E rész támái: a siker titkai, a hit szerepe, saját korai öngyógyítási tapasztalataim, .a spirituális gyógyításra való alkalmasság kérdései

De vajon milyen egyéb tényezőktől függhet a siker ? Vajon az alkalmazott módszerektől függ-e és ha igen, hogyan és mennyiben? E kérdéseket lehetetlen megválaszolni, ha még csak nem is sejtjük, hogy miként és főleg mitől és miért működnek az egyes spirituális gyógymódok. Márpedig ez a helyzet: egyiket-másikat megtanuljuk, de nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy miként hatnak? A kilencvenes években még nagyon kevés spirituális gyógyítási technika volt forgalomban, ezek azonban nagymértékben különböztek egymástól. A spirituális gyógyítás, mivel sem az nem látható, amire irányul, sem az nem látható, ami a gyógyítás során történik és persze azt sem lehet tudni, hogy mi az összefüggés aközött, amit teszünk és amilyen hatást tapasztalunk, így aztána spirituális gyógyítás nem fér össze a racionális ész működési módjával. Míg az un. racionális gondolkodású emberek azt vallják, hogy csak azt hiszik el, amit látnak vagy ami láthatóvá tehető a számukra vagy amit ismereteik közé be tudnak illeszteni vagy amit logikailag le tudnak vezetni meglévő ismereteikből, addig a spirituális gyógyítás eredményeivel kapcsolatban elevszítik racionális észjárásukat és gyakran azt sem hiszik el, amit látnak, sőt még azt sem, amit megtapasztaltak. A bizonytalanságot és a zavart még fokozza, hogy a spirituális gyógymódoknak köszönhető sokszor valóban lenyűgőző gyorsasággal végbemenő gyógyulások körül rengeteg a tévhit. Az egyik például az, hogy ilyenkor a hit az, amely gyógyított: a gyógyító hite (?) vagy a beteg hite vagy mind kettő. A hit-dolgot mind az egyházak, mind a spirituális gyógyítók, akik szintén nincsenek tisztában azzal, hogy az általuk alkalmazott módszerek miért és mi által működnek – meglovagolják és nem is eredménytelenül. Bebeszélik a publikumnak, hogy ezek a gyógymódok csak akkor eredményesek, ha erős a hit. Eredménytelenség esetén a hit hiányára lehet fogni a kudarcot. Pedig nem a hit hiánya okozza ilyenkor a kudarcot, hanem egy bizonyos belső ellenállás, amely sokféle dologból táplálkozhat. Nem lehet persze állítani, hogy a hitnek nincs szerepe az eredményben, csak másként. A pozitív hitnek és a negatív hitnek illetve hiedelemeknek egyaránt szerepük van abban, hogy mi lesz az eredmény. (a gyógyulásban vagy az alkalmazott módszerben való hit feltételenül segít) mint ahogan az is, ha a gyógyító szándékot érzelmi energiákkal felturbózzuk. Sajnos kevésbé ismert, hogy mennyire erős a nemhit vagy a tévhitek negatív hatása: ha akár tudatosan, akár tudat alatt abban hiszek, hogy a betegségem nem gyógyítható meg könnyen vagy nem is gyógyítható, pláne nem „hókuszpókusszal”, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a mi esetünkben ez így is lesz. Ha netán a betegséggel valamilyen előnyök is járnak, melyeket tudat alatt előnynek gondolunk, akkor testtudatunk ellent fog állni a gyógyulásnak. Elménk, gondolataink irányítják a dolgokat a testünkben és ezek nagyobb része nem is tudatosodik. A hit szerepének hangsúlyozása jól jön az orvosoknak is, amikor szembesülnek számukra megmagyarázhatatlan gyors fordulatokkal és gyógyulásokkal olyan esetekben, amikor a beteg életben maradására, pláne gyors felépülésére egy lyukas garast sem tettek volna fel. Az orvostudomány a hit szerepét placebó hatásnak nevezi. Ez azonban nem magyarázat, csak egy jelenségnek adtak nevet. Valójában a tudomány sem a placebó hatást, sem a hit szerepét nem képes tudományosan megmagyarázni. Pedig kár lenne tagadni, hogy a placebó hatással elért gyógyulás is valóságos gyógyulás lehet! (ha nem esik vissza a beteg, ami nem szükségszerű). Az ugyanis nem magyarázat, ha elismerik, hogy létezik összefüggés a valamiben való hit és a spontán gyógyulás között és hogy