Kubláj (1214-1294) mongol főkán volt, egyben a kínaiak császára. Tetteit hatalomvágya uralta, ezért elfoglalta Koreát, Tibetet és Hátsó-Indiát.

Hatalmas birodalmát nem tarthatta elégségesnek, ezért úgy döntött, igája alá hajtja Japánt is, méghozzá a tenger felől, váratlan támadással.

A tervezett hadművelethez 4400 hadihajóra volt szüksége a főkánnak. Ez a hajóhad, példátlan a mai napig! A magát világ urának képzelő Kubláj a hadművelet végrehajtását a legrövidebb idő alatt tervezte, ezért a hajók elkészítési idejét is kevesebb, mint egy évben szabta meg. Ez volt az első, végzetes ballépése!

A második az volt, hogy kínait, azaz ellenséges érzületi szakembereket bízott meg a hajók gyors elkészítésével. Súlyos hiba volt ez, hiszen elvakult gőgjében, figyelmen kívül hagyta, hogy a kínai népet nem sokkal e megbízás előtt igázta le a Mongol Birodalmat megalapító Dzsingisz khakán (kánok kánja). Tudnia kellett Kubláj kánnak, hogy nem bízhat ellenségeiben, bizonyíték erre, hogy vezérhajóit mongolokkal készíttette. A baj be is következett, a kínai hajóácsok úgy szerkesztették a hajókat, hogy árbocaik könnyen kitörhessenek a viharos tengeren. Véletlenre vagy szaktudás hiányára gondolni sem érdemes, akkoriban a világ legjobb, legnagyobb és legmodernebb hajóit a kínaiak készítették. Hajóikba válaszfalakat is építettek, amik megakadályozták a víz betörését a teljes hajótestbe, sérülés esetén. A válaszfalak vízszigetelését viaszbevonattal oldották meg, magas színtű szaktudásuknak megfelelően.

A harmadik végzetes hiba a saját maga diktálta rövid idő miatt következett be: Kubláj elkoboztatta és besorolta a hadihajók közé a kínaiak folyami hajóit. Ez a fajta vizijármű tőkesúly nélkül készül, viharos tengeren egyensúlyát veszti. Ezzel a döntésével a főkán veszélybe sodorta katonái életét, továbbá a hadművelet sikerét.

        A hajóhad 1281 évben indult Japán ellen, 140000 katonával, Ara kán vezérletével. Ara kán szárazföldi hadvezér volt, tengeri csatát még soha nem vezetett. Ez volt Kubláj negyedik, végzetesnek bizonyuló hibája.         

A japánok, az utolsó pillanatban vették észre a támadni készülő, hatalmas hajóhadat.

A mongolok rettentő hadereje a part közelében horgonyozott, szemben a parton lévő japán szamurájok hadával. A mongolok kitűnő íjászok voltak, míg a japán szamurájok a világ legjobb kardforgatói. Az íjak messzebbről bizonyultak remek fegyvernek, a szamurájok kardja viszont közelről volt pusztító.

A hajók tömege fenyegetően közeledett a parthoz, ráadásul a rettenthetetlen szamurájok kiváló kardforgató tudása is hasztalan volt: a mongolok hatalmas tűzerővel lőtték a partot, robbanó kőgolyókkal.  Ilyen fegyvert a mongolok használtak elsőként a világon. Amikor támadásuk következményeként kiürült a part, a mongolok elhagyták a hajót, és csak ekkor kerültek szembe a hazájukat védő szamurájokkal. A mongolok elvesztették a csatát, hídfőállást sem tudtak kialakítani, ezért kénytelenek voltak a szamurájok gyilkos kardjai elől hajóikra menekülni.

A vesztes csatát követően a hajók több hétig vesztegeltek a part közelében, miközben éhező katonáikat járványok tizedelték, s egyre több árboc nélküli hajó jelezte a hajóhad lassú végzetét. Végső pusztulásukat az 1281. augusztusában 240 km/óra sebességgel érkezett szuper-tájfuma okozta. A 10–20 méter magasságig korbácsolt hullámok felborították, egymáshoz és a sziklákhoz vagdosták a hajókat, mígnem mindenkit és mindent elnyelt a hullámsír. Kivételt képezett a vezérhajók többsége, benne Ara kán és emberei, akik megmenekültek.     

        Külön érdekesség: Kubláj udvarában élt Marco Polo, velencei utazó.

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)