Vegyünk  magunnak egy strapabíró bicót. Na, jó, ha a sötét középkorban volnánk, akkor lovat mondtam volna,  aki persze, sokkal előnyősebb egy bicónál, mert miután lekecmeregünk róla, nem kell tolni, eldöcög a lábán, ha van még jártányi erő benne, és megeteti magát az útszéli füvekkel. Szóval térjünk akkor vissza a bicóra: Legyen nagyon strapabíró, mert hamar elkopnak a tengely csapágyai, a küllők, meg egyebek, fékek, lámpák -, szóval komoly a dolog, itt hatalmas felkészüléssel kell nekiindulni a hosszú sétára, ami lehet egy két éves...

 Egyszer behunytam a szemem és láttam magam előtt vagy tízezer kerékpáros vándort. Mentek hosszú sorokban, tekerték a pedált és az útszélen azok sóhaját hallgatták , akik sajna kidőltek a sorból. Tovább már nem bírták és vissza szerettek volna fordulni, de nem lehetett, mindaddig, amíg el nem fogy az áradat...

 Hírtelen jött látomások ezek, de akarom hinni, hogyha egyszer mégis lesz egy népvándorlás,  mégsem ilyen lesz, hanem sokkal emberségesebb. 

Azt sajnos, nem tudnám előre megjósolni, hogy mikor lesz, de valószínű, hogy lesz "népvándorlás", vagy valami hasonló, de pontosan nem tudnám leírni, söt még azt sem tudom, tényleg népvándorlásnak fogják -e nevezni, vagy valami egyébnek.

 Akarom hinni, hogy lesz egy,  gyalogos népvándorlás is. De, mi  a különbség a gyalogos, meg a lovas, vagy a bicós népvándorlás között?

Szerintem annyi, hogy a gyalogos népvándorlás a kényelmesebb. A hátamon egy strapabíró, nem túlzottan teletömött hátizsákkal, ellehet szépen andalogni, s jókat dumcsízni. Ami nem kivánatos egy ilyen népvándorlásban, és amit én szinte elkerülhetetlenül rossznak tartanék, az pedig az országúti eröltetett menet, Amikor aztán, "pofa be!", és tartsd a kádenciát, na, azt nem kivánom senkinek sem, az pokoli kellemetlen népvándorlás lenne.

 Nem akarok viszont abban hinni, és imádkozom is azért, hogy ne is legyen egy személygépkocsival elindított népvándorlás. Ettől retteg a szívem, nehogy az emberiség felkerekedjen, bevágja magát, s családját egy efféle járgányba, s elinduljon a hosszú, több tíz kilométeres konvoj, na ennél rosszabbat tán soha nem fog megérni az emberiség.

Merem remélni, hogyha lesz is valaha népvándorlás, akkor az emberek, annak a  legszelídebb formáját fogják választani, szeretettel írtam 58. születésnapomon Űdv. mindenkinek. Legyen szép jövötök, hogy ne kelljen soha útrakeljetek,sem  szükségből, sem egyébb kényszerhelyzetből indítatva.,Ééljetek boldogan a saját hazátokban, mert azért vagyunk itt a földön, hogy legyen  ahol lakjunk, valahogy eképpen  írta Tamási Áron is, akinek bőlcsesége legyen veletek mindenkor.