Szék


Szék község, festőin szép, hegyes–dombos területen épült, Kolozsvár közelében.Lakosainak számáról annyit tudtam meg, hogy háromezer–nyolcszáz kéményt számlálnak a faluban, amivel egyéb hírforrás hiányában, meg kellett elégedjek.Szék, város volt a tatárjárás előtt, de az országot feldúló gyilkosok majdnem kiirtották a település teljes lakosságát. Azok, akik életben maradtak, hálából fogadalmat tettek a Jóistennek, miszerint Bertalan – székiesen Bírtalan – napot ünnepként tartják nyilván, mely napon háromszor tartanak misét. Az Istentiszteleteken a falu minden lakosa azóta is részt vesz. Erre a gyönyörű helyre Szabó Zsuzsika hívott vendégségbe, a Bírtalan napon tartott ünnepség alkalmából, amit örömmel fogadtam. Az ott töltött egy hét alatt sok szépet láttam, hallottam, tapasztaltam.A magaslatok között, sós víz tör fel a völgyben, amit só helyett használ a település lakossága. A fából épített ”kútgyűrűbe” merítik kannájukat a faluban élők; ugyanis a víz magassága állandó. A környező réteket sóvirágok tömege díszíti.Amit a széki viseletről, a szobáikról és egyéb népművészetükről írhatnék, azzal külön tudomány foglalkozik, de annyi elmondható, lélegzetelállítóan gyönyörű!A széki férfiak öltözéke egyedülálló látvány, aminek kiegészítője a rendszeresen viselt szalmakalap. Karimája keskeny, fejtetőn magasodó, formája csakis székiekre jellemző, készítőik a község szülöttei. Ruházatuk fekete nadrág fehér inggel, ami nagy, vízszintes rakásokkal díszített ujjakkal, a hozzá viselt szalmakalappal, különlegessé teszi megjelenésüket.A nők öltözéke színes bőszoknya köténnyel, amit ugyancsak fehér, rakott ujjú blúz tesz egyedivé, a női formát kiemelő mellénnyel. Jellegzetes díszük, – amit nemzedékeken át őriznek –, a bordó színű, gyöngyből készített, széles nyaklánc.Minden házban van „tisztaszoba”, amit szépséges szőttesek és hímzések díszítenek, a székiekre jellemző mintázattal.A szőttesek és a bútorok színei a piros, a fehér és a zöld.Jellemző még a menyasszony gazdagon díszített, szélesre fonott pártája; színei azonosak a zászlónkéval. A vőlegény fejdísze a szintén fonott, fejpánton magasodó, napkorongot idéző, kör alakú dísz a homlok felett: idézendő egy Istent hívő ősvallásunk „napimádó” múltját.Hétköznapokon csendes a falu, nyugodt, jövő–menő emberekkel, rohanásnak nyoma sincs!Estére, álmosító csend ül a falura, ám reggelente a nyolcvanhat éves András bácsi hangjára ébredtem pontban hat órakor: „Naaa! Menny arább! Hallod? Naaa! Teee!”— kiáltott a gazda, miközben tisztogatta, és friss alommal látta el tehenét s annak borját; előkészítendő a reggeli fejéshez az istállót és az állatokat.Egy kevéske csend után csörömpölt a tejeskanna: a hetvenes éveit taposó Sári néni ballagott az istállóba, tehenet fejni. A gazda ez alatt sem tétlenkedett, kitárta a nagykaput: e rétközeli helyről indult a csorda legelni. Ez okból verte fel a falu csendjét a tehénbőgés, így jelezték egymásnak a nagy eseményt. A kapuk sorban nyíltak, a gazdák kihajtották az állataikat, és várták a pásztort. A szomszédok hangos jó reggelt kívántak egymásnak, miközben rendet tettek a portán; söprögették a kocsiutat, a járdát, az udvart s helyre rakták az útban lévő munkaeszközöket.A messzebbről ballagó tehenek megálltak a gyülekező helyen: várták a később érkezőket. Hat bivaly is feketéllett a téren ácsorgók között; őket a románok tartják sűrűbb tejük miatt (Széken 3 román család lakik).Ennek a nyugalomnak szakadt vége, amikor megérkezett a pásztor, pulija társaságában! Fenyegető ugatására rémülten szaladtak a tehenek a puli által megjelölt irányban: ez az ősmagyar kutyafajta, tudja a dolgát. Körbeszaladta a rábízott állatokat, fogaival itt–ott érintette a csordából kilógók lábát, miközben teljes hangerővel jelezte: itt ő az úr. E fájdalmas terelési módot elkerülendő, perceken belül a helyes irányba fordultak a marhák. A pásztor kényelmesen ballagott az állatok nyomában: a munkát a puli végezte.Mindeközben nyitották és csukták a nagykapukat, ugattak