végső soron a placebó hatás is öszefügg a hittel. Az összefüggés elismerése azonban nem jelenti azt, hogy az összefüggés lényegét és okát is megtalálták volna. A magyarázat megtalálásához ismerni kell a valóság láthatatlan dimenzióinak működési tervényeit. Ez a spirituális tudomány tárgya, amely nem nyert polgárjogot a modern korban sem. Nem a hit gyógyít és nem a hittől függ a gyógyulása, hanem a gondolatoktól, azok tartalmától és töltésétől. A tudatunk pedig nemcsak az agyunkban székel”, hanem testünk és láthatlan testeink minden porcikája tudattal rendelkező entitás, melyek értenek a szóból és gondolatainkból. Nemcsak szerveinket, de de sejtjeinket, sőt molekuláinkat, atomjainkat is megszólíthatjuk, tárgyalhatunk velük. Megszólíthatjuk azon testeinket is, melyek a maguk láthatatlan módján tárolják érzéseinket és érzelmeinket. Értik és megértik és ha meggyőzőek vagyunk és tisztában vagyunk azzal, miként tudunk velük hatékonyan kommunikálni, akkor megteszik, amit kérünk tőlük olyan mértékben, amennyire képesek erre. (A negatív gondalatainkat könyebben végrehajtják, mint a pozitív kéréseinket és ennek megvan az oka. Ezért kell magunkkal, testünkkel szeretettel bánni és beszélni. Minden testünkkel vagy képességeinkkel kapcsolatos mondat, pláne, ha érzelem is fűződik hozzá, egy programnak fogható fel, amely részben vagy egészben megvalósul. Ezért olyan fontos a spirituális gyógyítás során a szándék kifejezésre juttatása. Én a spirituális gyógyítás csodáit először az agykontroll tanfolyam kapcsán tapasztaltam meg, 1990-ben. Aztán sok más módszert ismertem meg, próbáltam ki és jártam körül, belelértve a módszerhez tartozó elméleteket és tanításokat. Azt láttam, hogy a sp. gyógyításnak igen sokféle, egymástól nagy mértékben különböző módszere van és hogy mindegyik nagyszerűen működik, de egyik sem 100%-os. Sem azt nem tudtam, hogyan lehetséges, hogy ennyiféle teljesen különböző módszer és technika egyforma eséllyel működhet, sem azt, hogy amikor mégsem segít, annak mi lehet az oka. Megintcsak a logikai gondolkodás módszerével jutottam arra a következtetésre, hogy az alkalmazott spirituális gyógyítási módszer ugyan nem teljesen közömbös a siker szempontjából, de ennek korántsincs akkora jelentősége, mint az orvoslásban. Mindegyikkel elérhetünk nagyon jó eredményeket és károkat is okozhatunk velük. Az alábbiakban leírom röviden, hogy az egyes egymástól nagyon különböző módszerek alkalmazása kapcsán milyen kérdések fogalmazódtak meg bennem és ezek tekintetében milyen következtetésekre jutottam. Most még mindig annak a kérdésnek a megtárgyalásánál tartunk, hogy vajon a spirituális gyógyítás különböző módszerei hogyan befolyásolják az eredményességet. Tehát első élményeimet, mint említettem volt, az „agykontrollal” szereztem. Az agykontroll módszer lényege, hogy a tudatállapotot alfa szintre kell hozni, azaz az éber béta szinthez képest le kell lassítani az agy elektromos frekvenciáját. Erre a műveletre a tudat alattink gyorsan megtanítható: utána elég, ha jelet kap és máris átállítja az agyműködésünket alfa szintre. Ezután vizualizációs technikával kell operálni: a nem kívánatos, rossz dolgokat meg kell semmisíteni vagy ki kell küszöbölni képzeletben, a kívánatos, jó dolgot vagy állapotot vagy helyzetet szintén vizualizálizálással, képzeletben kell létrehozni vagy megerősíteni. Tehát ha gyógyításra használjuk, akkor a beteg és az egészséges állapotot, esetleg a gyógyítás vagy gyógyulás folyamatát is elképzelhetjük, utóbbit képzeletünkben lefuttathatjuk. Amit képzeletünk képileg előállít, azt tudatalattink a testünkben vagy a külső valóságban egyaránt létrehozza, előállítja, megteremti. Ha a képet különböző módszerekkel még fel is töltjük energiával, amelyet szintén vizualizációval teremthetünk meg, akkor még jobb lesz az eredmény. A hatékonyság tekintetében nincs különbség