Egy vasúti sín panasza


 

 

 

Egy vasúti sín panasza

 

Vasúti sínként láttam meg a napvilágot Budapesten, 1880-ban, a GANZ gyárban. Ha jól számolom, ebben az évben vagyok 127 éves. A testem most is nagyon erős, elbírnám a legsúlyosabb kocsikat is a hátamon. Szolgáltam is 120 évet, de akkor valaki elemelt a helyemről. Jelenleg, az Erzsébet kilátóhoz vezető út mellett támasztom egy rétes-sütő kerítését. Egyik végemet mélyen a földbe verték, míg a másik felem hirdeti a GANZ gyár rég múlt dicsőségét.

Sajnos, a GANZ gyár rosszabbul járt, mint én, őt elpusztították a pénzemberek. Nem csoda, hogy a fiatalabb nemzedék már a hírét is alig ismeri. Nagyon fáj ez nekem, hiszen több mint 100 esztendő után számolták fel a szülőházamat. Ehhez hasonlóan tűnik el az ország minden vagyona, ráadásul nyomtalanul.

Az én testemet is marja a rozsda évek óta, de sokra nem ment velem, alig-alig ártott nekem. A pénzhatalom, ártóbb a rozsdánál. Mindkettő halált oszt, de a rozsda természetes ellenség, nyíltan támad, ellene könnyebb védekezni.

Ezzel szemben a pénz alattomos, lelketlen embereket vonz a többség kárára. Olyanokat, akiknek semmit nem ér mások élete.

 

Budapest, 2007. február 20-án

Adatok

  • szabadits34

  • nincs

  • feb. 11. 20:25

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 53 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_kod}
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_szoveg}