Kedves Olvasó!!

Talán mindenkinek volt már olyan szobanövénye, vagy látott eggyet valahol, amiről többet szeretett volna megtudni. Ha nem tanult valakiemelt szinten biológiát, ilyenkor próbál szakkönyvet, kertészt megkeresni, manapság interneten kapcsolódó oldalakat böngészni. Pár éve már a külföldi lapokmellett hazai oldalakat is elérhet. Én most nem eggyik, vagy másik keresőt akarom népszerűsíteni, hanem általánosan pár kérdést áttekinteni, amit gyakorló gyűjtők olyan evidenciának tekintenek, hogy nem is beszélnek róla, csak egymás közt, szakmai vitákban...

Tehát tegyük fel, hogy van egy szúrós növényünk, amiről azt gondoljuk, vagy hallottuk, hogy kaktusz... Ha van névtáblánk, akkor sokkal több esélyünk van. Önmagában 1 szúrós növény még nem kaktusz, több százpozsgásfajba tartozhat.. Ha nem tudjuk kaktuszként semmivel se összehozni, valószínű, hogy erről van szó.
Attól, hogy tudunk egy nevet, nem biztos, hogy az szabályos, pl. hordókaktusz, oszlopkaktusz, gömbkaktusz, nagyritkán latinra visszafordítva lehet, hogy egy szabályos név részlete... Ilyenkor újra kell kezdeni a keresést, nem gond. A kereskedelmi forgalomba kikerült növények nagyon nagy része nem extrakülönleges, hamar be lehet szűkíteni a kört...
A nevek, rokonsági fokok a kaktuszoknál hatalmas ma is folyó vita tárgyát képezik. Rengeteg szabálytalan leírás születik, ami amatőr számára minden igényt kielégít, miközben a szigorú feltételek teljesen mások: Az autentikus fajleírás latinnyelvű, és nem magát a külalakot, hanem a nemzetség, amelyhez a növényt sorolták, ún. típusnövényéhez hasonlítva attól elkülönítve írják le. A leírás végén megkell jelölni, hol van elhelyezve a leírás alapját szolgáló növény. Ez a kaktuszokkal foglalkozó nemzetközi szervezet protokollja. A leírást is botanikai (taxonomiai=nevezéktan) végzettségű személy készítheti, bár néhány kiemelkedő kutató ismegkapta a leírás lehetőségét. A növények besorolása:
kaktuszok családja-nemzetség-faj (species)-alfaj (subspecies)-változat (varietas)-forma (form). Névben első helyen a nemzetség, utánna a többi kiegészítő áll. A változat alatti fokozatok nem öröklödő tulajdonságot jelölnek, pl. f. forma christata, monstruoza, stb. ált. szaporodásképtelen csak vegetatívan fenntartott növényekre vonatkozik. A legnagyobb vita a faj fogalma körül van: A kutatók 1 része, főleg az angol-amerikaiak hajlamosak rendkívül lazán kezelni sok tényezőt, a növények életkörülményeit, és összevonni, amit csak lehet. A német gondolkodásmód (a legjelentősebb kaktuszkutatók németek, osztrákok, a sok terepmunka, precíz térképek, származás számontartása, stb.) viszont szeret osztályozni, besorolni, mérni, viszonyítani.... nüansznyi különbségeket is figyelembe vesznek.... A magyar gyüjtők mindkét stílus túlzásait elvetik....

A névtábla elején gyakran pár betűt láthatunk, ezek közt az X a keresztezést, hybridizációt jelenti, a név pedig ha nem a két szülőpár neve közt van az X betű, akkor fantázianév szokott lenni... Japán kertészek gyártottak nagyon sok főleg színes testű növényt...

A következő pár betű, az ún. gyüjtőszám lehet: egy monogramm, majd egy sorszám. A gyüjtőszámok nyílvános listák, a terepen begyűjtött növények származási helyét és idejét jelöli... Gyakran több évvel később írják le, mint újfajt, stb. tehát mindenképp fontos értéknövelő adat. A gyüjtők nevei, listái elérhetők, pl. a HU a Leopold Horst- Werner Uebelmann párost jelöli...

Ha egy növényt több néven látunk, ne essünk pánikba, a rendszerezők gyakran nem ismerik el egymás elképzeléseit, le, felminősítenek, átsorolnak, stb. könyvek synonime szóvalutalnak erre, vagy zárójeles egyenlőségjelleel...)

Végül szubjektív megjegyzésként: Mielőtt egyáltalán elkezdenénk keresgélni, meg kell nézni, hogy növényünk milyen állapotú: nem vesztette-e el valódi jellegét, túltrágyázás, sérülés miatt túlzott sarjadás, fényszegény, vagy túlzott fény miatt színváltozás lehetséges: a viaszoskék halványzöldé, a fűzöld vörösre válthat. A gömb megnyúlhat, stb. Hozzáértő ezt meg tudja mondani, és a növény valódi habitusából már meg tudjuk állapítani, mik az igényei: répagyökér: ásványi nem tőzeges talaj, ritka locsolás, dús elágazó gyökér humuszosabb talaj. Erős színű tövisek, haj, kék,aszaltszilva hamvas bőr: sok nap, de tavassszal szokatva. Fűzöld bör, ritkás tövis: félárnyék, nem egésznapos kitettség...

Mindenkinek ajánlom, hogy külföldi német, angol oldalakat böngésszen, bár magyarok is (Anisits János Dániel, Argentína, Franz Bozsing, Mészáros Zoltán dr. Kuba, Debreczy Zsolt, USA, stb.) letettek az asztalra, terepmunkában, leírásokban, de a külföldi fotók, adatok még egyelőre pótolhatatlanok.

• Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi (CC BY 4.0)