UNIVERZUM


AZ UNIVERZUMOK MEMORIAJA TANULMANY Az emberiség a XX. században kilépett a tudatlanság korából és elindult a megvilágosodás felé vezetõ (hosszú) úton. A lélek az univerzumban létezõ legtökéletesebb információ tároló rendszerVannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal. Az univerzumi tudatra rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezetõ idõszálon keresztül vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével. Bármit meg tudunk találni ebben az óriási adathalmazban. Törvényszerû, hogy minél magasabb szintre jut valaki annál több információhoz fér hozzá. Az ezoterikus titkokba történõ beavatás tehát lényegében azon kulcsinformációknak az átadásából áll, amivel a lélek önállóan képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez. Minden információ, amit a lélek a testbe születésétõl a haláláig begyûjtött, újraolvasásra és ellenõrzésre kerül. Létrejöttek és elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta, telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nõtt a civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi számítástechnikai segítséggel. A lélek az univerzumban létezõ legtökéletesebb információ tároló rendszer. Mindaz, ami az időben keletkezik, az örökkévalóból ered, csakhogy az örökkévalóság az érzéki észlelés számára nem hozzáférhető. Az ember számára azonban nyitva áll az út az örökkévaló észleléséhez. Kifejlesztheti a benne szunnyadó erőket úgy, hogy ezt az örökkévalót képes legyen megismerni... Ha az ember így kiterjeszti megismerőképességét, akkor a múlt megismerésénél már nem szorul a külső tárgyi bizonyítékokra. Akkor láthatja azt, ami az eseményekkel kapcsolatban érzékekkel nem észlelhető, amit az idő nem rombolhat szét belőlük. Akkor a múlandó történelemtől eljut a maradandóhoz. Ez a történelem azonban más betűkkel van írva, mint a közönséges történelem. Aki megszerezte magának a szellemi világban való észlelés képességét, ott megismeri azt, ami az elmúlt folyamatokban örökkévaló. Az események nem úgy állnak előtte, mint a történelem holt bizonyítékai, hanem teljesen elevenen. Bizonyos módon lejátszódik előtte, ami történt. Akik beavatottak ennek az eleven írásnak az olvasásában, sokkal távolabbi múltba pillanthatnak bele, mint amit az általános történelem ábrázol, és közvetlen szellemi észlelésük folytán a dolgokat sokkal megbízhatóbban írhatják le, mint azt a történelem teheti.„A halál határán jártam, Proserpina küszöbét tapostam, végigmentem az összes elemen, s visszatértem: láttam éjfélkor hófehér fényben szikrázni a Napot, odajárultam az alvilági istenek és az égi istenek színe elé, s színről-színre imádtam őket”...A kereszténységben szinte eltûnik, azonban a reneszánsz korában újra feléledt a reinkarnáció tana. A felvilágosodás idején a keleti vallások iránti érdeklõdés megélénkül, hulláma végig söpör Európán és Amerikán.Igy nem meglepõ, hogy az újjászületés és a karma tanának nyomai a mai napig is fellelhetõk a Bibliában, annak ellenére, hogy tisztázatlan körülmények között i.sz. IV-V. században - a 3. vagy 4. zsinaton -, törölték a kanonikus iratokból. A reinkarnációban való hit egyidõs az emberiséggel. A dravida papoktól indulva nyomai fellelhetõk az õsi egyiptomiaknál, a görögökön keresztül az esszénusoknál, az ógermán mitológiában, s szinte minden természetvallásbanTegyük fel, hogy egyetlen földi életünk van csupán! Megszületünk, felnövünk, majd munkába állunk, hogy a munkáért fizetést kapjunk, aminek köszönhetõen enni tudunk, s az így felvett energiát pedig ismét teendõink szorgalmas elvégzésére fordítjuk. Azért dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tovább tudjunk dolgozni? Valóban pusztán ennek a mókuskeréknek a pörgetése lenne az ember élet küldetése?. Ha megvizsgáljuk egyes cselekedeteinket, könnyen beláthatjuk, hogy mindnek van valamilyen célja. Éppen legnagyobb cselekedetünknek, a létezésünknek ne lenne valami magasztos értelme? Úgy gondolom, az életünk értelme nem abban áll, hogy elérjük mindazt, amit halálunk pillanatában elveszítünk, hanem az örökkévalóság megtapasztalása a végsõ cél. De ha az élet nem tart örökké, akkor hol van a halhatatlanság, netán a halál után? Minden vallás egyetért abban, hogy a halál után van valamilyen élet, és a halál utáni létezésünkbe csak egyetlen dolgot viszünk tovább, azt a spirituális szintünket, amelyet jelenlegi életünk során elértünk. Ez tehát életünk valódi célja, a lelki-szellemi tisztulás; így egyetlen kérdés marad csupán: mit szeretnénk elérni a halálunk után? Röpke életünk talán egyetlen "kis bûnének" vétkével a poklok legsötétebb bugyraiban örök szenvedés martalékává válunk anélkül, hogy egyetlen imát mondhatnánk szabadulásunkért. Ez lenne az isteni igazságszolgáltatás? Ezekre a kérdésekre nem ad választ az egyszeri földi élet, hogy létezésünk csak a születéstõl a halálig terjed. Egyetlen megoldás kínálkozik különbözõségünk és szenvedéseink okára, mégpedig a többszöri újraszületés elve. Keresztény környezetben nõttünk fel, amióta eszünket tudjuk azt gondoljuk csak ez az egy életünk van. S amikor egyszerre csak fülünkbe jut a többszöri újraszületés lehetséges volta, akkor kézzelfogható bizonyítékokat követelünk. A többszöri újraszületés elfogadásának akadálya nem a "konkrét bizonyíték" hiánya, hanem korlátozott életszemléletünk, és a tagadáshoz való ragaszkodás. A lélek szót több értelemben is használjuk, mely így több fogalmat takar. Először is érdemes külön választani a szellem fogalmától. Az előbbi (vallásos és) spirituális értelemben a halhatatlan részt, az örök elpusztíthatatlan eszenciáját jelenti az embernek, mely több hit szerint lélekvándorlás folytán több élőhöz is kapcsolódhat egymás után. A szellem a lélek és az élő test kapcsolatát valósítja meg. E kapocs a halállal feloldódik, a test elmúlásával rendszerint távozik e világból. Egyes hitek szerint, egyéb élőlények is rendelkeznek efajta halhatatlansággal, ezek például az indián és a hinduizmus hitek.Filozófiai, vagy tudományos szempontból a "lélek" egy olyan közhasználatű szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt. A "lélek" szó körülbelüli jelentéséhez kapcsolódó tudományos szempontból kezelhetőbb fogalmak a psziché,érzés,tudat,éntudat. Elfogadva azt, hogy a természet csak harmóniában képes mûködni,
valljuk, hogy az ember is csak akkor tud harmóniában élni, ha a testi, lelki, szellemi szintjei egyensúlyban állnak. Eletünket megbénító erõktõl való megszabadulást elõsegíti a létezést Megtalálva azon egyénre szabott módozatokat is, melyek alapján ez a folyamat érzékel-hetõvé válik. Minden dimenzió szint jelen van világunkban itt és most és ezek egymással kapcsolatban vannak. A kulcsszó itt a hullámhoszz. A hullámhossz a kulcs az egész univerzumhoz.A valóság amelyben élünk kizárólag hullámhosszak,rezgések által lett teremtve. A hullámhossza a mi harmadik dimenziós világunknak 7.23 cm.Ez az átlagos hossza minden objektumnak ebben a dimenzióban. Az ember sem maradhat ki azon jelenségek köréből, melyek különösek, megválaszolatlanok és felettébb furcsák. Ugyan ma már a technikának köszönhetően számos aspektusa ismert egyes emberi anomáliáknak, teljes bizonyossággal nem nevezhetjük ismertnek az adott jelenséget. Az embert magát is képezik olyan jellegzetességek,amik adott esetben rávilágítanak egyes fizikai-lelki paraméterekre,de ezek már nem amolyan normális értékek,hanem az ezotéria vonatkozásában azonosuló tényezők összessége. Ön is megvizsgálhatja, tud-e üzeneteket küldeni az agyával, képes-e megtalál-e elrejtett tárgyakat ősi módszerek segítségével? REJTÉLYES ERŐK Vannak emberek, akik nem csak a szemükkel látnak és nem csak a fülükkel hallanak, hanem az öt érzékükön kívül megérzéseiket is képesek használni. Az évezredek legendái sok olyan emberről számoltak be, akik képesek voltak a jövőbe látni. A régi hagyományok és az újabb kutatások szerint a magyar eredet a mostani, földön létezõ emberiség gyökereivel igen szoros kapcsolatban van. Egy olyan õsi kulturális szemléletbe, alapba vezet vissza, amely egykoron az egész földgolyót körbefogta. Ma már úgy tûnik, hogy egyre több ember számára elfogadott tény, hogy egy lélek több életen keresztül, több testet használva fejlõdik. Ennek fényében elõfordulhat, hogy egy lélek többféle nép, nemzet keretei között bontakozik ki. A kozmoszban, az emberiség történetében mûködik egy erõ - világszellem - amely a tenger hullámzásához hasonlóan felemel, lesüllyeszt, majd újra felemel népeket, kultúrákat. Bizonyos tények, körülmények, és összefüggések arra utalnak, hogy a magyar géniusz már igen régóta hajózik ezen a világtengeren...
Az Akasha-krónika /LEXIKON/
  1. Az okkult tudományok szerint a világtörténelem minden eddigi történését, valamint isteni és emberi gondolatát tartalmazó, az úgynevezett Akasha-jelek összességét tartalmazó sajátos adattár. Ebből nyerik az arra alkalmas emberi médiumok a jóslatok vagy látomások formájában megjelenő ismereteiket.

