Természetes emberi vágyunk az Ismeretlent kutatni. S az is, hogy időnként útmutatást, tanácsot kérjünk más dimenziók lényiségeitől, tehát segítségül hívjuk az elhunytak lelkeit, elementálokat, angyalokat, vagy akár isteni szubsztanciákat. A szellembúvárlat (ismertebb, de nem túl szép kifejezéssel: spiritizmus) valós veszélyeire sokan, sokszor felhívták ugyan a figyelmet, csakhogy intelmeikből kimaradt a lényeg. Mert az időnként valóban „életveszélyes” csapdákat kizárólag a nem megfelelő hozzáállás teremti.

   A jeles okkultista, Papus (Gérald Anaclet Vincent Encausse, 1865-1916) nem véletlenül hirdette, hogy az önző mágia jelenti a fekete mágiát. Ha valaki a kíméletlen és gátlástalan önérvényesítés eszközét látja a megidézett szellemvilágban, ráadásul úgy, hogy más/mások rovására történjék, könnyen úgy járhat, mint Shakespeare Macbethje, a jövendölés látszólagos beteljesülése valójában „szakadékot nyit alá”.

   Más dimenziók entitásainak nem tetsző a „mocskos anyagiakkal” való szüntelen gyötrődés sem. De ostobaság is az ilyen irányban kutakodni, mert a pénz fogalma számukra értelmezhetetlen. Csak a mi szféránk a kézzelfogható, materiális formáké, az elementálok az érzések, az angyalok, istenek a tiszta szellemiség képviselői. Hadd jegyezzem meg, aki mondjuk lottó-főnyereményt, vagy hasonlót ígér, az a megélhetési, csöves tenyérjós nívója valamelyik pesti aluljáróból. Hasonlóan problematikus a dátumok „lekérdezése” is, hiszen az ő világukban nem létezik a mi felfogásunk szerinti idő. (Nostradamus jövendöléseiben sincsenek időbeli konkrétumok.) A „holnap” egy belátható időintervallumot jelöl, de nem feltétlenül a következő nap történéseit. A szkeptikusok kaján örömére a szellemi üzenetekben az évszámok, valamint a nevek sokszor (úgy kétharmad részben) hibásak. Az említettek miatt….

   A szerelem kétségtelenül az emberi lét legnagyobb misztériuma. Naná, hogy kíváncsiak vagyunk rá, mit ígér számunkra ezen a téren a jövő! Csak ne próbáljunk okkult eszközökkel manipulálni senkit! Számos elrettentő példával lehetne előhozakodni arról, hogy a szellemvilág lényiségei által „összeboronált” kapcsolatok a mindennapi élet folyamán nem bizonyulnak életképesnek. Aztán lehet nyafogni, hogy „nem ilyen medvét akartam”.

   A szellembúvárlat egyik korai teoretikusa, és hiteles, tiszteletre méltó alakja, Allan Kardec (Hippolyte Léon Denizard Rivail, 1804-1869) a „munka, szolidaritás, türelem” hármas egységében határozta meg a szellemvilággal kontaktust keresők helyes útját. A médiumi képességek gyakran megrekednek az ösztönösség bizonytalan szintjén, később lappangóvá válnak, aztán végképp elvesznek az emberi életút során, ha nem fejlesztjük következetes tudatossággal. Ehhez a civilizációnkban oly ritka erény, a türelem is szükségeltetik. S ha képesek vagyunk segíteni másoknak, vegyük már észre, nemcsak egyedül vagyunk a földgolyón! Ha mindehhez az is társul, hogy illő tisztelettel, a kutatók és felfedezők őszinte kíváncsiságával közelítünk az előttünk megnyíló más dimenziókhoz, nem jelent semmiféle veszélyt a szellembúvárlat.

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)