a gyógyítási szándéknak.)

Vajon a gyógyítóra nézve milyen ártalmakkal jár a gyógyítás? Nem jár ártalmakkal, kivéve, ha úgy gondol a műveletre, hogy most a saját energiámat adom át a betegnek. Ha ezt gondolja, ez is fog történni. Ha az ember lehívja az energiát az univerzumból (gondolatban) vagy vizualizálással energiát teremt, akkor attól semmi baja nem lesz, attól nem merül le és nem veszít a sajátjából.. -Van-e különbség a táv és a jelenléti gyógyítás között atekintetben, hogy a gyógyítás a gyógyítóra nézve káros lehet? Lényegében nincs. Ha az ember valaki más energiatesteit kézzel megtisztítja (kisöpri, mondjuk) vagy ezt a műveletet csak elképzeli, akkor bizony ráragadhat a rossz energia, hacsak azt gondolatban el nem égeti vagy át nem alakítja. És ebből a szempontból sem számít a távolság: a magunk elé kpépzelt személyből is ránk ragadhat.

 Vajon mitől függ az, hogy mennyi idő alatt manifesztálódik egy táv vagy kézrátételes gyógyítás a fizikai testben? Ez nehéz kérdés. Ha az energiahatás eléri a kritikus tömeget, akkor nagyon gyors változásoknak lehetünk a tanúi, de az egészséges üzemmódra való átállás maga is okozhat kellemetlen tüneteket és az alkalmazkodás bizonyos időt vehet igénybe. Akárcsak a méregtelenítés esetében.

Vajon kik találják ki a technikákat? Vannak, akiknek más dimenziós entitások súgják meg és vannak, akik meglévő technikákkal kísérletezgetnek.

Vajon valamely beavatás során megszerzett gyógyító képesség megmarad-e vagy idővel elenyészik? Olyan esetekben, amikor egy nagy energia infúzió okozta a képességek hirtelen megszerzését, akkor ez elényészik, ha az illető nem gondoskodik saját feltöltéséről.

Folytatás következik!  Ebben a távgyógyításról és a szellemgyógyászatról lesz szó.

Sysmus

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)