Mi a mém A mém szó a görög miméria (utánzás) kifejezésből egyszerűsödött le a gén analógiájára.Dawkins a mémet a .kulturális átadás egységének. tartja, mely agyról agyra költözik. .Amém lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagyboltívek építésének módja.. A mém pontos meghatározása azonban nem könnyű, hiszennem tekinthető minden gondolat mémnek, habár Dawkins néhány lelkes követője mégennél is tovább merészkedik a memetika adta ösvényeken. Az angol pszichológus, SusanBlackmore A mémgépezet című könyvében egyenesen azt feltételezi, hogy a mémekevolúciója kihat a genetikai evolúcióra. A híres elmefilozófus Dennett pedig egyenesen aztveti fel, hogy a tudat pusztán folyamatosan cserélődő mémek összessége.Dennett hangsúlyozza, hogy a jó, túlélő replikátor legfontosabb tulajdonsága az a számosstratégia, amivel képes minél kisebb másolási hibával továbbterjedni. Ezért is lehet amémek terjedésének alapvető közege a nyelv. Hiszen gondoljunk csak bele, mi történneegy mémmel, ha minden egyes alkalommal le kellene rajzolni, vagy cselekvéssorozatkéntleutánozni. A végleges torzulás elkerülhetetlen lenne.  Az 'intelligencia felébresztése  Az igazi tanítók viszont szívükön viselik az 'intelligencia felébresztését'. Ez a megkülönböztető-képesség  kibontakozása, ami azzal kezdődik, hogy meglátjuk, mi teszi az emberiséget ezredévek óta elnézővé az erőszakkal, a kapzsisággal, az agresszióval, stb. szemben, valamint érzékeljük önmagunkban az ilyen megnyilvánulások feltételeit. A figyelem, elmélkedés és tudatosság megnyitják az elmét a kényszertől és az egyformaságtól való megszabadulás előtt. A hit, a vak engedelmesség, a húzódozás az egyénben és a társadalomban meglévő lelki tényezőkre figyeléstől és a hajlam azt tenni, ami pillanatnyilag kényelmes, komoly akadályai az ébredésnek. Ezért mondta Buddha: " Ne fogadjátok el azt, amit én mondok, hanem találjátok meg, mi az igazság ." Meg kell győződnünk róla, hogy a világ útjai végtelenül fájdalomteliek és kell a változás, mert csak akkor található meg az erő az elhívésbe esés nélküli figyelés, az előítéletek nélküli kutatás és az igazság közvetlen felfedezése számára.A világ nem tud magától megváltozni. A világot egyének alkotják és csak a megváltozó egyének tudják azt átalakítaniNagyon kevés ember szereti meghallgatni a közlést, ami kirázza őt a tompaságából, szívesebben megreked belsőleg és másoktól teszi függővé a megváltását.A "Szentháromság" kifejezés a Bibliában nem fordul elő, de vannak olyan részei mind az Ószövetségnek (pl. Példabeszédek könyve 8:22), mind pedig az Újszövetségnek (elsősorban János Evangéliuma , de Szent Pál levelei és a Zsidókhoz írt levél is), amelyek alapján a keresztények kezdetektől fogva igazolva látták hitüket, hogy a hívő ember három féleképpen élheti meg az egyetlen Istent. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról, és a Szentlélekről, de hogy ezeknek egymáshoz való viszonya miképpen lehetséges, csak a negyedik századra kristályosodott ki annyira, hogy a Szentháromság hittételnek ("dogma") tekinthető. A "Szentháromság" kifejezést Tertullianus használta először a 3. században. Az őskeresztény közösségek életében kezdetben elsősorban Jézus személye körül folytak viták, hogy miképpen értelmezhető, hogy a Názáreti Jézus "Isten Fia" volt. Ez természetesen rendkívül kényes kérdésnek számított a kezdetben minden valószínűség szerint csupán zsidókból álló keresztények körében, hiszen látszólag az "Egy Isten"-be vetett, szigorúan monoteista hit olt a tét. A keresztények hite, hogy Jézus Krisztus "valóban" Isten Fia volt. Hogy Jézus Krisztus igazi ember, és ugyanakkor igazi Isten is, a Khalkhedoni általános zsinaton mondták ki hittételként 451-ben. Viszont már a niceai zsinaton, 325 -ben használják a görög "homoousziosz" szót, ami