"A KÖTELÉK MELY IGAZ CSALÁDOD ÖSSZEFŰZI, NEM A VÉR, HANEM EGYMÁS ÉLETE IRÁNTI TISZTELET, S A BENNE LELT ÖRÖM." (Richard Bach)

A karma törvényének értelmében, minden életidőnek megvan a saját megtanulandó leckéje, feladata.

Hiszen azok az érzelmi ragaszkodások és megoldatlan életfeladatok hozzák létre, amelyekre nem találtunk megoldást.

Ezek aztán elősegítik, hogy újra leszülethessünk a fölre mindaddig, míg megoldást nem találunk.

Az utazás során, mindenki a saját meg nem oldott élettapasztalatait "láthatja" azért, hogy a jelen életében korrigálhassa.

Félünk az elmúlástól, a haláltól, de miért?

Hiszen csak meg kell néznünk a körülöttünk lévő természetet, a növényeket.

Ősszel elhullajtják a lombjaikat, a leveleik elszáradnak. Talán emiatt emlékeztet bennünket az ősz a végleges elmúlásra, a halálra.

Pedig csak a külső burok enyészik el és elfelejtjük, hogy ez csak ideiglenes elmúlás, hiszen tavasszal a növények éltető energiái fokozatosan kiáradnak a gyökerekből, életerő költözik a rügyekbe, majd csodálatos pompájában gyönyörködtet bennünket.

Ha a Teremtő ilyen csodával "ruházta" fel a növényi életet, nem adta volna meg ugyanezt az emberi lényeknek is?

A természetben megfigyelhetjük az örök körforgás létezését,az évszakok váltakozásával.

Tavasszal életre kelnek a növények, pompáznak-teremnek nyáron, ősszel lehullajtják leveleiket, majd készülnek az "alvásra" amit a tél hoz el. Majd újra itt a tavasz megújhodása.

Mivel lennénk Mi kevesebbek a növényeknél?

A halál is egyfajta "alvás", ami után Mi is felébredünk, ha itt az ideje.

"Külső ruhánkat" testünket levetjük, s másikat kapva elkezdjük az élet körforgását. Féljük a jövőt is, pedig tudjuk-e mi a jövő?

A még meg nem történt események összessége.

Ami pedig még nem történt meg, azért minek idegeskedni ?! Nem igaz?

Egy fiatal céltudatos lány keresett fel, utazni szeretett volna.

Egyfajta lelki támaszként kísérte el a barátnője. Elbeszélgettünk arról, hogy mi a célja az utazással.

Ő, nevezzük Évának, elmondása szerint mindig is érdekelték a misztikus dolgok, főképp a boszorkánysággal kapcsolatos témák.

Sorra járta a jósnőket és roppant tájékozottnak akart tűnni a témában. Érdekesnek találtam, de kétségeim voltak vele kapcsolatban. Véleményem szerint a divatos boszi-kultusz vonzotta.

Túlságosan lekötötték figyelmét azok a dolgok, amit fekete mágiaként ismerhetünk. Elmagyaráztam neki, hogy ezekbe a dolgokba nem szabad felkészülés és tapasztalat nélkül belefolyni! Enélkül a legnagyobb felelőtlenség, amit csinál!

Éva a fiatalokra jellemző "nagy mellénnyel" nevetett ki ezért.

Bevallom, őszinte kíváncsisággal fogtam hozzá.

A továbbiakban szeretném kissé tömörítve összefoglalni az általa "elmondott-látott" eseményeket.

Szegény családba született, de okos és túlságosan szép nő volt, (egyébként most is az), aki többre vágyott. Pénzre, hatalomra de ezeket nem kaphatta meg. A birtokos fia szerelméről biztosította, de csak a testét akarta megkapni. Azután eldobta magától. Terhességét titokban hordta ki, majd a csecsemőt megfojtotta, és elásta az erdőben!! A falusiak önteltnek és gőgösnek tartották. Kiközösítették maguk közül. Harag és bosszúvágy munkálkodott benne, ezért mérgező növényi főzetekkel tette el láb alól azokat, akik szerinte megérdemelték.

Természetesen felelőssége napvilágra került, amiért kivégezték.

Az igazság házában felismeri felelősségét, de olyan nagy benne a harag, és a hatalom iránti vágy, hogy több életén keresztül is ezt az utat követi. Nem tud szabadulni a mások felett való uralkodás csapdájától.

Nehéz lesz megszabadulnia ettől, mert jelen életében is központi szerepet játszik a birtoklási vágy, ami nagyfokú önzőséggel párosul.

Gondoltál már arra, vajon honnan ered a bennünk lévő halálfélelem?

