Zajti Ferenc őshaza kutató és India

„...Keressetek,kutassatok,mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kulturájának gyarapítására,mint a magyar társadalom,az ős india kultura tárházában...”

Körösi Csoma Sándor

Ezzel a jelmondattal kezdődik az 1928-ban kiadott A Hun-Magyar őstörténelem (Uj szempontok a magyar őstörténet feltárásához) című könyvecske. A könyv írója Zajti Ferenc neve nem szerepel a mai történészhallgatók magyar őstörténettel foglalkozó irodalomjegyzékében. Neve mára teljesen feledésbe merült.1945-től a mindmáig fennálló tudományos álláspont szerint a finnugor származáselméleten kívül nem lehet létjogosultsága semmiféle eltérő álláspontnak. Zajti Ferenc a magyar nép őstörténetét az ázsiai népektől eredeztette,a Kárpát-medence magyarságát a szkíta majd hun-avar leszármazottnak tekintette.

Zajti Ferenc nem egy egyszerű „amatőr kutató” volt -mint ahogy azokat szokták jellemezni akik a mindenkori hivatalos állásponttal szembehelyezkedő nézeteket vallanak- ,hanem kiválóan képzett kutató,több keleti nyelvet jól ismerő orientalista.

1886-ban született Újfehértón. Édesapja az újfehértói Szunyogh-birtok ispánja volt. A református család gyermeke Iglón majd a debreceni Református Kollégiumban és Budapesten végezte iskoláit.

1905-06-ban Hollóssy Simon müncheni magán festőiskolájában tanult. Visszatérve Magyarországra Kubinyi Sándornál és Bosznay Istvánnál tanult hat évig.1907-ben Pestújhelyen telepedet festőként 1909-ben mutatkozott be. Az 1910-es években jó kapcsolatot fenn Csontváry Kosztka Tivadarral aki sokat foglalkozott Atilla hun királlyal, a magyarság szkíta-hun eredetével. Csontváry őt nevezi meg egyik utódjának, munkássága folytatójának. Az első világháború alatt elvégezte a Református Teológiai Akadémiát. A háború alatt menhelyeket létesített a fővárosban ,ahol előadásokat tartott főként vallástörténeti témákból. Az előadások szélesebb körű terjesztésére alapította meg a Népszerű Teológiai Tanfolyam című sorozatot és újságot. Ezekben az időkben tanulta meg az európai nyelveket és a latint,de a keleti nyelvek nagy részét is ,hogy a kutatásai során talált forrásmunkákat eredetiben tanulmányozhassa.

A háború végén adta ki először a magyarság múltjával foglalkozó írásait Az ősi magyarok hitvilága (Bp,1918.) címmel. A kötetben irodalmi ihletésű gondolatait közli az ősi hitvilágról sőt még egy kínai történet fordítását is párhuzamba foglalja az ősi magyar hittel.1919-ben a perzsák monoteista vallásának,a Zarathusztra Zend-Avesztáját, vallási rendszerét ismertető könyvét adja ki majd1921-ben a Jézus gyermekkora című kötetét.1925-ben indította útjára, maga adta ki az Aveszta Könyvtár sorozatát melyben Stein Aurél,Goldziher Ignác és Kuún Géza egy-egy munkája is megjelent.

Ebben a sorozatban adta ki Dr. Jivanji Jamshedji Modi professzor tanulmánya a A hunokról, akik meghódították Indiát mi volt a hunok vallása?címmel aki a bombayi egyetem professzora ,hun-szakértőt, aki itt az Akadémián is tartott előadást 1600 fő hallgatóság előtt köztük a Kormányzóval ki a magyar érdemkereszttel tüntette ki a professzort.