aközött, hogy a saját testemben vagy egy tetszőleges távolságban lévő személy testében képzelem el a változtatást, elvileg egyformán jól működik a dolog. De hogy a csudába jut el a gyógyerő vagy gyógyhatás az ismeretlen címzetthez? Amikor én vizualizálok valamit, akkor pontosan mi az, ami a változást a fizikai testben vagy a fizikai világban manifesztálja? Hogyan lehetséges, hogy még a legprimitívebb formában elképzelt gyógyítási folyamat is megvalósul, szerencsére nem úgy, ahogyan a laikus alkalmazó azt elképzeli, hanem úgy ahogyan kell? Mi az, ami a laikus tudat által megteremtett egyszerű képi vagy akár verbális programokat átfordítja a test nyelvére és meg is valósítja ott? Vajon el lehet szúrni a dolgot, ha valamilyen káros „kezelést” vizualizálunk magunknak vagy másoknak? A titok nyitja az, hogy minden létező dolognak van tudata és képes a tolmácsolásra! Amikor kimondunk magunkban vagy fennhangon eg gondolatot, ezzel egy energiamintázatot is teremtünk, amit „mindenki” megért, ami rezonáns az adott gondolatra. Ezért nem számít a nyelv, de a tudatalatti tudat a képeket talán jobban veszi, mint a szavakat. De mi van akkor, ha érti ugyan a szándékot vagy a kívánatos képet fogja az érintett testrész, de nem kíván engedelmeskedni vagy a program rosszindulatú? Ezek fontos kérdések és mint látni fogjuk, más távgyógyítási és öngyógyítási módszerekre is kiterjeszthetők. Ha most elvonatkoztatunk az agykontroll tanfolyamok és a módszer protokolljától, azaz csak elvontan tesszük fel a kérdést, hogy a vizualizációs módszer nem rendeltetésszerű vagy helytelen használatával lehet-e kárt okozni, akkor azt kell hogy válaszoljam, hogy ez lehetséges, pláne, ha valakinek ez a szándéka. Ez azonban már nem a gyógyítás, hanem a fekete mágia területe. A gyógyítás azonban jó szándékot feltételez, de a technikában ha nagyon kreatívak akarunk lenni, hát éppenséggel el lehet képzelni olyan dolgokat, melyek nem szolgálják gyógyulásunkat, ha a testünkben megvalósulnak. A kreativitással (tehát a folyamat testre szabott vizualizálásával) csak akkor érdemes kísérletezni, ha az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkezünk, azaz tisztában vagyunk vele, mi lesz a következménye annak, ha a kezelésünk eredménye - hogy úgy mondjam- manifesztálódik. Szerencsére azonban tudat alattink jelzést fog küldeni, hogy nem jó a program és bármikor törölhetjük a rossz képet. Maga a vizualizációs módszer és az alfa, sőt a théta hullámhosszon (még lassúbb frekvencián való agyműködés) elég sok mindenre alkalmas. A képekkel gondolatokat indítottunk az útjára. Ha ezt még fel is turbózzuk energiával, aminek a technikája szintén könnyen elsajátíhatható, akkor nemcsak gyógyító gondolatot vagy képet, de romboló vagy kártékony energiát is teremthetek és küldhetek bárkinek, természetesen magamnak is. A rossz energia lényegében egy kártékony gondolat, melyet energiával töltök fel. Olyan dolog ez, mint minden más tudományos vagy technikai módszer: fel lehet használni jó és rossz célokra egyaránt. Az spirituális energiákkal való ilyen visszaélés egy tekintet alá esik mások fizikai vagy lelki bántalmazásával, és mint az is, ez is visszaüt ránk előbb-utóbb. De mi most a gyógyításról beszélünk, ami önmagában véve céljánál fogva nem lehet rossz szándékú. A vizualizálási technika az agykontrollon kívül sok más módszerben is alkalmazásra kerül, de más módon: nemcsak a fizikai világból vett képeket, de szimbólumokat, színeket, is vizualizálhatunk és ezzel megteremtjük azt az energiát, gondolatot, amit a szín vagy szimbólum reprezentál. Bármilyen formában és bármilyen tartalommal bocsátunk ki magunkból egy gondolatot, az valamilyen láthatatlan formában „materializálódik”, (Hogy itt ezt a szót használhassuk, tulajdonképpen bele kéne mélyednünk abba a kérdésbe, hogy mi is az anyag. Talán a manifesztálódik kifejezés jobban