Sokat hallani az internetes ismerkedés veszélyeiről, a benne rejlő "gonoszról"! Az alábbi történetet bizonyíthatja, hogy nem kell feltétlenül mindig a rosszra gondolni.
    Történt, hogy egy unalmasabb estémen rákattintottam egy ismerkedős oldalra. A kíváncsiság hajtott, hát pár perc alatt regisztráltam magam a website-ra. Csodálkozva tapasztaltam, hogy nem olyan "elvetemült" emberek vannak rajta, mint először gondoltam volna. Pár perc múlva már vadul pötyögtem az oldal chat szobájának egyikében, egy autósoknak szóló blokkban. Egy-két óra múlva már szinte barátként beszélgettem az ott lévőkkel. Nem volt az a tipikus, sok helyen megszokott „húzz a búsba új fiú” érzésem. Pár „helyi srác” segített bevezetni a szokásokba., azokba a dolgokba, amik az oldalon szokások. A témák nem voltak idegenek, hiszen kocsik között nőttem fel, és ezáltal hamar sikerült némi odafigyelést elérnem köztük. Az idő repült a társaságban, és mire észbe kaptam, már hajnalodott. Másnap alig vártam, hogy este legyen. Szinte remegő kézzel ültem a gép elé és kerestem az új ismerősöket. És ez így ment estéről estére. Egy idő után kezdtem érezni, hogy már túl sok dolgot hanyagolok a chat-elés miatt. Amikor már azon voltam, hogy kicsit visszaveszek az éjszakai életből jött a meghívás: „gyere el Geri a következő össze jövetelre!”. Na puff neki. Az eddigi virtuális barátság személyes ismeretséggé konvertálása eddig eszembe sem jutott, de habozás nélkül mondtam igent. Eljött a hétvége.  A megbeszélt találkahely egy kis utcában lévő félre eső kis kocsma volt. Nem túl feltűnő, de annál barátságosabb hely volt.         Amint beléptem észre vettem az ismerős arcokat (hiszen fényképen már láttuk egymást), és ők, mint akik valóban ezer éve ismertük egymást úgy köszöntöttek. Az este nagyon remekül alakult, hiszen azon túl, hogy barátságot kötöttünk és az óta is nagyon sokat járunk össze, megtanultam, hogy előítéletek nélkül sokkal tágabb lehetőségek nyílnak meg az emberek előtt.

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)