A kiadvány előszavát Dr. József Ferenc főherceg írta akinek apja József királyi herceg, az utolsó Magyar Király IV. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után a trónra igényt tartott ,de törekvése megtört Horthy ellenállásán, aki saját fia és unokája számára építette a kormányzói utódlást. A Főherceg a magyar turanizmust az itáliai reneszánszhoz hasonlította az előszavában, mely segít a keleti testvérnépek megismerésében és a magyar nemzeti erők újjáéledését serkenti fel. A múlt századi turanizmust ma is 19. század nagyszámú nemzeti illúzióinak egyik elkésett kiadásának tartja hivatalos történettudomány. A turáni elmélet Max Müller angol nyelvésznek köszönhető, aki 1861-ben turáni néven foglalta össze Európának és Ázsiának minden olyan nyelvét, amely nem indoeurópai és nem sémi. Osztályozásának alapja az volt, hogy a nyelveket két nagy csoportra vélte feloszthatónak: a letelepült népek nyelvére és a nomád népek nyelvére, s ez utóbbit nevezte el turáninak. Maga a turán ősi iráni szó, amely az Avesztában és Firdauszinál fordul elő először, s az Irántól északra lévő területet jelölte, amelynek lakói, iráni és nem iráni törzsek egyaránt, állandóan támadták a letelepült déli földművelő területeket. Az európai köztudatba Abul Gazi 17. századi török történetíró Sejere-i Türk (A törökök családfája) c. munkájának lefordításával került be, s nagyjából a Kaspi-tengertől a Pamírig terjedő területet értették alatta. A nyelvészek nagy része gyorsan elvetette ennek az eredetileg földrajzi terminusnak nyelvészeti terminusként való használatát, de ennek ellenére jó ideig megmaradt mint az urál-altaji népek összefoglaló neve. A mozgalom igazi megindítója és propagálója Paikert Alajos, a későbbi földművelésügyi államtitkár volt, aki az angol Ázsiai Társaság mintájára egy magyar Ázsiai Társaságot kívánt létrehozni. 1910-ben megalakult a Turáni Társaság, alcímében Magyar Ázsiai Társaság. Elnökségében arisztokraták, híres közéleti személyiségek, neves tudósok vettek részt: Teleki Pál, Széchenyi Béla, Károlyi Mihály, Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Goldziher Ignác.A Turáni Társaságnak az a célja, hogy a Közel és Távol-Keleten élő összes turáni népek megismerésére közösnek nevezhető érdekeik előmozdítására irányuló törekvéseket elősegítse. Ázsia felkutatására expedíciókat küldjön vagy segélyezzen, a Kelettel foglalkozó tudományok ügyét minden hatalmában álló eszközzel - egyelőre folyóiratával, a Turánnal - szolgálja, Magyarország és a keleti népek közt gazdasági kapcsolatokat teremtsen, a Kelet minden politikai, gazdasági és kulturális mozgalmát figyelemmel kísérje, ismertesse és amennyiben szükségesnek látja, népszerűvé tegye.

Az első világháborúban a Turáni Társaság helyzete lényegesen megváltozott. Megszerezték a kormány támogatását (gondoljunk a török szövetség fontosságára), a Társaság nevét átváltoztatták Magyar Keleti Kultúrközponttá, eredeti neve csak alcímében maradt meg. Állami támogatással kiépültek a kapcsolatok Bulgáriával és Törökországgal. 1916-tól kezdődően mintegy 200 török (a háború hatására az antant iskolák bezártak Törökországban), bolgár, albán , bosnyák fiatal tanult Magyarországon, zömében földműves- és ipariskolákban, de gimnáziumokban is. Tervbe vették több ezer anatóliai török gyermek Magyarországra szállítását és az Alföldön cselédként való alkalmazását. Elkészültek a tervei egy Keleti Intézetnek és egy Keleti Tanszéknek. Konstantinápolyban és Budapesten magyar-török baráti társaságok jöttek létre.

A Turáni Társaság a háború után is folytatta tevékenységét. Az elnöki székben Telekit Pekár Gyula váltotta fel, védnöke József Ferenc főherceg lett. A Társaság szerény keretek között munkálkodott eredeti célkitűzésein. Finn-észt Intézetet, Török Intézetet hoztak létre, török, finn, japán nyelvtanfolyamokat szerveztek. Ismét felelevenítették az 1916-ban beindított nevelési programot, 1921-ben mintegy 200 török ifjú tanult Magyarországon. Évente tíz előadásból álló sorozatot tartottak a turáni népek történetéről, művészetéről, gazdasági viszonyairól. Gazdasági szakosztálya élénken foglalkozott a keletre irányuló gazdasági expanzió, sőt a keletre történő kivándorlás lehetőségeivel is.

