Nekem van sok rossz tapasztalatom az emberekkel, ezért az utóbbi időben szótlanná váltam. Mostanában kezdek rájönni, hogy lehet úgy beszélni emberekkel, hogy ne nyíljak meg előttük. Ebben az időszakban kiismerem őket (vagyis, megpróbálom) és utána talán megnyílok.

manna: beszélgetés közben az emberek arcát szoktam nézni (kivéve amikor nem), de nem szoktam méregetni, hogy mi milyen arányos. Mielőtt leszólítok valakit az utcán, mindig megnézem az arcát, mert az sokat elárul róla, vannak emberek akiknek az érzései, gondolatai totálisan kiülnek az arcára, és tudod róla, hogy mit gondol.... találkoztam már olyan emberrel is, akinek mind1 milyen kedve volt, mind1 mennyire unt téged, mindig mosolygott, ezt én álszentségnek tartom... vélemény?

Érdekes dolog ez az emberi érintkezés. Nagyon kell ismerni az embereket, hogy kb. pontosan felismerjük reakcióik mögött mi van, Őszinte, vagy valami elfedés. Mivel nem vagyunk többnyire látnokok ez nem mindig sikerül.
Előfordul, hogy valaki titkolja érzéseit, mert fél a másik visszautasitásától.Alig várja a találkozást, mikor ott van ugy tesz mintha nem is lenne fontos. Akkor van gond, ha őszinte emberrel találkozik és a kedvességét ez az ember visszatükrözné neki. De nem szabad elitélni. Elképzelhető, hogy jó néhány rossz tapasztalat miatt vált zárkózottá esetleg tulérzékeny...
Ez a tulajdonság, hogy mutatkozik meg a karakterben? Hogyan lehet rájönni?

Igen,a baleset hatására változik az önkép,nagy lesz az önbizalomhiány is,ami visszahúzódást,vagy épp agresszivitást vált ki azokból az emberekből./Baldag által felsorolt hősöknél is ezt látom/.De ha ezek az emberek ilyen külsővel is egy teljesen elfogadó,szeretetteljes környezetbe kerülnek,ahol levetkőzhetik szégyenüket és gátlásukat,akkor van-e lehetőségük az átalakított arcuk szerint formálódni?

Más: Beszélgetéskor/persze szemtől-szemben/figyelitek-e a másik arcformáját,arcarányait?

Érdekes téma, szerintem ha valaki balesetezik, és roncsolódik az arca, meg fog látszódni a személyiségén is, mert akkora sokk hatás érhette őt a baleset pillanatában, és utána is, amikor megnézte magát a tükörben. Szerintem emberfüggő, valaki bele is őrülhet, valaki túl teszi magát rajta, valaki visszahúzodó lesz.

Más téma: igyekszem kikövetkeztetni, megismerni az embert, hogy milyen is lehet, hogy ha ránézek. Megyek az utcán és ránézek valakire kedvesen, megnézem hogy reagál, és levonom a következtetést, ha vissza se néz, vagy flegmán néz, akkor beképzelt az illető.

14 éves kor körül kezdenek kijönni a karakterek,ezalatt tenyérelemzés is tilos!!Sok elhibázott plasztikai műtét meglátszik... ráadásul sokan nem változtatnak életmódot, ezért a káros hatások is megmaradnak...összeroncsolódott arc: ha vmi okból sikerül megtartani a belső ön-képet talán nem...az operaház fantomja, frankenstein, a notredami toronyőr, fantomas, dr. jekil és mr. hyde... mind mást válaszolt erre... :-\

Tehát,az ókori kínaiak szerint a gyerek nem felelős az arcáért,de a felnőtt már tehet róla,hogy milyen a külső megjelenése.A kínai sziang mien szerint hétféle osztályzás ismeretes.Na eddig-szerintem -tudjuk a történetet.De mi történik akkor,ha az ember plasztikáztatja az arcát?Vajon a személyiség-jegyei is hozzáidomulnak egy idő múlva?Durvábban:ha valakinek összeroncsolódik az arca ,változni fog a személyisége is?/a baleset miatt feltételezhető,hogy igen,de e mellett?/

Igen! Belemehetnénk egy kicsit ebbe a karakter, arcelemzés dologba. Jónak tünik!

Igen! Volt korábban olyan felfogás, hogy állatokhoz (sas,birka) hasonlítottak arcokat, majd eljutottak oda,hogy az arc belső szerkezetét vizsgálják... elég érdekes, nagyrészt igaz, de szerintem úgy hogy az egészet kell nézni.. és ha az ember erősíti magát, változik, egyes - jegyek el is lesznek nyomva... vajjon hozzáidomul az arc is??