azt jelenti, hogy "olyan mint", vagy "hasonló lényegű" (a görög ouszia lényeget jelent, a latin essentia megfelelője), és ez további vitákhoz vezetett. Ezt a különös görög kifejezést végülis Nagy Konstantin császár nyomására került a hitvallás hivatalos formájába (Niceai Hitvallás). A hívő emberek ellenkezését elsősorban az váltotta ki, hogy ez a szó nem is szerepel a Szentírásban, másrészt pedig ha Isten Fia csak "hasonló lényegű" az Atyához, akkor mégsem egészen olyan, mint az Atya, azaz nem "egy az Atyával".Az Isteni személyek "egylényegűségének" folytonos hangsúlyozásával a keresztény hitvallások azt kívánják nyomatékosítani, hogy Istent a kinyilatkoztatás alapján bár három "személyű" Istenként ismerjük meg, a keresztények továbbra is monoteista (egy Istenben hivő) felekezetnek tartják magukat. Egy Isteni lényeg ( görögül ouszia ) van, és három "egylényegű" személy (görögül hyposztaszisz ). A személyek nem állhatnak meg egyedül (nincs külön lényegük - latinul essentia), hanem együtt, egymást feltételezve "képezik" a három "személyű" egy Istent. Egy másik, egykor komoly egyházpolitikai következményekkel is járó dogmatikai eltérés Kelet és Nyugat kereszténysége között az ún. Filioque kérdése. Mivel a nyugati-keresztény teológiai gondolokodás önmagában szemlélte Istent, a Szentháromság személyeit teljesen egyenrangúnak vélték, hiszen mind a három személy "egylényegű". Az "egylényegűséget" szem előtt tartva, Nyugaton a Szentlelket az Atya és a Fiú szeretetének "többlete", túláradásaként fogták fel (ugyanaz a lényeg árad túl, tehát ugyanaz az Isten). A nyugati krédók (hitvallások) szerint tehát a Szentlélek az Atyától és a Fiútól egyaránt származik. Keleten viszont továbbra is azt hangsúlyozták, hogy nem helyes Istent önmagában szemlélni, mivel a véges emberi értelem csak azt tarthatja helyesnek Istenről, amit a kinyilatkoztatás alapján tudunk. A Szentírás pedig arról szól, hogy az Atya mindennek a kezdete, az Atya küldte a Fiút, és az Atya az, aki a Szentlelket is küldte. A Szentlélek tehát nem úgy származik a Fiútól, mint ahogyan az Atyától származik, mert az Atya a kezdet. Nyilvánvaló, hogy a Szentháromság személyei bár a keleti hitvallások szerint is "egylényegűek", az üdvtörténet rendjében, illetve, ahogyan az ember véges elméje a kinyilatkoztatás segítségével felfoghatja Istent, nyomon követhető egyféle alárendeltség ( szubordinalizmus ): Az Atya a kezdet, a Fiú a küldött, és a Szentlélek is küldött, és ezt keleti keresztény felekezetek úgy hangsúlyozzák, hogy a Szentlélek az Atyától küldött, de az üdvtörténet rendjében a Fiú által (Jézus ígéri meg a Szentlelket). Ennek az elvont gondolkodásnak Isten lényegéről elsősorban a nyugati-kereszténységben (katolicizmus, protestantizmus, anglikán egyház) van hagyománya (főleg Szent Ágoston óta), míg a keleti-kereszténység (ortodoxia) Istent rendszerint úgy veszi, ahogyan a Szentírás alapján Isten megismerhető. Az elvont, metafizikai gondolkodásra hajlamosabb Nyugat tehát Istent önmagában ("in se") probálja megérteni, a "kinyilatkoztatott igazságokat" az ész fényénél, míg a mitológiai gondolkodásra inkább fogékony keleti-kereszténység kizárólag az üdvtörténet rendjében szemléli Istent (ahogyan Istent a Szentírás alapján megismerhetjük). Fontos, hogy egyik alak sem válik semmivé és veszti el teljesen önmagát, hanem saját adottságai, gondolatai és egyénisége által építi fel az egységet. Ehhez azonban néha "el kell veszítenie önmagát". Mert élet csak halálból születik - de ez már egy másik téma. "Szentháromság" egyéb vallásokban Több jelentős ókori egyiptomi isten is úgynevezett triádokat alkotott, például:

• Amon, Mut és Honszu
• Ptah, Szahmet és Nofertum
• Hnum, Szatet és Anuket

A Hinduizmusnak is van szentháromsága:

• Brahma ,Visnú és Síva .