A párszi származású Modi professzor ,-a párszik a perzsa zoroasztriánusok leszármazottai, őseik a muszlim vallásüldözés elől menekültek Indiába- ebben a dolgozatában azt igazolja ,hogy azok a hunok akik mint hódítók szerepeltek Indiában a Gupta-korszak alatt (isz.320-600) nyugat felől ,Perzsia irányából érkeztek , indiai feliratokban és írott forrásokban, a Vishnu-Puraná-ban és a költő Kalidasa Ranghu-vansa (Rangu-nemzetsége) című eposzában találhatok erre vonatkozó feljegyzések. Modi szerint a hunok a perzsákkal már régi időkben kapcsolatba voltak és a hunok egy törzse a Haetaliták vagy Ephthaliták (heftaliták) maradandólag telepedtek le Transoxániában( az Amu-darja és a Szir-darja folyók közötti terület) az 5.századtól kezdve. A hunok jó hosszú ideig tartózkodtak Irán határainál és miután szoros kapcsolatba jutottak az irániakkal ,térhettek át az ő hitükre Zarathusztra vallására. Ennek bizonyítékait az Aveszta-irataiból és pahlavi és perzsa iratokból meríti.

Visszatérve Zajti Ferenc munkásságára 1928-ban magánkiadásban jelenteti meg Ipolyi Arnold Magyar Mythologiáját.Az eredetileg 1854-ben kiadott mű elsőként tett kísérletet a magyar ősvallás rekonstruálására .A "Magyar Mythologia", melyben abból a feltevésből indult ki, hogy az etimológia, de mindenekelőtt a folklór (szólások, rigmusok, népszokások) alapján lehetséges rekonstruálni a pogány magyarság feledésbe merült hitvilágát. Írója feladatát óriási nemzetközi összehasonlító anyag segítségül hívásával és hatalmas néprajzi gyűjtőmunkájával korának legjobb tudományos színvonalán oldotta meg.

Szintén ebben az évben jelenik meg egy tanulmánya Hun-magyar őstörténelem (Uj szempontok a magyar őstörténet feltárásához) címen. A 19.század közepéig a magyar történettudomány, valamint az irodalomtörténet, egyformán úgy hitte, hogy a magyarok eredete nem lehet kétséges. A magyar hun-utód nép ,vagy legalábbis testvérnép,egy közös ős, Ménrót leszármazottja. Ménrótnak két fia volt,Hunor és Magor és e két fiú rabolta el a csodaszarvas útján Duló vezér két lányát. Így jöttek azután a távol keletről a hunok és a magyarok. A 19.század hetvenes éveiben Roessler német író Rumänische Studien című művében,amely 1871-ben jelent meg, megtagadta a régi magyar krónikák hitelességét és a mesék országába utasította a hun mondát. Ez a felfogás ,hogy a két nép nem azonos, még csak nem is rokonok, legfeljebb igen messziről, mindinkább hitelre talált a magyar tudományos világban is és azt tanították, hogy miután a nyelvrokonság és a fajrokonság egymástól elválaszthatatlan, a két nép nem rokona, vagy legalábbis nagyon távoli rokona egymásnak. Hunfalvy Pál 1876-ban Magyarország etnográfiája című művében már határozottan megállapította ,hogy a magyaroknak sohasem volt ősi hagyományuk a hunokról és Atilláról, még kevésbé volt hun mondájuk és a régi krónikákban olvasható hun történetet maguk a krónikások csinálták, még pedig úgy hogy a Niebelungen Lied-nek a hunokra vonatkozó részeit összevegyítették egyes külföldi krónikásoknak más, nem is a hunokra vonatkozó regényes adataival. Riedl Frigyes azután 1881-ben kimondta,hogy hun mondánk nincs, nem is volt és hogy a magyarság ajkán a hun mondák sohasem éltek. Király György 1921-ben A magyar-ősköltészet című könyvében még részletesebben kifejtette és arra a megállapításra jutott,hogy a hun mondák nem erednek a magyar pogány kórból,ilyesformán nem is lehetnek rokonság bizonyítékai.1877-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter is e politika mellé állt,értekezletet hívott össze ,hogy tudományosan állapítsanak meg egy egységes magyar származási elméletet. A jelenlevő tudósok nem jutottak megegyezésre,ezért a miniszter a vitát az alábbi jegyzőkönyvi nyilatkozattal zárta le:”Tisztelem az urak álláspontját ,én azonban-mint miniszter- az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb, a finn-ugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai,hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni,akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.”

