Nem csupán a célszerűség, a technikai fejlődés hozta
létre a gúlaformát, az egyiptomiak számára mélyebb vallási
mondanivalójuk is volt ezeknek a síroknak. Lássuk először
is a nevüket. Az egyiptomi szövegekben a mer, "piramis" szó
az iar, "felemelkedni" igéből m- praeformatívummal képzett
főnév. A piramis szó is egyiptomi eredetű, egy geometriai
terminusból, a per-em-uszból származik, ami talán a gúla
magasságát jelentette. A görög püramisz, ami piramist és
hegyes cipót is jelentett, ebből származik. A mer tehát
valószínüleg annyit jelent, hogy a felemelkedés helye.
Könnyen belátható, hogy az első lépcsős piramisokban azt
a létrát látták, amelyen az óbirodalmi vallás szerint a
király lelke felszáll az égbe. Dobrovits Aladár hívta fel
a figyelmet egy érdekes, talán tudatosan előidézett optikai
csalódásra: a dahsuri tört piramis mellett állva, ha valaki
elég közel van az építményhez, úgy tűnik, mintha a piramis
végtelenbe nyúlna.
A sima gúla alaknál a konkrét-szimbolikus tartalom már
háttérbe szorult, módosult, helyet adott az elvontabb
szoláris eszmének, mely a Nap jelképét látta benne. Ősi
gyökerű képzetkör hatott a piramisokkal kapcsolatos vallási
elképzelésekre. Héliupolisz (Junu) városban, mely közel
volt Memphiszben, Nap-fétisként hegyes követ őriztek, a
benbent vagy bent. A szabálytalan alakú kő és gúla között
az egyiptomiak lényegi azonosságot láttak, ugyanis az
obeliszkek és piramisok csúcsát benbenetnek nevezték.
Piramisnak és obeliszknek a legszentebb része a csúcs,
egyes képek az obeliszken ábrázolják a napkorongot, s az
Újbirodalomból kimutatható, de biztosan régebbi eredetű
elképzelés szerint ide ereszkedik alá a halott lelke.
Ezeket a csúcsokat, sőt az obeliszkek egész testét is,
némelykor tündöklő arany vagy elektron- (fehérarany)
lemezekkel vonták be, így ezek maguk is napként csillogtak.
A Nap maga is azonossá lehetett a gúlával, fennmaradt
olyan kép is, ahol nem korongként, hanem piramis alakban
kel fel (piramidion Szennedzsem deir-el-medinei sírjában).
Egy természeti jelenség, az ún. zodiákusfény is közrejátszott
abban, hogy a gúla a Nap jelképe, sőt egyik megjelenési
formája Egyiptomban. Az elnevezés félrevezető, a zodiákusfény
egy hajnalban a keleti, alkonyatkor a nyugati horizonton
látható, napsugarakból létrejövő halvány fényháromszög,
mely Egyiptomban aránylag könnyen megfigyelhető. A Rét
kísérő sugárháromszög kőbe faragott másainak is tekinthették
az egyiptomiak a memphiszi sivatag óriási gúláit, a miniatűr
piramidionokat és az obeliszkek csúcsát egyaránt. A felhőkön
átttörő napsugarak is gyakran háromszög alakot vesznek fel.
Olyan szorosan társult a gúla a Napisten-hithez, hogy a
sugarakat némelykor kis, egymás mellett álló háromszögek
sorával szemléltették, melyek csúcsa a korong felé mutatott,
a fényforrás felé, ahol megszülettek. (Egyes képeken a
háromszögek virágkelyhekké alakultak.) A napfényt tehát
parányi háromszögekből álló szubsztanciának gondolták, s
az anyagban realizálódott monumentális háromszögek is
megőrizték fénytermészetüket. Ezek a nézetek is
közrejátszottak abban, hogy egyes görögök a pür, tűz
szóval akarták rokonítani a piramist. Egyes antik szerzők
úgy hitték, hogy a piramisoknak nincs árnyékuk.