Ezek a szentháromságok általában nem a keresztény szentháromság szerint viszonyulnak egymáshoz, nem egylényűek. A vallásnak a lényege az, hogy valamilyen filozófiai/spirituális magyarázatot, vagy tant egy közösség elfogad "igaznak" és eszerint szabályokat, regulációkat fektet le és szervezett társadalmi életet eszerint éli. A spiritualitás egy alapvetően individuális folyamat, a lélek önálló egyéni keresése saját létére, viszonyára a létezéssel, univerzális szinten. A spiritualitás valódi keresése egy későbbi lépcsőfok az evolúciós fejlődésen, amikor a lélek ebből kilép és az úgynevezett individuális evolúciós fejlődési fokba lép át, amelyének lényege, hogy önmagának gondolkodik, és önmagának akarja megtalálni azt, ami igaz számára, ugyanígy azonosságát sem a kollektívba való tartozásban látja immár. Rádöbben önmaga individuális létezésének alapjára, és ezen az alapon át igyekszik önmaga létét és az univerzumhoz fűződő viszonyát megtalálni. A probléma sokszor éppen az, hogy vallásosan kondicionált valódi "keresők" egy ponton ellentmondásba kerülnek az eredeti "szabályokkal" és emiatt gyakran a legértékesebb potenciális tanítók, akik segíthetnének másokat közelebb jutni a valódi spiritualitáshoz, gyakran a vallási intézmények "kitagadnak" maguk közül,legnagyobb ezek közül maga Jézus volt. (Jézusnak semmi köze a későbbi "keresztény" vallás fogalomhoz sem dogmáihoz.) Tetszik vagy nem tetszik, különféle vallások vesznek körül bennünket. A világ nagy vallásai évezredeken át fennmaradtak, befolyásolják kalendáriumainkat, pihenőnapjainkat, műveltségünket és neveltetésünket, hiedelmeinket és erkölcsünket. Az emberek világszerte szédítő mennyiségű időt és pénzt áldoznak isteneiknek, és pompás építményeket emelnek, hogy ezekben végezzék szertartásaikat. Semmilyen módon nem szabadulhatunk a vallásoktól, de a memetika révén megérthetjük, hogyan és miért gyakorolhatnak ekkora hatalmat. Akit nem fertőztek meg a kereszténység mémjei, annak végső soron bizarrnak tűnnek ezek az eszmék. Hogy lehet egy láthatatlan Isten egyszerre mindenható és mindentudó? Miért kell elhinnünk azt a két évezredes mesét, hogy egy szűz szülte meg gyermekét? Mi a jelentősége annak, ha azt mondjuk, hogy a bor "szó szerint" Krisztus vérévé változik? Hogyan halhatott meg valaki a bűneinkért, amikor még meg sem születtünk? Hogyan támadhatott fel a halálból, és hol tartózkodik most? A katolikus Isten egész idő alatt figyel, és megbünteti az engedetlen embereket. Parancsolatainak megszegőire a legrettenetesebb büntetések várnak: például örökké fognak égni a pokolban. Ezeknek a fenyegetéseknek nehéz a végére járni, mert az Isten és a pokol láthatatlan, és a félelem már gyermekkortól elkísér. Az egyik barátom mutatott egy könyvet, amely gyermekkorának egykori kincsei közé számított. Egy jó kisfiú és egy rossz kisfiú képe volt benne. Ha valaki széthajtotta kabátjuk két szárnyát, a jó kisfiú belsejében egy fehér és fényesen sugárzó szívet talált, míg a rossz kisfiú szívét annyi fekete pötty borította, ahány bűnt elkövetett. Képzeljük el ennek a képnek az erejét, ami kor nem láthatunk bele saját testünkbe, és csupán arra kényszerülünk hogy elképzeljük a kis fekete pöttyöket, amint egyre csak gyűlnek amikor beszélgetünk az osztályban, vagy puskázunk dolgozatírás közben; amikor elvesszük a nővérünk játékát, vagy elcsenjük a csokoládés kekszet; amikor csúnya gond olatok járnak a fejünkben, vagy kételkedünk Isten igazságosságában és jóságában... mindegyik egy-egy fekete pötty. Miután félelemben nőttünk fel, a katolicizmus megszabadít ettől bennünket. Ha Krisztus felé