    2. A teozófia és a parapszichológia némely irányzata szerint ez a világtörténelem, s benne az emberiség minden eddigi történésére, gondolatára, körülményére és az isteni elrendelések következtében minden jövőbeni eseményére vonatkozó információk
    ezoterikus tárháza. Ez a világűr olyan dimenziójában helyezkedik el Akasha-jelek formájában, amelyhez csak az extraszensz képességű beavatottak, s közülük is csak a szellemvilág által kiválasztott médiumok férhetnek hozzá.

    3. Nyugati tudományos kutatók feltételezik, hogy az az ún. morfogenelikus mezők és a kvantum hologramok egyik megjelenési formája.

    4. A legújabb kori tudományos kutatások szerint egyes kutatók nem tartják kizártnak, hogy az Akasha-krónika nem más, mint az indiai Kalinga tartományt az i. e. 3. sz.-ban meghódító Asóka [Ashoka, Asa-ka] (i.e. 265-238 körül uralkodott) császár szanszkritul Asaka nevének visszafelé való olvasatából alkotott elnevezés.

    Ez pedig annak az óriási adattárnak az így titkosított nevét jelentette,
  2. amelyet Asaka a véres hadjárataitól megundorodva a kultúra és a tudomány akkori ismeretanyagának megmentésére hozott létre.

    Ezt nemcsak a nevének az említett olvasatára hanem régészeti leletekre, valamint az ősi hindu és buddhista szent iratok hasonló rejtjelezési módszereire is alapozva állítják.

    Indiai legendák szerint azóta is egy titkos társaság őrzi a Himalája-hegység barlangjaiban létesített irattárat, amelyet állítólag hindu és buddhista szerzetesek folyamatosan újabb és újabb adatokkal egészítenek ki. Ennek a legendás irattárnak a felderítésére, megszerzésére a 17. sz.-tól kezdve már a világ számos titkosszolgálata és kutatója tett sikertelen kísérletet.

Az akasha az univerzum történetét rögzítõ, tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektõl fogva. Az akasha (hardveresen) egy részegységekbõl felépülõ, idõszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is. Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetõség reménye nélkül .Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, elõször is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértõt segitsen. További különlegessége az akashának, hogy benne a jövõrõl is találhatók feljegyzése. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövõ sohasem végzetszerû és elkerülhetetlen. Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövõjébe. Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel én a részét képezem neki, vagyis én õ vagyok. Másrészt megjelenhet térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken belül a kérdés feltevése után. Kik az angyalok valójában? /IDEZET/

