Egy vasúti sín panasza
Vasúti sínként láttam meg a napvilágot Budapesten, 1880-ban, a GANZ gyárban. Ha jól számolom, ebben az évben vagyok 127 éves. A testem most is nagyon erős, elbírnám a legsúlyosabb kocsikat is a hátamon. Szolgáltam is 120 évet, de akkor valaki elemelt a helyemről. Jelenleg, az Erzsébet kilátóhoz vezető út mellett támasztom egy rétes-sütő kerítését. Egyik végemet mélyen a földbe verték, míg a másik felem hirdeti a GANZ gyár rég múlt dicsőségét.
Sajnos, a GANZ gyár rosszabbul járt, mint én, őt elpusztították a pénzemberek. Nem csoda, hogy a fiatalabb nemzedék már a hírét is alig ismeri. Nagyon fáj ez nekem, hiszen több mint 100 esztendő után számolták fel a szülőházamat. Ehhez hasonlóan tűnik el az ország minden vagyona, ráadásul nyomtalanul.
Az én testemet is marja a rozsda évek óta, de sokra nem ment velem, alig-alig ártott nekem. A pénzhatalom, ártóbb a rozsdánál. Mindkettő halált oszt, de a rozsda természetes ellenség, nyíltan támad, ellene könnyebb védekezni.
Ezzel szemben a pénz alattomos, lelketlen embereket vonz a többség kárára. Olyanokat, akiknek semmit nem ér mások élete.
Budapest, 2007. február 20-án
Adatok
-
szabadits34
-
nincs
-
2017. feb. 11. 20:25
-
nem volt módosítva
-
magyar nyelvű
-
saját
-
872 megtekintés
-
0 darab
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Legyél az első, aki elmondja a véleményét.