Zajti ebben a hun őstörténeti tanulmányában csatlakozik a nyelvtudomány és történettudomány Vámbéry Ármin 1882-ben megjelent A magyarok eredete című könyvének nézeteihez mely szerint a magyarság finn-ugor és török elemekből álló nép,amely jellemében,erkölcseiben,szokásaiban és gondolkozás-módjában közelebb áll a közép-ázsiai nomád törökökhöz, mint a finn-ugorsághoz, nyelve azonban az erős török hatás mellett is finn-ugor eredetű. Hóman Bálint szerint Anonymus és Kézai Simon krónikái egy olyan Gesta Hungarorumból erednek,amelyet Szent László korában írtak. A hun hagyomány külföldi forrásokban nem található ez annak a jele ,hogy egészen bizonyosan a krónikás az akkori magyarság körében élő köztudatból vette ezt a hagyományt. Ilyen tudatot egy egész nép nem vehetett át más néptől és a magyarság sem vehette máshonnan,sem a szlávoktól,sem a germánoktól, mert ezeknél a népeknél a mai forráskutatások szerint nem is élt a hun-magyar azonosság tudata, a magyarság a hun-magyar kapcsolat tudatát még keletről hozta magával, történeti tudat. Gombócz Zoltán a magyar nyelvtudomány tanára is azt állapítja meg ,hogy a magyar két faj összeolvadásából eredt:egy számra nézve nagyobb finn-ugor népet leigázott egy kisebb számú türk nép. Zajti az ekkor hivatalosan kifogásolt turán név használatára is kitér a tanulmányában. A történettudomány szerint ilyen nevű népcsoport nem is volt és általánosságban bizonyos földrajzi területek jelzésére igyekeztek e szót lefoglalni és a turán szó bizonyos egycélú politikai törekvések összegző fogalmává alakult. Ezzel szemben Firduszi Sahmanéja , az Aveszta és a pahlavi források gazdag anyaga igenis „turán-királyságról”,”turán-fejedelemekről,” „turán vallás és papságról”, és a portyázó betörése mellett rendszeres haderővel fellépő, „Zariaspa” azaz „aranysárga paripákon „ harcoló „turán-lovasságról” és az általános „turán”jelzés keretében mint szkíta és hun népekről emlékeznek meg. A turán név ,különösen a vallási harcok után ,átment az Avesztával szemben álló ,illetve nem az Aveszta tisztább vallási elveit követő testvérnép jelölésére-és később ez a jelzés átterjedt az Oxustól északra lakó népekre,-míg a nyelvtudomány terén Max Müller és mások osztályozása után-már jelölte azokat a népeket is,amelyek nyelvtanuk szerkezeti törvénye alapján a tulajdonképpeni Turán-földi nyelvcsaládhoz voltak sorozhatók. A Turán-birodalom szétbomlása idejében ie.800 után az egykori Turán királyságot alkotó népelemek ,szkíták-hunok a különféle hiung-nu hun törzsek nagyobb számban vonultak be az ekkor már jelentős műveltséggel bíró kínai területre. A kínaiak csak évszázadok múltán bírják ellensúlyozni folytonos hódító törekvésüket. Azok a hunok ,akik ellen a kínai nagy falat emelték a birodalmukban keletkezett (ie.57) belviszályok következtében északi és déli hun törzsekre különültek el.  Délfelé elkülönültek azokakik az Ahura-Mazda népe ,a baktriaiak által Ugra-Mainyu, azaz ellentétes szellem követőinek neveztek el. Ezek az Ugarok népe. További elkülönülésük szerint a tíz folyónál települtek északi on-ugor ,és a kilenc folyónál települtek az úgynevezett tokuz-ujgur népre oszlottak. Ezek közül kerültek ki idő múltával a hunok és a magyarok népét alkotó törzsek jelentékeny része. Az ő területükről különféle mongol és tatár fajtákkal keveredve indulnak hódító útjukra a hiung-nukkal rokonságban álló turkok, kínai elnevezés szerint tu-kiu népek és ugyancsak kínai elnevezésük szerint a zsuan-zsuanok ,azaz az avarok népe. Az Ural és Altáj vidéki mai kipusztuló turán-fajú népek ,mint a ma már csupán 5 illetve 20.000 lélekszámot kitevő vogul és osztják nép, egy igen-igen régi időben közös nyelvterületet képeztek azokkal a turán-fajú népekkel, akik az árjáknak Indiába költözése előtt India ősi turán-fajú és nyelvjárású népét alkották és a Tigris-Eufrátesz folyam vidékén őstelepülésű turán fajú népével és ugyanúgy Arménia ős turáni lakosságával.

