Miért nem jó a magyar oktatási rendszer?


Miért nem jó a magyar oktatási rendszer?



Eredetileg egy kicsit nagyobb érzelemi töltésű és provokatív címet gondoltam ki, de végül ennél maradtam, mert elsősorban egy alternatívát szeretnék ismertetni, nem pedig tiszta torokból szidalmazni, pedig tehetném. De úgy gondolom, hogy többet ér az, ha inkább ez másik modellt mutatok be a meglévő helyett. Nem vagyok politikus és nem is szeretnék politizálni azzal, hogy az éppen hatalmon lévő (vagy a már leköszönt) oktatási minisztert illessem negatív jelzőkkel. Nem mintha nem lehetne, de van ennél intelligensebb, bölcsebb hozzáállás is. Nem ész nélkül kell ellenkezni, hanem egy kivitelezhető alternatívát kell kidolgozni. Én is így szeretném csinálni. Szakmai részletekbe nem akarok belemenni, mivel nem szeretném ezzel senkit sem untatni, illetve az általam kifejtésre kerülő oktatási alternatíva csak egy elmélkedés, egy a fejembe megfogalmazódott gondolatsor papírra vetése. Semmiképpen sem szakmai írás. Akkor bele is kezdenék a tárgyalásába:

Ha valamire már van egy régóta kidolgozott, jól bevált módszer, akkor abból még nem következik, hogy az a leghatékonyabb is egyben. Ez egy nagyon fontos megállapítás. Ebbe a hibába már nagyon sokan beleestek. Az emberiség fejlődésének kulcsa a változás. Nem szabad leragadnunk az elavult, régi és idejemúlt eszméknél, gondolatoknál és megvalósításoknál. Erre egy igen jó és aktuális példa lehet az Internet. Ha vásárolni akarunk valamit, akkor arra az a bevett szokás, hogy elmegyünk a boltba és megvesszük, ami kell. Azonban ma már más lehetőség van arra, hogy igen sok terméket Interneten keresztül is megvásárolható. Belátható, hogy a virtuális boltok sok előnnyel rendelkeznek a hagyományos üzletekkel szemben (pl.: a nap 24 órájában nyitva vannak; nem kell sorban állni). Ez is egy olyan váltás, hogy eleinte az emberek többsége nem támogatta, nem vette igénybe, de mára egyre többen használják, mivel az előnyei garantálják a létjogosultságát.

Ez a helyzet az oktatási rendszerrel is. Hozzászoktunk a meglévőhöz és ezért nehezen változtatunk rajta, bármennyire elavult is. Van egy olyan mondás, hogy ne add a járt utat a járatlanért, de az is igaz, hogy ha nem újítunk, nem keressük az alternatívákat, akkor nem haladhatunk előre, nem fogunk tovább fejlődni.

Felmérések bizonyítják, hogy egyre romlik a magyar oktatás színvonala. Ezért is kellene változtatni. Ezenfelül pedig még kellene egy olyan intelligens, szabadgondolkodású ember, aki mer lépni és meg tudja, illetve akarja is a valódi reformokat. Félreértés ne essék, az elmúlt években történt változtatások nem használtak semmit, csupán a meglévő elavult rendszer kényszeri toldozgatása-foltozgatása. Itt ugyebár az új érettségi rendszerre gondolok. Ez megint csak egy korlátolt intézkedés. Ami szépen beilleszkedik a meglévő rendszerbe, de ezen kívül semmi más. Tényleges javulást nem fog hozni, a meglévő bajokat és hiányosságokat sem fogja orvosolni.

Mi az, amit alternatíváként ajánlok e helyett? Egy rugalmasabb, diák barátiabb oktatási rendszer, ahol a tanuló, az egyéni képességei és személyisége van az előtérbe helyezve.

Minden ember más és más. Ebből következik, hogy különbözőek az értékrendjeink, a céljaink, a látásmódjaink. Ezért nem helyes "beskatulyázni" a diákot. Mit is értek ez alatt? Azt, hogy mindenki ugyanazt tanulja. Miért lenne ez baj? Köztudott, de bizonyított tény is, hogy ami érdekel bennünket, amire kíváncsiak vagyunk, arra jobban emlékezünk, hamarabb megtanuljuk és elsajátítjuk a képességet. Többek között ezt az alapvető dolgot nem vették figyelembe a rendszer egykori megalkotói.