Ezt a kérdést sokan teszik fel, és nehéz egyértelmű választ adni rá. Ami biztos, hogy az angyalok a szellem síkján élő lények, akik segítségünkre vannak mindennapi életünkben.Számtalan történetet ismerünk arról, hogy az angyaloknak nevezett, tisztán szellemlények képesek bennünket segíteni, irányítani, vezetni. Volt idő, amikor könyvek sokaságát írták róluk, de olyan kor is akadt, amikor az emberek ostobaságnak tartották az angyalok létezését, és mindent elkövettek, hogy ezt tudatukból kiirtsák. Úgy ahogy megmaradt néhány főangyal visszafogott tisztelete, és a gyermekekre vigyázó őrangyalok képe.
Az angyal szó valójában a Görög "angelos"-ból származik, ami hírnököt jelent. De értelmezik ezt másféleképpen is. Az angyal szó (angolul: angel, latinul: angelus )
Eredetileg atlantiszi szóösszetétel: „Ang”: élet (az egyiptomi szimbólum, az Ankh - az élet kulcsa- szintén innen ered), az „El”: Isten fénye. Szabad fordításban tehát „Élő Istenfény” vagy „Életet adó isteni Fény”. Egyébként az angyalok neve után az el hangok éppen az angyali mivoltukra utalnak. A Szentírás nem említ határozott adatot, de megtudhatjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak. Az Újszövetség 165-ször, az Ószövetség pedig legalább 108-szor említi az angyalokat. Tehát bőséges információ áll rendelkezésünkre a Bibliában, amire alapozhatjuk az angyali teremtményekkel kapcsolatos tudásunkat.
Úgy tűnik, hogy az összes angyal egyszerre teremtetett. Nem keletkeznek újabb angyalok. Az angyalok nincsenek kitéve halálnak vagy bármiféle pusztulásnak, ezért nem is csökken a számuk.
Az angyalok alapvetően "szolgáló lelkek" és nincs fizikai testük, mint az embereknek. A Biblia ennek ellenére azt is világossá teszi, hogy az angyalok egyszerre csak egy helyen lehetnek. Létezésük mindig helyhez kötött.
Ezzel persze sokan vitába szállnak, hiszen akkor nem tudnának annyi embernek segíteni.
Az angyalok - ha az alkalom úgy kívánja - képesek emberi alakot ölteni. Másképp hogyan lehetne, hogy "egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg"?
Más esetben viszont vakító fehérben és ragyogó fényben jelennek meg
A Szentírásban leggyakrabban előforduló névtelen angyalok különböző feladatokat látnak el - mind Istent szolgálva.
Imádat és dicséret - ez a mennyben végzett legfőbb foglalatosság
Kinyilatkoztatás - hírvivőként szolgálnak, hogy átadják Isten üzenetét az embereknek.
Védelem - Isten embereinek távoltartása a fizikai veszélytől,
Megszabadítás - Isten embereinek kiszabadítása a veszélyből.
Megerősítés és bátorítás - angyalok erősítették meg Jézust
Imák megválaszolása - Isten gyakran angyalokat használ fel, hogy az ő gyermekeinek imáira válaszoljon Gondoskodás a hívőkről a halál pillanatában
A Teológiai fogalmi szótár így írt az angyalokról: „Az angyali teremtmények gondolata ma zavarba hozza az embert, az angyalokról szóló elképzelések a vallásos életben is alárendelt szerepet töltenek be. A felnőttek számára a gyermeki hit világába, a karácsonyi jászolnál lejátszódó jelenetekhez, sőt majdhogynem a mesékhez tartoznak. De mihelyt az ember kinő a gyermeki hitből, feladja azt a hitét is, hogy valóban léteznek angyalok.”

A legtoleránsabbak úgy fogadták el leginkább az angyalokat, hogy az angyalok az antik világképhez tartoztak, így még a barokk és a reneszánsz művészetben is volt helyük. Itt – több vonatkozásban is – az antik-pogány elképzelések szerint, galambszárnyú, emberhez hasonló lényekként ábrázolták őket. Egy svájci teológus szerint éppen az angyalokról elterjedt elképzelés járult hozzá ahhoz, hogy sokan feladták az angyalok létezésébe vetett hitet. Aki az angyalokat mégis – a Bibliához igazodva, ahol több mint háromszázszor (!) van szó Istennek ezen követeiről – valóságos létezőnek akarták tekinteni, azt enyhén szólva megmosolyogták.

Új fejezetet jelentett, az angyalokkal kapcsolatos hitvilágunkban, amikor F.E.Eckard Strohm 1989-ben megjelentette Atlantisz Angyalai című könyvét. Nem azonnal nyúltunk hozzá a könyvesboltokban, mikor végre magyarul is kiadták. Aztán egyre ismertebbé lett a könyv, sőt gyakorlattá vált életünkben a benne felkínált lehetőségek mindennapos használata. Megértettük, hogy a teremtéssel együtt az angyalok is részei lettek a világnak. Megszerettük őket.

Megtapasztaltuk, hogy a fizikai jelenségek mögött ott van egy, vagy egy egész angyal sereg. Nap-, Föld-, Víz-, Levegő angyala, s még sorolhatnám a sort szinte vég nélkül. A könyvből megtudhattuk, hogy Atlantiszon milyen rituálékkal hívták segítségül őket, mennyire részei voltak az akkori életnek.
Megtudhatjuk azt is, hogy a Krisztus korabeli Esszénusok szintén mindennap az Angyalok segítségét kérték, amit aztán meg is kaptak.
Kiderült, hogy az angyalok szeretik, ha mi is segítségül hívjuk őket, hiszen feladatuk az emberek segítése, akár tudomásul vesszük őket akár nem, de hívás, kérés nélkül nem segíthetnek nekünk.
Manapság az angyalok olyan népszerűek, mint még soha. A zenében és a filmben, a karácsonyi vásárokon és a reklámokban jelentős szerepet játszanak. Ezt az „angyalkultuszt” természetesen határozottan meg kell különböztetnünk a bibliai angyalképtől.


A bibliai angyalkép a hagyomány szerint :

