Nagyon jó a könyvtár példa!!! ;D ;D
Nekem is lennének kedvenceim! ;D ;D-hiába jönne a felszólítás,inkább kifizetném a késedelmi díjakat folyamatosan!
Baldag!!!Hol vagy???

Nem tudom miért én nagyon nehezen teremtek kapcsolatot emberekkel, még egyszerü hétköznapit is. Ha az arca rezzenéstelen akkor én nem is tudom.... Az megy, hogy kedvesen köszönök, egy pár szó ami nem mond semmit, de lehet hogy jólesik a másiknak és ez nekem is jó érzés, de ha közelebb akar valaki kerülni, akkor rögtön lemerevedek. Hallgatom, bólogatok, fészkelődök, és a legelső alkalommal lelépek. Jobbik eset, ha az illető ugy érzi én vagyok a bunkó és nem magában keresi a hibát. Viszont vannak olyanok, akikkel szinte egymás szavába vágva, kitalálva a gondolatát tudok beszélgetni. Szinte el kell szakitanom magam, hogy el tudjak menni. Ez független iskolai végzettségtől, nemtől, és attól sem függ mióta ismerem. Még az sem számit, ha valaki számomra teljesen ismeretlen témát dob fel. Még ebbe is betudok kapcsolódni és élvezettel figyelem.
A gyerekekkel alapból, ott nincs kivétel, mindeggyikkel jó a kontaktus.
Ez egy fura dolog, mert vallom, hogy minden ember egy kis történet. Minden ember életében ott van az öröm, tragédia stb...
Régebben gondolkodtam azon, mi lenne ha nem könyvtárak, hanem embertárak lennének. :D
Egy-egy témában őket lehetne kikölcsönözni. Természetesen, igen felkészült müvészi adottságokkal, szakképesitéssel rendelkezők. Elmondanák ami téged érdekel és te belekérdezhetnél. Megmagyarázná amit nem értel. ::) Biztos, hogy a kedvenceimet félévig sem vinném vissza ;D ;D
Baldag: neked mi a tapasztalatod, mikor érzelemmentes arcot mutatsz a másik felé, megtalálod vele a kontaktust? Vagy csak azoknál alkalmazod akiket nem is akarsz megismerni, közelebb engedni, de valamiért kapcsolatba kerültél velük?

Ha elmereng,azt is le tudod olvasni az arcáról,ha rezzenéstelen az arca,az is mond valamit.Engem nagyon zavarna,feszélyezne:miért rezzenéstelen az arca?Számomra azt jelentené:"zárkózott vagyok,nem engedem,hogy megismerj,féltem az érzéseimet,nem bízok meg benned."Szinte a szavaira nem is tudnék odafigyelni.
Egyébként én is mosolyogva szoktam beszélgetni-kivéve,ha a téma megkívánja a komolyságot-,én is azt tapasztaltam,hogy az embereket ez megnyugtatja./Sőt a vizsgákon is mindig bevált ;)/Persze,nem tettetem,ilyen a természetem.

Ha az embernek éppen rezzenéstelen ,nem ül ki az arcára semmi, ami elég ritka rövid idő úgy gondolom akkor hogyan lehet valamit leolvasni az arcárol?
Én csak találgatni tudnék abban a pillanatban . Szerintem ez álltalában akkor jön létre
mikor az ember elmereng , nincsen ott ezért nincs akkor arcjátékja sem.

Én már egy idő óta, ha valakivel beszélgetek, (főleg ha lány) akkor a szemébe nézek és mosolyogva hallgatom amit mondd, és így folyik a beszélgetés. Így látja, hogy érdekel engem amit mondd, és egy jó benyomást is tesz a másik félben ez.

Haverok néha megjegyezték, hogy kiül az arcomra, ha unatkozok, vagy nem érdekel valami, vagy rossz kedvem van... néha tévednek, de van amikor tényleg kiül...

Ez a Te érzelemmentes arcodra is vonatkozik?

A mimika és a szem nélkül is látható vkinek a z arca,amikor semmit nem mond és két szó között van... azt a pillantatot kell elkapni, hogy nem beszél,stb...