fordulunk, megbocsátást nyerünk. Ha töredelmesen megbánjuk bűneinket, ha katolikusként neveljük fel gyermekeinket, ha rendszeresen járunk misére, Isten meg fog bocsátani nekünk még akkor is, ha értéktelenek és bűnösök vagyunk. Isten szeretete mindig rendelkezésünkre áll, de megvan az ára, és ezt az árat sokszor észre sem vesszük, mert annyira készségesen fizetjük meg. Ez az ár a nagy mennyiségű idő, energia és pénz, amit befektetünk vallásunkba - más szavakkal a mémek javára dolgozunk. Ahogy Dawkins rámutatott, a katolikusok kitartóan dolgoznak, hogy terjesszék katolicizmusukat. Először is, a földönkívüli eltérítés és a halál közeli élmény mémjeihez hasonlóan, a vallások valódi feladatot látnak el. Választ kínálnak egy sor olyan kérdésre, amely egyidős az emberiséggel, mint például: Honnan származunk? Miért élünk itt? Hová kerülünk halálunk után? Miért van tele a világ szenvedéssel? A vallásos válaszok talán hamisak, de legalább válaszok. A vallásos elkötelezettség azt az érzést keltheti az emberekben, hogy valahová tartoznak, és azt is kimutatták, hogy az idősek körében javítja a társadalomba való bekapcsolódást A vallások olyan hasznos szabályokat is magukban foglalhatnak az életmódra vonatkozóan, mint például a judaizmus étkezési törvényei vagy a tisztaság és a higiénia szabályai, amelyek egykor megóvhatták az embereket egyes betegségektől. Ezek a hasznos feladatok más mémek boldogulását is segítik. Az önzetlenség trükkje áthatja a vallási tanításokat. Sok hívő valóban jó ember. Hite nevében segít felebarátain, pénzt ad a szegényeknek, igyekszik becsületesen és erkölcsösen élni. Ha ez sikerül neki, az emberek általában megszeretik és csodálják őt, ezért hajlamosabbak is, hogy példaképüknek tekintsék és utánozzák. Ilyen módon nemcsak a jó és a becsületes magatartás terjed, hanem mindaz a vallásos mém is, amely ehhez a magatartáshoz kötődik. Ezzel együtt jár a jó magatartás látszata. A képmutatás akkor virágozhat, amikor a jóságot nemcsak jóindulatú és önzetlen magatartásként határozzák meg, hanem hozzátartozik a vallás parancsolatainak és kötelezettségeinek a betartása is. Az egyházaknak, templomoknak és zsinagógáknak adományozott pénz legnagyobb részét nem a szegényekre vagy a szükséget szenvedőkre fordítják, hanem a vallási mémek fenntartására, méghozzá azáltal, hogy gyönyörű épületeket emelnek, és fizetik a papságot. A mémeket terjesztő tevékenységeket szintén "Jónak" állítják be, még ha hasznuk megkérdőjelezhető is, mint amikor például imákat mondanak egy meghatározott időben, hálát mondanak az égnek minden étkezéskor, és a hét egy napját az Úr imádására tartják fenn. Ilyen módon minden hívő rengeteget áldoz idejéből a hit fenntartására és terjesztésére. Mindebből nem azt a következtetést akarom levonni, hogy nincsenek valódi ideák egyik vallásban sem. Az általam leírt mémikus mechanizmusok lehetővé teszik, hogy a vallások teljesen hamis alapon is virágozzanak, de persze létezhetnek olyan igaz eszmék, amelyek beágyazódnak közéjük. Ahogyan egyes alternatív gyógyítók jól megélnek abból, hogy néhány hatékony kezelést is alkalmaznak, ugyanígy a vallások is tartalmazhatnak a félrevezető mítoszok mellett érvényes felismeréseket is. A "vallásos magatartásra késztető gének" eszméje egyáltalán nem valószínűtlen fejlődési irány: olyan géneket jelent, amelyek az embereket hajlamosabbá teszik a vallásos hiedelmekre és magatartásformákra. Az agy fejlődése a gének ellenőrzése alatt megy végbe, és ismeretesek olyan adatok, amelyek szerint egyes agyak az átlagosnál hajlamosabbak a vallásos hitre és élményre. Például azok az