Isten első angyala Satanael volt. Nevének jelentése: „Isten angyala”. Őt ruházta fel Isten a legnagyobb hatalommal, és az összes angyal feljebbvalójaként hercegi rangot adományozott neki. Az angyalok nevében az „el” végződés arra utal, hogy ők mindennél és mindenkinél közelebb állnak Istenhez. Satanael volt egyben az első arkangyal is.
Amikor Isten az embereket megteremtette, az angyalokat bízta meg azzal, hogy szolgálják őket. Satanael azonban megtagadta az engedelmességet. Úgy gondolta, hogy az emberek alacsonyabb rendű lények nála, és ezért nem tisztelheti őket.
Felbujtotta az angyalokat, hogy forduljanak el Istentől, és őt imádják új urukként.
A legenda beszámol egy hatalmas csatáról az angyalok között.
Az Úr megparancsolta Michael arkangyalnak, hogy számoljon le a lázadóval, és vegye el tőle a hercegi koronát. Michael elvesztette az első csatát Satanael ellen. Elpanaszolta Istennek, hogy nem kapott elég hatalmat és erőt ahhoz, hogy egy ilyen ellenfelet le tudjon győzni.
Ezek után Michael megkapta a hadsereg egyik hercegi rangját, és hatalmas erőre tett szert. A második összecsapás Michael győzelmével végződött, és Satanael a Földre száműzetett. Ezt követően nevének „el” végződésétől megfosztották, s ettől kezdve viseli a Sátán nevet. Gyakran nevezik Lucifernek is; nevének jelentése- „Fényhozó”, a „Fény követe”- is utal származására.
Eredetileg hét arkangyal volt, azonban Satanael bukásával megváltozott a rang szerinti sorrend.
A fennmaradó hat arkangyal közül az eddigi második, Michael lett az első. Neve héberül Mika-el, jelentése: „Ki olyan, mint Isten?”. Ő a harcos, aki a Földért, különösen, Izraelért felelős, és az elhunytak lelkét is ő fogadja. Az Úr egyik legfényesebb angyala. "Istenhez hasonló". Az idők kezdete óta ő az Erő és a Védelem arkangyala és a Mennyei Seregek ura. Ő segít nekünk legyőzni az anyag- és ösztönorientáltságot, az öncélú intellektualitást, a bölcsesség nélküli tudás mindenek fölé helyezését.
Az új tudatú emberi lelkek és a Föld teljes átalakítása, továbbá a harmonikus létforma kialakítása is a feladata.Ha Őt hívod, erőt, védelmet kapsz tőle, és segít téged abban, hogy kinyílj a valódi szellemi kincsek felé, beavatódj a Föld új szellemi állampolgárságába.A harmadik - immár második – arkangyal Gabriel, a hírhozó.
Neve a Gibor szóból ered, jelentése: „Isten ereje”. A bibliai mondat, „Általad jő el a Szentlélek”, jelzi megbízatását. Teljhatalma van az Édenkert, a kígyók és a Kerubok fölött; az érzelmek, a kapcsolatok, a művészetek és a kreativitás arkangyala. Nevének jelentése még "Isten bajnoka". Gábriel az igazság szelleme is. Ha valakit akár lelkileg, akár fizikailag bántalmaznak, őt kell hívni. Korábban a negyedik – most a harmadik – arkangyal, Rafael így jellemzi küldetését saját szavaival: „A vándorok kísérője vagyok, meggyógyítom a betegeket.”
Nevének jelentése: „az Úr meggyógyít”. Az emberek szelleme felett áll. A gyógyítás arkangyala. Nevének jelentése még: "Isten orvossága". A Jézusi szeretetet önmagán átbocsátva gyógyít sejtszinttől Földanyáig mindenkit és mindent fizikai, lelki és mentális szintű betegséget. Rafáel az utasok, valamint az energia és az éteri vitalitás angyala is.
Ő a szerelem egyik legfőbb apostola és a szépség arkangyala is; segít, hogy be tudd fogadni a szépséget. Ha Rafáelt hívod, a teljes önátadást élheted meg. Szerényen, alázattal jön. Lágy, szeretetteli energiákat hoz neked, gyógyulhatsz által.
A negyedik – a volt ötödik – arkangyal Uriel (gyakran Arielnek vagy Aurielnek is mondják) az Akasha- Krónika őrzője. Nevének jelentése: „Isten fénye”. Jelmondata: „A szeretet a tűz hevével lángol”.
Az angyalseregek vezére, az alvilág uralkodója, fényével megszabadít a démonoktól. Nevének jelentése még : "Isten tüze".
Ő harmonizálja az anyagot, őrzi és vigyázza a kozmikus rendet és a harmónia törvényeit, és ő a szolgálat és a béke szelleme is.
Uriel a szolgálata folytán van legközelebb az anyaghoz. Hozzá tartoznak a földdel kapcsolatos dolgok, pl. a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a házak, lakások építése és fenntartása, a mindennapi munka, a politika, a gazdaság és a tudomány. Ha őt hívod, stabilitást, rendet, tüzet, erőt hoz életedbe, és segíti "földközeli" hétköznapjaidat.
A volt hatodik – immár az ötödik – arkangyal Sariel , az Úr ellen vétkező lelkekért felel.
A hetedik – illetve hatodik – arkangyal Raquel. Nevének jelentése: „Isten bosszúja”. Természetesen itt nem az emberek közötti alantas bosszúvágyként, hanem kiegyenlítésként értendő.Különleges helyzete van egy angyalnak, akinek a neve nem „el”- re végződik: ő Metatron , az „Ábrázat Hercege”, Isten íródeákja, az archívumkészítő, aki feljegyzi „életünk filmjét”. Vele együtt tevékenykedik Radweriel , a „Feljegyzések Könyvének Őrzője”.
Metatron eredetileg ember volt, mégpedig a bibliai Henoch, aki rendkívüli életútja miatt válhatott angyallá./AZ AKASHA KRONIKASA/.
///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////A kulturális fejlődésben – az adott eszmének megfelelően – az ember tökéletesen egyformává válik. Az ötlet, az eszme apáról fiúra száll, gyakran nemzedékről nemzedékre. Az ezen eszme által befolyásolt fiatalember pedig cselekszik. Úgy látja a dolgokat, ahogyan erre nevelték, vagy „idomították”. Ez az intellektus edzésével keletkezett eszme pedig kormányozza a gondolkodását és az akaratát. Látható, hogy az emberiség nagy része pontosan ugyanúgy cselekszik. A legtöbb egyház földi teokráciát, pap-királyi uralmat akar megvalósítani. Az igaz tanuló azonban nem tesz semmit ebben az irányban. Tudja, hogy ha mennyei testén dolgozik, akkor olyan új életterület, és olyan világ részese, melyben a vallás, tudomány és művészet egységet képeznek. Az ösvényen való haladás csak közös törekvéssel jöhet létre. Itt, Nyugat-Európában minden az egyénre irányul. Azonban minden mikrokozmosz egyetlen gömbhöz, a Föld gömbjéhez tartozik, amely egyetlen összefüggő szervezet. A világot megmozgató és felkavaró dolgok mindig nagyon egyszerűen kezdődtek. A lehetőséget, amellyel most rendelkeznek, életükben másodszor már nem fogják megkapni. Ragadják meg az alkalmat, most minden lehetőségük megvan. Társadalmi