Hello, mostanába jól ment az ellazulás így többször a legmélyebb szintre, thétába jutottam ahol teljesen lebénul a test, és egy alvásparalízissé változik az egész, de teljesen a tudatunknál maradunk.

Október 24
Lementem alfába és próbáltam képeket látni.Egyszer már az asztrálvilágban vettem észre magamat, többségében jól láttam a dolgokat, nehezen tudtam mozogni.
Nagyon nagyon sokáig tartott ez az asztrálutazás, mindig megismétlődött az hogy kinyitom a szemem és az ágyban fekszek, olyan volt megint a bénulás hogy úgy éreztem tudok mozogni, de nem mozdulok el/fejemet nem tudtam elfordítani.
Az ágytámlán másmilyen és folyton változó mintát láttam, a falon is, egyszer sikerült felkelni az ágyból és eltudtam menni az ajtóig de a kertbe ki már nem mert elhomályosult elnehezült minden, innentől kb. már mozogni se tudtam és visszateleportáltam az ágyba.
A ruhásszekrény sötétebb és kicsit kisebb volt, a tárgyak tapintása egyébként ugyanolyan volt mint fizikaiban.
Kb ekkortájt vagy elötte imádkoztam is, az elején tök vidám voltam hogy ide kerültem.
Mindig a kezemet vizsgálgattam azért hogy még itt vagyok e, ami teljesen átlátszó volt és mintha olvadt lett volna, és csak vibrált a kezem helyén valami kézre emlékeztető olvadt átlátszó dolog.
Hallottam 2 zenét is, az egyik a pali disco zenéje volt, a másik is hasonló de arra nem emlékszem, semmi extra.
Valahogy rajtam volt a füles is, csak egy szám után vettem észre és levettem, ekkortól nem hallottam pedig élőbe nem volt rajtam zene.
Ezután azt hallottam hogy Ádám mászkál, a fürdőszobában tevékenykedett és beszélt hozzám, hiába feleltem neki egyátalán nem vett tudomásul hanem olyanokat mondott hogy Ő és Pali idejön ittaludni és nincs hol aludni így én aludhatnák a földön, meg hogy Ilona is idejön, kicsit gúnyos volt, olyan mint aki engem nem vesz figyelembe a saját kivánságainál.
Ekkor elegem lett az egészből, már legalább fél órája voltam itt és fel akartam ébredni, de moccanni se bírtam, egyszer tudtam kiáltani de többet az se, Ádámot még csak nem is láttam mert mögöttem lehetett, így nem álltam ellen, kicsit féltem tőle.
Tudatos voltam végig, így tudtam hogy Ő nem Ádám, fel akartam kelni igy lengeni dobálni próbáltam magamat, de meg sem mozdultam és abbahagytam. Aztán Ádám eltünt.
Ami még fura volt, többször is ittam a palackból a transz alatt ami mellettem az asztalon van, nagyon enyhén éreztem valami hüvöset de ugyanolyan szomjas voltam utána is. Az egyik ivásnál mivel tudatos voltam, biztos tesztelésként megpróbáltam felkapcsolni a lámpát de nem villant fel. Valódi szomjúságot éreztem a számban.
Kora délután volt amikor itt voltam de az asztrálsíkon már esteledett, kicsit sötét volt ezért homályosan láttam, de viszonylag jól.
Lehet az a titka a szándékos paralízisnek hogy nagyon sokáig próbálunk alfába menni és igazán ellazulni, hagyni kicsit megváltozni a gondolkodásunkat de mindig vizsgálódni, és ha sikerül ellazulni sokáig itt maradni, még akkor is visszafeküdni ha valami miatt felkelünk.

október 26 éjjel
Ma is lementem alfába, kb. éjfélig aludtam de 2kor mentem alfába mert éreztem a fáradtságot.

Sikerült megint elég hosszú ideig alvásparalízis, de sötét volt és nem tudtam mozogni, így hamar elkezdtem képzelődni. Emlékszem hogy egy ideig volt némi fény, felkapcsolódott magától a lámpa én meg kimentem a kertbe is, ott sötét volt, de másfajta sötétség mint fizikaiba és alig láttam valamit és visszateleportáltam az ágyba, arra is emlékszem hogy megsimogattam a földet, és teljesen élethűen a parkettarészek kiemelkedéseit éreztem a csempe helyétt, meglepődtem főleg azon hogy teljesen olyan volt a tapintás érzet mint fizikaiba... eközben nagymama házára gondoltam, de nyitott szemmel lakásomat láttam egy kicsit megváltozva pl a parkettával, és ilyenkor nem volt sötét... az alvásparalízis legvégén pedig nagymama csengőjét hallottam hogy csengetnek, megmozdultam rá és rögtön felébredtem. Voltak álmok is vagy álomképek alatta, eléggé elvesztettem az időérzékem de a szobába voltam végig amikor figyeltem...tehát jó sokáig kell lemenni alfába ahhoz hogy alvásparalízis legyen de megcsinálható kevés képekkel is.