Zajti Ferenc szerint India skytha-hun fajú, jelentős népeleme testvéri kapcsolatban van a magyar népnek skytha-hun fajta népelemével. Közös, jelentős történelmi múlt szálai fűzik szorosan egybe. Enne a kapcsolatnak a felelevenítése volt közel húszesztendős tanulmányai tárgya és viszont úgy az indiai, mint a magyar köztudatba való átvitele .Ez volt a célja 1929-es indiai útjának is, amikor családi házát elzálogosítva, s barátjától, Medgyaszay István építésztől nagyobb összegű kölcsönt felvéve útnak indult, hogy Indiában keresse elmélete kézzelfogható bizonyítékait. Tudományos kapcsolatai eredményezték ,hogy Zajtit a Magyar-India Társaság elnökévé választották. Ebben a minőségben hívta meg Magyarországra a világhírű indiai költőt Rabindranath Tagorét. Indiai tanulmányútján találkozott Gandhival ,valamint Modi professzorral,akivel előkészített egy Bombayben létesítendő Magyar Keleti Kutatóintézetet,a Keleti Collegium Hungaricumot. A párszik költségen és kérésükre Bombayben Medgyaszay István tervei szerint épült volna fel a Turán-Irán Testvériség Múzeuma, külső és belső magyar stílusú kiképzéssel.Az indiai útról hatalmas néprajzi, ipar - és képzőművészeti anyaggal, könyvritkaságokkal, fotódokumentációval tért haza. A rendkívüli gyűjteményt az Iparművészeti Múzeumban mutatta be.

Indiai testvéri kapcsolat eredete Zajti szerint India őslakóihoz nyúlik vissza. A turáni szkíta-hun fajta népnek több mint 3000 esztendőn át még az árják betelepülése előtt őslakosok voltak. Ez nem új keletű megállapítás ,Zajti India tudósait felhasználva állapította meg ezeket. Az árják előtt India lakosairól ma sincs a történettudománynak biztos képe. Némelyek szerint az északnyugat-indiai civilizációt a sumér-akkád kultúrával lehet kapcsolatba hozni, de sokan az indiai félsziget régi lakóinak tekintett dravidák kultúrájának tartják. Az árják ie.1200 körül kezdenek bevándorolni Indiába és ez időtől kezdve a nagy-mogulok idejéig India története nem egyéb, mint az árják és a turániak elsőbbségért folytatott küzdelme egymással. i. e. 9 században a sakyák, Buddha népe, vándorol be a területre.Az 5. század végén, a 6. század elején Indiába fehér hun hódítók törtek be, s telepedtek meg ott. Egyes indiai és angol történészek munkáira támaszkodva állítja, hogy a közkeletű nézettel ellentétben Észak-India lakosságának többségét nem az árják, hanem a hun-szkíta eredetű népesség, illetve ezeknek az árjákkal keveredett leszármazottai – köztük például a mai Gujaratot és Rajasthant, tehát Északnyugat-Indiát lakó gurdzsárok és rádzsputok -- alkotják, s ezek ilyen módon rokonságban állnának a magyarok hun-szkíta őseivel. A rajputanai lakosság nem tiszta indo-árja eredetű. Tekintélyes számú mer, jat, gujar lakosság lakosság él itt,akik a hun betörések maradványai. A gujarok Rajputanaban tekintélyes királyságot alapítottak,melynek fővárosa Bhima volt.Később a helyi lakossággal keveredtek és jóformán teljesen hinduizálódtak. Ebből a népből származtak aztán a későbbi India radsputi fejedelmi családjai. Szintén hun leszármazottak Mervara lakói. Zajti meglátogatta Indiai útja alkalmával egyik törzsüket a magarákat akik magukat is hun leszármazottaknak tartják. Nyelvükben tekintélyes számban talált rokon szavakat a magyarral. A mervari „Mer", illetve „Magari" nép egy másik ága az udaipuri fejedelmi ház és népe. Ez a fejedelmi család India legelső uralkodóháza. Az udvar felkérésére egy előadást is tartott Zajti Ferenc Udaipurban.

