Mici cica


Mici cica

(Történt: l994-ban)

Micit, kamaszkorában ismertem meg segélyt kérő nyávogással hívta fel magára a figyelmet. Nem tudtam, merre van, hát csendben vártam. Újra nyávogott, egy meggyötört állat kétségbeesett, könyörgő hangján: utolsó reménye lehettem.

Már van egy talált cica a házban, újabb nem kell, gondoltam. Ennek ellenére a hang irányába indultam. A pincében egy láda mögött feküdt erőtlenül, csont soványan. Testét fénytelen, vöröses-barna szőr fedte, tágra nyitott, zöldessárga szemében mély bánat ült, s menekülésre kész testtartásban nyávogott.

Már nem gondolkoztam azon, kell-e újabb cica: segítettem. Finom ételt tettem egy papírlapra, de közeledtemre rémülten vánszorgott hátrább. Magára hagytam. Öt perc múlva eltűnt az étel.

Egy hónap elteltével megengedte, hogy hozzáérjek. Három hónap multán felemelhettem. Két éve lakik nálunk, de megfognom, csak finom hangok és mozdulatok kíséretében lehet.

A macskák emlékezőtehetsége kitűnő! Szomorú előélete tehette ilyen félénkké. A nálam töltött idő alatt meghízott, a szőre gyönyörű, fényes, de a "lelke" sérült. Ennek ellenére, rendszeresen "beszélgetünk". Én halkan magyarázok, Ő rövid hangokkal válaszol. Mici nagyon okos!

Az első tavaszon észrevettem, hogy kiscicái lesznek. Nem örültem. Mit tegyek a cicákkal? Szidtam Micit. Úgy tett, mint aki semmiről sem tehet: ártatlan pofával figyelt. Ám egyszer két napra eltűnt, majd lapos hassal megérkezett. Amikor hozzá beszéltem rám fújt, de nagyon finoman. Ezzel jelezte: ne sokat magyarázzak, mert éhes, különben is tudhatnám, mennyire siet. Ez után, ha a kicsinyeivel kapcsolatban közölni akart valamit, ezt a fújást alkalmazta.

A cicáit elrejtette, de jóllakottan a rejtekhelyére rohant. Amikor óvatosan a gyerekeihez nyúltam, finoman fújt. Megértettem, hogy nem bánt, de a cicáit félti. Megsimogattam, és kivettem a négy, gyönyörű szőrgombolyagot. Aggodalmasan figyelt és egyre sűrűbb fújással figyelmeztetett, a cicáit tegyem vissza! Amikor ez megtörtént, boldogan dorombolt, miközben nyalogatta őket. A macska nagyon tiszta állat! Az ember érintése után azonnal tisztogatja a kicsinyeit, majd önmagát. Kitűnő anyaként minden szükségesre megtanította őket az anyjuk, s csak ez után helyeztem el megfelelő családoknál a kismacskákat.

Fellélegeztem! Végre jó helyen vannak a cicák, de örömöm korainak bizonyult! Észrevettem ugyanis, hogy Mici megint hasasodik!

Az újabb öt szőrgombolyagot nagyon elrejtette. Okosodott! Óvatosan bánt velem, mert eltűntek az előzőleg született cicái.

Amikor enni kért, leült a küszöbre és nagy szemekkel nézett. Ilyenkor tudtam, hogy éhes. Amikor jóllakott, figyeltem hová megy? Vajon hány cicája van? De nem sietett, egy fatörzsre ült, és kényelmesen mosakodott; amíg néztem. Akkor tűnt el, amikor nem figyeltem. Erre tudatosan vigyázott, naponta többször. Mindenütt kerestem a rejtekét, de nem találtam. Végül azt gondoltam, hogy idegen helyen ellett és megölhették a cicáit. Így telt el egy hónap: Mici kitűnően alakoskodott! Már örültem, hogy nincsenek cicák, de ez is korai volt!

Egyik nap meglepetten láttam, hogy Mici közeledik, szájában egy picivel. Az anyaság csodálatos! Éles fogaival gyengéden harapja a kicsi nyakát, miközben a kiscica mozdulatlanul lóg az anya szájában: élete az anyjától függ. A bizalom tökéletes! A látvány megrendítően szép!