szempontból sem lesz akadálya fejlődésüknek, ha azon az ösvényen járnak, amelyet belső hangjuk mutat Önöknek! Az aurikus lény, a dialektikus felettes én nem gonoszságra ösztönöz, hanem dialektikus jóra, illetve aránylag jóra, világunk látszat-jóságára. Az embert állandó művelődésre, önmegjavításra próbálja serkenteni. Ezáltal azonban ő is ehhez a dialektikus, eföldi körforgáshoz köti, ahelyett hogy valódi céljára, az alkotohoz való visszatérésre sarkallná. Ős-Gnózis, Hermész ős-Gnózisa: a kifejezés arra a tényre utal, hogy jelenlegi emberiség-korszakunk minden valóban gnosztikus tevékenysége az egyiptomi đ Gnózis ősforrásából eredt, és hogy minden gnosztikus üdvözítő munka abban az őstudásban gyökerezik, amely szerint az ember csak a hermetikus (hermészi), azaz merkúr-ember, az - Istenben megvilágosult tudatban élő - igazi istenember feltámadása révén szabadulhat meg. A dialektikus ember negyedik teste, amely a fizikai, éter- és asztráltesttel ellentétben még alakulóban levő, felhőszerű képződmény. Tulajdonképpen még igen kezdetleges, noha az én-ember azt hiszi, felettébb okos és már mindent tud. Mikrokozmosz (rövidített formájában mikrosz): az ember, mint minutus mundus, azaz kis világ, egy rendkívül összetett, gömb alakú életrendszer, amelyben belülről kifelé haladva megkülönböztethetjük a személyiséget, a megnyilvánulási teret. Az aurikus lényt és egy hétséges, mágneses szellemteret. Az a veszély fenyeget, hogy az egész félrevezetett emberiség e káprázat fogságába esik. A halottak úgynevezett égi tartózkodása éppoly múlandó, mint a mi anyagi világunk, az úgynevezett élők világa, s csak átmeneti terület az újabb születés irányában, az élet és halál kerekéhez kötve. Az emberiség e tulajdonképpeni életterületére való visszatérésre irányul minden megnyilvánult, univerzális lánc nagyjainak a fáradozása. Erre a birodalomra irányul a megszabadulásnak (megváltásnak) minden emberben mélyen gyökerező vágya. Az isteni rendszer, az emberiség eredeti életterülete. Van olyan sors is, mely a megszabadulásra szolgál. Itt az isteni szeretetáramlatokról van szó, amiket a Gnózis bocsát rendelkezésünkre. A halál sorsa is létezik; ezek az áramlatok a vízszintesen a földiségre irányított élet miatt jelennek meg, és ezzel az életmóddal vonzzuk magunkhoz őket, ami aztán továbbra is az élet és halál kerekéhez köt bennünket. A vallás az erő, amely az ötlettel egyesül, és megszületik a vitalitás, az életerő. Mindenki rendelkezik egy bizonyos ideával és erővel. Ha megragadja őnoket ez az emlékezés – az ősemlékezés –, akkor idegenné válnak ezen a világon. De értsék meg jól azt is: ha tökéletesen meg is értik, hogy ez a kultúra soha nem teheti Önöket boldoggá, az még nem jelenti azt, hogy Önöknek ezt a kultúrát tökéletesen el kell utasítani! Az ösvényen való haladás csak közös törekvéssel jöhet létre. Mi az Én? Ki vagyok Én? Ez a Végső Kérdés. Az Én megértésének kulcsa a következő alaphármas: Lét, Idő, Én. A Lét a tudat önmagában, s ez a tudat tisztán önmagában véve maga a Tiszta Semmi. Az Ősbotrány maga az önzés és a bűn szülötte. Ezt leküzdendő a tudat továbbgondolja magát. A tudat számára így világosodik meg az ősbotrány, s a további fejlődés hajtóereje nem más, mint ennek az ősbotránynak a leküzdése. A tényleges teremtésben a Tudat önmaga őstanújává: Istenné lett, a tudat tükre, mely a tudatban a skizofréniát generálta: az Ellenisten, a Sátán, a Setény: az illúzió, mely az elme (vagyis az önmagáról gondolkodó, önmagát gondolatokban meghatározó tudat) használatának a következménye. A társadalomtudományok, főleg a szociológia a szellemi lények társas vonatkozásait vizsgálják. Végül a filozófiában a tudat képes önmagát tisztán meghatározni és saját útját érvényesen leírni. Az önmagát kinyilatkoztató Abszolútum az Isten, aki nem csak Őstanú, aki tisztán ismeri az őstant, s arról bizonyságot tesz, hanem Őstanhu=Őstennó, vagyis őscsászár is: a Mindenség uralkodója, az igazi Úr. Az életfeladat mint diszpozíció ugyanis a lelkiismeretben van. A hitelesség más szóval autentikusság, ami önmaga-szerintiséget, önátadást és önközlést jelent. A fogantatástól a születésig mindenki megkapott egy alapvető hangoltságot, diszpozíciót, egy küldetéstudatot. Lényeges azonban, hogy az ember az Istenségtől sorsot kapott. Az egyén feladata önmagával szemben az, hogy ezt az Istenséget befogadja. Tegye, azt saját élő lényegévé és eredendő valóságáváAz Istenségtől kapott sorsában mindenkiben kibontakozhat az az intelligencia (147), mely által eljut önnön isteni eredetéhez. Az egyénnek ezen Istentől kapott intelligencia segítségével kell belátnia, hogy ő csak figuratíve (vagyis külső forma) szerint teremtmény, örök lényege szerint azonban az Istenségben ő maga is egy isten. Ezzel az igaz belátással nem követi el a társítás bűnét, mivel a bölcsesség az egyénnek isten-magát nem teremtményiségében mutatja meg, hanem az Örök Istenségben. S miként a katonaság sok katona egysége, úgy az Istenség is sok isten egysége, akik az Örök Rendben az Istenatya körül vannak. Erre vonatkozik a 82-ik zsoltár 6-ik verse: Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan Ahhoz, hogy elérhessük célunkat, ismernünk kell a lélek útját. Maga a teremtés a szellemszikraatomból indul ki: a Szellemszikraatom szellemszikrákat bocsát ki magából. A szellemszikrák a monádok, az elkülönült létezés ősformái. Maga a teremtés közvetlenül szellemszikrákat hoz létre, s ezen szellemszikrákból jönnek létre a mikrokozmoszok, a mikrokozmoszokból pedig a személyiségek kelnek életre. Minden mikrokozmosz a 7-rétegű takaroval van fedve, ez a határ, a körülkötő. A körülkötők elkészítése a Bibliában a 63-ik versben ekként van leírva: És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek. Figefa leveleket aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.Fontos tudatosítanunk, hogy az egyén csak akkor tudja bejárni a lélek útját a tiszta valóságig, ha tiszta a hite. Mit is jelent ez? Meg kell tisztítani a hitet a rossz elméletektől, főleg azoktól, melyek helytelenül írják le a lélek útját. Akinek tiszta a hite, az tisztán járhatja a lélek útját, s fölfedezheti önmagát az úton. Az útonjárás pedig a lélek vándorlása az