A fecske
E történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor kora tavasszal egy fecskepár érkezett a villanyáramot vezető fémhuzalra. Itt a tavasz! Megérkeztünk! – hirdették boldog csiviteléssel. Messzi útról jöhettek, pihenniük kellett, s erre szolgált a házunk közelében húzódó vezeték. Órákig tartó ficsergés után felreppentek, s fészekrakásra alkalmas helyet keresgéltek az eresz alatt. Sötétedésig nem találtak, ezért a következő napon is próbálkoztak, elárulta ezt a sármaradványok sokasága a vakolaton.
Estére sikerült kiválasztaniuk a legvédettebb részt, ahol nagy szorgalommal, pihenés nélkül építgették a fészküket, nyálukkal összeragasztott agyag és föld keverékéből. Munkájuk eredményeképpen napok alatt létrehozták a csodálatos, mesterien gömbölyűre formált remekművet, amit telehordtak tollal, pehellyel, a ki-be járkálásra alkalmas, kör alakú nyíláson keresztül. Amikor úgy ítélték meg, hogy biztosították a saját és fiókáik meleg, puha fészkét, boldog csivitelés közben pihentek meg szürkületkor.
Azon a nyáron kétszer költöttek ki négy-négy fiókát, akiket sikerrel fel is neveltek. Felejthetetlen látvány, amint napestig, fáradhatatlanul hordják a rovarok tömkelegét a folyamatosan éhes, sárga csőrűket nagyra tátogató fiókáiknak.
Ősszel a fiatalok is a villanyt szállító huzalon soroltak a szüleikkel, útra készen Afrikába.
Így ment ez több éven át, amikor az egyik év őszén, verébcsalád foglalta el a tavaszig őrizetlenül hagyott fecskefészket!
A verebek nagyon jól érezték magukat a kellemes, meleg otthonban, s eszük ágában sem volt azt elhagyni. Ennek szellemében telt, múlt az idő tavaszig, amikorra a nap egyre hosszabban és melegebben sütött.
E kellemes környezetben éppen a kertben foglalatoskodtam, amikor örömteli fecske–ficsergést hallottam! A messze távolból érkező madarak a huzalon pihenték fáradalmaikat, szokásukhoz híven.
Amikor ezt is megelégelték, az egyik fecske váratlanul berepült a fészekbe, az éppen ott tartózkodó veréb legnagyobb meglepetésére! A fészek belsejéből baljós, haragos hangok hallatszottak! A fecske felháborodottan csipdeshette hívatlan vendégét, erőteljes ricsaj kíséretében. Mindez addig tartott, mígnem a tépett tollú fészekfoglaló, rémülten szállt ki a bitorolt otthonból, s messze szállt e rosszemlékű helytől.
A következő pillanatokban a tulajdonos villás farka jelent meg a fészeknyíláson kívül, majd fergeteges gyorsasággal hol az egyik, hol a másik lábával repítette ki a veréb által használt tollakat, pihéket, otthona belsejéből.
Amikor a házigazda befejezte a nagytakarítást, megelégedetten dugta ki a fejét a bejárati nyíláson, figyelembe sem véve a fészek körül szanaszét repdeső „szemetet”. E jól végzett munka után megérkezett a párja is, majd otthonuk kijavításán munkálkodtak, időt és fáradtságot nem kímélvén. A mű elkészülte után a fészket újra kibélelték frissen gyűjtött tollal, pihével, és az élet haladt tovább!
A fecskék szeretik szülőhazájukat. Védik, szépítik otthonukat, költögetik fiókáikat, azaz fenntartják a fecskék nemzetségét. Tanulhatnánk tőlük mi, emberek!Adatok
-
szabadits34
-
irodalom
-
2008. jan. 5. 10:36
-
nem volt módosítva
-
magyar nyelvű
-
saját
-
2 042 megtekintés
-
1 darab
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.