Telepatikus állatkommunikációval foglalkozom, a következő szöveg egy "beszélgetés" a kutyámmal:

Mit szeretnél mesélni az angyalokról?

Körülvesznek, mindenütt ott vannak. Senkit sem küldenek oda, ahol neki nem jó.

Hogyan dolgoznak az angyalok?

Energiákat küldenek. Mintha felhőket löknének az emberek felé, ezeknek információtartalma van. Ezekkel próbálják terelni az embereket, ha azok nyitottak erre, ha segítséget kértek, vagy ha szükségük van rá. Ezektől az energiafelhőktől lehet hogy észrevesznek az emberek valamit, ami fölött egyébként elsiklott volna a figyelmük. Aztán hogy ezzel az infóval mit kezdenek, az már tőlük függ. Ha nem használják fel, akkor lehet hogy újra próbálkoznak az angyalok. Újabb lehetőség. Ők soha nem mérgesek. Max szomorúak. Ha valaki nagyon nem akarja észrevenni, amit mondani szeretnének. Vannak, akik nagyon belemélyednek a földi létükbe és csak rotálódnak, amíg el nem fogy az idejük. De ők is újra kapnak lehetőséget, megint megpróbálhatják. Mert azért valamit mindenki tanul az élete során. Így legközelebb már több eséllyel indul. Van aki gyorsabban tanul, van aki lassabban. Ez nem gond.

Ha valakinek nehezebb a feladata, vagy nagyobb, akkor többen segítik, többen vannak körülötte.

Ők egy kapocs, hogy ne szakadjanak el az emberek sohasem teljesen. Tényleg mások, mint az ember.

És az állatok?

Az állatok kicsit olyanok. Piciben végeznek hasonló feladatokat. De ők nem angyalok. Az állatok is tanulni jönnek ide. Nekik is segítenek az angyalok, csak ők fogékonyabbak. Velük nincs annyi munka, próbálkozás. Egy állat legfeljebb nem akarja elfogadni a tanácsukat, segítségüket. De inkább párbeszéd ez. A végén pedig általában úgyis belátja, hogy merre jobb neki.

Az állatoknál is van ego?

Persze. Öntudat, vágy, akarat. Nekünk is ugyanúgy tanulnunk kell a türelmet, elfogadást, néha az alázatot is.

Minden állatnál? Vagy van egy határ? Pl. papucsállatka

Aminek már szeme van.

A többiek még nem úgy élnek. Nincs annyi döntési lehetőségük. Ők inkább tapasztalnak, mint egy rész-tudat. Pl. beleteszed a kezedet (mancsodat) a vízbe (tóba), de csak az egyiket. Az egy résztapasztalás. A másik három mást érez. Lehet még az egyik lábam egy hangyabolyban is. Vagy pl. a bokádat megcsípi a csalán, vagy egy szúnyog.

Te egészében attól még egész maradsz és tudod integrálni az élményeket.

De ha már szemed van, akkor ott a szemek mögött már összetettebb folyamatok zajlanak.

Igen, a vakondnak is van szeme, csak ő a körülményei miatt nem lát. De neki ez nem is fontos. De szeme van.

Igen, a legyeknek is van szeme. A póknak is. A csigának már nem igazi szeme van. Ők kollektívként tudatosak.

Te látod az angyalokat?

Igen, bár nem mindig. Ha lefoglal valami nagyon, akkor csak azt látom. Vagyis akkor nem vagyok rájuk annyira nyitott.

Azt láttam már, ahogy az embereknek próbálnak segíteni. Néha átölelik őket az energiájukkal. Ha valaki szomorú. Vigasztalnak, erőt adnak, kitartást.

A düh ellöki őket. Olyankor a sötétebb, ragacsos erők kezdenek az emberek köré gyűlni. Nem szép látvány. Félelmetes. Olyankor jobb elmenni. Át tudnak kúszni, át tudnak ragadni. De lehet kérni az angyalokat, hogy segítsenek. De annak, aki elzárkózik, nem igazán tudnak. Ott inkább készen állnak, hogy segítsenek, ha az az ember esetleg akkorát esik, hogy megijed és mégis kéri a segítségüket, nyitottá válik. Addig csak várnak. Ilyenkor meg van kötve a kezük, nem avatkozhatnak közbe. A negatív erők annál inkább. Azok képesek a saját képeiket berakni az emberek fejébe, mintha az az övék volna, és el is hiszik sokszor, hogy az a saját gondolatuk, pedig csak kívülről van beléjük nyomva. Ezért veszélyes, ha elfordul valaki a fénytől. Utána már nem önmaga. Az ördögűzéseknek tényleg volt értelme. Ma sem lenne rossz. Utána olyanok az emberek, mintha egy furcsa álomból ébredtek volna és azt sem tudják, hogy hol vannak és mi történt.

Jó, ha már gyerekkorban megszokja mindenki, hogy ha nehézsége van, hova kell fordulni. Be kell gyakorolni, hogy élesben is  menjen, ha olyan helyzetbe kerül valaki.

Az őrangyalnak mi a feladata?

Pont az ilyen megszállottságból eredő negatív hatások kivédése, ha az nem szolgál tanulási célt.

Miért jó, hogy vannak ezek a negatív erők?

Kellenek a működésben. Mint amikor az emberek bicikliznek. Egyik pedál, másik, fönt lent, ebből lesz a lendület. Különben megállna, megfagyna a világ. De a jó mindig erősebb. Mert a negatív is ebből a jóból van. Az is energia. A nagynak a része. Kell hozzá. És mindig az emberek döntése, hogy engednek-e neki teret, vagy nem.

Az ember szabad akaratához kell ez a fajta világ. Ebből tanul.

Szabad akarat, hogy megmarad-e annak, aki, egy fényességes, óriási teremtő erővel rendelkező, szeretet energia által élő boldogságos csodának, vagy hagyja magát becsapni és elterelni, elbizonytalanítani, kételyek közé vinni.

Az embernek meg kell erősödnie. Ez a feladata, fel kell ismernie önmagát. Mindig minden erről szólt az emberi kultúrában. Delphoi .

Ha ez sikerül, mérhetetlen boldogságban tud élni, itt a Földön is.

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)