illik ide, mivel arról van szó, hogy szubsztanciával rendelkező dologgá válik.) Ennek a gondolati szubsztanciának jó vagy rossz energiája lehet, ennek saját létezése, léte, sőt tudata is van. A gondolat-szubsztanciának fizikai tulajdonságai is vannak, mozog, pöröghet is, ereje is lehet, hat a fizikai anyagra, mágneses vagy elektromos tulajdonsággal is rendelkezhet. Nemcsak a biológiai anyagra, azaz emberre, állatra, növényre, hanem a közönséges fizikai anyagokra is hathat ez a gondolati szubsztancia vagy energia. A „rossz” energia vagy „negatív” gondolat azáltal fejti ki káros, kártékony hatását, hogy az élőlények életét és normális, „rendeltetésüknek” megfelelő működését fenntartó energiák be- és kiáramlásánek egyensúlyát felborítják, a biológiai lények saját energiarendszerét összezavarják. Ami az agykontrollt és általában a vizualizációs módszereket illeti, ezeknél nagyon fontos a koncentrálás: ha elengedjük a képet és gondolataink össze-vissza száguldoznak, akkor a hordozóközeg szétszóródik és a hatás gyenge lesz vagy nem is ér el oda és ahhoz, ahová és akinek azt küldeni szándékoztunk. A vizualizációval alkotott képek hatását fokozhatjuk az érzelmi töltéssel: azzal, ha nagyon szeretnénk segíteni. Hiszen az erős érzelem is energia, amely alkalmas arra, hogy a gondolati képet feltöltse és ezáltal hatásossá, erőssé tegye. Nálam a reiki tanfolyam volt az agykontroll után a következő állomás. A reiki egyfajta energia, amit alsó fokozatban a csakrákra való kézrátétellel kell közvetíteni, magasabb fokozatban szimbólumok vizualizálásával lehet a reiki energiát küldeni. Itt egy harmonizáló energiáról van szó, amelynek hatása igen jótékony: az energiát intelligensnek mondták, amelyből annyi és oda áramlik, amennyi éppen kell. A reiki is igen titokzatos volt a számomra, mivel itt a reikimester nemcsak a technikákat tanította meg, de adott egy un. behangolást, amiről nem tudtam, hogy mi lehet. A reiki-nél egy bizonyos energiát közvetítünk a kezeinken keresztül mások csakráiba vagy a sajátunkba, de a módszer alkalmazási lehetőségei már alapfokon is eléggé szélesek: kezelni lehetett épületet, névlistát, dobozba zárt leírt kívánságot. Pontosabban egy tudatos energiával lehetett feltölteni a listán szereplő embereket vagy a papírra leírt helyzetet. Fizikai, lelki hatásokat is kiválthat. Forróságérzet, majd hidegérzet, esetleg ok nélküli sírást, pontosabban könnyezést. A reikivel kapcsolatban is felmerültek kérdéseim: mi történt a behangoláson, ami ennek a kimondottan markánsan érzékelhető energiának a közvetítésére alkalmassá teszi a tanfolyam résztvevőit. A másik rejtély az volt, hogy miként lehetséges, hogy az energia megtalálja a rászoruló testrészeket és ott fejti ki a hatását, ahol éppenn szükség volt rá. Vajon az energia valóban intelligens? A kérdésbe foglalt állítás nem tőlem származott, hanem ez a tanfolyamon hangzott el. Arra nem is gondoltam, hogy tán a testünk az intelligens vagy a tudatalattink és az vezérli oda az ajándékba kapott életnergiát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pedig ez a helyzet. Hogy ezen energia segítségével aztán a test képes az önkorrekcióra, mert a test legkisebb részeinek is saját tudata van: nemcsak a test egésze, hanem a sejtek és a szervek is képesek magukat meggyógyítani és tudják, hogyan kell ezt tenniük. Abban az időben amikor a reiki tanfolyamot végeztem (1996), még eléggé kisszámú „energiaadással” működtetett gyógyítási technika volt hozzáférhető. A reiki tanfolyamon kiderült a számomra, hogy nem energia adásról, hanem közvetítésről van szó. Mindig olyan energiát közvetítünk, amire gondolunk. (magamban meg kell neveznem.) Aminek már valaki nevet adott és az ember azt a technikát gyakorolta, akkor legközelebb elég a névre gondolni, megfogalmazni az elérendő célt és végrehajtani a technikát. A kezemen kersztül különböző