Hogyan működne a gyakorlatban? Az általános iskolákban egy "általános képzést" kapna a nebuló. Igen-igen most is így van. De: több gyakorlatibb tantárgy kellene, ami tényleg felkészíti a gyerekeket a sikeres és nagybetűs életre. Olyan tantárgyakra gondolok, mint például illemtan, kommunikáció. Ezeken belül megtanulná azt, hogy kell viselkedni és közeledni egy másik embertársunk felé. Sajnos tapasztaltam, hogy még a diplomás emberek egy része is híján van az ilyen ismereteknek. Ezért kellene már viszonylag kisebb korban elkezdeni a tanítását. Persze ezzel együtt jár, hogy valamit csökkenteni is kellene. Én elsősorban olyan tárgyakra gondoltam, amik kevésbé hasznosíthatóak a mindennapi életben. Ilyen pl. a kémia. Nem azt mondom, hogy ne legyen, csak kevesebb óraszámban. Azért nem árt, ha a gyerek tudja, hogy nem szabad meginni a tömény sósavat.

Térjünk át a gimnáziumokra. Itt már nagyobb változtatásokra gondoltam. Lenne szintén egy "alapképzés". Ez tartalmazná négy évre elosztva az általános műveltség megszerzéséhez szükséges tantárgyakat, amik a nyelvtan, matematika, történelem, idegen nyelv és informatika lenne. Ez az öt tantárgy lenne kiemelten tanítva (hetente kb. 3 órában), az irodalom, kémia, fizika, földrajz, biológia, ének és testnevelés viszont kevesebb, heti 1-2 óraszámban. Ezekhez a meglévőkhöz még hozzájönnének olyanok is, hogy kommunikáció, pszichológia (csak alapszinten). Erre a két új tárgyra szerintem azért lenne nagy szükség, mert a megtanult ismeretekkel a diákok jobban tudnák kezelni a saját, az életük során adódó lelki válságukat, és még másoknak is tudnának segíteni. Talán így kevesebb öngyilkosság és depressziós ember lenne. Plusz még lennének szabadon választható tantárgyak. Iskolánként változó lenne, hogy mik lennének ezek. A legmegoldhatóbb megoldás talán az, ha a nem kiemelt tantárgyak közül lehetne választani mondjuk kettőt, amit aztán részletesebben tanulna a diák. Kicsit hasonlít az egyetemeken lévő rendszerhez, de ugye mégis más. Előnye, hogy a tanuló maga dönthetné el, hogy mi érdekli leginkább, így már a középiskolában megtanulná az önálló döntés folyamatát. Továbbá a diák több olyan ismerethez is jutna, ami érdekli őt.

Az oktatási rendszert a tanárok felül is meg kellene reformálni. Most sokan gondolhatnak arra, hogy magasabb fizetést kellene biztosítani számukra és nagyon be kellene szabályoznia túlórákat, hogy ne dolgozzanak a tanárok ingyen, méghozzá a szabadidejükből. Ezek is igen lényeges szempontok, bár nem tudom, hogy milyen intézkedésekkel lehetne ezeket a célkitűzéseket megvalósítani, mert nem rendelkezek kellő információval a témában. Ezért ez a részt most kihagyom. Elsősorban olyan dolgokról írok, amiket néhány éven belül be lehetne vezetni, amennyiben azt tényleg akarnák az Oktatási Minisztériumnál, bár erre egyelőre nem sok esélyt látok, mert még mindig sok olyan ember ül ott, akiknek nem számít az ország sorsa, csakis a sajátjuk. Na de visszatérve: a másik terület, ahol változtatni kellene, az a "közhangulat". Semmi képen sem lehet jó és célra vezető, ha a diák stresszként éri meg a tanórákat. Persze ez adódhat abból is, hogy nem tanult arra az órára és fél, hogy írásban vagy szóban számon kérik tőle az anyagot. De sajnos nem ritka esett az, hogy ezt a hatást a tanár váltja ki. Ezen a problémán is segíteni kellene szerintem, mert a tanár kulcsfigura az oktatási rendszerben és a diákban is jobban rögződik a tudás, ha nem feszült. Elsőként: csökkenteni kell a tanárok terheit. Másodjára: aki nem való tanárnak, az ne is legyen (inkább: ne lehessen) az. Ez egy nagyon kényes és nehéz kérdés. Ha rosszul csináljuk, akkor negatív-, ha jól, akkor pozitív megítélésű lesz a diszkrimináció. Még nem dolgoztam ki, hogy pontosan mivel, milyen eszközökkel lehetne eldönteni ezt. De abban mindenki egyetérthet, akár a saját tanulmányait figyelembe véve, hogy egy lelkes, tanítani akaró, emberileg rendes, intelligens oktató pozitív hatással lehet a gyerekek nagy többségére. Ezért is olyan fontos ez a változtatás.