A piramis tehát a fény. A Nap-vallásban már a sír is
előlegezte azt a fényességet, mely az égbe jutó
megdicsőültnek Ré társaságában osztályrésze lesz. Az
Óbirodalom második felében, de főleg a VI. dinasztia
alatt végbemenő vallási változás, az Ozirisz-kultusz
s ezzel az égi másvilág helyet az alvilágképzet
térhódítása egyesek szemében elhomályosította ezt a
fényt. Merenré és II. Pepi piramisában már a
következőszöveget vésték a falra: "Ó, Hórusz, ez az
XY király Ozírisszá (lett), Ozirisz ez a mű, Ozirisz
ez a piramis (is)." (Pyr. 1657. a-b). Nemcsak az
elhunyt azonosul Ozírisszal, hanem Ré ellenpólusát
ismerik fel a piramisban is, a gúla is Ozírisszá válik.
Az obeliszkek is kapcsolatba kerültek a túlvilággal,
az V. dinasztiától kezdve a magánsírok bejárata
előtt állították fel - rendszerint párosával - kis
obeliszkeket. Ozirisz jelképé csak sokkal később
lesz, abban az időben, amikor a papság áthidalását
keresett a Ré- és Ozirisz-vallás egymástól annyira
eltérő nézetei között. A többség mindig a Naphoz
kapcsolta a piramist és az obeliszkeket.
A piramis architektúrája szem előtt tartotta az
ősi csillagvallást is, amikor következetesen északon
helyezte el a bejáratot. Az asztrális túlvilághit
tanítása szerint a léleknek az égbolt északi
pólusának régiójába kell eljutnia, "a pusztulást
nem ismerő" (cirkumpoláris) csillagok közé. A
későbbi piramistiszteletnek érdekes emlékei azok
a Ptolemaiosz-kori szarkofágok, melyeken I. és
II. Pepi piramisai perszonifikált formában,
istennő és isten képében jelennek meg.
Az évezredek során sokan megfordultak a piramisoknál,
még többen olvastak, hallottak róluk, mindig új
és új nézetek, magyarázatok bukkantak fel
építésükről, rendeltetésükről. Történetileg téves
az a megállapítás (Josephus Flavius), mely szerint
az Egyiptomban sínylődő zsidók építették volna
őket, de nincs több alapja annak a késő ókorban
és középkorban eléggé elterjedt véleménynek sem,
hogy József gabonaraktárai voltak. (Híres emléke
ennek az elképzelésnek a velencei Szent Márk-katedrális
egyik mozakja.)
Színes legendakört őrzött meg a piramisokról a
középkori irodalom. Ha csekély is a valóságalapjuk
a történeteknek, az ókori hagyományból és a
koptoktól átvett elemeik megérdemlik a figyelmet.
Az egyik történetben Szúrid király a piramis építője.
Itt nem nehéz felismerni a Szórisz nevet. Így nevezi
Manethón Sznofrut. Az id a görögben leszármazási
képző, Szúrid tehát azonos lehet Kheopsszal. A nevet
nyilván görög szövegből vették át. Szúrid
világkatasztrófát hirdető ijesztő álmok és jóslatok
hatására emelte a piramisokat. Belsejükbe íratta
fel az egyiptomiak titkos tudományát, hogy így
megmaradjon a jövő számára. Ammianus Marcellinus
(Res gestae XXII.13.30.) beszél először arról, hogy
a régi sírok falaira azért kerültek a feliratok,
nehogy a vízözön a régi rítusok feledésbe merüljenek.
A mai piramismisztikának is ez a hiedelem az alapja.
Piazzi Smyth és John Taylor óta egyre újabb elméletek
kerülnek nyilvánosságra a Kheopsz-piramis méreteinek
titokzatos összefüggéseiről. Ezek a számok őrizték az
egyiptomiak tudományát. Az áltudományos erőltetet
számítgatásoknak, melyek a földnek a naptól való távolságát,
atomsúlyokat stb. akarnak kiolvasni a méretekből, legtöbbször
semmiféle alapjuk sincsen. A Kheopsz-piramist igen fejlett
kultúra hozhatta csak létre, de ezek az ismeretek nem
azonosak a 19-20. század tudományával.
/ A cikk Kákosy László : Az ókori Egyiptom története és
kultúrája című könyvéből származik. (Osiris kiadó) /
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)
Adatok
-
Szabó Gergő
-
Egyiptom, piramisok, szimbológia
-
2014. okt. 9. 13:31
-
nem volt módosítva
-
magyar nyelvű
-
Abydos Gate - Csillagkapu
-
6 233 megtekintés
-
0 darab
-
Minden jog fenntartva!
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Legyél az első, aki elmondja a véleményét.