úton. Ezért okvetlenül fontos tisztázni a lélekvándorlás fogalmát. A lélek vándorlása az Istenből indul ki, s oda is tér vissza. A kérdés csak az, hogy vajon meddig bolyong a lélek az Istenen kívül, s mikor tér vissza Istenbe? A rekreáció elve szerint a lélek minden halál után visszatér Istenbe, s a létbe egy új teremtés által kerül újra be. Egy új életnél tehát egy új szellemszikra lép ki az Istenből, majd egy új mikrokozmosz lesz kialakítva, az új mikrokozmoszból pedig egy új személyiség. Ezt nevezzük új generálódásnak. Nem kell tehát hinni az élet utáni rémségekben, mert ezek csak azok számára vannak, akik hisznek bennük, de ezek számára is csak átmenetileg vannak. A lényeg az, hogy megtanuljunk tisztán és egészségesen gondolkodni, mert az aggódást csak így kerülhetjük el. S fontos az, hogy tudjunk nemet mondani a vallási fanatikusok őrültségeire és manipulatív gondolataira. A vezérelv ez legyen: LÉGY ÖNÁLLÓ!Mert az éberség által a létezők igazi természetét tapasztaljuk meg, s így minden létezővel optimális viszonyt tudunk létrehozni. Az optimális viszonynak pedig a tiszta önbizalom az alapja. A lényeg az, hogy a lények saját istenük felé fordulva önfényükben éljenek, s magukban hordozzák viszonyítási alapjukat. A szeretet lényege ugyanis a bálványmentesség, vagyis az, hogy nem kötődünk imádással idegen valóságokhoz.1. Helyes hit2. Helyes elhatározás3. Helyes beszéd4. Helyes cselekedet5. Helyes életvitel6. Helyes igyekezet7. Helyes vizsgálódás8. Helyes elmélyedésA tiszta tudatra ébredt személy a maga számára isten a szent istenek közül, mások számára pedig próféta, vagyis olyan személy, aki segít másoknak megismerni az Élő Istent, s az embereket elvezeti önnön belső mesterükhöz: a sajátistenhez, a személyek saját önvalójához. Az Egyetemes Istenhez, az Élő Istenhez aztán a belső isten, az egyén saját istene vezeti tovább a személyt. Mi a szabadság? Ez a szabadságra ir1nyuló közvetlen kérdés, s midőn e kérdést föltesszük, a szabadság lényegére vagyunk kíváncsiak, a szabadság lényegét szeretnénk megtudni és megismerni. A szabadságra irányuló alapkérdéssel tehát egyúttal azt is kérdeztük, hogy: "mi a szabadság lényege?" Az a gondolat, hogy igazán szabad csak a filozófus, kinyilatkoztatásszerű gondolat. S általában is minden eredeti gondolat mint kinyilatkoztatás jelenik meg, s a nyelvileg is megfogalmazott kinyilatkoztatás a dogma, vagyis olyan tétel, melynek igazságában nem kételkedünk. A modern kor válságát úgy számolhatjuk fel, ha igazán érvényre juttatjuk a filozófiát: az Örök Filozófia kezdeti megfogalmazásával. S az Örök Filozófia igazi lényege a Tökéletes Konstrukció, mely a nyelvben, mint a Lét házában van kódolva, s melynek tiszta kiábrázolása az Örök EmberÖrök Teremtés, melyben az isteni és az emberi természet összeszerkesztődik az emberben mint a világ királyában. A létezők alapvetően tiszta tudatiságok magában a tudatban mint létben. A tudat maga az Egyetemes és Tiszta Lehetőség, mely az Örök Valóságot: a Létet is tartalmazza, mégpedig önmagaként tartalmazza.. A tudat ugyanakkor az igazság sajáténje, melyben az igazság egyetemesen érvényesül, vagyis egyetemes érvényességre jut. A tudat mindent mint önmagát fogad be, mivel csak tudat van, hiszen ami nem tudható, az nem is létezhet. A lényeg tehát az, hogy minden, ami csak létezhet: a tudatban létezik, vagyis az önmagához eljutott Énben: a sajáténben. A jónak föl kell emelkednie, és uralomra kell jutnia, a rossznak pedig le kell süllyednie és meg kell szűnnie. A jó által uralt vegyes létező csakis a benne lévő rossz miatt kényszerül pokoljárásra, hogy megigazulván megkönnyebbüljön és fölemelkedjék. Tehát: az Isten Egy, de ez az egy jelen van a sokaság minden elemében, ha ájult módon is. Isten közvetlen módon nem létezik a jelenlegi világban, hanem csak a tudati létezők tudatstruktúrájának a mélyén. Ha ugyanis a jelenlegi entrópia-által uralt világban Isten közvetlenül (vagyis személyesen) nem létezik, hanem csak keletkezőben van, akkor fölmerül a személyes Isten születésének és fogantatásának a problémája. De mivel Isten Örök Lét, ezért Isten, mint olyan sohasem születik és soha nem hal megA szellemi ember azt tapasztalja, hogy a lét megromlott eredeti tisztaságához képest, s ezért sok a szenvedés a világban. A zűrzavarban a lelkek kaotizálódnak, s biztos támpontjaikat egyre inkább elvesztik. Tehát: Isten Szent Lelke Áradó Megváltás vagy Kemény Akarat Rettenetes Diadala?. A puszta halál, az elsajátítatlan halál még nem jelent beavatást, s ha elmulasztjuk halálunk igazi elsajátítását, akkor újra kell születnünk, hogy megint lehetőségünk legyen az igazi halálra, mely nemcsak elmúlás, hanem a tökéletes transzfiguráció: az endúra maga. A lényegi átváltozást jelentő halálra egész életünkben készülni kell, s ha tökéletesen fölkészültünk, akkor halálunk egyben tökéletes átváltozás is lesz a túlvilágra. A világban-való-lét lényege szerint gond, ha azt az egó uralja. Azt kell belátnunk, hogy az öröklött inautentikus lét csak látszat, s igazi valónkat a káprázat ereje takarja el és másítja meg. Csak akkor lehetünk szabadok, ha hitelesek vagyunk, vagyis ha képesek vagyunk önmagunk lenni és önmivoltunk szerint megnyilatkozni. A lényeg tehát: a hiteles ember önmagában szabad. Az útonlét a célra-irányultság léthelyzete, az a helyzet, mikor valaki úton van, s halad a célja felé. A Cél tehát nem egy megragadható létező, hanem egy abszolút üresség és tisztaság. Megkapaszkodni tehát nem a véges ittben és mostban kell, mivel a szilárd pont nem köthető véges létezőkhöz. Az igazi megkapaszkodás és támasznyerés tehát nem egy végeshez-kötődésben történik, hanem magában a lebegésben: ami lebeg, az valódi nyugalomban van, egy tökéletes egyensúlyban. S mivel az ember végsősoron nem materiális megkapaszkodásra törekszik, hanem egzisztenciája, s egyben boldogsága és szabadsága megtámasztására, ezért kapaszkodása, s így lebegése sem materiális, hanem intellektuális, pontosabban hangulati. A felszabadulás az útonlétben valósul meg, a Célhoz való közeledésben. Az útonlét ugyanis az esszenciához való megtértséget, az igazi Istenhez-fordultságot jelenti. Az útonlét szellemi aktivitással jár, s ez lényegében