Azoknak, akik nem olvasták el, de emelt szinten érettségiznek


Mielőtt bárkit is téveszmékbe ringatnék: ez csak egy lehetséges nézőpontja a tematikának, amit központilag kiadtak. A konkrét tételt a vizsgahelyzetben fogjuk megtudni, nyugi, nem jutottam semmiféle törvénytelen információ birtokába az érettségivel kapcsolatban!

Az önértelmezés lehetőségei Márai SándorEgy polgár vallomásai című művének első kötetében Mint ahogy közkedvelt regényéből is kiderül, Márai alkotócsaládból származott. Öccse Radványi Géza, filmrendező (Valahol Európában), édesapja Grosschmid Sándor, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Azonban nem csupán családi, hanem baráti kötelékek is fűzték az irodalmi élethez: kapcsolatot tartott fenn Füst Milánnal, Kosztolányi Dezsővel szomszédok voltak a Mikó utcában, ismertség fűzte Thomas Mannhoz és különösen nagy hatást gyakorolt rá Krúdy Gyula álomvilága (Szinbád hazamegy, 1940). Franz Kafka első magyar fordítója. Mindig úton volt, lakáskulcsait úgy cserélte a nagyvilágon belül, mint más kortársa a zokniját. 1933-ban Berlinbe küldték tudósítani, itt nyomon követte Hitler hatalomátvételét. Elképesztő bátorsággal számolt be a Messiás a Sportpalastban a nácizmus valóságáról, nem kevés paródiát oltva bele a nagy diktátorról. A sok nép által becsben tartott írót, költőt, újságírót, műfordítót elsősorban a saját tapasztalatain alapuló önéletrajzi műveiért kedveljük. Nem csoda, hiszen ő is ebben a témában érezte igazán otthon magát, Naplóját lázas munkával, megállás nélkül írta. Az Egy polgár vallomásait élete fő műveként szoktuk emlegetni. A könyv első kötete 1934-ben jelent meg. Erősen érződik benne a művész ősök iránt érzett tisztelete, s életének vezérgondolata, miszerint az alkotó sosem alkuszik. Felelősnek érezte magát a polgárokért, akik őrzik a világ értékeit, s akiket meg kell védelmezni mindennemű faji megkülönböztetéstől, megbéklyózástól. A függetlenség, a szabad szellemben való alkotás életének értelme. Bár már az első néhány mondatban leszögezi, hogy a mű szereplői fiktív alakok, azért tudjuk, hogy nagyon is őszintén öntötte szavakba gyerekkori élettapasztalatait a regény ezen szakaszában. Az irodalmárok olyan jelentős mérföldkőként emlegetik az Egy polgár vallomásait, mint Kassák Egy ember életét, vagy Illyés Puszták népét. Az első kötet szociográfia, fejlődési regény és vallomás egyszerre. Szociográfia, mert –némi kritikával színezve- pontos képet ad a kor társadalmáról, képeket villant fel a cselédek, hivatalnokok, zsidó családok életkörülményeiről olyan zseniális leírásokkal, melyektől otthon érezzük magunkat térben és időben. Fejlődési regény, hiszen a lírai én fokozatosan kialakuló világképét, természetét a valósághoz hűen bontja ki. Nyomon követhető az egyén elveinek alakulása, formálódása a végső személyiség felé. Illetve vallomás, melyben feltárja korának és saját magának téves gondolatait, hibáit, semmit sem szépítve a múlton. Mint kisgyerek szemléli környezetét, aki a jelenben ismerkedik a világgal. Építgeti kapcsolatait társaival, megszokja a cselédtartás akkoriban hétköznapinak számító tényét, sőt azt is, hogy neki jogában áll egy tőle sokszor idősebb és okosabb felnőttnek parancsokat osztogatni. Igyekszik mindvégig tárgyilagos maradni, s talán pont ezért hat fordítva, felerősítve az olvasó érzelmeire minden egyes apró mozzanat. Ilyen jellegzetes eset, mikor egy rokonlátogatás alkalmával a gyerekek légpuskával csatangolnak a birtokon és a kisfiú Márai hátulról véletlenül majdnem megöli egyik unokatestvérét, akivel egyébként nem kedvelték egymást. Ám a gyerek még csak egy szóra sem méltatja az esetet. (A helyzet A gyertyák csonkig égnek című regényéből ismerős.) A serdülő fiú nem igazán találja helyét, állandó kétségek gyötrik, valami mást, különlegesebbet keres. Nem bír alkalmazkodni a polgári idillhez, egyszerre fogja magát, és kisétál addigi életéből. A szülők hosszas keresés után találják meg. Az első kóborlás tapasztalata csak tovább fűti benne a vágyat a kitörésre, s még nem tölti be huszadik életévét, mikor már világcsavargónak számít. Felesleges a regényben logikai megszerkesztettség jeleit keresni. Az emlékek spontán szabadultak ki az író tollából, s ő nem is próbálta ezeket rendbe szedni. Zavarba ejtően ugrál térben és időben, melynek jelképes értelme van: azt a szabadságot gyakorolja élete történetében, amit mindig is követett. A második világháború végétől egyre jobban elzárkózó Márai Sándor végül felesége és fia halála után főbe lőtte magát. A külsőségek azt mutatják, hogy egy olyan emberrel állunk szemben, akit teljesen hidegen hagy, hogy éppen békeidőt, forradalmat él-e meg, hogy egyáltalán másnap lesz-e kenyere. Betegesnek mondható bogarairól akkor sem mond le, ha olyan szükségleteket kell cserébe feladnia, mint a tisztálkodás, a táplálkozás stb. A viselkedési normák ilyen fokú átlépése mindenképp egy sérült lelket rejteget. A kor tudományos eredményei alapján megállapított „neurózisát” az író nem titkolja könyvében. Ez az első kötet tulajdonképpen a bevezetője a nagy élettörténetnek, melynek minden mondata őriz valamit a múltból.

Adatok

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 2 297 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0