Mi a célja az általam felvázolt oktatási rendszernek? Elsősorban az, hogy olyan diákok kerüljenek ki az iskolákból, akik megállják a helyűket az életben, könnyedén be tudnak illeszkedni az emberi közösségekbe, valamint a tudásukat felhasználva jobban el tudnak majd helyezkedni. Nem utolsó sorban az is, hogy nyugodtak és kiegyensúlyozottak legyenek. Úgy vélem, hogy ezek a dolgok feltétlenül szükségesek egy boldog és sikeres élethez. A gyerekeink és unokáink egy jobb rendszerben nőjenek fel. Én ezt szeretném. Remélem valaki komolyan veszi az itt leírtakat és tesz is azért, hogy megvalósuljanak ezek a célok, amiket most ismertettem.
Végezetül pedig a mottóm: Merj gondolkodni és cselekedni!


Szabó Gergő  [ www.tttweb.hu ]

Adatok

  • Szabó Gergő

  • politika

  • 2008. már. 4. 9:24

  • nem volt módosítva

  • magyar nyelvű

  • saját

  • 3 794 megtekintés

  • 2 darab

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

Eddigi hozzászólások

#2
2009. dec. 3. 9:57
Úgy látom, hogy eléggé le lett szavazva az írásom. Nagyon sajnálom, hogy csak kevesen látják meg a lényeget. Van egy mondás, ami pont ide illik: "A legjobb ellensége a jó."

Sajnos szinte mindenki megelégszik a jelenlegi helyzettel, mert már régóta ez van. Pedig szinte biztos, hogy nem ez a legjobb megoldás, hanem létezik ennél jobb is. Csak el kellene rajta gondolkodni és akkor észre lehetne venni. Amíg nem teszi meg ezt a legtöbb ember, úgy sajnos maradni fog a jelenlegi lehangoló helyzet a magyar oktatásban.
#1
2009. máj. 24. 20:39
Néhány napja olvastam, hogy Magyar Bálint vezetésével az SZDSZ benyújtott a Parlament elé egy új törvényjavaslatot, amiben az oktatási rendszer (azon belül az általános iskolai) átalakítását szeretnék. Először örültem, végre megjött az esze a politikusnak. Aztán belemélyedve láttam, hogy baromság az egész. Megint nem a lényeget akarják átalakítani, csak tovább szépíteni a sz.rt. Pedig a víz nem válik borrá. Bár nem tudom, hogy várhattam jobbat Magyar Bálinttól. Eddig is elég rossz véleményem volt róla. És ez most sem változott.

Már több neves embertől hallottam, hogy a magyar oktatási rendszer így ahogy van, nem jó. Legutóbb Csernus mondta az egyik előadásán, hogy pl. jó lenne, ha a gyerekek tanulnának a konfliktuskezelésről is az iskolában. Akkor talán nem lenne annyi érzelmileg instabil felnőtt. Ez elég bizonyítéka annak, hogy alapjában véve igazam van. Változtatni kellene. Mégpedig elég hamar.
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0