Az udaipuri régészeti múzeum könyvtárosa segítségével járta be a környéket és eddig nyugati ember által nem ismert műemlékeket fedezett fel. Az Abu azaz Ar-buda-hegyen épült templomot és fellegvárat 1000 évvel ezelőtt gujar-hun fejedelmek és tervező művészek építették. Az udaipuri hatalmas fejedelem területén, szinte megközelíthetetlen hegyek között fekszik az úgynevezett barolli-i templomcsoport, és az ott áthaladó Csambal folyó partján épült pompás bhainsrori vár és ősi város. Erről az ősi templomról azt mondják az írások, a márványfeliratok és a helyi hagyomány, hogy kb. 1000 évvel ezelőtt itt tartotta esküvőjét az udaipuri fejedelem Allata nevű fia, ahogy a feliratok mondják, Harija-dévivel, a csodás szépségű hun leánnyal. A menyasszonyi ajándék a templomcsoport átellenében a Csambal folyó partján épült Bhainsror város és az ottani vár volt.

Zajti nem csak India kultúrájának jó ismerője és kutatója volt, hanem mint a török történelem neves szakértője Kemál Ata-Türk meghívására kétszer is meglátogatta Törökországot ,komoly részt vállalt az újkori török történelem megírásában, és munkássága elismeréseként a Török Történelmi Társaság 12 fős vezetőségébe is beválasztották. Ekkor kezdeményezte a Turáni (Türk) Lexikon elkészítését is.

1933-tól a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjteményének megszervezésére,rendezésér, könyvek vásárlására ,ritkaságok,elveszettnek hitt dokumentumok, kódexek, könyvek újra kiadására, publikálására fordítja.

1936-ban jelent meg az egyházi berkekben sok vihart kavart kötete Zsidó volt-e Krisztus?A semitizmus és skythismus nagy harca címmel,mely azóta ismét kiadásra került. Ebben a kötetben azt próbálta igazolni, hogy a galileai kis városok szülte tanítványok és maga Jézus is ,a hajdan volt szkíta település szülöttei voltak. A magyar évezredek (skytha-hun-magyar faji azonosság) című 1939-ben megjelent összegző munkájában a magyarság szkíta eredetét fejti ki tételesen,amit a közoktatásügyi minisztérium a tanári könyvtárak számára beszerzésre ajánlotta.

Nemzet iránti elkötelezettsége a háború ideje alatt is újabb javaslatokra késztette, a Nap-hegyre egy Magyar Kultúrhistóriai Múzeum és Kiállítócsarnok tervét álmodta meg ,de sajnos a főváros a háborús viszonyok miatt anyagi támogatás hiányában elvette a tervét.

A II. világháborút követően a kommunisták nyugdíjazták,nem zaklatták de ettől fogva az Aréna úti műterme rabja, oda száműzi magát.1961-ben bekövetkezett halálát követően képei jó részét és értékes több mázsa kéziratát eltüntették a rendszer emberei.

Zajti Ferenc életművét a magyar orientalizmus teljesen elfeledte. Kutatásait az utóbbi időben felélénkülő hun-magyar őstörténet iránt érdeklődés most kezdi csak felfedezni. Életútjának pontosabb vázolása még várat magára ,az indiai angol és török könyvtárak mélyein fekszenek azok a dokumentumok melyek a magyar őshazakutatókra várnak.

Rigó Krisztina

Művei:

• Az ősmagyarok hitvilága (Bp., 1918; 2006)

• Jézus gyermekkora (Bp., 1921) Zajti F. rajzaival

• A hun-magyar őstörténelem (Bp., 1928; 2002)

• Kapcsolataink Indiával (Bp., 1929)

• Zsidó volt-e Krisztus? (Bp., 1936); Zsidó volt-e Jézus? (Bp., 1999)

• Magyar évezredek (Bp., 1939; 1999)

• Memorandum (Bp., 1943)

• Árpád Fejedelem honfoglalása (Újfehértó,2001)