Ne dolgozz! Ugyan, miért próbálnád emberi értékként felmutatni, ha a gyűlölt establishment rabszolgájának szegődsz? Komjáthy írja az Emléksorokban: ”Az ember szolga mind? Légy te szabad!” (A munka „morális kötelességként” való teljesen téves felfogása egyébként Luthertől ered.)

   Ha mégis rákényszerülnél a mindenki által ismert okokból adódóan, tekintsd a helyzetedet átmeneti állapotnak, s végezd úgy „a társadalmilag hasznos tevékenységet”, mint Heraklész a tizenkét munkáját Erüsztheusz szolgálatában.        Amikor magad mögött hagyod a „szent és sérthetetlen” munkaidőt, köpj egy kurva nagyot, intsél jókedvű, laza lóizéket a góré vélt vagy valós irányába, aztán kizárólag arra koncentrálj, ami tényleges feladatod mostani létformádban. Kutass, alkoss, teremts! Vagy csak csendesen szemlélődj, felkészült éberséggel várd a Hívást!

   Hogy visszakanyarodjak Heraklész munkáira, valószínűleg nem mindenki előtt világos, miként lett az amúgy penitenciaként kirótt tíz végül tizenkettő. Mert a lernai hüdra lemészárlását a „főnök” végül nem fogadta el, ugyanis a hős mellett Iolaosz, egy pásztorféle buzgólkodott, aki felgyújtotta a közeli erdő egyik sarkát, és üszkös ágakkal kiégette a levágott hüdrafejek gyökereit, hogy ne tudjanak újra nőni. Augeiasz istállóinak takarításánál pedig abba kötött bele, hogy anyagi ellenszolgáltatás ígéretével „motiválták” (ami aztán megrekedt az ígéret szintjén). A pótmunkák közül a Heszperiszek aranyalmáinak ellopása a hüperboreuszok földjéről, majd az Alvilágból pórázon elővezetett Kerberosz, akinek három kutyafeje nőtt, sárkányfarka volt, s  Gyurcsány kormányának tagjait modellező kígyófejek meredeztek a hátán, egyértelműen azt sugallja, minél távolabbi helyet kívánt a munkáltató kijelölni a hős számára a munkavégzés színhelyéül. Hogy ne lássa állandóan azt a buta pofáját!

   Csak azért időztem ennyit itt, mert a munkavállaló látványos és permanens átbaszása nem kizárólag korunk jellemző jelensége… Nem először (s nyilván nem utoljára) írom le, hogy a judeo-kereszténység, bolsevizmus, neoliberalizmus egymás természetes és szükségszerű folytatásai. Akárhogy is cifrázzuk, ezek csak egymás agyafúrt variánsai. Legföljebb a „gazda”, az arcátlan (és sokszor arctalan) kizsákmányoló más. Ráadásul napjaink Magyarországán egészen sajátos összefolyását láthatjuk kultúránk három említett téveszmerendszerének. A kereszténység nyájához tartozó, jámbor, istenfélő lélek könnyen átnevelhető naponta 140 százalékot (ám 140 százalék selejtet) teljesítő sztahanovistává, akit csak egy paraszthajszál választ el minden idők talán leggusztustalanabb kreatúrájától, a gátlástalanul és embertelenül karrierista, teljesítményorientált yuppie-tól, aki még azt az átkozott nyakkendőjét sem képes úri csibészességgel megkötni, s úgy néz ki, akár saját dédapja Ferenc Jóska bakájaként 1914-ből.

   Nyilván többen a szememre vetik, hogy mindaz, amit képviselek, ha általánossá válna, az ún. „társadalom” alapjait ásná alá. Ez kétségtelenül igaz. Csakhogy erre is törekszem. Aleister Crowley 1904-ben, egy Aiwass néven jelentkező szellemi lény sugalmazására, a Liber Al vel Legisben hírül adta a „Hórusz-kor” eljövetelét. Ekkor új időszámítás kezdődött. Aztán Földünk égi útján a Vízöntő jegyébe lépett (Woodstock már teljességgel a Vízöntő gyermekeié). Az államilag irányított (és manipulált) társadalom oldott kéveként széthull, a globálisról a lokálisra helyeződik a hangsúly, az emberek szabad, hálózatszerűen szerveződő, gyakran csak alkalmi közösségeket alkotnak, ahol a hierarchikus struktúrák már letűnt idők kósza emlékeiként kísértenek, s csak egy alsóbbrendű, félállati létformát körvonalaznak. Kifizetetlen számlák, egyre nyomasztóbb megélhetési gondok? Persze, persze… Nyilván nem vigasz, hogy kilencmillió magyar hasonló cipőben jár! De a munkaerő (rabszolga)piacára csak azt a 60-80 kg húst-vért-csontokat vidd, amely fizikai manifesztációd. Ne azonosulj azzal, amire kényszerülsz.