emberek, akiknek megbízhatatlanul működik a halántéklebenye, sokkal nagyobb valószínűséggel számolnak be misztikus, pszichikai és vallásos élményekről, valamint hisznek a természetfölötti erőkben, mint azok, akiknek a halántéklebenye megbízhatóan működikSok más lélektani változathoz viszonyítva közismert a vallásosságról, hogy még napjainkban is van egy örökölhető összetevője. Például az egypetéjű ikrek vallásos meggyőződése sokkal erősebben hasonlít egymáséra, mint a nem egypetéjű ikreké vagy az egyszerű utódoké. Múltunkban legalább annyi genetikailag szabályozott változat létezhetett a vallásos magatartásban, mint napjainkban - vagy akár több is. Ha ez igaz, két hatás képzelhető el. Az első: a memetikai környezet éreztette hatását, akár pozitívan válogatódtak ki a vallásos magatartásra késztető gének, akár nem (növelve vagy csökkentve általában a vallásos magatartás megnyilvánulását). Másodszor: egy adott korszaknak a vallása befolyásolhatta az olyanfajta géneket, amelyek fennmaradtak (vagyis azokat, amelyek azt a fajta vallásos magatartást hozták létre, amely a legjobban illet ehhez a valláshoz). Így működik a memetikus ösztönzés . A "vallásos magatartásra késztető gének" eszméje egyáltalán nem valószínűtlen fejlődési irány: olyan géneket jelent, amelyek az embereket hajlamosabbá teszik a vallásos hiedelmekre és magatartásformákra. Az agy fejlődése a gének ellenőrzése alatt megy végbe, és ismeretesek olyan adatok, amelyek szerint egyes agyak az átlagosnál hajlamosabbak a vallásos hitre és élményre. Például azok az emberek, akiknek megbízhatatlanul működik a halántéklebenye, sokkal nagyobb valószínűséggel számolnak be misztikus, pszichikai és vallásos élményekről, valamint hisznek a természetfölötti erőkben, mint azok, akiknek a halántéklebenye megbízhatóan működik ,Sok más lélektani változathoz viszonyítva közismert a vallásosságról, hogy még napjainkban is van egy örökölhető összetevője. Például az egypetéjű ikrek vallásos meggyőződése sokkal erősebben hasonlít egymáséra, mint a nem egypetéjű ikreké vagy az egyszerű utódoké. Múltunkban legalább annyi genetikailag szabályozott változat létezhetett a vallásos magatartásban, mint napjainkban - vagy akár több is. Ha ez igaz, két hatás képzelhető el. Az első: a memetikai környezet éreztette hatását, akár pozitívan válogatódtak ki a vallásos magatartásra késztető gének, akár nem (növelve vagy csökkentve általában a vallásos magatartás megnyilvánulását). Másodszor: egy adott korszaknak a vallása befolyásolhatta az olyanfajta géneket, amelyek fennmaradtak (vagyis azokat, amelyek azt a fajta vallásos magatartást hozták létre, amely a legjobban illet ehhez a valláshoz). Így működik a memetikus ösztönzés . A vallások óriási hatalommal rendelkeztek az évezredek során, de változnak az idők és velük együtt a vallások is. Az egyik szembeszökő változás, hogy a függőleges átadás egyre inkább háttérbe szorul a gyorsabb vízszintes átadáshoz képest Minél több új eszme zúdul ránk a televízió, a rádió, az újságok és az internet révén, annál hajlamosabbá válunk az összehasonlításra, és kényes kérdéseket teszünk fel. Így aztán sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy Afganisztánban a tálibok iszlám mozgalma betiltotta a televíziót és a rádiót, tehát bármilyen készüléket találnak, azonnal elpusztítják, és tulajdonosát megbüntetik. Ugyanakkor olyan országokban, ahol virul a tömegtájékoztatás és a hírforgalom, a régi vallások egyes trükkjei már nem működnek többé a bevált tökéletességgel. Amikor az emberek filmeket nézhetnek, művészeti galériákba járhatnak, és tetszés szerint