frekvenciájú és tulajdonságú energiákat bocsáthatok ki. Ha magamban kifejezem azt a szándékot, hogy reiki energiát közvetítek, akkor az megy. Közvetlenül a reiki után végeztem egy sorozatot az „univerzális energia” kurzusokból. Ennél nincs behangolás vagy beavatás, hanem a mester vagy egy magasabb fokozatot végzett tanítvány „energiával tölti fel” az alsóbb fokozaton lévő tanfolyami résztvevőket, ami után ők is magasabb szintre jutnak. Ezt a feltöltést a mester távból végzi általában, kivéve, ha az ember oda utazik tanfolyamra, ahol a mester lakhelye van, mert a legmagasabb szintű tanfolyamokat személyesen tartotta. Az energiaadás után a résztvevők már eredményesen képesek alkalmazni a rendkívül egyszerűen végrehajtható technikákat. A fenti két energiákkal való gyógyítási módszert azután ismertem meg, hogy 1996 elején mellrákban megbetegedtem. A betegséggel való küzdelembe csak az agykontroll módszerét vethettem be, mert csak azt ismertem, igaz, azt elég kreatívan lehet testre szabni. Csupán az agykontroll technika segítségével a tumor 3 heti „önkezelést” követően hirtelen, egy nap alatt(azon a napon, amikor befeküdtem a kórházba a műtétre) a felére csökkent, ami lenyűgözött. Így aztán nem is egyeztem bele az orvos által javasolt radikális műtéti megoldásba (ezt beleírtam a műtétbe való beleegyezésről szóló nyilatkozatba), csak a megkisebbedett csomó eltávolításába, (persze az orvos nem tudhatta, hogy az kisebb lett, hiszen ő a kissé korábban készült vizsgálati leletek alapján tartotta szükségesnek a radikális megoldást. Én nem vitatkoztam és nem bizonygattam semmit, csak egyszerűen nem egyeztem bele a mell-levételbe, csak a daganat eltávolításába. A műtét után pedig aláírtam, hogy nem kérek a felajánlott sugár és kemoterápiából. A fegyvertáramat ekkor bővítettem ki az energia közvetítésre alapozódó gyógymódokkal. Az én esetemben ez nagyon helyes döntésnek bizonyult, mert megvédtem a testemet a rombolástól, mellékhatások nélküli gyógymódokat alkalmaztam, és azóta már 12 év telt el problémamentesen. Ajánlanám-e ezek után, hogy egy rákos beteg hozzám hasonlóan járjon el? Válaszom egyértelműen nemleges. A spirituális gyógyítás vagy öngyógyítás alkalmazására ugyanis fel kell készülni. Pontosabban meg kell rá érni. Ha ez megtörtént, akkor a beteg maga is tudja, mit tegyen. Éppen ez jelenti a feélkészülést: a szükséges információk begyűjtése, megfontolása, sokoldalú mérlegelése. Az öntudatos beteg tisztában van azzal, hogy bármiképpen dönt, a felelősség az övé: bármelyik gyógyításai módot választja, ha az nem sikeres, az ő hátán csattan az ostor. Ilyen értelemben a beteg a felelős a saját döntéséért akkor is, ha szakorvosokra bízza magát és azt gondolja, hogy ezek után már a szakember a felelős az ő gyógyulásáért. Ha végül bele is hal a betegségébe, azért nem ő a felelős. De a betegségre és a gyógyítás megválasztására is igaz az, hogy felelősek vagyunk saját sorsunkért, saját életünkért. Ha rosssz döntést hozunk, mi magunk isszuk meg a levét. Én tisztában vagyok azzal, hogy nincs elvileg gyógyíthatatlan betegség, de ez persze korántsem azt jelenti, hogy minden beteg gyógyítható lenne egyik vagy másik spirituális gyógyítási módszerrel. Nem a betegség, hanem egy adott beteg lehet gyógyíthatatlan. Ha egy rákos beteg felkészületlenül adja át magát egy spirituális gyógyítónak, mert azt hiszi, hogy gyógyulása csupán annak a függvénye, hogy mennyire erős a „hite” (az idézőjel itt arra utal, hogy sokan úgy beszélnek saját hitükről, hogy nem is tudják, mire is vonatkozik ez a hit a saját esetükben.). A spirituális gyógymódok esetében a választáshoz nagyon nagy bizalom vagy önbizalom és tudás szükséges, mert a spirituális gyógymódok nem nagyon férnek össze az orvosi módszerekkel. (kivéve, ha az csupán az orvosi kezelések okozta károk semlegesítését célozza meg. Például a súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszereket is lehet energiával kezelni, így a mellékhatások nem jelentkeznek. Aki azonban tudja, hogy ezt meg lehet tenni, az azt is tudja, hogy saját magát hogyan kezelje). Úgy gondolom, hogy ha rossz állapotban lévő reményét vesztett és az ezekben a témákban járatlan beteg csupán végső kétségbeesésétől vezérelve, tehát felkészületlenül megy el egy spirituális gyógyítóhoz, annak valószínűleg kudarc lesz a vége, azaz a betegség nem állítható meg, bár átmeneti javulás ilyenkor is elérhető. A spirituális gyógyítás választásához tudás, tudatosság és öntudatos felelősségvállalás szükséges, és főként az, hogy saját magunkon alkalmazzuk a technikákat és ne csak másoktól várjuk, hogy gyógyítsanak bennünket. Természetesen segítséget igénybe lehet venni és ez célszerű is, de saját magunk gyógyítását nem bízhatjuk másra, ha ezt az utat választjuk. Arra azonban elég sok idő és persze elszántság és eltökéltség kell, hogy mind tudásban, mind lélekben felkészüljön egy beteg arra, hogy ezt az utat választja és mellőzze az orvosi módszereket. Súlyos betegség esetében azonban erre a felkészülésre legtöbbször már nincs idő és nincs lehetőség sem. Ahhoz, hogy az ilyen gyógymódokban hinni tudjunk, meg kell szereznünk az ehhez szükséges tudást: tisztában kell lenni azzal, milyen okok, tényezők erősítik és melyek semlegesítik vagy annulálják a spirituális gyógymódok pozitív hatásait. A bizonytalanság és a félelem érzése ugyanis ellehetetleníti ezt a gyógymódot: ezek az érzések az energiaháztartásra nézve kimondottan ártalmasak, és még tovább ronthatják a helyzetet. A kétely, félfelem és a különböző hiedelmek úgy hatnak ilyenkor, mint amikor egy placebóval eredményesen kezelt beteg hirtelen rájön, hogy amit csodagyógyszernek gondolt, az hatóanyag nélküli szer, egy csapásra visszaesik és a romlás felgyorsul.

Hogy saját esetemre illusztráljam ezt a problémát: amikor észrevettem, hogy a daganatom egy nap alatt a felére zsugordott, megfordult persze a fejemben, hogy ezért a pénzért teljesen is el tudnám mulasztani, ha folytatom a meditációs technikákat.. Csakhogy az orvos a fejembe ültette a félelmet, hogy a rákos sejtek is kétfélék lehetnek és az egyik féle igen aggresszívan képez áttéteket. Viszont csak a műtét során lehet megnézni, hogy olyanokról van-e a szó az esetemben, amit nem lehet kizárni. Elképzeltem, hogy ha ezt nem tudom meg, akkor folyton aggódnék, hogy a rák bármikor kiújulhat vagy áttétet képezhet. Aztán kiderült, hogy a műtét alatt nem csináltak további szövettani vizsgálatot, de követelésemre utólag mégiscsak elvégezték. Akkor is tudtam már, hogy akár sejtjeinket is befolyásolhatjuk, gyógyíthatjuk „távból”, tehát úgy, hogy a sejtek nem a testünkben vannak. Meg is tettem, még a későbben elvégzett szövettani vizsgálat előtt. Nincs rá bizonyítékom, hogy hatásos volt-e ez a tevékenységem, minden esetre a vizsgálat szerint a kevésbé aggresszív fajtának bizonyult. Miután elutasítottam a kemo- és a sugárterápiát, az orvos gúnyosan megkérdezte, hogy akkor hát mit óhajtok. Mivel utánanéztem, megmondtam, hogy hormongyógyszert kérek, ami erre a rákfajtára jó. Szó nélkül fel is írta, de még mielőtt kiváltottam volna, még ugyanaznap találtam egy cikket, miszerint az a gyógyszer mellékhatásként méhrákot idézhet elő. Így aztán azt sem szedtem. Ez után továbbképeztem magam és rövid idő után már tudtam, hogy nyugodtan lemondhattam volna a műtétet is. Tudtam már, mit kell tennem a kiújulás ellen és saját kezembe vettem az utókezelésemet.. Ehhez sok mindennek kellett utánanéznem, de persze megérte. Az egész mellrák ügyet 3 hét betegállománnyal és nagyon kevés izgalommal megúsztam.

(folytatás következik!) A következő rész tartalma: mitől függ a hatékonyság, gyakori kérdések és váalszok.

Sysmus

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)