Baldag már írta,hogy ő "érzelemmentes arcot vág"/bocsi,Baldag,csak idéztem/,mikor valakivel kommunikál.Úgy érzem,nyomós oka van rá,hogy ezt a viselkedést választotta.Ti többiek,használjátok-e beszélgetés közben a nonverbális kommunikáció eszközeit?Vajon a másik ember meggyőzéséhez,illetve szavaink,gondolataink,érzéseink nyomatékosításához beszélgetéskor mennyire van szükségünk,vagy egyáltalán szükség van-e a gesztusnyelvre?
Baldag,Te hogyan boldogulsz enélkül?

Igen, egyet értek omers-sel, a mimika és a szem. Elvégre, a szem a lélek tükre. Amúgy, egy arc forma, attól hogy most mondjuk ducibb, vagy soványabb, nem takar semmit. Láttam már vékonyarcú bunkót is, meg vastagabb arcó bunkót is....

Szia ! Én úgy gondolom hogy igen összefüggésben van az arc valamelyst részt.
Viszont én inkább a mimikákat,és a szemüket szoktam figyelni az embereknek,
mert abból sokkal többet meglehet tudni.

összességben igaz, ha valakinek értelmi képességei jók,sokat változtathat rajta,stb...a személyiség kisugárzásával együtt kell nézni..

Igen,igazad van.Nem idéztem ugyan könyvből,mert erről már elég sok feljegyzés készült-így forrást megjelölni feleslegesnek tartottam.Az ok,hogy leírtam az,hogy vissza szerettem volna térni az eredeti kérdésemhez:Ti mennyire hisztek benne,hogy az arc ezen tulajdonságai jelzik az ember személyiségét;illetve figyeltétek-e már beszélgető partneretek arcformáját?

Ez mind le van írva vhol... egy könyvben..fiziognomia...magyarul...

Nemcsak az arc érzelem-mentességéről beszélek,inkább a felosztásáról,vagy formájáról.Pl:szögletes-energikus,határozott,megbízható,rugalmatlan,makacs,önfejű.Vagy:csontos-kemény,önző,merev,könyörtelen,törekvő,mohó.Vagy:kerek-jókedélyű,gyengéd,nagyétkű,határozatlan,őszinte,lassú.Vagy:lágy-passzív,egyhangú,közönyös,érzéki,gyengéd,lusta,indítékszegény,rendetlen.
Vagy:hegyes-képmutató,mozgékony,megszállott,kifinomult.Vagy:Bütykös-haragos,bátor,ingerlékeny,heves.
De fel is oszthatjuk:homloktájék,arctájék,álltájék--s ezek arányainak is jelentése van.Tehát ezek szerint nem sokat takarunk el magunkból az érzelemmentes arccal.

Hát egy ügyes technika, álláskeresésben stb. is használható:ha megkérdezik tőllünk ,valamilyen rázós témában a véleményünket, politika, válallat imázsa stb. érdeems előbb a 2,3 nagyobb álláspontot kifejteni,hogy mi az,és utánna a sajátot.Amíg volt felvételi írásbeli,jogon, politológián is ezt javasolták...
A kípszmájlingot én nem szeretem, kínai, japán,keleti, és usa: meg lehet nézni micsoda belső feszültségek vannak a háttérben.... én érzelemmentes arcot vágok,és látszik ha örülök valaminek... alapból meg inkább arisztokratikus, kímért, peckes tartású stíllt viszek... (kicsit Hyppolit a lakáj-os...)hiába nem ez a trendy.... akinek bejön, azokat én is szeretem... de alapból ilyen vagyok... Sajnos a fiatalabbak ezeket a nűanszokat nem ismerik, pl. tegezés-magázás finomságai, apróbb szellemességek... Kánya Kálmán volt többszörös külügyminiszter (30as évek)volt a leírások szerint talpraesett , diplomatákkal szemben tudott azonnal több nyelven szellemeskedni, feljegyezték,hogy amikor vki aki azelőtt Mexikóbanszolgált, és Magyarországra helyezték át, elég poros cipőben jelent meg a kötelező audiencián, Kánya hozzáfordulva annyit mondott: ,,úgy látom ön még mindíg mexikóban van...."