Mici a lábtörlőre tette a picit, miközben tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd megfordult és elment. A pici éles hangon sírt, de Mici nem jött vissza!  Felháborodottan vittem utána a síró gyerekét, és a fűre tettem. Erre előrohant, felemelte és a rejtekhelyre vitte. Végre megtudhattam, hol van a titkolt hely. Mici nyugtalanul nyalogatta az öt sivító szőrgombolyagot, miközben rám fújogatott, de én nem értettem mit akar. Hogy végre megértsem, a cicákat egyenként a lábtörlőre tette, s távolabbról figyelte, mit teszek. Szünet nélküli, kétségbeesett sírásukból jöttem rá, hogy éhesek! Az anyának nincsen teje! Szorongatott helyzete és a hozzám fűződő érzelmei indították arra, hogy legféltettebb kincseit rám bízza: a gyerekei életét mentette!

A piciket puhán bélelt kosárba tettem: követelő sírásuk felverte a ház csendjét. Cselekednem kellett, de tudtam, hogy enni képtelenek. Az életrevalóbbak ugyan próbálkoztak, de csak fuldokoltak, tüsszentgetések kíséretében. A szopás ösztönével születtek, ezért a tálból is szopni akartak. Az emlő adagolja a tejet, a szívás erősségéhez mérten. A tányérba öntött tejet nyalogatni, külön tudomány!

A kudarc láttán fecskendőre erősített szemcseppentő-gumi segítségével "szoptattam" az éhezőket. Amikor pocakosra szívták magukat, elterültek a kosárban és azonnal mély álomba, merültek.

Ez után megkerestem az anyjukat: aggodalommal teli szemmel, tisztes távolságból figyelt. A gyerekeit a szülőhelyre tettem, de Mici rájuk sem hederített: a kicsik rám maradtak. Jutalmul megfigyelhettem őket, külön egyéniség volt mindahány!

Gyorsan növekedtek, miközben bosszantott Mici közönye. Elvégre a cicák az övéi! Legalább segítene gondozni! Az anyamacska nyalogatja a pici szőrét, azaz mosdatja. Székelésre ingerli, ha a hasukat nyalogatja. Végül eltávolítja a székletet (megeszi).

Nálam a mosdatást fürdés helyettesítette, a székelésre ingerlést masszírozással oldottam meg, a széklet eltávolítását pedig alomcserével. E feladatokat az anyamacska egyszerűen intézi: a nyelvével és szeretettel. Ilyen csodálatos a természet!

Egy hétig tettem a dolgomat, amikor a kertből bejövet Micit a lakásban találtam. Megszidtam és megpróbáltam kitessékelni. Mit keres itt, ha nem segít? Máskor egyetlen intésemre rémülten elszaladt, most e helyett fújt: nyitott szájjal, finoman. Jelezte, hogy a gyerekeiért jött, hát beengedtem a szobába. A cicák éhesen sírtak, de az anya a szekrény alá menekült: félt a szokatlan helyen. A bútor alól figyelte táranyílt szemekkel a "szoptatást". Amikor az első nagypocakút visszatettem, hason kúszott a megelégedetten szuszogóhoz. A legnagyobb anyai szeretettel dorombolt, miközben sorban tisztogatta mellé helyezett gyerekeit. Rövid "macskamakogással" adta tudtukra, hogy szereti őket. Végül a kicsik, az anya emlőit "cumizták", majd mély álomba merültek.

Ezen túl ketten neveltük a gyerekeket: Mici és én. Mici tejtermelését megindította a jó táplálék és a cicák rendszeres szoptatása, amit pótolnom kellett tehéntejjel. Eleinte "cumiból", később tálból. Amikor felnőttek, elhelyeztem őket, macskát szerető családoknál.

Áldozatos munkám jutalmául felejthetetlen élményben volt részem. Közelről tapasztalhattam a természet csodáit.

Az anyaság látványa gyönyörű! Sok anya tanulhatna Micitől.

Gödöllő, l996 november3o-án

Adatok

  • szabadits34

  • nincs

  • feb. 9. 21:52

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 23 megtekintés

  • 0 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

Legyél az első, aki elmondja a véleményét.

Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_kod}
{http://theoria.eu/emui_es/documents/dqtxjvpm.phpap_szoveg}