2001-ben egy kora őszi reggelen kezdődött a D.-i városában, melyet itt leírok.

  Korán reggel keltem, mert a főnököm hét órára már berendelt, mondván, hogy fontos ügyet fog rám bízni. Ez furcsa volt számomra mert ilyen még a nyomozói pályafutásom során nem fordult elő. Így siettem is megreggelizni. Ahogy ezt reggelizésnek lehet nevezni! Mindent gyorsan bekaptam, alig megrágva az ételt. A kocsim már lent várt a kapu előtt, amikor én kiszálltam a gyorsliftből. Mire leértem a huszadik emeletről a reggeli majdnem megint fent volt, pedig jól tudom én nem vagyok kérődző.

A kocsi vezetője már idegesen fészkelődött az ülésen amikor az ajtót kinyitottam.

-         Jó reggelt! Látom már türelmetlen.

-         Jó reggelt uram. Sietnünk kell, mert a góré a lelkemre kötötte, hogy pontosan érjünk be.

-         Nem tudja, hogy mi ütött az öregbe?

-         Nem, uram.

Ennél a mondatánál a vezető rakéta sebességgel indított, úgy hogy majd leharaptam a nyelvemet. A szirénákat is bekapcsolta, mégpedig az egyes veszély fokozatra.

-         Minek ez a nagy lárma?

-         Sietnünk kell, mert nem a központba, hanem a hadiszállásra megyünk.

-         Mi a szösz – gondoltam magamban. Kezd egyre cifrább lenni a dolog.

-         És még kik lesznek ott? – kérdeztem a vezetőt.

-         Nem tudom uram. – felelte.

A gyors vágtában egymás után hagytuk el a számunkra előre biztosított útkereszteződéseket. A kocsink szirénája egy kódolt jelsorozatot is kibocsájt, amit a kereszteződések előtt érzékelők felfognak, és a forgalomirányító központba jutva számunkra a jelző a jelző lámpák zöldre váltanak.

A kocsi fékcsikorgás közben fordult be  a hadiszálláshoz.

-         Megérkeztünk uram. A főnök a G szektor 16-ban várja.

-         Rendben. A lármát pedig szüntesse meg. Még kirohannak a bentlévők, azt hívén, hogy légiriadó van.

-         Igenis, uram.

A földszinten beszálltam a gyorsliftbe, ahol bekódoltam a G szektort. Miért a G szektorba kell menni? Ez járt végig a fejemben, míg föl nem értem a megadott helyre. Hiszen a G jelzés külső támadást, veszélyt jelezz, és csak háború esetén használják. Nálunk pedig a II. világháború óta nem kellett igénybe vennünk.

A 16-os számú ajtónál a kódkártyámat belehelyeztem a nyitó érzékelőbe, amely az adatok egyeztetése után automatikusan kinyitja az ajtót.

A szobába lépve velem szemben az öreg, és nekem háttal egy kissé kopaszodó férfi ült.

-         Jó reggelt kívánok. Parancsára megjelentem.

-         Jó reggelt. Bemutatom önnek az urat. Ugyan, ha jól tudom ismerik egymást.

Ekkor felállt az ismeretlen nyomozó, és felém fordult. Eddie volt az. Vele jártam a nyomozói iskolába.

-         Szevasz pajtás.

-         Szevasz. Te itt?

-         Igen. Régen láttalak. Gondoltam meglátogatlak.

-         Na ne viccelj. Akkor miért a G szektorban kell találkoznunk. Valami komoly balhé van. Téged nem olyan fából faragtak, hogy engem ugrass.

-         Igazad van. Nagyon komoly az ügy.

-         Igen – szólalt meg a főnök – és csak ön tudja rá a megoldást.

-         Én? –kérdeztem.

-         Igen, Ön. Először is kérdeznék valamit.

-         Tessék.

-         Hol volt a múlt hét pénteken?

-         K-i városban. A családdal voltam kirándulni, a város melletti szabadidő központban.

-         Biztosan?

-         Igen. Miért? Kérdeztem vissza.

-         Mert akkor én hogy láttalak D-i városában, reggel nyolc órakor? –mondta Eddie.

Furcsa, nagyon furcsa – gondoltam magamban.

És ami ezután jött, az még furcsább volt.

-2-

-         Én hogy D.i-ben voltam? Már megint ugratsz? – kérdeztem Eddie-t.

-         Nem én. Nekem is különös az egész, mert Te mindig jó köszönő voltál.

-         Miért talán nem köszöntem?

-         Most Te ugrasztasz. Persze, hogy nem. Pedig mellettem mentél el.

-         Mondtam már, hogy nem voltam ott! – kaptam fel most már a hangomat.

-         Ne kiabáljon! – szólalt meg a főnök – Nem azért vannak itt, hogy veszekedjenek. Önök fél óra múlva elmennek D. helységbe. John főhadnagy pedig holnap reggel jelentést tesz az ügyről.