ui:Október 29 reggel
FONTOS TANULSÁG: Ha úgy eltudunk lazulni hogy könnyedséget, megnyúgvást és magabiztosságot érzünk, akkor letudunk menni paralízisbe, másmilyen mint az alfaállapot és itt már javába vannak képek!
De még ígyis nagyon sok idő legalább 1 órát kell csinálni az ellazulást, sokkal többet mint az ember hinné, most az egész 2 óráig tartott, ebből nem tudom mennyi volt a paralízisben, de megérte, és sokáig tartott most is.
Tehát ma reggel is lementem alfába mert éreztem a fáradtságot, a képlátás jól ment ha figyeltem rá, és az segít "megváltozni" ami kell ahhoz hogy lejussunk ide. Nem szabad félni, meglepődni, tervezgetni, fizikai dolgokra gondolni és még a gondolkodást is irányitani kell, az érzések hátráltatnak, az izgatottság a legnagyobb ellenségünk. Nagyon sokáig kellett csinálni, vagy ötször hatszor testhelyzetett váltottam az ágyban, de sikerült ellazulni és már egy ideje ott lehettem, mert elöször nem vettem észre hogy ALVÁSPARALÍZIS!
Ez is nagyon hosszú alvásparalízis volt, és hiába láttam viszonylag nagyon keveset, ez volt a legtudatosabb és a legérdekesebb.
Hiába volt világos, most egyszerse tudtam mozogni, csak a falat és az ágy egy részét láttam teljesen ugyanúgy, 1-2szer tudtam csak megnézni mást is, de akkor is rögtön visszhúzott...
Megint találkoztam Ádámmal, elöször szótlanul mászkált, rágyújtott egy cigire és hallottam ahogy szívta, majd bekefüdt mellém az ágyba, éreztem a nagy súlyát, de egyátalán nem láttam őt, mert én a falra nézve aludtam. Most rendesen válaszolt nekem és nem gúnyolódott, így nem volt olyan kínos mint a múltkor. Kérdeztem erről az asztráldimenzióról, de már pontosan nem tudom mit válaszolt, mert nem volt értelmes, valami Franklines jelzőt mondott magáról és tízszeres egót a fizikaihoz képest.
Voltunk egy álomképben is, sétáltunk az Ádámmal a városban (vásárcsarnoknál) és dicsekedve azt mondtam neki, hogy október van és még suliba járok, pedig nem is, de ott is éreztem hogy már nem sokáig lesz így.
Emlékszem hogy kinyitottam a szemem az álomképben, és az ágyat láttam, és megint egy csomószor ez történt.
Mindig próbáltam nézni a szoba másik oldalát, de sosem ment, még ha úgy is tünt, nem láttam semmit.
Aztán imádkoztam de nem tudtam hosszút, amire valamilyen inspiratív válasz jött, mostanába nem vagyok büszke magamra, így azt mondtam hogy gyenge az imám és semmi akaraterőm sincsen, Valaki csak az útóbbival értett egyet.
Úgy a felénél eltünt Ádám és egyedül voltam, néha voltak furcsa zajok de tudatos voltam, még azt is nagyon jól tűrtem amikor az Ádám mint evilágbeli entitás befeküdt mellém az ágyba. A kályhát és az autókat egyátalán nem hallottam amik mindig hallhatók fizikaiba.
Innen már csak próbálkoztam többet látni, mozogni, de nem ment, de még ez sem volt unalmas (itt nemis lehet unatkozni), olyan ötletem volt hogy felülök és próbálok magamba nézni imádkozni, egyszer pedig láttam a kezemet a fejem mellett, olyan volt mint egy múmiának; meg volt száradva és a hús sárgásfehéren rá volt száradva a csontra, de csak néhol, máshol meg maga a csont látszott, minden ujjamnál különbözően, de tudtam hogy ez csak káprázat, érdekes volt nem ijesztő.
A végefelé volt még egy álomkép is, egy parkban egy kötekedő lány leöntött egy színészt, azt a szőkehajút fíút aki anno a h2o-ba volt.
Én a parkban odamentem egy ivókúthoz, taliztam egy öregasszonnyal aki adott nekem egy fehér kristálynyakláncot, és pénz csörgést is hallottam. Ezután még mindig ott voltam mozdíthatatlanul, de egyszercsak 1 másodperces fura érzéssel felébredtem.

A végénél még volt egy effekt, valahogy láttam az éjjeliszekrény helyén egy apa régi olajsütőjére emlékeztető gépet, valami tartozékkal ami kicsit kisebb volt mint maga a gép, az is ugyanakkora is volt kb és fehér szinü.

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)