A házasságnak a kertben lett vége. Ahogy a férfi gyomlálgatott eleredt az eső. A nő az ágyás mellett állt és beszélt. Most az egyszer nem rótta fel a múltat, inkább önvizsgálatot tartott. A férfi ki sem egyenesedett, nem nézett a nőre. Mi az, ami ettől visszatartotta? Arról még az elmúlt 12 év sem mesélt. Ez volt az, az akadály, ami nem engedte továbbgördülni ezt a házasságot.

Mégis minden nyilvánvaló volt. Az asszony a szabályos hagymasorokat nézte. Tudta már, hogy ennek nem tud megfelelni. Nem akar többé tökéletlen lenni.

A rövid idő alatt a kertben megtört a szokásos forgatókönyv. Nem jöttek a sztereotip vádaskodások, sérelmek. A nő meglátta önmagát a nedves földben, a hagymák közötti gyomban, a helyenként szabályos, helyenként rendezetlen kertben. Majd elnézett a tetők felett és látta a hegyet, az erdőt. Arra gondolt: Mindezt én teremtettem. A dús fákat, a kedves falut, a burjánzó kertet s a férfit itt a veteményesben. Magamnak köszönhetem, hogy nem néz rám, hogy nem akar velem beszélgetni. Saját magamtól félek, amikor tőle rettegek. Dühében az én valóm nyilvánul meg.

Egyre jobban fújt a szél.

Erőt vett rajta, hogy ez az, az érzés, amit nem szeret, az önvád. Betanulta tőle ezt rendesen. Mindig felülről lefelé jött az impulzus.

Ahogy a hagymaszár illata meghatározta a levegőt, úgy uralta el az elkeseredés. Az, hogy minden sírás, könyörgés, fenyegetőzés ellenére a falak, falak maradtak. Valahogy ezt még mindig nem tudta megérteni.

Levegőt vett, de még sem szólt semmit. – Meg kell végre tanulnom elfogadni a világot és szeretni úgy, ahogy van.- gondolta.

- Fázik a hátam, bemegyek. – szólt oda még a férfinak

Ezzel is elmúlt egy nap, ami olyan kevés egy Univerzumnak és időnként olyan sok lehet egy embernek.

2006-06-01

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)