bármilyen muzsikát meghallgathatnak, a szépség trükkje kevésbé hatásosnak bizonyul. Amikor a televízió ré vén szemtanúi lehetünk a vallási háborúk szörnyű pusztításainak, az önzetlenség trükkje már nem látszik vonzónak. Kétlem, hogy az emberiség valaha is teljesen megszabadul a vallásos hittől. Ha a felsorolt érvek helyesnek bizonyulnak, akkor a vallásokat két igen lendületes erő hajtja előre. Először is az emberi elme és az agy úgy formálódott, hogy különösen fogékonnyá váljék a vallásos eszmék iránt; másodszor a vallási mémek bevethetik a legjobb mémtrükköket a bevált tartalékból, hogy biztosítsák saját fennmaradásukat és szaporodásukat. Ez magyarázhatja a vallások konok életrevalóságát a tudományosan művelt társadalmakban, valamint azt, hogy kudarcot vallottak azok a politikai dogmák alapján álló törekvések, amelyekkel egyes társadalmakban megpróbáltak eltörölni minden vallásos megnyilvánulást. Agyunk és elménk talán úgy formálódott, hogy természetes módon vallásos legyen, ezért tényleg nehéz a logika és a tudományos bizonyítékok segítségével gondolkodásunk megváltoztatása. Nehéz, de nem lehetetlen. A természetes kiválogatódás révén szervezetünk tervrajza úgy alakult, hogy igazságkereső lénnyé váltunk. Észlelőrendszerünk úgy fejlődött, hogy hű modellt adjon a világról, és pontosan meghatározza, mi történik a közeljövőben. Agyunk szerkezete arra szolgál, hogy hatékonyan oldjuk meg a gondokat, és határozott döntéseket hozzunk. Természetesen észlelésünk csak részleges, és döntéseink sem tekinthetők mindig ragyogónak - de használhatatlannak éppen nem mondhatók. Ha nem volnának mémjeink, ez a rendszer sokkal jobban működne; s a lehető legtökéletesebben megértenénk a világot, amennyire csak lehetőségünk nyílik ilyen körülmények között. De hát vannak mémjeink, és a mémekkel együtt nemcsak a világ újszerű ellenőrzésére és működésének előrejelzésére nyílik lehetőségünk, hanem jelentkeznek a mémtrükkök, az ingyenélő mémek, a félrevezető mémek és a hamis mémek is. A vallások nem ezt teszik. A vallások elméleteket dolgoznak ki a világról, és aztán megakadályozzák, hogy ezeket bárki ellenőrizze. A vallások szelíd, vonzó és megnyugtató eszmékkel látnak el bennünket, majd ezeket az igazság, a szépség és a jóság álruhájába bújtatják. Ennek tudható be, hogy olyan elméletek is terjedhetnek, amelyek hazugok, csúnyák vagy szörnyűek. A valláspszichológia nem foglalkozik a vallás igazságának kérdésével, ami a teológia tárgya, ha-nem megkísérli az ember (föként az átlagember) vallásos élményének lélektani hátterét, motivációját kutatni. Szükségképen valláskritika is, mert a vallásos élmény és gyakorlat jelenségeinek az egyén és a társadalom életében játszott esetleg negatív szerepe is a vizsgálódás tárgya. Az iskola, a vallásos nevelés lassan elfojtja bennünk az eredendö vágyat a misztérium iránt. Amíg kongregációba nem kerülök, mélyen, nyugtalanul vallásos vagyok, lelkiismeretesen mormogom este az imákat, melyekre tanítottak, a katekizmus mítosza, melyet az elemiben egy jókedvü, pajtáskodó kövér öreg tisz-teletes tár fel elöttem, nyájasan foglalkoztatja képzeletemet, a ?csodát? természetesnek talá-lom, a ?titkot? nem akarom megfejteni... A kongregáció vallásgyakorlata elfáraszt, a vallásos képzeleteket valahogy közhellyé merevíti, túl sokat és gyakran buzgólkodunk vallásos gyakor-latokon, az ima szavainak ösi üdeségét nem érzem, csak hajtogatom nap mint nap, mint a Buddha-hívö az imamalmot. A ?hitbuzgalomtól? nem jutok el a hithez. Ez a folyamat ösztö-nös, nincs szándék benne, senki nem ?világosít fel?, s odahaza nem hallok kételyt, de