Baldag,tetszett,amit írtál a különböző foglalkozású emberek testtartásáról!Van egy rokonom,aki ha meglát a tévében egy pedagógust-de még nem tudja a foglalkozását-ránéz,és morog az orra alá:Csak nem egy pedagógust látok? ;)
Írásodon felbuzdulva családom elé álltam,és kértem,mondják meg ránézésből,mi lehet a hivatásom:így aztán voltam mozdonyvezető,bányász-szakszervezeti tag,uniós kukás kocsi vezetője,stb.Lehet,hogy nem vettek komolyan? ;D
Na jó,nem viccelek tovább,mert még megorrolsz.Inkább beszélhetnénk az arcelemzésről.A viktoriánus korban rendkívül népszerű tudományág volt a fiziognómia és a frenológia.Beszéljünk róla?Érdekel benneteket? ??? ???

Én nem tudom ilyen tudományosan megfogalmazni, de nekem is nagyon kedves dolog, :D sajna kinőhető. :(

Igen, arcpír kezelhető így,az is lehet 1-2 év múlva elmúlik,csökken, ahogy tovább erősődik a személyiség,stb.

testtartás, mozgáskordináció megmutatja, hogy mennyire tudatos az illető,valamilyen szinten az iqut is... egy volt tanáromat láttam többször menni, hát abban a szögben görbült, ahogy az iróasztalon dolgozik, felsőoktatásban felsővezető is... hát látszott hogy kocsiba be,kocsiból ki, irodába be -ki.. de volt élsportoló kvalitású oktató is.. ő szellemileg is rugalmasabb volt! :) Mi is ugy menjünk, mint egy nagyherceg, a tartása szerint, nem gőgősen persze...

A sejtben kódolt dolog nagyon működik, szervátültetéseseknél újszokások, stb. jönnekelő, megváltozik a kedvenc étele stb... Jasmuheen pl. javasolja a felülírását a sok bekódolt,ránkrakódott információ esetében: halál,betegség, stb.. ezek is beleívódnak az emberbe,ha csak gondolkodással nem változtat rajta...

Sanjeev!Salman Rushdie könyvében olvastam,hogy a pirulás,ha váratlan és véletlenszerű,leleplezi a zavart,a szégyent vagy a szorongást.Minden esetben a másik ember jelenléte hívja elő,a másik ember tekintete,érintése,szavai.Önkéntelen bizonyság a Másik létezése felől,és éppen ezért lesz a gondolkodás számára megkerülhetetlen.Az önbizalom növelésével lehet kezelni,sőt az agykontrollnak is vannak sikeres módszerei.De addig se keseredj el,hisz a legtöbb elpiruló embert igazán szimpatikusnak tartják a beszélgető partnerei.

Ez nagoyn érdekes manna amit leírtál, és egyet értek vele hogy mozdulatainkban tükröződik vissza egyéniségünk. Magamon is észrevettem, hogy változtam egy két dologban gondolkodásban, és fizikailag is másképp csinálok dolgokat, és másképp reagálok.
De egy dolog mindig idegesít.... ha sokan beszélnek hozzám, vagy a középpontba kerülök, a képem elvörösödik, nem zavar hogy néznek vag yközéppontban vagyok, de elvörösödök.... de akkor tudat alatt csak zavarhat... még meg kell beszélnem magammal.... ;D mit gondoltok?

Huha! ;D És ha alapvatő érzéseink is valahogy kódolva vannak sejtjeinkben. Most vizsgálják a z un. " hulladék" géneket. ;)

Igen,olvastam T.Hanna könyvét Domjánék fordításában.Tulajdonképpen ebből a könyvből a stressz izomreflexei, a válsághelyzetre adott önkéntelen válaszok tartozik ide.De vajon a szomatikus testtudatnevelő gyakorlatokkal meddig tudjuk korrigálni az elváltozást?Képesek vagyunk-e annyira,hogy megtévesszük a másik embert,aki pl.ez alapján figyel meg minket?
Azt,hogy gondolataink,érzéseink tükörképe-e a testünk,azt én kevésbé hiszem.Inkább a genetikai adottságokban hiszek/a sörhas és a borvirágos orr kivételével ;D/.Gondolataink és érzéseink verbálisan és mozdulatainkban,sőt az évek során berögzült nonverbális reakcióinkban nyilvánul meg szerintem,nem a testünk aránytalan növekedésében illetve torzulásában. ::)
Az energiablokkokon még elgondolkodom,rendezem a gondolataimat... ;)