Útban hazafelé (Történt: 1945.11.06 - 11.09 - ig)


Előzmény:  Vocklamarkt

 

Útban hazafelé

(Történt: 1945. 11. 06- 11. 09-ig)

A zsúfolt vagonban nehéz idők jártak, egy fedél alatt nyomorogtunk húszan.

Az eddig jókedvű vidám fiúk lehangoltan gubbasztottak csomagjaikon, miután Tóth Pistát bezárták a linzi börtönbe, mert szénát lopott a lovaknak.

A vonat Welsben állt meg először, majd a szőnyegbombázás okozta, súlyosan sérült Linz főpályaudvarán várakoztunk több órát. A legközelebbi megálló Enns helység volt, ahol élelmiszerrel megrakott zsákokat kaptunk az amerikaiaktól, búcsúzóul. Ez volt az egyetlen öröme a vagonlakóknak a hazavezető úton. Nekünk sem volt jókedvünk, ránk ragadt a felnőttek félelme, szomorú hangulata. Nagyon rossz érzés gyötört mindenkit, amikor átment a vonat az Enns folyó hídján, mert tudtuk, hogy visszaút nincs, elkerülhetetlen a találkozás az oroszokkal. A leggyötrőbb mégis az volt, hogy Apu sorsát nem ismertük. Mi lesz, ha nem él, és házunk sincs már? Erre gondolni sem akartam, mert nagyon szerettem Aput.

Mindenki megkönnyebbült, amikor Ennsdorfban végigjárta a vagonokat egy csapat usánkás[1] katona és baj nélkül leszálltak. Öreg estére érkeztünk st.Pöltenbe, s éjjel egy óra volt, amikor feltűnt a kivilágított Wien. Itt ácsorogtunk délig, s örültünk, amikor azt olvashattuk a vasútállomás homlokzatán: Hegyeshalom.

Vegyes érzelmekkel vártuk a jobbat, amikor Győr városában "kilakoltattak". Több órás várakozás után szállhattunk fel újabb, zsúfolt szerelvényre elgyötörten, agyonfagyottan. Minden tiszteletem Kató nénié, aki lelket öntött belénk, pedig Ő sem alhatott sokat: negyvennyolc órája zötykölődtünk a csomagok tetején.

Reggel hét órakor érkeztünk Budára, ahol szörnyű látvány fogadott, romokban hevertek a házak; az emberek lakhelyei. Az arcokon aggodalom és bánat ült; minden családban sirattak legalább egy hozzátartozót.

Kató néni nagy nehézségek árán szerzett lovas kocsit, amire felrakhattuk a csomagjainkat, és elindultunk az Erzsébet-híd helyett épített pontonhíd irányába. A Duna fölött baktató szekérről látszott csak igazán a rombolás nagysága. Felrobbantott hidak roncsai meredeztek az örvénylő vízben, ágyúgolyó ütötte lyukak tátongtak az épületek falain, beszakadt tetők éktelenkedtek égnek meredő falaikkal a földig rombolt házak szomszédságában. Így nézett ki Budapest, a Duna mindkét partján.

Estefelé értünk a Keleti pályaudvarra, miközben sok kilométert gyalogoltunk, testünk melegen tartása érdekében. Megfáradva érkeztünk a vasútállomásra ahol kiderült, az nap nem indul vonat Rákoscsaba-újtelepre.

Azt tettük, amit lehetett: védett helyet kerestünk és találtunk az oszlopos csarnokban, s mély álomba merültünk a csomagok tetején.

 l998. november 2l-én

 

 

[1] Az usánka az oroszok, fület is védő meleg sapkája. Katonáik is ilyent viseltek, a sapka elején vörös, ötágú csillaggal.

Adatok

  • szabadits34

  • nincs

  • 2011. okt. 10. 9:06

  • 2017. feb. 11. 19:48

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 1 618 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0