nem látok különösebb vallásos rajongást sem. A templomba úgy járunk, mint valamilyen lelki fer-tötlenítö intézetbe. A vallás életünk egyik alkatrésze, a nagy alapgodolatok egyike, mint a ha-za vagy a magántulajdon elve. Hogy ennek a vallástiszteletnek, ennek az erényes, de gépies engedelmességnek semmi köze az igazi hithez, nem is gyanítjuk.? Az üres ceremóniák az élö hit hiányában tulajdonképen mágikus eszközök a haragvó túlvilági hatalmak lefegyverzésére. A kisgyermek a mágikus gondolkodás fejlödési szakaszában hisz a gondolat mindenhatóságában: amit gondolok, az be is következik. Igy agresszív késztetései az apával szemben elviselhetetlen bünérzésekhez vezethetnek. Ezek elfojtása eredmé-nyeként jön létre a felettes én, amely a bevetített tilalmakat, normákat tartalmazza, melyek megsér-tése büntetést von maga után. Az elviselhetetlent, a rosszat, mindazt, ami elhomályosíta-ná önmagunkról alkotott, idealizált képünket: aárnyékot? kivetítjük másokra, a démonok-ra, ördögökre, boszorkányokra, másként gondolkodó ?eretnekekre?, másvallásúakra, idegenekre, kisebbségekre, cigányokra, zsidókra stb. Ök a rosszak, mi a jó oldalán állunk. Ide illik Jézus példa-beszéde a farizeusról és a vámosról (Luk.18; 9-14). Az ezotérika-piac egyik válasz az emberek értelemke-resésére, a spirituális vágyra egy áttekinthetö rend és világértelmezés iránt, tekintettel a valóság egyre növekvö bonyolultságára.
Mítoszok, mágia kétségtelenül jelen vannak vallásos életünkben is. Zavarnak bennünket és még nagyobb eröfeszítéseket követelnek meg a teológiától, hogy csak ?objektív igazságok?, megfogal-mazva a dogmákban és egyéb ?törvényekben? adják meg a vallás tartalmát? Vagy elfogadjuk öket, mint a megismerés egyik fajtáját, amelyiket értelmünkkel megvizsgálunk és összhangba hozunk, önálló gondolkodásunk és lelkiismeretünk segítségével?A misztériumok titkok, titokzatosak és kimondhatatlanok egy Isten-megtapasztalással kapcsolat-ban, amelyek csak kiválasztott emberek számára válnak hozzáférhetövé. A misztériumok kérdésé-nek tárgyalását a vallásban átengedem nálam kompetensebb személyeknek.- Mint látjuk a misztériumok is meghaladják értelmi képességeinket de a lélek mélyebb rétegei hoz-zásegíthetnek a titkok legalább részleges megértéséhez. De Isten mindig titok marad, ez lényegéhez tartozik.Utalni szeretnék Szent Pál kijelentésére is, amely szerint a szeretet leváltja a törvényt. De eszem-be jut az is, ami Szent Ágoston mondása alapján néhány évvel ezelött az Innsbrucki Pax Romana találkozó címe volt: ?Szeress és tégy amit akarsz.? Merjünk önállóan gondolkodni, a bennünk ható ?vallási energiákat? Kibontakoztatni. A Bibliai képek hozománya. Végigmegy a bárány és pásztor szimbolikájának különbözö értelmezésein a nemkeresztény és a keresztény világban a történelem folyamán. Jézus Jó Pásztorától, ahol a pásztor életét adja juhaiért a pásztorig, aki a parancs szigorával uralkodik nyája felett, hogy saját hatalmát érezhesse és csak buta juhokat tür meg maga körül. Valóban a mítoszok és szimbólumok jobb meg-értése a vallásos élményt gazdagíthatja és a hitet élövé teheti. Nem feltárt félelmeink alattomossan irányítják életünket, megakadélyozva ezzel a még szeretet energiájának fogadását is! A kár mit elszenvedünk tőle, az örök elégedetlenség, a folyamatos hiányérzet, az űr kitölthetetlensége, a boldogságtalanság. Erre kárhoztatjuk magunkat amig felismerésük hiányában nem tudjuk őket legyözni. Félelmeink uralkodnak felettünk, miközben a szabadságunk fátylán keresztül, légvárakat építünk és kergetünk. ATYA

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)