a kutyák, gágogtak a kacsák, rikoltoztak a libák. E hangzavart tetézte egy–egy otthon maradt borjú felháborodott bőgése, ők kedvük és bánatuk szerint hívogatták anyjukat.Amikor a legelésző baromfik az árokparton töltögették begyüket megelégedett hangok kíséretében, elcsendesedett a falu. E csendet csak a libák éles rikoltozása zavarta meg időnként. A gúnárok minden arra járó idegenre éles hangon támadtak: házőrző tehetségük felér a kutyáéval!E meghitt, békés hangulatot rontotta egy–egy autó vagy traktor természettől idegen hangja és bűze.Az egyedülálló asszonyok is felseperték az udvart kapucsukás után, helyrerakosgatták a széthagyott edényeket, szerszámokat, s még az utca rendbetételét is feladataikhoz sorolták. A falunak szép, rendezett kinézetet teremtettek, igényüknek megfelelőt.Munkájuk végeztével elindultak szomszédaikhoz, megbeszélni a faluban történteket, az ebből következő fejleményeket, a betakarított vagy még a mezőn lévő termény állapotát, a várható vagy elmaradt hasznot, a család egészségi állapotát, az állatokról tudhatókat és minden elképzelhető és elképzelhetetlent.Eközben tudósítottak örömöt, bánatot és minden egyebet, főzésről, mosásról, esővízről, meg amiről még beszélni lehet e természet adta környezetben, és összefügg a paraszti élettel. Pillanatok alatt mindent tudtak az éjszaka és az elmúlt nap történéseiből, ha egyáltalán volt olyan, amit előző napon még nem hallottak volna!Mindezt röpke pár óra alatt megbeszélték, miközben a ház asszonya tette a dolgát. Az így tereferélők általában öregek, akik erejük híján halogatták a rájuk háruló feladatok sokaságát. Legtöbbjüknek kijárt volna a megérdemelt pihenés!Beszélgetésükből megtudtam, hogy a futóbab neve futófuszujka, ami felkúszik a kukorica szárára, míg a gyaloggránát egyhelyben ülő bokorbabot jelent, de azt is tudatták, hogy Erdélyben „szín”-nek nevezik a fáskamrát.Nyolc óra felé egyre több szekér zörgött el a ház előtt, az előző napon begyűjtött terményt haza kell szállítani.  Ezek a szekerek minden irányban szélesíthetők és magasíthatók az oldalrúd, az oldaldeszka és a nyárs segítségével, ami a széna, és egyéb termény nagy magasságba rakodását teszi lehetővé. E feladatokat is öregek végzik, hisz a fiatalság „Magyarban” dolgozik. Ők, a biztosabb megélhetésért vállalnak életerejüket tönkretevő, nehéz, fizikai munkát: távol a családjuktól. Munkalehetőség hiányában „idegenbe” kényszerülnek, igen sokszor éhbérért.Szürkület előtt nyílnak újra a nagykapuk, elégedett hangok kíséretében betotyognak a baromfik, hazaballagnak a tehenek, majd csukódnak a nagykapuk, Sári néni kannáinak csörömpölése kíséretében.Amikor minden elcsendesedett, az emberek nyugovóra térnek.A falu hangulata lélekújító! Különösen az, a természet gyógyító hatásától elszakadt városi ember számára.Ám, a mosdótálban mosakodás is a vidéki élethez tartozik, tűzhelyen melegített vízben, a konyhában. Igaz, a fiatalok építette házakban, már van fürdőszoba. Külön téma a WC, ami a ház háta mögött van. A baj télen lehet, amikor kijön az ember fia a nagy házból, a kisház mögé kerül a csúszós úton, vad hidegben, hiányos öltözékben. Mindezt azért, hogy ráülhessen a jéghideg, légöblítéses, fa alkotmányra, hogy teljesen áthűlvén visszatérhessen a lakásba. Szerencsémre, nyáron voltam Széken.Aggodalomra ad okot a mosógépből kiömlő vegyszeres víz, ami patakként folyik a lejtős utcák árkaiból a legelőre: mérgezvén a földet. Amikorra Széken megépül a csatornarendszer a szennyvíztisztítóval, éppen olyan későn lesz, mint nálunk, csonka Magyarországon.Széken a régi, gyönyörűséges kultúra közepette élnek az emberek a maguk teremtette kényelemben, vagy kényelmetlenségben: Istenben bízva!Ezzel szemben mi, ősi kultúránkat feledve, fogyasztói társadalomban éljük hajszolt életünket; feledvén Istenünket.    

Adatok

  • szabadits34

  • irodalom

  • 2008. jan. 9. 19:20

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 3 758 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0