-         Igenis. Miért holnap reggel? Ilyen gyorsan? – apelláltam.

-         Ne apelláljon! Holnap itt legyen! Hétkor!

Már megint hét órakor. Már éppen kérdezni akartam, hogy miért ilyen korán, amikor Eddie belém karolt, és az ajtó felé cipelt.

-         Viszlát uram. – mondta, és együtt távoztunk.

Úgy látszik Eddie még arra is emlékszik, hogy szeretek ellentmondani, de szeretek szundítani is, és nekem ez a koránkelés kész katasztrófa.

-3-

D-i felé robogtunk, amikor Eddie elkezdte mondani a hihetetlen esetet.

-         Ne haragudj, hogy a főnököd előtt gyanúsítottalak, de először tényleg azt hittem, hogy Te voltál.

-          És mikor változott meg a véleményed?

-          Szombaton is láttalak, d4e most a járda túloldalán. Mintha valakit vártál volna.

-          Jött valaki? Talán egy szép fruska?

-          Nem az jött, és nem úgy; a szokásos módon.

-          Miért talán odarepült, vagy úgy bújt elő valahonnan?

-          Ne hülyéskedj. Egyik sem. Egyszerűen előtted termett.

-          Úgy a semmiből?

-          Igen. Egyszerűen anyagiasult egy másik férfi.

-          És ki volt az?

-          Én.

-          Te? – hűlt meg bennem a vér – Tehát belőled és belőlem is van még egy?

-          Igen. És ezt kell kiderítenünk, hogy kik ezek és honnan jöttek.

Szép kilátások. Ez tényleg a G szektorra tartozik.

-4- 

Eddie a VRK előtt állt meg. Kora délután érkeztünk meg a központhoz. A városban most nincs nagy nyüzsgés. Még tart a szieszta ideje. Az őszies idő ellenére még mindig meleg van. A kocsiban végig üzemelt a légkondícionáló, és most hogy kiszálltunk a kocsiból, a páradús meleg letaglózott.

-         Nálatok még tart a nyár? – kérdeztem. Nagyon megszomjaztam.

-          Ráérsz majd inni. Most először a TI szobába megyünk.

-          Talán vársz valami hírt?

-          Igen. Talán fontos lesz, és téged is érdekelni fog.

-          Miért, talán más is történt?

-          Igen. Két héttel ezelőtt a Vega csillagkép körül lényeges változás ment végbe. A hőfényképek legalábbis ezt mutatták ki, amit a  FRK központ jelentése is alátámaszt.

-          Mi a változás?

-          Egy bolygó közeledett a föld felé a Vegától.

-          De hisz az őrült messze van. 26 millió fényévre van a Földtől. Honnan tudjátok hogy felénk tart?

-           Az előzetes számítások szerint keresztezni fogja a mi naprendszerünket. Így egy napon a Földét is.

A TI szobához érve a zaj egyre erősödött, amely bent már szinte elviselhetetlen volt. Eddie-vel egyenesen az ügyeletes tiszthez mentünk.

-         Helló Tim. Mi újság? – Kérdezte Eddie.

-          Helló Eddie. Egyelőre semmi lényeges. A FRK csak újabb pozíciót küldött. Lentről még semmi hír.

-          Hogy lentről? Szólalta meg.

-          Innen a Földről. – mondta Tim.

Tim magas, robosztus néger fickó. A feje sem üres. A ranglétrán csak őrmesterig vitte, de kiváló szakértője a TI-nek, és a SZÁMAK-nak is, mivel a TI összeköttetésben van a SZÁMAK-kal. Így a kapott információ rögtön gépi adatfeldolgozáson megy keresztül.

-         Tim most elmegyünk szétnézni a városban. Négy körül itt leszünk. Mondta Eddie Timnek.

-          OKÉ főnök. Ha közben jönne valami érdekes, odaszólok.

-          Jó. A NEJ-en leszünk.

A TI-ből gyalog mentünk a főtérig. Itt bedobtunk egy kis hűsítőt. Utána kocsival folytattuk az utunkat.

A kocsiban Eddie szótlan volt. Hogy a csöndet megtőrjem megkérdeztem, hogy mi az a NEJ.

-         Tényleg ezt nem tudod – mondta, Eddie szomorkásan. A NEJ nevet én adtam annak az utcának ahol megláttam magunkat. Ami ebben még a furcsa, hogy közel van a nemzetközi űrkikötőhöz.

A közlése teljesen fejbevágott.

Pedig azt hittem, hogy megtréfálhatom ezzel a NEJ szóval, de minden kedvem elpárolgott.

Így szótlanul, komoran folytattuk utunkat a NEJ felé, és talán a holnap felé is.

-5-

A rövidítések magyarázata

VRK          Városi Rendőr Központ

TI               Távírati, telex szoba

TIK           Távírati, telex központ

FRK           Föld körüli Rendőr Központ

SZÁMAK Számítógépes Adattároló Központ

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)