Tegyük fel , hogy mégiscsak volt egy bizonyos időben un. Népvándorlás. Szóval, legyünk bátrak, fogadjuk el, még akkor is , ha hihetetlen, hogy volt valahol egy kitudja milyen volumenű, mérvű vándorlás, Volt mert valamilyen oknál fogva, az emberek megindultak, aztán mentek, mindaddig, amíg ki nem dőltek a  sorból, vagy, mentek a célig.

De volt-e cél egyáltalán, vagy esetleg az v olt a cél, hogy találjanak jobbat annál, amit  hátrahagytak? Vegyük gócső alá  az Etel-köznek nevezett szakaszt, feltételezem, hogy ott nem volt jó, a mi  őseinknek.. 

Tehát fogták a szajrét s felpakolták a szekérre, befogta minden lovat és gyíí! Odacsaaptak egy korbáccsal, aztán ment a szekér.Döcögtek, döcögtek fel Ukrajnáig, valahol Vereckénél, mit mond az egyik:

- Emberek, hé magyarok, és nem magyarok! Arra gondoltam , legyünk észnél, hisz mi egyre fenntebb, éppen az Északi sark felé haladun.

 Megvakarták erre fejüket a többiek, hű, te mintha igazad lenne, én is aztat mondom, mi lenne, ha... és itt hosszas vita következett, aztán végülis abban egyeztek me, hogy vissza kell fordulni, vagyis irányt kell változtatni,  de nem azon az úton, amelyiken jöttek, nem azon visszamenni.

 Arra már unta mindenki, meg aztán,  nem is láttak valami nagyon "új" helyeket. JGyorsan határoztak,  s hamarosan  megfordultak s mentek lefelé, neki délnek, egyszercsak Budapestre érkeztek, akkor mondta az egyik

- Ni csak , én ismerem ezt a helyet! Egyszer utaztam erre a nagyapámmal, lóháton voltunk, s ő mondta, hogy ezen a helyen állt Budának, meg Attilának a sátra.

Nos megörültek, a vándor magyarok, és nem magyarok, elnevezték Budának, Nosza, tűstént  letelepedtek. A vándorlásnak pedig , mint  afféle, népi cselekedetnek, egy törvényerejű rendeleettel véget vetettek. Mindenki menjen haza, mondták,  keresen magának házhelyet és eszkábáljon , amilyen gyyorsan csak lehet, egy jó nagy vityilót s abba szálásoltassa el magát, meg a kedves családját

Hát így ért véget az a bizonyos "Nép" vándorlás és azóta bizony nincs népvándorlás! 

Na, de aztán teltek az évek, s mit adj isten, az emberek kezdték kétségbevonni azt, hogy volt is valaha un. népvándorlás. Igende ekkor született meg Az a híres Anonymusz, nem is váratott sokat magára, mihelyest felnött, azonnal tollat ragadott s nekilátott megírni ezt a történelmi tényt. Nehogy valaki lemerje tagadni, hogy volt valaha ilyesmi.