A bölcs farmer esete

 John Brownnak hívták azt a bölcs farmert, akit a környék összes gazdája tisztelt és becsült. Távoli névrokona annak a   híres, fekete rabszolgák felszabadításáért küzdő  1860-ban hősi halált halt J.B.-nak.

Egy tavaszi reggelen megszületett első kiscsikója a szép , fiatal Susi kancamamának.

 A környékbeli farmerek mind látni akarták a kis jövevényt, és őszinte örömmel mondták a gazdának: „ Micsoda nagy szerencse, egy ilyen  egészséges , erős kis csikó. Igazán szerencsés vagy John.”

Mr. Brown megköszönte a gratulációkat, ahogy illik, de hozzátette: ”Honnan tudjátok, hogy ez akkora szerencse.?”

A többiek nem egészen értették, miért mondja a gazda ezt, de mindenki ment aztán a saját dolga után.

Teltek, múltak az évek, amikor egyszer csak azt vették észre Brownék, hogy az istállóból eltűnt a szépséges Susi. Sehol sem találták, keresték mindenütt.

Jöttek ám a szomszédos  farmerek  sajnálkozni :” Micsoda szerencsétlenség, mekkora kár, milyen nagy veszteség, hogy az a gyönyörű ifjú kancád elbitangolt.”

Erre a  farmer: „Honnan tudjátok, hogy ez akkora  veszteség, ekkora  nagy baj?”

 Mást nem is mondott, hiszen bölcs ember volt, dolgozott keményen, tette a dolgát, nem sokat beszélt, de ha szólt, akkor mindig bölcset mondott. Tudták ezt róla a barátai.

Szinte napra pontosan 2 év múlva a hegyek felől  3 ifjú csődör viharzik be a nyitott kerítésen, legelől az eltűntnek hitt Susival.

Lett öröm, vigasság a farmon. Minden szomszéd  látni akarta  a megkerült Susit és  az  ő ifjú lovagjait .Őszinte örömmel mondták: „De  szerencsés vagy te John, hogy visszajött  e csodaszép lovad, és még hozott is  magával 3 egészséges,  erős csődört. „

A bölcs farmer megköszönte, hogy osztoznak örömében, de feltette a kérdést:

” Honnan tudjátok , hogy ez akkora öröm?”

Pár nap múlva a farmer fia, be akarta törni az egyik pej lovat. Sugárnak nevezte, mert  fényes, csillogó szőrén szinte táncot járt a  reggeli Nap sugara.  Sugár ifjonti ereje teljében  vad volt és akaratos. Már- már sikerült megülni a fiúnak a lovat, amikor  az ég hirtelen beborult, dörgött és hatalmasat villámlott. Susi két lábra ágaskodott, ledobva a farmer fiát a hátáról, és fékevesztett vágtában az istálló felé iramodott.

Szegény fiú csontjai törtek, hetekig kórházban ápolták, és azt mondták az orvosok, hogy örök életére sánta marad.

Az igazi barátok a bajban is együtt éreznek. Szomorúan mondták  farmerok az apjának, hogy „Szörnyű ez a baleset, sánta lett az a szép erős fiad, Istenem, de nagy baj!”

A farmernek nagyon fájt a szíve, és bölcsen  csak annyit mondott: ”Honnan tudjátok, hogy ez olyan nagy tragédia?”

Ezen események1862- 64 – ben történtek, az amerikai polgárháború idején, amikor az ifjakat besorolták katonának az Észak- Dél háborúba.

 Ifj. John  Brownt szerették az istenek, megmenekült sántasága miatt az öldöklő háború borzalmaitól.

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)