Ha a teljes megsemmisülés következne be a testi halálunkkal, akkor az agyunkban mélyen gyökerező félelem honnan ered?

A halálról, a halál utáni állapotról lévő emlékeink olyan forrásból erednek, amely emlékképek megtörténte tudatalattinkban rögzültek: különben elménkben nem jelennének meg.

Ha jól belegondolsz, mennyire mást jelent egy szó, egy történet, egy esemény, ha csak hallottál róla, és mennyire más a jelentősége, ha veled történik meg.

Életünk döntései alól nem térhetünk ki... egy-egy nehéz, vagy rossz döntésünk, elrontott, fájdalmakkal teli emberi kapcsolatunk, amit át és túlélünk ezek visznek közelebb, hogy tudatosabban éljük életünket.

Emlékszel még arra, hogy mindig a legnehezebben elért teljesítményed volt a legörömtelibb győzelmed?

Hogy a legnehezebb kapcsolataidból tudtad levonni a legmesszebbmenőbb konzekvenciát?

Hogy ezekből tanultad és profitáltad a legtöbbet?

Ha most egy kicsit leteszed ezt az írást, és elgondolkodsz életed csalódásain, akkor rá fogsz jönni, hogy ezekből a nehézségekből okultál a legtöbbet.

Csak le kell szűrni a tanulságot, és továbblépni.

Mert ha belemerülünk az önsajnálatba, ha nem hiszel Önmagad nagyszerűségében, hogyan várhatod el másoktól, hogy higgyenek benned?

Ha nem szereted Önmagad, nem várhatod el másoktól sem.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy holnaptól önimádó legyél, csak ismerd fel a saját értékeidet!)

Engedd meg nekem, hogy a számomra a legcsodálatosabb írónő, SZEPES MÁRIA verséből idézzek:

.." Tagadni könnyebb, mint tenni

karmád adósságokból született

Fizetni pedig kell. Sorsod fedezetlen csekk

Van-e ki beváltja helyetted?

Sírnak érted őrzőid, láthatatlan segítőid

A terhet viselned kell, de meddig?

E vizsga nekik is fontos, szörnyű példa,

akire rácsapódott a fájó testcsapda

körülcsapongja testetlen angyalok hada

MEG MERTE TENNI!!!!

néma iszonyattal zúgja valamennyi

CSAK TE , AKI EMBER MERTÉL LENNI

Uram istenem,

mennyi szenvedés dúl szegény bolygónkon

A TETT VISSZAÜT,

HOGY AZ EMBER TAPASZTALJON

Ennél szebben, csodálatosabban ember még nem foglalta össze a reinkarnáció csodáját!

Minden kereső embertársamnak ajánlom, olvassa SZEPES MÁRIA írásait, amely írások a kereső lélek számára fontos útmutató lehet.

AZ ISTENEK TŰZE című könyvében a szeretet lényegéről a következőket írja:

Az a szeretet, amelyről itt beszélünk, nem féltékeny tapadás valakihez, vagy valamihez. A nagy megismerés, az emberek egyéni útjának tiszteletben tartása, jogaik függetlenségük, sajátos karakterük és lehetőségeik elismerése. Türelmes beletörődés abba, hogy akit szeretünk, minden féltő tanácsunk ellenére a saját útját járja, még ha az nagy veszélyekbe sodorja is.

Elengedjük!

Ne akarjuk erőszakkal, vagy heves kitörésekkel, prédikációval, szemrehányással visszatartani.

Ha menni akar, a szavak úgysem meggyőző érvek ott, ahol átélésre, tapasztalatra van szükség! Mi nem élhetünk helyette.

A kor, amelyben élünk, tele van olyan emberekkel, párokkal, akiknek párkapcsolati, vagy családi problémáik vannak. Johannes van der Meulen gondolata ugyancsak idevágó:

AKIT SZERETSZ, AZT HAGYD MENNI, ENGEDD A SAJÁT ÚTJÁRA.

Ez nagyon szép és bölcs gondolat, de: megfogadni, megtenni a legnehezebb.

Talán akkor válunk igazán jobb emberré, ha ezt meg tudjuk tenni azokkal szemben, akiket igazán szeretünk!

A gyermekvállalást egyre többen utasítják el, míg sok házaspárnak nem adatik meg a teremtés csodája: a szülés. Vajon lehetséges-e, hogy előző életünkben elkövetett tetteink hatnak a megszaporodott, terméketlenségre "ítélt" párokra?

Magunkban hordozzuk, vagy külső behatásra válunk azzá? Bármi is az ok, igencsak fájó pont egy olyan nő számára, aki minden ízében vágyik az anyaságra!

Egy viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

/folyt.köv.../

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)