a metafizikai megvalósítás folyamata. Az emberiség keresztút előtt áll. Vagy átlényegül Istenbe, vagy elpusztul. A nagy feladat tehát az Istenbe való átlényegülés, ami úgy valósulhat meg, ha az emberiség szellemi vezetői tisztán megértik Isten lényegét és mibenlétét, s ezt a megértést hatékonyan közvetítik az egyszerű emberek felé. A megszabadulás kulcsa egy kulcs, mely lehetővé teszi a megszabadulást. Ez a kulcs a Szakrális Tan , egy olyan tan, mely tisztán megfogalmazza a szabadság lényegét, s kifejti a megszabadulás lehetőségét és előfeltételeit. E tant a Tudás Könyve tartalmazza, mely eredeti formájában Istennél van. Aki hiteles az üdvözül, aki pedig nem hiteles, az újraszületik. Ez a saját törvény pedig igen egyéni lehet, ezért érdemes a keskeny úton járni, vagyis a saját utunkon. Mert saját célunkhoz csak saját utunkat megjárva juthatunk el. A Turul a magyarság őrző szelleme, akit mindig szárnyakkal képzelnek el, s általában sólyommal jelenítenek meg. A sólyom tehát a Turul szimbóluma, a szimbólum pedig csak jel, s nem maga a valóság. A sólyom valójában a héber salom, illetve az arab szálem szavak magyar megfelelőjeA szabadulás tehát a Turul titka, s ezért aki megszabadulásra vágyik, az értse meg saját őrangyalát, s Turult, mint az őrangyalok királyát. A szabadulás a szeretet által van, a szeretet pedig az önutólérésben realizálódik. Az önutólérés pedig az, midőn a múlt felől elérjük az Örökkévalóságot, itt összekapcsoljuk a kezdetet és a véget, s az Abszolútum ezen pontjából lebocsátjuk magunknak a jövő felől az aranyhágcsót, s ezáltal pozitívan determináljuk a saját jövőnket, s ezzel megerősítjük magunkban a hajlamot, hogy a múlt létezőiben gyönyörködjünk, s ezzel a múltat megszentelvén saját alapunkat tökéletesen megerősítsük. A csodálatos fa pedig az idő maga, s e fát a helyes időhöz való viszonyulással mászhatjuk meg. A megszabadító beavatást pedig az nyerheti el, aki megmássza a csodálatos fát. Összefoglalva: A Turul titka a szabadulás, mely a szeretet által realizálható. A szabadság útján akarunk járni, a szabadság, vagyis a szabad állapot felé akarunk közeledni. Bármely filozófia alapvető feladata: híveit a szabadság felé vezetni alkalmas és megfelelő tanácsok, elvek és stratégiák megadásával. Minden igaz törekvés végső célja: az Örökkévalóság a jelenben mint jelenfölöttiség nyilvánul meg. szabadság az akarat tárgya és belső tartalma: mint cél stratégiát követel meg. A szabadság fogalma kezdeti fokon magában rejti a választás lehetőségét több alternatíva között (választási szabadság). A szabadságot megvalósító stratégia azonban éppen a helyes és autentikus választásokat határozza meg. Ilyen értelemben a stratégia a célhoz-jutást biztosító választás-sorozat, illetve annak leírása. Nem annyira az a fontos tehát hogy hol vagy az úton, hanem az, hogy merre tartasz. A létező számára tehát az útonlét a fontos, s az ösvények, az egyes lények számára járható utacskák magához a legfőbb úthoz. A Nagy Cél az, hogy az egész teremtett lét romolhatatlanná váljék, s a lét teljességében az Isten akaratát fejezze ki. A Cél tehát úgy is megfogalmazható, hogy az Isten legyen minden mindenekben. Mert az ember teremtése előtt már sok szellem megtestesült, s elhagyta az eredeti isteni rendet. Az ember azért lett teremtve, hogy megváltsa a világot. Ádám, az első ember azonban elbukott, ez a bukás azonban belső felét nem érintette. Tehát Isten úgy viszonyul az Énhez, mint az Én viszonyul a világhoz. Tudat-Világ-Én-Isten. Sőt ez a rendszer egy kört alkot, mint a Tavasz-Nyár-Ősz-Tél. Ez azért lehetséges, mivel Isten a legkisebb és a legnagyobb, hiszen Isten az ellentétek egybeesése. Az eredet fonala fogalma szerint egy stratégia, mely elvezet a metafizikai eredethez. Az emberiség már régtől fogva ezt a fonalat keresi, s a megfelelő stratégiát a különböző vallások sokféleképpen megfogalmazzák. A vallások mögött a metafizikai őshagyományt kell keresnünk. Minden vallásból ki kell emelnünk a használható elemeket, s az egyetemes szempontokat kell megragadnunk. A legfontosabb az, hogy reálisan megtaláljuk a megszabadulás vezérfonalát, s a princípiumok kapcsolatát tisztán megértsük. Mert az Eredet Fonala maga a rendezett tudás, mely elvezet a végső megszabaduláshoz. Minden lény vágyát: a megváltást tervszerűen kell végrehajtani. Minden más gondolatot ennek kell alárendelni. Mert a részletekben tekintélyes próféták is tévedhetnek, s a Prófétát nem annyira a részletekben kell követni, hanem ama lényegben, melyet a Próféta tisztán kifejezett. Élj Szívből! Ez azt jelenti, hogy fordulj a belső Isten: felé, aki mindeneknek az Önvalója. Fordulj igaz önmagad felé, ahonnan teremtett léted származik. Fordulj a szív belső mélységei felé, mert örök és teremtetlen önvalód: sajátistened a szív legmélyén lakozik. Az Élő Isten mindenre képes, s így ki tudja elégíteni minden szükségleted is, mint a szerelem, a táplálkozás, a légzés. Minden szükségletedet a szív által elégítsd ki. Ezt jelenti az alapelv, hogy: Élj szívből! S ez nem mást jelent, mint azt, hogy: Légy önmagad, s állj ki magad mellett. Önmagadból legyél önmagaddá, s így leszel igazán önmagad. A lényeg az, hogy igazán fejlődjünk. Mivel azonban a fejlődés gyökere az ellentmondás, ezért a Sátánnak, és angyalának: Lucifernek óriási szerepük van. A fejlődés azonban csak úgy valósul meg, ha az egész folyamatot Isten irányítja, s a fejlődőkben újra és újra békét teremt. A Sátán az állandó modernizáció híve, a modernizáció azonban mindig feszültséget szül, s az igazi fejlődés csak úgy valósulhat meg, ha a Sátán modernizációira az Isten állandó archaizációval felel. Mert a Sátán léte lehetőség-lét, s ezért modernizál állandóan. Ezzel szemben az Isten léte a ténylegesség-lét, mert Isten maga a Tiszta Ténylegesség, az Actus Purus. A Sátán azt sugalmazza a lényeknek, hogy érd utól Istent, hiszen ha nem is vagy Isten, majd az leszel az evolúció által. Erre Isten a lényeket egyre mélyebb isteni önismeretre vezeti, s megmutatja nekik, hogy miként lakozik bennük valóságosan, mint igazi lényegük. A fejlődés végén a Sátán megvalósítja a vulgáris autoteizmust, az egoizmus végkifejletét. Erre Istennek csak egy válasza