Amikor a Jóisten megteremtette a világot, bőkezűen gondoskodott valamennyi élőlényről. Az ember lelki, szellemi, és testi fejlődéséhez minden szükséges fellelhető e szépséges földgolyón. E csodálatos világ a legjobb tanítómester, ahol megtalálható a gyönyörűség és a szerencsétlenség minden formája. A természet közelében élők ezt hasznosíthatják, hiszen látják, tapasztalják az emberek, állatok viselkedését, de a növények élete is példák tömkelegét szolgáltatja. A természet olyan nyitott könyv, amiből minden kiolvasható, évmilliók óta.

A fojtófüge élete is tanulságos, érdemes felidézni.

Kicsiny, védtelennek látszó magocskája lepottyan a földre, hogy a számára legmegfelelőbb évszakban szárba szökkenjen. Amikor kibújik a földből, azonnal támaszt keres, ő ugyanis a fára kúszás nagymestere! Gyorsan növekvő lágy száracskáival, csak addig marad földközelben, amíg eléri a megfelelő támasznyújtó fatörzset. E mag életképességére jellemző, hogy akkor sem pusztul el, ha fennakad egy levélen. Ebben az esetben lefelé gyökeret, míg fölfelé szárat növeszt, így a földet is és a napfényt is eléri.

A kiszemelt növény ezzel a veszéllyel szemben védtelen, támadáshoz nincsen szokva, hisz évtizedek óta zavartalanul fejlődik, gyönyörű lombkoronája a magasban teljesedik ki az éltető napfényben.

A baj az, hogy a füge is éppen arra felé tart, azért tekeredik a nagy tartóerejű fára, aminek a tetejébe készül. Ehhez a feladathoz meg kell, vastagodjanak, és meg kell, keményedjenek táplálékszállító, földközeli szárai, hisz e nagymennyiségű folyadék felhordására, csak kemény szárak képesek. Ekkorra már önmaga hajtásaival keresztül-kasul szövi saját, egyre szövevényesebb testét, így történhet meg, hogy a tekervényein belül is harc indul a lágy és a kemény szárak között. Már ott érvényesül a törvény: a gyenge veszít!  Elnyomja, vagy elpusztítja az erős!

Amikor a füge már nagyobb magasságban fonja körül a törzset, itt-ott belenő a kéregbe, fájdalmat okozó szorítás kíséretében. A fa, sokat szenved a sebek halmazától, és a kérge vastagodását is akadályozó fojtogatástól, de kiszolgáltatott, védelemre alkalmas eszközt nem fejlesztett ki, hát tűrni kénytelen.

Tudja ezt a fojtófüge! Ezért képes zavartalanul mind feljebb és feljebb kúszni, miközben a fa kérgét egyre jobban és egyre magasabban körbeszövi szövevényes, folyamatosan vastagodó és keményedő testrészeivel. Tetézi a fa baját, hogy a földből új hajtásként előbújók is rátelepszenek a törzsére, miközben a saját ága-bogaikat is tovább szövögetik. Mindehhez, sok tápanyagra van szüksége a fügének, amit elvon a fától.  A szenvedő fa egyre jobban éhezik! 

Amikor a füge eléri a lombkoronát, annak minden részét körbefonja, s a megkeményedő, egyre vastagodó száraival, halálos ölelést mér az őt segítőre. Ekkor a fa haldokolni kezd, majd rövid időn belül elpusztul. A következmény egyértelmű: évek alatt elkorhad, és az élettelen test összerogyik.

Reményre ad okot, hogy a fojtás nem mindig sikeres! Kambodzsában is körülszőtte a több ezer hektáron elterülő, emberek által elhagyott Angkor Wat templomegyüttes Tha-Prom nevű templomát a füge, de a csodálatos szentély mindmáig ellenáll! 

• Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-NC-ND 4.0)