lehet: a szakrális autoteizmus, melyben Isten mint szeretetegység valósul meg a lényekben.. A szentmise feladata végsősoron a szakrális autoteizmus megvalósítása. E realizációhoz azonban meg kell tisztítani a mise liturgiáját. Az Örök Pápa, a Transzcendátor kinyilatkoztatja a megfelelő időben, hogy nincs többé helyettesítő áldozat, hanem mindenki feleljen önmagáért. Ez akkor valósulhat meg, ha Isten mindenekre kiárasztja magát, s mint mindenekben jelenlévő, mindenekben tiszta lelkiismeretet ébreszt. Az uralkodó nem büntethető alattvalói bűneiért, hanem csak azért, hogy nem volt olyan jó uralkodó, hogy megakadályozza a bűnöket. Alapelv az, hogy a bűn nemtudása nem mentesít. A tudatlanság nem mentesítő ok, mivel eredetileg minden lény tiszta öntudattal rendelkezik. Az Önvalóról való elfelejtkezés (666) maga a bűn. Ha valaki tudatlanságban követi el a bűnt, éppoly bűnös, mint aki a bűnt tudatosan követi el. Az állat, a növény és az ásványvilág lakói éppúgy felelősek mint az ember, bár nekik kisebb a felelősségük. Egyetlen állat vagy növény sem szenved ok nélkül. A karma törvénye rájuk is érvényes, hiszen eredetileg ők is öntudatos lények Istenben. Ha segíteni akarunk egy szenvedő tudatlanon, akkor vezessük el őt az őszinte bűnbánatra. Minden bűnösnek azt a kérdést kell feltenni, hogy: miért felejtkeztél el az Önvalóról? Hiszen ha nem felejtkeztél volna el igaz valódról, akkor most nem szenvednél! A megváltás kulcsa ezért az, hogy a lényekben vágyat ébresszünk igazi lényük: az Önvaló iránt, s felébresszük bennük az Önvalóra való emlékezés akaratát. Mindezek alapján beláthatjuk, hogy miért bűnös dolog a helyettesítő áldozat, s miért kell ezt a hamis áldozatot érvénytelennek kinyilatkoztatni. Az Ige Liturgiájában el kell végezni a tudat demodernizációját és azt újra archaikussá kell tenni, megidézve így az aranyvalóságot, a Paradicsom valóságát. S ha már elértük a kellő fogékonyságot, akkor jöhet az Áldozat Liturgiája. S itt elsősorban a misét bemutató papról (papokról) van szó. Az áldozó papnak a szakrális szolipszizmus léthelyzetébe kell helyeznie magát, felfogva, hogy ő végsősoron egy a hívőkkel, s ha ő eszik az áldozati eledelből, akkor a hívek is esznek abból. De a híveknek is aktívaknak kell lenniük, hogy a szentáldozás erejét megnöveljék. A Legfőbb Áldozó maga a Transzcendátor, az Örök Pápa, aki a Szentléleknek princeps analogátuma, legfőbb megnyilatkozása. A nagy metafizikai redukciót a transzcendátornak kell elvégeznie. A transzcendátor visszavezeti önmaga által önmagát önmagához, s így lesz igazán önmaga. A transzcendátor ilyen módon eléri, hogy az Isten legyen minden mindenekben, s így maga az Isten tökéletesen megvalósul az egész létben. Ki legyen tehát a király? Fontos kérdés ez napjainkban. S miért késik Magyarországon a királyság restaurációja? Nemde azért, mert aki e szerepre eleve ki van jelölve, az még nem érett meg a hivatására? Hiszen az eleve-kijelöltség összhangban kell legyen az alkalmassággal. A versenyben az eleve kijelöltnek kell győznie, annak, aki birtokában van a metafizikai kulcsinformációnak, akinek a lelke magában hordozza a nagy létprobléma megoldásához szükséges tudnivalókat. A megváltásnak 4 fokozata van: 1.Előbeavatás, 2. Beavatás, 3. Üdvözülés, 4. Felébredés. Maga a megváltás a megértésben nyilvánul meg. Egy megváltandó létezőnek meg kell érteni a fogalmát, a titkát, a lényegét, s végül az elvét. Mivel Isten a megváltó, ezért elsősorban Istent kell megérteni e 4 fokozatban. Előszöris meg kell érteni Isten fogalmát, vagyis azt, hogy mi/ki is az Isten. Itt azt kell megérteni, hogy Isten a Tökéletesség maga, akinek fogalma magábanhordja a létezését. Ez az Istenbe való előbeavatás, s amíg ez tisztán és teljes mértékben meg nem történik, addig az egyén a pokol létállapotában van, még akkor is, ha mennyeinek véli a létezését. Ez az állapot a létforgatagnak való teljes kiszolgáltatottság. Ha valaki pokoli módon szenved, akkor tudatosítani kell benne azt, hogy a létezésben mi is az, aminek még a fogalmát sem értette meg, de ezzel a létezővel mégis (állandó) kapcsolatban van. A legfontosabb Isten megértése, mert Isten csak olyan mértékben tud nekünk segíteni, amilyen mértékben megértjük Őt. A legkeményebb pokolban az van, aki még Isten fogalmát sem érti tisztán. S itt a szektás "keresztényeknek" óriási felelősségük van, mivel meghamisítják Isten tiszta fogalmát. A hamis keresztényektől el kell szakadnunk, s a Biblia bálványozását is abba kell hagynunk. A Bibliát csak annak szabadna olvasnia és oktatnia, aki filozófiailag-teológiailag megértette Isten fogalmát. A következő lépés Isten titkának megértése. Aki már kezdi érteni Isten titkát, vagyis azt a titkot, amit Isten elrejtett az avatatlan tömeg elől, az már a beavatás folyamában van: a tisztítótűzben. A 3-ik lépésben az egyén a maga szintjén megérti Isten lényegét, s éppen e lényeg élő értése által válik üdvözültté. Aki nem él az isteni lényegben, az még nem mondható üdvözültnek. Ez a lényeg a szeretet maga. A hit révén kikerülünk a pokolból, a remény által a tisztítótűzből, a beteljesedett szeretet által pedig elérkezünk a menny határára, s belépünk Isten valóságába. S Isten valóságában az lehet, aki érti Isten elvét is, s így az ilyen egyén számára Isten tökéletesen működik. Majd jön a 4-ik lépés, melyben az etika segítségével legyőzzük a gonoszságot, elsősorban a saját gonoszságunkat, mely a haragunkból fakad. Ezzel megszűnik a radzsasz kötőereje, s tovább léphetünk. Az 5-ik lépésben a metafizika segítségével megértjük a tudati létet, s így megsemmisítjük a lényeget illető tudatlanságot. S ha elértük a Tudást, igazán halhatatlanok leszünk. Így az önzés megszüntetésére és a tiszta önérzés-önértés megvalósítására van az ideológia, s az általános ideológia alkalmazásával megfogalmazzuk saját ideológiánkat, mely a mi saját ideánknak a tanként való megfogalmazása. S ha elértük a Tudást, igazán halhatatlanok leszünk, s így megváltásunk beteljesedett.ATYA
 

Adatok

  • bandika

  • ezotéria

  • 2007. ápr. 7. 22:20

  • 2013. máj. 23. 18:48

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 4 446 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0